Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-24 / 252. szám

helyismeret \ \-7/ Magyarország: köztársaság! ■ÉBÉéi \ iMI WMBMMBBBBBflMHÍ NÓC RÁD POLITIKAI NAPILAP XLV. €VF.. 232. SZÁM ARA: 4,30 FORINT y 1989. OKTOBER 24.. KEDD Szűrös Mátyás: Legyen hosszú életű az új Magyar Köztársaság és boldogabb elődeinél... Százezres tömeg újjongott, ünnepelt az Országház előtt Kulcsár József felvételei Történelmi esemény szín­helye volt hétfőn, délben a Parlament előtti Kossuth tér: 12 órakor, a déli ha­rangszót követően Szűrös Mátyás, az Országgyűlés el­nöke, ideiglenes köztársasá­gi elnök, az Országház er­kélyéről kikiáltotta a Ma­gyar Köztársaságot. Az or­szág új államformájáról és nevéről szóló bejelentést hatalmas ováció, hosszan tartó viharos taps köszön­tötte, harsonások díszjeleket fújtak. A téren a magyar Ország- gyűlés felhívására több tíz­ezren gyűltek össze, ott vol­tak az Országgyűlés tiszt­ségviselői és igen sok képvi­selő, a Minisztertanács tag­jai, a pártok, az egyházak, a társadalmi és a tömeg­szervezetek képviselői, meg­hívást kaptak a Budapestre akkreditált diplomáciai kép­viseletek vezetői. Ünnepélyes keretek kö­zött felvonták az állami zászlót, az Országház előt­ti téren katonai díszegység sorakozott fel. A magyar nép sorsfordulóihoz kötődő történelmi zászlókat az ál­lami zászlóhoz vitték. Még zúgott a harangszó, amikor Szűrös Mátyás meg­jelent dolgozószobájának plros-fehér-zöld zászlóval ékesített erkélyén, s üdvö­zölte a hallgatóságot. Beszé­dének elején köszöntötte az ország polgárait, a magyaro­kat a nagyvilágban, hazánk külföldi barátait. Hangoz­tatta: az ország lakosaihoz, s mindazokhoz szól, akilk szívükön viselik Magyaror­szág sorsát, akik határain­kon túl megértéssel és ro- konszenvvel követik emel­kedő utunkat, támogatják népünket a gyökeres válto­zásokat eredményező erő­feszítéseiben. A továbbiak­ban így folytatta: — Most, a XX. század vége felé közeledvén, a szabad demokratikus Ma­gyarország megteremtésé­ben Kossuth Lajos, Károlyi Mihály és Tildy Zoltán ne­vével összekapcsolódó előző magyar köztársaságok nyom­dokain haladunk, amikor azok demokratikus és nem­zeti hagyományainak szelle­mében, s az utóbbi 40 esz­tendő — különösen az 1956- os októberi népfelkelés és nemzeti függetlenségi meg­mozdulás — történelmi ta­nulságaitól is indíttatva megalkottuk az új köztár­saság törvényes alapjait. Üjabb történelmi szakasz nyitánya ez államunk de­mokratikus átalakításának útján. Miközben feltárjuk és bevalljuk a múltat, te­kintetünket határozottan a jövő felé kell fordítanunk. Eltökélt szándékunk, hogy népünk akarata szerint, amit nemsokára szabad, demok­ratikus választásokon nyil­vánít ki, végigmegyünk megkezdett utunkon: a Ma­gyar Köztársaság független, demokratikus jogállam lesz, amelyben a polgári demok­rácia és a demokratikus szocializmus értékei egy­aránt érvényesülnek, s amelyben magyar és más nemzetiségű honfitársaink megtalálják számításukat, boldogulásukat, és amelyet biztonságos otthonuknak te­kinthetnek. Az új köztársa­ság felelősséget érez a ha­tárainkon kívül élő magya­rok sorsáért és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolataik ápolását. A világ haladó és de­mokratikus vonulatának ré­szeként kívánunk fellépni a nemzetközi színtéren, meg­gyorsítani hazánk felzárkó­zását a fejlett országok so­rába. Egyszerre fejlesztjük keleti és nyugati kapcso­latainkat, hozzájárulva Eu­rópa egységesüléséhez, biz­tonságának megteremtésé­hez és a világ egyetemes problémáinak megoldásá­hoz. (Folytatát a 2. oldalon.) Szűrös Mátyás az Országgyűlés elnöke tiszteleg a díszőr­ség és az egybegyfilt tízezrek előtt Először szabadon Megbékélni csak lélekben és nem szavakban lehet Az ország és a megye számos településéhez ha­sonlóan hétfőn Salgótarján­ban is megemlékeztek az 1956-os októberi népfelkelés" ről, az utána következő he­tek politikai küzdelmeiről és a december 8-i sortűz ártat­lan áldozatairól. Először ün­nepelhettünk az események óta a hatóságok zaklatása nélkül, szabadon. S mintha ez a természet kedvére is lett volna: melengető, napsu­garas nappalt és tiszta estét adott nekünk, ünneplőknek. Salgótarjánban délután ne­gyed öt körül apró csopor­tokban kezdtek gyülekezni az emberek a megyetanács épülete előtti téren, ahol a gyilkos sorozatlövések el­hangzottak. Az érkezők kö­zül sokan a kerítés beton- és kőalapzatára helyezték az emlékezés és a tisztelet vi­rágait, s kegyeletből gyertyát gyújtottak. Háromnegyed öt körül már több száz ember indult el csendben, emlékez­ve, az élen haladó szabad demokraták vezetésével. Az emlékünnepséget közösen rendezték a Magyar Demok­rata Fórum, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Szabad Demokraták Szövet­sége salgótarjáni szervezetei, de pártállásra való tekin­tet nélkül részt vehetett rajta bárki, aki szellemi és érzelmi közösséget vállalt az 1956-os elődökkel. A nagygyűlés helyszínén, a József Attila Művelődési Központ előtti téren már ezren, vagy még többen is voltak. Az emlékezőket az SZDSZ helyi szervezete ne­vében Gusztos István tanár köszöntötte. Elsőként Jecs- menik Andor, az 1956-os megyei munkástanács tagja, a szociáldemokrata párt ak­tivistája szólt a közönség­hez. Szavainak hitelt ' adott az a 13 év és hét hónap, melyet különböző fegyintéze­tekben töltött el közszerep­léséért, a szocialistának mon­dott személyi diktatúra elleni nyílt és határozott kiállásá­ért. Szavait az őszinteség és az igazság mellett a józan mértéktartás, a közmeg­egyezés és a megbékélés feltétlen akarata jellemezte. Megidézte az októberi forra­dalom lázas napjait, a leve- retés döbbenetét és megalá- zottságát s kifejezte meggyő­ződését, hogy minden szen­vedés ellenére érdemes volt küzdeni a demokráciáért, a közjóért. Amikor a múltba nézünk, gondoljunk a jövő­re is — hangsúlyozta —, mert csak a józanság, a tü­relem, a jól szervezett munka vezethet ki bennün­ket a gazdasági, társadalmi káoszból. Szívből kívánom, hogy ez a nép faji, vallási, etnikai és tragédiába fulladó pártellentétek nélkül élhes­sen a most megnyílt lehető­ségekkel — fejezte be beszé­dét Jecsmenik Andor. Eörsi István költő elme­sélte, hogyan függ össze le­tartóztatása a december 8-i salgótarjáni eseményekkel. Az SZDSZ tagja szintén megjárta a börtönöket, ennek ellenére őt sem a bosszú, hanem a békés fej­lődés, a nép és a nemzet érdekeinek a kifejezése és szolgálata vezeti.. Sohasem remélte, hogy valaha is az ő életében megünnepelhet­jük a forradalom kitörésé­nek napját, mert még tavaly is a hatalom részéről nagy ellenállásba ütközött az ebbéli törekvés. S öröme mellett éppen ezért van az aggodalma, hiszen még na­gyon sok régi politikus ül hatalmi székben. Végül el­mondta Az a nap című emlékező versét, melyet 1959. október 23-án a gyűj­tőfogházban írt. Az SZDSZ helyi csoport­jának tagjaként Gergely Erzsébet tanárnő mondani­valóját elsősorban a fiata­lokhoz intézte, hiszen maga is csak féligazságokból, rejt­ve elmondott történetekből ismerte az 1956-os forrada­lom történetét. A nem­zeti megbékélés napján sze­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents