Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-21 / 250. szám
1989. OKTÓBER 21., SZOMBAT n(k;rad 5 Salgótarján utcanevei Több hagyománytisztelet és fantázia nem ártana A Nógrádi Megyei Múzeumok Igazgatóságának kiadásában a napokban látott napvilágot a Museumi értekező tanulmánysorozat legfrissebb kiadványa, a Salgótarján utcanevei. A Salgótarjáni Városi Tanács és a Salgótarjáni Vá- rosvédő-Szépítő Egyesület támogatásával megjelent könyvet Hlavacska Edit írta, s ízlésesen és mutatósán, a sok szám és név ellenére, észrevételem szerint csekély hibával az egri nyomdában nyomták. Hlavacska Edit utcanévtára és rendszertani vizsgálata megyénkben sincs előzmény nélkül. A hetvenes évtized közepén országosan felvirágzott ,,műfaj’’ egyik figyelmet keltő termése volt 1980-ban az egykori városi tanácsi elnökhelyettes, a meglehetősen korán, emlékezetem tanúsága szerint 62 évesen elhunyt Kmetty Kálmán Balassagyarmati utcanevek című munkája. Salgótarján fiatal város. Kis, elmaradott bányászfaluból 1922-ben emelkedett városi rangra. Nem büszkélkedhet olyan régi utcanevekkel, mint évszázados múltra visszatekintő városaink, de fejlődésének dinamizmusa vetekszik azo- kéval. Először 1888-ban rögzítették a neveket, s akkor mindössze 9 utcát és 2 teret regisztráltak. A húszas évek végére már mintegy 80-at, míg napjainkban a másfél százat meghaladja az objektumok száma. Hlavacska Edit könyvéből azt is megtudhatja az olvasó, hogy a város névadói tevékenységében három nagyobb korszak — a maga jellegzetességeivel — figyelhető - meg. Az első időszak az I. világháború végéig, a második a felszabadításig, a harmadik attól kezdve jelenleg is tart. Kezdetben gyakorlatilag nem volt hivatalos névadói tevékenység; a városi szervek csupán átvették a népi keletkezésű utcaneveket. A második korszakban már túlsúlyra jut a hivatalos névadás, míg a legújabb korban kardinális átalakítást kezdenek el a hivatalos szervek, elsősorban ideológiai, pfolitikai indítékkal. Számos nagy hagyományú utcanév ekkor tűnik el a hivatalos szóhasználatból és a várostérképekről. A »felvidéki Kassa városára emlékeztető Kassai sor 1950- ben például a Felszabadulás útja nevet kapja. Az egykori acélgyári igazgatóról, Jónásch Antalról elnevezett körút már 1945- ben Sallay—Fürst utcára (a munkásmozgalom mártírjai), majd az egyszerűség kedvéért Fürst Sándor utcára módosul. A Pécskő köz 1950-ben a Betléri közből született, a mai térképek azonban már nem tartalmazzák. E néhány példából is kiolvasható: az utcanevek változása (s eredendően a névadás gyakorlata) szorosan kötődik a társadalmi és politikai rendszerekhez, s meglehetősen jellegzetes és jellemző képet festenek egy adott ' településről: az irányító szervekről, vagy azok szűkebb csoportjairól, s bizonyos mértékig az ott élők gondolatvilágáról. Több más mellett Salgótarjánra vonatkozóan például megállapítható: az egyoldalú gondolkodás elsivárosította a nevek palettáját, s kihaltak az olyan hagyományos és színesítő megnevezések, mint sor, fasor, köz; továbbá sok olyan személyről neveztek el utcát, teret, akiknek az égvilágon semmi közük nem volt Salgótarjánhoz, sőt Nógrad megyéhez sem. Hlavacska Edit — a hetvenes évek elején érettségizett a salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumban — a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem oktatója, alapos munkát végzett. Régi kiadványokat, térkéneket, levéltári anyagokat böngészett. 31 szóbeli közlőt faggatott könyvének megírása előtt. Értékeiből csupán felvillantani sikerült, s következtetéseiből ugyanígy. (ok) Népfrontaktivista mondja „Feladtuk a szolgaleiket" Szerémi Nándor magyar- géci magángazdálkodó a Hazafias Népfront kongresz- szusának küldötte volt. Hogy miért épp őt kerestem meg a 16 nógrádi közül, arra egyszerű a válasz: a megyei előkészítő értekezleten elhangzott felszólalása ragadott meg. Akkor ő hiteles „mesemondókat” követelt, mondván a fantasztikus mesék ideje lejárt. A „szent gyónással” elkésett a népfront, a hátrány már behozhatatlan — mondta akkor. — ön, a népfront most induló kezdeményezését késeinek ítélte meg a megyei értekezleten, olyan emberhez hasonlítva a mozgalmat, mely jegyet váltott ugyan a vonatra, csakhogy közben az elhagyta az állomást. Változott-e a véleménye ■ a kongresszus után? — Hatalmas harc lesz, hosszú idő szükséges majd a bizonyításhoz. Most a mozgalom szerepe, mivel mi itt Magyarországon még nem tudunk igazán politizálni, hogy a támadások élét elvegye, közvetítsen a pártok közt, bábáskodjon a konszenzus megszületésénél. Ezért is maradt mozgalom a népfront. (Egyébként én magam is a centrumszerep híve voltam már régóta.) A békés átmenetet akarja szolgálni azzal, hogy ahol szükséges, a szelep legyen. Ugyanakkor nem a politizálást tartjuk a fő feladatnak. Ott szeretnénk segíteni, ahol a legnagyobb szükség van ránk. A népfront eddig is a legtöbb pozitív cselekedet létrehozója volt, például a társadalmimunka-akciókban. Én a falu előtt eddig sem politizáltam. Tudtam, ha ezt erőltetném, rossz lóra tennék. De sok olyan kezdeményezés van, amit a népfronttól vettek át az ellenzékiek is. Például a demokrácia igénye. Szerintem a pártok működésének normalizálódásáig a kiegyensúlyozó szerepet töltené be a népfront. — Megkereste már a partnereket? — A kongresszusra valamennyi pártot és szervezetet meghívtuk. Nincsenek pontos információim, de körülbelül a kétharmaduk ott volt. Például a szociáldemokraták képviselője fel is szólalt. — Meg van elégedve az új vezetéssel, illetve az elnökjelölttel? — Nagyon örülök Kulcsár Kálmánnak. Biztos tudja, felmerült Pozsgay jelölése is. Szimpatikus ember, de az MSZP jelöltje. S, hogy a foci nyelvén szóljak, Pozsgay túl van edzve. Egyébként sem biztos, hogy helyes az MSZP színeiben indulnia. Az emberek ugyanis esendőek: sokszor nem valamire, hanem valami ellen szavaznak. — Konfliktusok is voltak a kongresszuson. Fekete Gyula például lemondott minden tisztségéből, majd kivonult az ülésteremből. Miért történt ez meg? — A felszólalások öt percben voltak maximálva, ö már többször kért szót a nap folyamán. Az indulatokat kiváltó hozzászólásakor már — este hét felé — a küldöttek fáradtak is voltak. Fekete Gyula pedig kicsúszott az időből, épp amikor Kulcsár Kálmán múltjáról akart szólni. A küldöttek kitapsolták. Én azt mondom, ha valaki úgv fut ki az időből, hogy nincs is mondanivalója, akkor jogos a leszavazás. De az ő esetében nem erről volt szó. — Kikhez áll most legközelebb a népfront? — Lehet, hogy frázis, de azt kell mondjam, a néphez. Mi a nemzet érdekeit akarjuk szolgálni. — Mit jelent ez most? — Az emberek jobblétéért dolgozni, segíteni kimozdulni ebből az állapotból. — Hogyan fogja a mozgalom megszerezni az elveszett bizalmat ehhez? Milyen konkrét feladatokat tűzött maga elé a népfront a kongresszuson ? — Konkrét feladatokról nem esett szó. A jövőterv és az elfogadott alapszabály csupán körvonalazta a további munkát. — Az . idő azonban sürget... — Itt senki sem tud tisztán látni. Már az is jó, ha körülbelül helyes irányba tud haladni az ember. Itt van például az újraéledő MSZMP. Ezt sem lehetett előre tudni... Remélem, az önálló koncepciót meg fogjuk kapni. — Nem alulról épülne ez fel — a2 együttgondolkodás jegyében? — Ennek szakemberei vannak, különböző munka- területeken. Meg kell vallani, mankó nélkül egyelőre nem megy. Varga Judit Hollókői moza ikok Pihenésre szántuk azokat az őszi napokat, amelyeket Hollókő egyik kedves, régi épületében töltöttünk el.. Hallgattuk <a parányi ablakon keresztül a szél zúgását és a nyugalmas meleget árasztó kályhatüz lobogását. Jólesett rövid időre visszaálmodni magunkat a múlt megszépítő messzeségébe, de bennünket elsősorban nem a nosztalgia, hanem ü felfedezés vágya marasztalt itt. Megismerni a falu lelkét, életét, rejtett szépségeit, amelyeket a felületes szemlélődő nemigen szokott észrevenni. Mi viszont egyszerre találkozhattunk az értékekkel és a gondokkal is. Nemhiába barangoltunk naphosszat a faluban, a kertek alján, a szőlőhegyen és a vár környékén, elbeszélgetve az itt élő, barátságosan közlékeny emberekkel. A sok élményt, tapasztalatot nem lehet röviden elmesélni, de a hosszú estéken az öreg gerendákat bámulva volt időnk gondolkodni- Ez a kis falu, amely valóban gyöngyszem a hullámzó dombok között, valójában az eddig elért vagy a jövőben még megvalósítható lehetőségeiért kapta a .,világörökség” rangját. Valószínű, hogy ebben a gesztusban ott rejlik a megelőlegezett bizalom és biztatás is. A műemlékvédelmi szakemberek segítségével, ellenőrzésével láthatóan épül és szépül a falu évek óta. Az elhagyott épületeket eredeti stílusukat megőrző, de kényelemmel ellátott vendégházakká alakítják. A turisták pedig jönnek a világ minden részéből, mert a romantika és a nép szegénységben is szépséget te3 remtő díszítőkedve ma igazán érték lett. A látvány mellett sikere van a házilag sütött rétesnek és a tájjellegű ételeknek is. Talán egyszer majd azt is megértik a vendéglátók, hogy akik itt járnak, az étterem ablakából kiszűrődő rockzene helyett szívesebben hallgatnák a hollókői asszonykórus dalait, vagy más, ideillő népzenét. Csak az egymást erősítő hatásokból alakulhat ki az igazi harmónia. Kár, hogy ez a hangulat csak addig tart, amíg a kíváncsi természetű turista el nem határozza, hogy szeretné megtekinteni Hollókő második nagy látványosságát, a várat is. Nem számoltuk meg, hány csoport hagyta el csalódottan ezt a helyet, amely a tizenhét éve tartó építkezés miatt nem látogatható. Szerencsénkre sikerült bejutnunk és a munkát sem zavartuk, hiszen csak két mester építi egyetlen segédmunkással addig, amíg elfogy az évi ötszázezer forint. Mondták, hogy már nem, sokáig lesznek itt az idén sem. Bejárhattuk Nógrád megye legszebb és legjobb állapotban lévő várát és annak helyiségeit, de örömünkbe üröm is vegyült. Mi akadálya tannak, hogy egy népesebb brigád dolgozzon itt? Előbb megnyithatnák az idegenforgalom előtt a kaput és a belépődíjakból komoly összegek térülhetnének vissza. Kérdéseinkre többen csak legyintenek. Sajnos, Hollókőnek nincs igazán gazdája! Építettek ugyan reprezentatív lakosztályt hétmillió forintért, de fizetövendég a nyáron még nem lakta- ötezer forint egyetlen éjszakára nem kis összeg, bár a berendezés szép, kifinomult belsőépítészi ízlésre vall, valóságos luxusnak is tekinthető. A rendelkezésre álló pénzeket és erőket miért nem lehetett úgy csoportosítani, hogy elkészüljön végre a vár és szépüljön a környezete? Ez a történelmi táj elhanyagolt. Végre tenni kell valamit azért is, hogy ne legyenek szemétdombok a falu végén, tiszták, gondozottak, jól jelzettek legyenek a turistautak, kulturált pihenőhelyekkel ellátva. Mert a fnlu csak a hozzá tartozó várral és változatosan szép természeti környezetével együtt érdemli meg a világörökség címet, amelyből hazánkban csak kettő létezik: a Budai Vár és Hollókő. Jó lenne ezzel a ranggal nem csak büszkélkedni, de többet tenni érte, hogy végül igazán méltó legyen a rangjához! Fancsikné Csaba Mária Szemenszedett igazság „A menedzser és a politikus beszéde között az a különbség, hogy az előbbi mindig konkrét. Magasröptű szövegével, célzásaival a politikus tulajdonképpen átveri a hallgatókat, amit mond, annak elsősorban a saját politikai gettójában van értelme.” (E. N. menedzser) „Ahhoz, hogy a figyelem középpontjába kerüljünk, semmi sem hatásosabb egy látványos hibánál.” (Danny Kaye amerikai színész) „Semmi se árulkodik oly kíméletlenül a nők koráról, mint a térdük és a karjuk. Ezért a negyedik X után egyetlen okos nő sem visel térden felül érő szoknyát és ujjatlan ruhát.” (Liv Ullman svéd színésznő) „Nem félek a haláltól, de jobban szeretném, ha nem lennék jelen az eseménynél.” (Woody Allen amerikai színész) „Norbert és Kati gyűlöletből házasodtak össze. Norbert a magányt, Kati a szegénységet gyűlölte.” (Egy válóperes ügyvéd szövege) „Szabadságra megyek, tehát mindent én fizetek, beleértve a fáradságot is.” (Egy útikönyvíró feljegyzése) „Aki a vesztesekhez csatlakozik, vagy jellemtúlten- gésben, vagy észhiányban szenved.” (W. G. publicista) „A meztelen test, amely feltárja titkait, ezzel teljesen ki is adja magát. Az a test viszont, amely a képzeletre bízza rejtelmeit, és csak sejteti, amit ígér, felfedezésre, vágyra ingerli a férfit.” (Emanuel Ungaro olasz divattervező)
