Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-21 / 250. szám
989. OKTÓBER 21., SZOMBAT NOGRAD 3 Befejezte munkáját az Országgyűlés (Folytatás a 2. oldalról.) ildozataivá váltak. Elemi cötelességünk — mutatott á —, hogy a vétlen áldoza- okról megemlékezzünk, jóvátételt nyújtsunk nekik, ■nélkül nem képzelhető el i teljes nemzeti közmegegyezés és megbékélés. A cormány ezért kiemelt je- entőségű kérdésként kezeli j törvénysértések áldoza- ainak rehabilitálását. Az elnöklő Horváth Lajos bejelentette. hogy mivel Marx Gyula módosító indítványt tett, ezért a törvény- javaslatot két olvasatban tárgyalják. Az általános vitában elsőként Zsidei Istvánná (Heves m„ 5. vk.), a Mátravi- déki Fémművek diszpécsere indítványozta: országgyűlési határozattal kell igazságot szolgáltatni az elmúlt negyven évben igazságtalanul elítélteknek. Dr. Solymosi József (Tolna m., 4. vk.). a Bonvhádi Pannon Termelőszövetkezet elnöke kiemelte: az ország azon részében él. ahol az említett események talán a legszervezettebben és a legnagyobb számban fordultak elő: a Völgységben és a Bonyhád környéki német ajkú lakosság körében. A képviselő kérte: e sokrétű problémát nagy körültekintéssel, a Magyarországi Németek Szövetségének segítségével oldják meg. Árvái Lászlóné (Heves m., 1. vk.), az Eger és Vidéke Áfész szakszervezeti bizottságának titkára személyes hangvételű hozzászólásában gyermekkori emlékeit « sorolva idéz-te fel a lakóhelyéről kitelepített honfitársainak nehéz sorsát. „Mi az ország színe előtt most megkövetjük őket. akik még élnek. Békesség velünk és gyermekeinkkel'- — mondotta. Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.) MÁV-mozdonvveze- tő javasolta : a törvénytervezetből töröljék azt a részt, amely semmisnek tekinti a harci cselekmények során elkövetett rablás miatti elítéléseket. Batha Miklós (Budapest, 23. vk.), a Calderoni Vállalat vezérigazgató-helyettese viszont arra hívta fel a képviselők figyelmét, hogy sok száz tartalékos tisztet 1957-ben lefokoztak. Az ő rehabilitálásuk kimaradt a törvénytervezetből. Kérte a honvédelmi minisztert, vizsgálja meg ügyüket, és erkölcsileg rehabilitálja őket. Márton János (országos lista), a Magyar Néppárt ügyvezető elnöke felszólalásában azt ajánlotta, hogy három réteg — a köztisztviselők. a pedagógusok és főleg a hivatásos katonák — rehabilitációs ügyét külön is vizsgálják meg. Hangsúlyozta, hogy ezt a katonaság. mint férfivá nevelő intézmény becsületének helyreállítása is megkívánja. Ennek kapcsán rövid kitérőt téve megjegyezte: a napokban , a kezébe került egy olvasmány, amely — úgy gondolja — nem maradhat a honvédelmi miniszter úr és a honvédség válasza nélkül. Ez az olvasmány a többi között az egykori honvédelmi miniszterről szól. Márton János e megjegyzésére reagálva kért szót Németh Miklós miniszterelnök és bejelentette: a kormány úgy döntött, hogy a dr. Bokor Imre honvédezredes könyvében olvasható állítások kivizsgálása érdekében felkéri az Országgyűlés honvédelmi bizottságának elnökét, hozzon létre egy „etikai” bizottságot. A vizsgálat eredményéről tájékoztatják majd a közvéleményt. Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.) kijelentette: „az 1950-es évekről, 1956-ról és 1956 után is hazudtak nekünk éjjel, hazudtak nappal és hazudtak mindenkor". Példaként említette a teremben jelenlévő Berecz Jánost, aki megírta a Tollal és fegyverrel című művet, s abban egészen másképp szólt ezekről az eseményekről. A múlt bűneivel nézünk most szembe — idézte Borics Gyula államtitkárt. Nem feled- kezdve meg Németh Miklós imént tett bejelentéséről sem, örömét fejezte ki, hogy az érintettek hajlandóak erre. Börcsök Dezső (Budapest, 38. vk.), a Budapesti Elektromos Művek vezérigazgatója felhívta a figyelmet arra: egyre csökken azoknak a száma, akiknek végre elégtételt kellene szolgáltatni. Nagyon áürgős tehát, hogy az Országgyűlés mielőbb meghozza emberséges döntését. A törvényjavaslat tárgyalását ezután a részletes vitával folytatták. Ennek során Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.) kifogásolta, hogy a törvénytervezet csak a munkaviszonnyal és a társadalombiztosítással foglalkozik. Ezért kérte annak rögzítését, hogy a törvény alapján történt ítéletmegsemmisítés azonos hatályú legyen az ügy bírósági felülvizsgálata során meghozott határozattal. Miután a részletes vitában többen nem kértek szót, az elnöklő Horváth Lajos ismertetett egy határozattervezetet, amelynek lényege, hogy a törvénysértő elítélések, internálások, kitelepítések áldozatainak kártalanításáról a kormány terjesszen az Országgyűlés elé egy. tor* vényjavaslatot. Borics Gyula igazságügyi minisztériumi államtitkár a vitában elhangzottakra válaszolva, a tárca támogatásáról biztosította Zsidei Ist- vánnénak a recski emlékhely létrehozására vonatkozó javaslatát. Solymosi József indítványát szintén helyeselte, és elmondta, hogy nemcsak a német, hanem a szlovák és más nemzetiségűek kitelepítésének ügyét is megvizsgálják. A tartalékos tisztek lefokozásával, illetve erkölcsi rehabilitálásukkal kapcsolatos javaslattal egyetértett, de rámutatott, hogy ebben a Honvédelmi Minisztérium az illetékes. Marx Gyula és Király ‘Zoltán javaslatára válaszolva, kifejtette, hogy teljes és azonnali kártalanításra már csak azért sincs mindig lehetőség, mert a kár értéke nehezen mérhető fel, például abban az esetben, ha a törvénysértések áldozatául esett személyeket kivégezték. Javasolta, hogy fogadják el a Horváth Lajos által ismertetett határozattervezetet, s ígéretet tett rá. hogy a javaslatot még ebben az évben az Országgyűlés elé terjesztik, amennyiben arra mód lesz. Megvitatását ugyanis a legszélesebb társadalmi nyilvánosság bevonásával tervezik. Határozathozatal következett. Először az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról szóló törvényjavaslatról döntött az Országgyűlés: 278 támogató, 4 ellenző szavazattal és 28 tartózkodással elfogadta. Ezután a törvénysértő elítélések, internálások, kitelepítések áldozatainak kártalanításáról szóló határozattervezetet az Országgyűlés 287 igenlő, 2 nemleges szavazattal és 13 tartózkodással elfogadta. Ugyancsak elfogadta az Országgyűlés — 289 egyetértő, 3 ellenző szavazattal és 12 tartózkodással — a rendőrhatósági őrizetben fogva tartott (internált), valamint a kitelepített személyek sérelmeinek Orvoslásáról szóló országgyűlési határozattervezetet. Mielőtt rátértek a Kpvetkező napirendi pont megtárgyalására, az elnöklő Szűrös Mátyás üdvözölte a Magyar Demokrata Fórum küldöttségét, amely a szervezet második országos gyűléséről érkezett, hogy részt vegyen az ülésen. Az MDF nevében Deb- reczeni József (Bács-Kiskun m., 3. vk.), gimnáziumi tanár szólalt fel- — Örömmel és megnyugvással töltötte el a Magyar Demokrata Fórum országos gyűlését az a tény — mondotta —, hogy a parlament elfogadta a sarkalatos törvényeket. Ezzel lehetővé tette, hogy a demokratikus átmenet megvalósuljon hazánkban. kinyíltak a kapuk Európa felé. Szűrös Mátyás képviselő- társai nevében is megköszönte az elismerő szavakat. Rátérve az október 23-ával kapcsolatos napirendre, a következőket mondotta: — 1956. október 23-ára. a népfelkelés napjára való emlékezés szervezésére — több politikai szervezet kezdeményezése alap jáp —, társadalmi bizottság jött létre. Az. október 23-a bizottság Budapest több terén és utcáján nyilvános megemlékezést, emléktábla-avatást tart, majd a rendezvények egy tömeggvűlésen, a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren fejeződnének be. Október 23-a megünnepléséről Németh Miklós miniszterelnök terjesztette elő a kormány javaslatait. A javallatok sorát azzal zárta: október 23-án a Parlement erkélyéről, vagy főlépcsőjéről az Országgyűlés elnöke, aki attól a naptól kezdve a Magyar Köztársaság elnöki tisztéből adódó feladatokat is ellátja, megfelelő külsőségek között kiáltsa ki a Magyar Köztársaságot. Szűrös Mátyás a kormány elnökének hozzászólását követően — megköszönve Németh Mikló? szavait — kijelentette: a tapsból úgy ítéli meg, hogy az Országgyűlés egyöntetűen támogatja a javaslatot. Ezután Szűrös Mátyás bejelentette, hogy az 1956. október 23-áról szóló nyilatkozattervezetet a képviselőknek , kiosztották. Megkérdezte a képviselőket, van-e valakinek észrevétele a tervezettel kapcsolatban. Hellner Károly (Budapest, 32. vk.), a Merkur Személygépkocsi Értékesítő Vállalat vezérigazgatója, egyetértve a nyilatkozat- tervezettel, .annak egy mondatára tett észrevételt. Emellett a képviselő azt is indítványozta, hogy az írásban átadott nyilatkozatot a parlament ülésén felolvasva is ismertessék. Az elhangzottakra reagálva Szűrös Mátyás azt javasolta, bízzanak meg egy háromtagú szerkesztőbizottságot, amelyik elvégzi a szöveg szükséges stilisztikai módosításait. Ezt a javaslatot a képviselők elfogadták. Ezután Eke Károly (Csongrád m., 10. vk.), a Magyar Rádió főmunkatársa elmondotta: messzemenően egyetért Németh Miklós bejelentésével. Annak a reményének adott hangot, hogy október 23-a, az összetartozást erősíti az emberekben, nem pedig a szemben állást. Berecz János (Szabolcs- Szatmár m., 6. vk.) pártalkalmazott kért szót, aki elmondta, hogy fölszólítás nélkül is mindenképpen el akarta mondani véleményét október 23-ával kapcsolatban. Mivel az előző napirend vitájában Király Zoltán képviselő „felmutatta az ingét" — mondotta Berecz János —, ezt semmiképpen nem hagyhatta figyelmen kívül. Szólnom kell — mondotta — két ok miatt. Ha egy könyv kapcsán tetemre hívnak, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Irigylésre 1 méltó Király Zoltán helyzete, mert ő csak tanult róla, de nem élte meg ezt az időszakot. Mert én nemcsak október 23-át, hanem október 30-át is megéltem. Könyvemet a politika egyszer elismeréssel, most elítélően fogadta. A történelem azonban a teljes értékelést és végszót még nem mondta ki. Az a meggyőződésem, hogy a népfelkelést a történelem elismeri. Ezért örömmel fogadtam a kormány álláspontját, hogy a nemzeti emléknap, amely megoszthatja a nemzetet — hiszen mindenki a maga módján emlékezik majd —, egyben a köztársaság kikiáltásának napja legyen — mondotta befejezésül Berecz János. Antal Imre (Pest m., 19. vk.), a Mezőgép Vállalat érdi gyáregységének igazgatója egyetértett azzal a közelmúltban megjelent újságcikkel, amely az 1950- ben elfogadott 10. számú törvényerejű rendelet átírását, vagy visszavonását szorgalmazta. E még hatályos rendelet ugyanis április 4-ét tartja legnagyobb nemzeti ünnepünknek. Antal Imre ezért támogatja e rendelet felülvizsgálatát, s egyetért azzal, hogy hazánk lakossága népszavazással döntsön nemzeti ünnepünkről. A nyilatkozattervezettől függetlenül, ezután Roszik Gábor (Pest m„ 4. vk.) terjesztette önálló képviselői indítványát 1956. október 23-a megünnepléséről az Országgyűlés elé. Reményét fejezte ki, hogy a parlament ünneppé nyilvánítja ezt a napot, amelyet a nép úgyis ünnepelni fog. Tiltakozásának adott hangot amiatt, hogy a napoknak neveket adjanak, de legfőképpen az ellen, hogy október 23-át a megbékélés napjának kiáltsák ki. Felvetette azt is: nem szabad választásra feltenni, hogy március 15-e, augusztus 20-a, vagy október 23-a legyen a magyar nemzeti ünnep. A népet nem lehet ilyen döntés elé állítani. Egyik ünnepet nem szabad a másik ünnep alá rendelni, mindegyiknek megvan a maga jelentősége. Dr. Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.) Ráckeve körzeti állatorvosa nem javasolta, hogy cseréljünk nemzeti ünnepet. Indoklásként kifejtette: nemzeti ünnep csak az lehet, amellyel a nép a leginkább azonosulni tud, s véleménye szerint ez az 1848—49-es forradalomról és szabadságharcról való megemlékezés. Varga Lajos (Pest m., 26. vk.), a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzemének igazgatója egy közbeeső javaslatot tett: október 23-a ne legyen munkaszüneti nap, helyette november 1-jét, a halottak napját nyilvánítsák munkaszüneti nappá, s. ezen a napon lehetne emlékezni azokra, akik koncentrációs táborban haltai meg, akik Recsken, vagy a Don- kanyarnál a fronton vesztették életüket. Több hozzászóló nem lévén, a ház elnökének kérésére Bánffy György (Budapest, 4. vk.), felolvasta az Országgyűlés nyilatkozat- tervezetét. október 23-ról. A nyilatkozatot a képviselők közfelkiáltással elfogadták. Még a határozathozatal előtt Roszik Gábor felhívta a figyelmet; akármiképpen is határoz most az Országgyűlés, a népszavazás eredménye más is lehet; a mostani állásfoglalás nem zárja ki, hogy erről a kérdésről később népszavazással döntsenek. Határozathozatal következett: a képviselők 200 ellenszavazattal, 42 támogatással, 51 tartózkodás mellett elvetették azt az indítványt, hogy október 23-át határozattal nemzeti ünneppé nyilvánítsák. Ezután az elnök ugyancsak szavazásra tette fel: egyetért-e az Országgyűlés azzal a javaslattal — bár ez a kérdés■ a kormány hatáskörébe tartozik —, hogy október 23-a, munkaszüneti nap legyen. A képviselők ezt az indítványt sem támogatták: 224- en ellene, 38-an mellette szavaztak, míg 29-en tartózkodtak. Ezután az állami tulajdonban lévő, de az MSZMP és más társadalmi szervek által kezelt vagyonról szóló pénzügyminiszteri tájékoztatót tárgyalták meg a képviselők. Békési László pénzügyminiszter az írásos tájékoztatóhoz szóbeli kiegészítést fűzött. A vitában felszólalt: Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.); Hellner Károly (Budapest. 32. vk.) ; Nagy Sándor (országos lista) ; Hámori Csaba (országos lista). Határozathozatal következett: az Országgyűlés a pénzügyminiszternek az állami tulajdonban, de az MSZMP és más társadalmi szervek kezelésében lévő vagyonról szóló tájékoztatóját elfogadta. A pénzügyminiszteri tájékoztató elfogadását követően személyi kérdésekben, döntöttek a képviselők. Elsőként — az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvénynek megfelelően, a belügyminiszter javaslatát elfogadva — megválasztották az öttagú Országos Választási Bizottságot, amelynek titkára dr. Kara Pál lett' Döntöttek arról, hogy az Országgyűlés elnöki teendőivel — mindaddig, amíg a ház jelenlegi elnöke a köztársasági elnöki funkcióból adódó feladatokat látja el — Fodor István alelnö- köt bízzák meg. (Az elfogadott módosított alkotmány rendelkezése szerint ugyanis a köztársasági elnök hivatalba lépéséig jogkörét — korlátozott feltételekkel — az Országgyűlés elnöke gyakorolja, ideiglenes államfőként. Erre az időre az Országgyűlésnek kell kijelölnie azt az alelnököt, aki az Országgyűlés elnökét helyettesíti.) Fodor István személyére Szűrös Mátyás tett javaslatot, s bár az indítványát fogadó tapsból ismét úgy ítélte meg, hogy azzal a képviselők egyetértenek, ezúttal megszavaztatta javaslatát, amellyel 278 képviselő értett egyet. Ugyancsak a módosított alkotmány értelmében — a törvény kihirdetése, azaz hatályba lépése napján — megszűnik az Elnöki Tanács. Szűrös Mátyás szavakban, a parlament pedig tapssal köszönte meg az Elnöki Tanács tagjainak és elnökének, Straub F. Brúnónak,, a kiemelkedő tudósnak és kiváló személyiségnek a tevékenységét. Ezt követően Szűrös Mátyás befejezettnek nyilvánította az ülésszakot, mondván: az elmúlt napokban becsületes és nem könnyű, sokak szerint történelmi jelentőségű munkát végzett az Országgyűlés. Bejelentette: a legközeiebbi ülésszak október 30-án, hétfőn 10 órakor kezdődik. Kérte a képviselőket, akinek lehetősége van rá, vegyen részt október 23-án, a déli harangszó idején a köztársaság kikiáltásának ünnepi ceremóniáján. Ezzel az Országgyűlés ülésszakának utolsó munkanapja — amelyen — Szűrös Mátyás, Jakab Róbertné, Fodor István és Horváth Lajos felváltva elnökölt — befejeződött. Tudósított: MTI Hetemen Gábor Fotó: Kulcsár József Megszületett... A hírbörzén pénteken délig a legtöbbet forgalmazott kérdés . így hangzott: mi lesz a képviselők választásáról szóló törvényjavaslattal? Pontosabban: mi lesz, ha azt a parlament elutasítja? A folyosón keményebben fogalmaznak, de a hozzászólások is kimondták: a sarkalatos törvények részeként előterjesztett javaslat elfogadásán, illetve elutasításán a békés átmenet múlhat. A képviselők pedig némi tudathasadásos állapot jeleit mutatták: rendre ízekre szedve a javaslatot — egyet nem értésüket kifejezve —. hogy aztán mégis rábólintsanak. Mert mi lesz akkor. ha. . . A szavazás előtt dr. Szilágyi Tibor salgótarjáni képviselő a Nógrádból elszármazott Hoffer Istvánnal, a MÉM Térképészeti és Földügyi Hivatala vezetőjével éppen arról beszélt, hogy ezt a törvény- javaslatot nem szabad elutasítani: — Én már tudom, hogy miként szavazok.. ■ A képviselőcsoport vezetője ezekben a percekben a delegációs teremben tanácskozott társaival: a elöntés súlyára tekintettel felmérendő a várható voksolás esélyeit, Sándor Gábor. Tőzsér Gáspár, Vastag Ottilia, dr. Szilágyi Tibor képviselőkhöz az említett tanácskozásról érkezett pevcsics Mikilós, a képviselőcsoport vezetője a hírrel: két megye képviselőinél nagy az ellenállás az elfogadással szemben. A vélemények azonban itt megegyeznek: — A nógrádi képviselők nem tartják lehetségesnek az elutasítást. Néhány perccel ezelőtt dr. Miklós Zoltán így fogalmazott: — Nem lehet engedni annak a törekvésnek, hogy a sarkalatos törvények közül kikerüljön a választó- jogi törvény. A, most már elfogadott „csomag" anélkül félkarú óriás lenne. El kell fogadni, utána majd meglátjuk, hogy mennyi komolysággal és tisztességgel alkalmazzuk. Pontban déli tizenkét óra a fellélegzés pillanata: a parlament elsöprő többséggel — mindössze húsz nem szavazattal és 24 tartózkodással — áldását adta a politikai egyeztető tárgyalásokon fogant törvényjavaslatra. A közmegegyezésnek alárendelve saját presztízsét.