Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-24 / 252. szám
f ff F NÓGRÁDI TÁJAKON. WMM TELEXEN ÉRKEZETT. 196 év a MÁV szolgálatában Mindvégig hű maradt a barna parolinhoz A magyar vasút szolgálatával jegyezte el magát a pásztói Parádi család. Most, hogy Róbert bácsi is nyugdíjba vonult, számoLták össze,- hogy a család tagjai eddig összesen 196 évpt dolgoztak a MÁV-nál. — A ferencvárosi pályaudvaron kezdte a szolgálatot, még 1947-ben — emlékszik vissza. Kis idő múlva mint műszerész először a Keleti, majd a Nyugati pályaudvar szerelőcsoportjaiba dolgozott és így járta velük együtt az országot. A gyengeáramú berendezések javítására szakosodott, de ha a helyzet úgy kívánta, téemkámunkát is végzett, javította az elfagyott váltókat, elszakadt vezetékeket, hóban, sárban. . . Ez idő tájt a szállásuk egy összetákolt vasúti vagonból átalakított lakókocsi volt, télen hideg, nyáron meleg. Sok egyedi alkatrészt kellett készítenie, mert már nem gyártották ezeket. Tizenhárom éven át dolgozott a családjától távol és egy megüresedett hely adta lehetőségét annak, hogy a Hatvan—Somoskőújfalu szakaszon dolgozhasson, mint műszerész. Sorkatonai szolgálati ideje alatt is a szakmájához közel álló hírközlő berendezésekkel foglalkozott, szakaszvezetői rangja is jelzi, hogy értője volt annak, amivel' megbízták. Szakmai tudása alapján „még az ellenséget is látták benne”, mert nem tudott arról, hogy a századnál egy titkos adót készítenek. Ezért zárták ki a pártból... Drégelypalánkra címezve A barna parolinos vasutasegyenruhához végig hű maradt. A nógrádi vonalszakaszt úgy ismeri, mint a tenyerét, jó barátja volt a pályafenntartónak és a forgalmi dolgozóknak egyaránt, örül annak, hogy ilyen sokat fejlődött a vasút, melyet több mint négy évtize- 5 den át szolgált becsülettel. Ha Tarjánba jön, lehetőleg úgy ütemezi, hogy a fia vezette vonaton utazhasson. Pásztón, a kertes családi házban békességben élnek feleségével, aki szintén nyugdíjas. Néha-néha bejár az állomás műhelyébe, elbeszélget, felidézik a múltat Puszta József lakatossal. Szabadidejében, ha teheti a kis unokájával van, és rendezgeti a Pásztói megörökítő régi és új képeslapokat, bélyegeket. Lejegyezte: Bocsági Istvánné Pásztó Legyen a Kutyika vize a turistáké és a zarándokoké Egy, a témához illő képeslevelezőlapon megköszöntem ugyan már az 1989. október 9-én (hétfőn) megjelent ismertető cikket a „Hont—csitári kegyhely, A Kutyika csodatevő vize” címen. A cikk ismételt elolvasása után megragadta figyelmemet az első bekezdés zárómondata: „Mi nem kóstolhattuk meg az ízét, mert — nyilván közegészségügyi védelmi okból — a főcsap el volt zárva.” Érdeklődésemre megtudtam a következőket: A Köjál rétsági kirendeltsége a nyár folyamán vízmintát vett a Kutyiká- ból és hála Istennek, a laboratóriumi vizsgálatok nem mutattak ki kóros anyagokat, egészségre káros baktériumokat. Ezt a vizsgálatot követte a Köjál intézkedése, miszerint a drégelypalánki tsz vezetőségének más telephelyre kell irányítania a szarvasmarhákat, mert a búcsúk miatt sok ezer ember jelenik meg itt, vizet merít és fogyaszt. A tehenek piszkították a környezet talaját, levegőjét és szennyezték a vizét. Ügy értesültünk, hogy a tehenek áttelepítése megtörtént. — Miért nincs hát víz? Miért nem folyik a főcsapon? Sajnos azt kell mondanunk, hogy a tsz „elvitte”. Évekkel ezelőtt a plébános engedélyével csővezetéket fektettek le a Kutyi- kától az ivómedencéig, illetve a kerítésen kívül épített víztárolóig. Később a birkákat fölváltották a tehenek. A Kutyika vize ezek részére kevésnek . bizonyult, ezért 1988-ban tározókat készítetlek a szi- vavattyúház közelében. Azóta „lebénult” a kegyhely ivómedencéjéhez vezető vízvezeték és nem szállít vizet a Kutyikából a szomjas vándornak, a hívő zarándoknak. Valahol „eltűnik”. Ezért nem tudott a NÓGRÁD újságírója és ki- sérője még kóstolás címén sem hozzájutni. Az a kérésünk, hogy a tsz újra „irányítsa vissza” a Kutyikánk vizét az ivómedencéhez, a főcsaphoz, és ne legyünk végképpen meg- szegényedettek egy természeti kincs, vagy ha úgy tetszik: egy „csodatévő forrás” vizének elvesztésével. Ipolyvölgyi Németh József ny. plébános a Hont—csitári kegyhely propagátora Aranylakodalom Palotáson „..ötven éve múlt október 14-én annak, hogy a Palotáson élő Matisz Mihály és felesége örök hűséget esküdött egymásnak. Az idős házaspár elégedett az együtt megtett életút eredményeivel, ma is boldogok, amely további életerőt ad nekik...” Az aranylakodalom hírét Percze András továbbította a levelezők rovatának. a civilek között Női vonzerő Párizsban lezajlottak a divatbemutatók, s mint a beszámolókból kitűnik, jövőre is lesz divat. A jelentéseket olvasva, a kispénzű laikust olyanféle érzé^ keríti hatalmába, mint amikor a dunai gázlómélységeket ismerteti a rádió. Csak a hajósoknak érdekes. A Nice Matin azonban formát bontott. Azt írta, hogy korosodik a divat, és bizony bicegve halad a megújulás felé; megöregedtek a híres tervezők, az idő nyomot hagyott a manökeneken, de kiváltképpen megvénült a kifutók mellett ücsörgő törzsközönség; mindegy már nekik, hogy mit vesznek fel, és nincs is kedvük változtatni az élet rendjén, ha a legfrissebb arc- felvarrás fájdalmára gondolnak. Az egyetlen reménysugarat az „örök női vonzerő” említése adja. Tudnunk kell ugyanis, hogy az 1990- es divatban a csábítás trükkjét a lábra bízzák a divatdiktátorok. Az elhízás mértéke Japánban, olyan ultrahangos berendezést készítettek, amellyel mérhető a bőrünk alatt levő zsírrétegeknek a vastagsága. Az ultrahang visszaverődő jelei azt mérik, hogy hol húzódik a zsírszövet és az izom határa, majd a berendezés a zsírban terjedő és visszaverődő ultrahang futásidejének hosszából megállapítja, hogy milyen vastag a zsírszövet. Minthogy a visszaverődő ultrahanghullámok jelei nagyon érzékenyek a távolságra, a mérés eredményei attól függően térnek el a helyes értéktől, hogy az ultrahanghullámok a merőlegeshez képest milyen szögben hatolnak a bőr alá. Már jó ideig álltunk, és figyeltük a történteket, amikor úgy 3 óra körül gépkocsi érkezett, amelyből több ember szállt ki. Egyikük felállt a szobor talpazatára, és elkezdett beszélni. Valami tetszetősét mondhatott, mert nemsokára hangos éljenzés hallatszott hozzánk, és sapkák, kalapok repültek a magasba. A diáklány futva érkezett vissza társaihoz. Amikor mellém ért, megkérdeztem, mi történt odalent. Azt felelte: „Most jöttek a DISZ-től, és közölték, Piros László belügyminiszter engedélyezi a gyűlést!” Majd hozzátette: „Jelszó: Éljen a szabad, független Magyarország!” S miközben a társai felé indult, sietve hozzáfűzte az előbbiekhez, most már ők is lemennek a szoborhoz: „Jöjjön maga is velünk, főhadnagy elvtárs!” Az addig várakozó diákcsoportok elindultak a lépcsőn lefelé. Szóltam a rendőrnek, menjünk mi is, és elindultam a diákok után. Az emberek sokasága addigra már teljesen ellepte a szobor körüli térséget, csak nagy üggyel-bajjal tudtam előrehaladni. Megfordultam, mondani akartam valamit, a rendőrnek, de őt már sehol nem láttam. Ahogy befelé haladtam a tömegben, szokatlan dolgot tapasztaltam. Éreztem, valami nem tetszik rajtam. Furcsán néztek rám, magatartásuk is barátságtalan volt. Meg akartam simogatni egy kisgyermek fejét, de az anyja elhúzta előlem. „Az embergyűrű úgy kebelezett be, mint kígyó az áldozatát. Előttem szétnyíltak a sorok, de mögöttem rögtön be is zárult.” Végül sikerült a szobor közelébe jutnom, most már hallhattam is, amit a szónokok mondtak. Megálltam. Előttem mankóra támaszkodó középkorú férfi állt. Előtte matrózruhás közép- iskolás lányok sorakoztak tanáraikkal. A szobornál peregtek az események. Sinkovits Imre felolvasta a diákság követeléseit, majd elszavalta a Nemzeti dalt. Utána Veres Péter próbált beszélni, de beszédében megzavarta egy mellé felkapaszkodó, szemmel láthatóan részeg, kétes kinézetű egyén, aki megmeginogott, és félő volt, hogy lezuhan a szobor talapzatáról. Folyton Péter bátyámozta a beszélni akaró Veres Pétert. Eközben az előttem álló mankós férfi hangos vitába bocsátkozott egy másikkal. Mivel nem hallottam jól, mit mondanak a szobornál, odaszóltam a vitázókhoz: „Elvátársak, nem lehetne a vitát abbahagyni, és arra figyelni, amit a szónok mond!" Erre a mankós hátrafordult, és gyűlölettől eltorzult arccal ordított rám: „Elvtárs magának az anyja p. ..ja! Vegye tudomásul, én úr vagyok! És maga is főhadnagy úr!” Általában nem szoktam eltűrni, ha jogtalan sérelem ér, de most ösztönösen éreztem, nem szabad vitába bocsátkozni. Ezért azt feleltem, rendben van, akkor urak vagyunk. Erre a mankós benyúlt a kabátja zsebébe» és miközben abból egy tojást vett ki, azt mondta : „Szerencséje, hogy nem ellenkezett, mert a pofájába vágtam volna, mint ahogyan ide jövet egy ávóssal tettem”. Amikor a mankós elfordult tőlem, még fel sem ocsúdtam a döbbenetből, enyhe lökést éreztem az oldalamon. Arra néztem, ahonnan a lökés ért. Mellettem bőrkabátos férfi állt, s miközben a markában mutatta az elhárítótiszti igazolványát, halkan így szólt: „Mi az Isten csudájának jöttél ide egyenruhában, különösen ebben, amikor itt senki nincs így! Azonnal tűnj el, ha jót akarsz, és ne vitatkozz!” Körülnéztem, és valóban rajtam kívül egyenruhást nem láttam a közelemben. Erre elkezdtem ideges lenni: mit tegyek? Szerencsémre szórólapokat osztogattak szét, amelyben felhívták a gyűlés résztvevőit, vonulajanak át Budára, a Bem-szoborhoz! Még az útvonal is fel volt tüntetve, merre menjenek. A tömeg lassan elindult. Ekkor odajött hozzám egy tanár, aki az iskoláslányokkal volt, és megkért, menjek velük, úgy talán nem fogják őket provokálni, mondta. Így a lányokkal együtt el, indultunk az akkori ideiglenes hídon át Budára. (Folytatjuk.) Sturmann Béla Növekvő gondok, kiaknázatlan lehetőségek * Nem kell a pénz? Nincs vállalkozókedv? Valamennyien a változásban bízunk. Abban minden párt, politikai szervezet egyetért, hogy a megújulás alapját a gazdaság reformja jelenti. Megyénkben is. De, hogyan ragadják meg a vállalatok a kínálkozó lehetőségeket? Vannak-e ötletek, jövedelmezőséget növelő kezdeményezések? És végül mi valósul meg ezekből? Elgondolkoztató az a tény, hogy a munkahelyteremtő beruházások, amelyeket megyénkben jelentős mértékben a foglalkoztatási alap pénzei is támogatnak, csak igen lassan valósulnak meg. Sokkal lassabban, mint, ahogyan ezt az északi térség gazdaságszerkezetéből a várható és a már jelentkező gondok indokolnák. Az alaphoz beérkező pályázatokat egy szakértői bizottság bírálja el, amelynek el nőkével, Szabó Zoltánnal beszélgettünk. — Nógrád gazdasága korszerűtlen. Hiányos az infrastruktúra a foglalkoztatási gondokból adódó feszültségek pedig egyre halmozódnak. — Hogyan ítéli meg megyénk foglalkoztatási helyzetét? — Hosszú idő óta érvényesülnek bizonyos sajátosságok.' Az ipar monokulturális jellegű, még mindig a nehéziparra épül. A termelőalap korszerűtlensége miatt a vállalatok nehezebben alkalmazkodnak a kialakuló pici viszonyokhoz. A bizonytalan gazdasági helyzet természetesen hatással van a foglalkoztatási igények meghatározására. Sajnos mind a mai napig nincs e területen kiegyenlített kereslet és kínálat. Nem beszélhetünk ugyan általános munkanélküliségről, mert a feszütségek döntően a minőségi, szakmai összetételben jelentkeznek- A vállalatok munkaerőigénye még mindig meghaladja a kínálatot, de csak a képzettebb, kvalifikáltabb, a több szakmával redelkező munkavállalókra van szükségük. Eközben a kínálat döntő többségét a képzetlenek alkotják. Példaként említhetem, hogy a megyei munkaerő-szolgálati iroda ez évben, illetve fél évig regisztrált 250 munkanélkülit. Két harmaduk semmilyen szakmával nem rendelkezik... A másik gondot az ingázás jelenti. A délnyugat- nógrádi részen kevés a munkalehetőség, ezért 7—8 ezer ember ingázásra kényszerül. Keserű ellentét, hogy ugyanakkor, ugyanitt Szarvasgedén a fejlődő könnyűipar munkaerőgondokkal küzd. Ezt elsősorban a kereseti lehetőség eltérése okozza. (A példa jellemző és sajnos igen sok területen ehhez hasonló a helyzet.) A szénbányászat megyénk meghatározó iparága. Válságából adódó gondjaink már elviselhetetlen társadalmigazdasági feszültségekbe torkollnak. Megoldást csak országos erők mozgósításával lehet keresni, mivel a probléma sem csupán megyei jelentőségű és méretű. — Ezeket p célokat szolgálná az 1988-tól működő Központi Területfejlesztési és Foglalkoztatási Alap- amelyből megyénk számára ha jól tudom 1989-ben 100 millió forintot különítettek el. A pályázatok elbírálása a megyei tanács végrehajtó bizottságának hatásköre- ön a bírálóbizottság vezetője. Milyen tapasztalatai vannak? Mire és milyen ütemben fordítják a pénzt? — A pályázati feltételek májusban, júniusban jelentek meg a közlönyökben. Az érzékelhető, hogy a gazdálkodó szervezetek nagyobb részének a kínálkozó lehetőség nem keltette föl az érdeklődését. Az eddig beérkező pályázatok fő jellemzője. hogy kisebb méretű fejlesztésekre 10—15 ember foglalkoztatására irányulnak. Elsősorban ez is a mezőgazdaságban és a szövetkezetekben tapasztalható. Az ipar érdektelenséget mutat. — Miért? — Az elavult műszaki- technikai színvonal inkább korszerűsítést igényelne, ez pedig a legtöbb esetben nem jár létszám-bővüléssel, Sajnos az eddigi pályázatok nem azokról a területekről érkeztek, ahol a legnagyobb szükség lenne a munkahely- teremtésre. Ugyancsak hiányzanak a palettáról a magánvállalkozók. — Ennyire 'nem kell a pénz? Vagy nincs vállalkozókedv? — Nem a kedv, inkább a pénz hiányzik. A gazdálkodók sokszor azt az' összeget sem tudják előteremteni, amit a támogatás mellé kell tenni. — A megoldás? — A pályázati feltételek szerint alaptámogatás elsősorban a termelőágazatokban olyan gazdaságos fejlesztésekhez adható, amelyek három év alatt megvalósulnak és a beruházás megkezdését követő négy éven belül munkahelyeket teremtenek. A támogatás a fejlesztési költség 30 százalékát illetve egy új munkahelyre számítva az 500 000 forintot nem haladhatja meg. — Azok a pénzek, amelyeket nem használtak fel az idén elvesznek? — Bízunk abban, hogy a jövő évi keretet bővíti. Jövőre is legalább ilyen nagyságú központi támogatásra számíthatunk. Az elképzelések szerint, a jelenlegi Területfejlesztési és Foglalkoztatási Alap elkülönültsége megszűnik, így a pénz kon. centráltabban felhasznál, ható. Bízom abban, hogy a gazdálkodó szervezetek a jövő évi szabályozó körvonalazódásával, illetve az átalakulási törvény lehetőségeivel élve nagyobb számban pályáznak majd. Különösen számítunk olyan jelentősebb magán- és családi vállalkozás pályázataira, amelyek tartós tevékenységek folytatását biztosítják. — Tehát optimista? — Igen. Nógrádban mindig lassabban indulnak a dolgok- De remélem éppen ezért a megoldás tartós&bö lesz... —cs—
