Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-17 / 246. szám

OnAOT •k SPORT SPORT % SPORT Tájfutás, országos egyéni bajnokság Bereczné Ápli Edit (St. Dornyai SE) bronzérmet szerzett! A közelmúltban bonyolí­tották le az idei országos tájfutó egyéni bajnokság döntőjét a Nagybárkány melletti Csörgőpuszta térsé­gében. A kemény, eső áztatta te­repen öt nógrádi tájfutó is eljutott a kötött létszámú döntő mezőnyébe. Azt már a vidékbajnokságon is látni lehetett, hogy a i salgótarjá­niak felnőtt versenyzőnőjé­nek, Bereczné Apli Editnek a korábbi világbajnoki bronzérmes Rostás Irén mö­gött elért ezüstérme alapján jó esélye van az OB döntő­jén is az eredményes sze­replésre. Bereczné nem cáfolt rá az előzetes várakozásra. Már a táv felénél lévő rádióspont­nál a negyedik helyen állt, majd a pálya technikás má­sodik szakaszában még ja­vítani is tudott pozícióján, és a harmadik helyen érke­zett a célba. Teljesítménye nagy bravúrnak számít. An­nál is inkább, mert a sport­ág történetében a nők me­zőnyében megyénk verseny­zői közül eddig még senki nem került be az országos bajnokság döntőjén az első Jiat közé. • Apli Edit egyébként közel négy évvel ezelőtt érkezett Romániából Magyarország­ra. Először a Budapesti Fa- bulon SC színeiben verseny­zett. Házasságkötését köve­tően férjével együtt a Salgó­tarjáni Dornyai SE-hez ke­rült. Szülés miatt kihagyott egy évet, majd ezután egy­re inkább visszanyerte régi formáját. Ma már a nem­zeti válogatott kapuját dön­geti. Bereczné Apli Edit (St. Dor­nyai SE) Az országos egyéni baj­nokság végeredménye: 1. Oláh Katalin (OSC) 63,32, 2. Mátyás Ildikó 77,17, 3—4. Bereczné Apli Edit (St. Dor­nyai) és Győrffy Gabriella (GSSE Budapest) 83,43. A Győri—Sramkó edzőpá­rosnak további két tanítvá­nya is bekerült az országos bajnokság döntőjébe. A ju­nior férfiak mezőnyében ifj. Marczis István a 16., az if­júsági leányoknál testvére, Marczis Zsófia a 14. helyen végzett. A Pásztói MÁG SE versenyzője, Kronvald Ta­más a serdülő fiúk között a 15. helyen érkezett célba. (Zentai) Ökölvívás, N3 ll-es csapatbajnokság Á mérkőzésnek még nincs vége... Debrecen, DMTE-csarnok, 50 néző. Meglehetősen furcsa mér­kőzést láthatott a kevés szá­mú közönség. Kezdődött minden azzal, hogy a hét bíró közül csupán csak há­rom jelent meg, így csak két pontozó pontpzott vé^ig. A gyarmatiak két versenyzője az összecsapás kezdetére megbetegedett, egy átesett a súlyhatáron, egyet pedig szabálytalan körülmények között a helyi orvos nem engedett a kötelek közé lép­ni. Ez utóbbiért óvást emelt a Balassagyarmat szakveze­tője. A megmaradt kilenc pár összecsapásából is csak há­rom találkozó tartott kilenc percig, így a mérkőzés mind­össze hetvenöt percig tar­tott. De nézzük, melyek azok a körülmények, ame­lyek az óváshoz vezettek: a csütörtöki edzésen Gresina Gábornak, a gyarmatiak egyik kedvencének a bal vállán egy ökölnyi darabon lehorzsolódott a bőr. A reg­DMTE-Bgy. HVSE 16-12 geli hivatalos orvosi vizs­gálaton a helyi doktor ugyan kifogásolta a sérülést, de a mérlegelési lapon alá­írásával igazolta, hogy a sportoló versenyzésre alkal­mas állapotban van. A mérkőzés megkezdése • előtt azonban közölte a ver­senyzővel és a főbíróval, hogy meggondolta a dolgot és nem engedi Gresinát a szorítóba. A főbíró mindezt elfogadta, és kizárta a gyar­mati fiút. A Bgy. HVSE vezetői sze­rint műhiba történt. Hiszen ha áz orvos a hivatalos vizsgálaton a versenyzőt al­kalmasnak találta, később csak akkor zárhatja ki, ha annak egészségi állapotában időközben változás követke­zett be. Erről azonban nem volt szó. A gyarmatiak in­kább bizonyos sanda szán­dékot vélnek látni a helyi orvos ténykedésében. Eredmények (elöl a Bgy. HVSE versenyzői) : if júsá* . gíak, 54 kg: Nagy L. ellen Balogh pgy. 0—2. 60 kg: Mo­hácsi (Bgy. HVSE) ellenfél nélkül győz. 2—2. 63,5 kg: Farkas átesett a súlyhatá­ron, Gál ellenfél nélkül győz. 2—4. 71 kg: Együd be­lázasodott, Tóth M. ell. nélk. gy. 2—6. Felnőttek, 51 kg: Botos A. keze bedagadt, Tóth J. ell. nélk. gy. 2—8. 54 kg: Ubrankovics ellen Pál feladta az 1. menetben, 4—8. 57 kg: Nagy E. feladta Varga ellen, 4—10. 60 kg: Oláh G. feladta Nagy L. el­len, 4—12. 63,5 kg: Pingi- czer ellen Budaházit sérü­lés miatt leléptették, f?— 12. 67 kg: Gresinát az orvos ki­zárta, Tolnai ell. nélk. gy., 6—14. 71 kg: Nagy J. p. gv. Jakus ellen, 8—14. 75 kg: Danvi feladta Lőrincz ellen, 8—16. 81 kg: Szvitek ellen Boros feladta, 10—16. -4-81 kg: Miklós pgy. Vénig ellen. 12—16. (A fönt említett eset mi­att benyújtott óvást a főbí­ró elutasította, de à gyar­matiak fellebbeztek, így az újabb döntésig az eredmény nem végleges.) Bajnokságok, eredmények RÖPLABDA NB II., nők: SVT SC— Szigetszentmiklós 0—3 (—9, —5, —3). Salgótarján, v.: Széphalmi. SVT SC: Varga I., Kovács, Percze, Szárnyá­éi, Tollár, Varga II. Csere: Bakos, Novák, Sándor, Banka. Edző: Farkas Ró­bert. A hét közbén NB Les játékosokkal megerősített vendégekkel szemben az 56 percig tartó találkozón tel­jesen esélytelen volt a meg­fiatalított hazai együttes. Széphalmi játékvezető egye­dül is kiválóan oldotta meg feladatát. KÉZILABDA NB II., férfiak: Püspök, ladány—St. Építők 26—28 (16—15). Püspökladány, 300 néző, v.: Harangozó, Ms- dovorski. St. Építők: Kiss — Kisbalázs, Vas 2, Pet- reczki 6, Bertók 5, Tóth 5, Szabó 9 4. Csere: Nagy, Hajdú 1, Bene, Lengyel (kapus). Edző: Szabó Attila. Kiállítás: 2 ill. 10 perc. Hetesek: 3/3, ill. 4 4. Határozatlanul kedző ven­dégek, szünet után kemény védekezéssel és ötletes já­tékkal a maguk javára for­dították a mérkőzést. Az Építők valamennyi játéko­sa dicséretet érdemel. NB II., nők: St. Síküveg­gyár—Váci Forte 23—23 (11—13). Salgótarján, 150 néző, v.: Ambrusné, Ihász. Síküveggyár SE: Oláh — Kovács, SZABÓ 7, Moczofc- né 3, Tarjám 4, TÖTHNÉ 6, Kovácsné 3. Csere : Fe­hérvári, Nóvák (kapus). Edző: Czímer János. Az ellenfél legjobb dobói: Spangl 9, Herédiné 7. Kiállítások: 14 ilL 6 perc. Hetesek: 4 4, ill. 3/2* A vendégcsapat bajnok- esélyeshez méltóan kezdett, percek alatt elhúzott 5—2 arányban. A Síküveg csak szünet után nyújtotta az el­múlt hetekben megszokott játékát. Fej fej melletti küz­delem alakult ki ekkor, amelyben egyik csapat se tudott előnyre szert tenni. Végül a váciak örülhettek a döntetlennek. ATLÉTIKA Közel háromszázan jelen­tek meg a pásztói sport­pályán a Pásztói ősz ’89. programfüzérének kereté­ben megrendezett, atlétikai versenyen. A helyi Mik­száth Kálmán Gimnázium testnevelői által kitűnően megrendezett serdülő- é.s ifjúsági viadalon a köze­pes eredmények mellett né­hány elismerésre méltó egyéni teljesítmény is szü­letett. Így dicséretes Podo- bén Zsuzsa 33,82-es gerely­hajító eredménye és Dénes Csaba 42,10 centiméteres dobása. A korcsoportok győztesei : fiúk, 100 m. : Horváth Sza­bolcs (Ecseg), C.sepela Csa­ba (Palotás), Kiss András (Pásztói Mikszáth), Kiss Pál (Palotás). 200 m.: Pálinkás Gábor (Palotás), Bercsényi Péter (Alsótold). Horváth Szabolcs (Ecseg), Dénes Csaba (Pásztó). 800 m.: Ruga Tamás (Pásztói Mik­száth), Kersák György (Pa­lotás). Súly lökés: Dénes Csaba (Pásztó), Csonka Krisztián (Ecseg), Gubó Zoltán (Pásztói Mikszáth), Magas : Brachtl Zsombor (Pásztói Mikszáth). Gerely: Horváth Szabolcs (Ecseg), Lamos Tibor (Palotás), Dé­nes Csaba (Pásztó). Lá­nyok: 100 m.: Erdei Ninetta (Pásztói Dózsa), Győri Tí- mei (Pásztói Mikszáth). 200 m. : Erdei Ninetta (P. Dó­zsa), Kővári Tünde (M. Pásztó). Gerely: Podobén Zsuzsa (P. Dózsa), Hasz- nosi Tímea (M. Pász­tó). 800 m. : Zsila Me­linda (Mikszáth). Súlylökés: Podobén Zsuzsa (Dózsa), Mlinárcsek Ildikó (Mik­száth). Pályáról pályára Egy, csak egy legény(ség) van talpon... Sakkal több bosszúságot, mint örömteli pillanatot szerez­tek az elmúlt hét végén a nemzeti bajnokság különböző osztályaiban szereplő nógrádi csapatok a futball mellől a meglehetősen csípősre sikeredett időjárás ellenére sem tá­gító számos szurkoló számára. Korántsem valamiféle vado­natúj jelenségről van persze szó, de az ember mégis „hő- börög”, mert ő már csak egy olyasféle szerzet, aki a rosz- szat mindig nehezebbe« szokja és még nehezebben viseli. Csapataink szereplését pedig vehetjük lassan zaklatásnak, sőt sanyargatásnak is. Jönnek a kudarcok, mennek a pontok Egy szem NB Il-es csapa­tunk, a Síküveggyár SE olyan mérkőzést vívott va­sárnap, amelyre azt szok­ták mondani: csak a hazai győzelem elfogadható ! Az ellenfél ugyanis ezúttal az a Nyíregyháza volt, amely egykor szebb napokat látott ugyan, de most hasonló ci­pőben jár a kiesés ellen küszködő újonc hazaiakkal, és a közelmúltban esett át — csekélység — egy .edző­cserén. Egy ilyen találko­zón, ahol közvetlen vetély- társak néznek farkassze­met, az egymás között „el­osztott” pontok kétszeresen esnek latba. Hiszen, amit valamélyik fél megszerez, azzal történetesen a másikat rövidíti meg. Ezért kellett — volna — nagyon a hazai győzelem. Ám az előjelek nem vol­tak igazán biztatók. A leg­jobbnak ítélt csapatból a múlt héten féltucatnyi já­tékossal volt különféle prob­léma. A kiesési rangadón Stark eltiltás, Balga és Krá- lik sérülés miatt hiányzott, míg Garai, Paumann és Mo­hácsi kisebb-nagyobb fáj­dalmakkal a lábában vállal­ta a játékot. Ez utóbbiak nem tehettek mást, h-iszen meglehetősen szűkös a já- tékoskeret Pálfalván. A szakvezetés, akár az egy­szeri szurkoló, a számos gondok ellenére bízott ab­ban, hogy a megmaradt ma­roknyi sereg megtízszere­zett erővel veti magát a küzdelembe, s azok, akik eddig zömmel a kispadot koptatták, most élve az ölükbe pottyant lehetőség­gel, fényesen bizonyítják, hogy nagy hiba volt Szalay edző részéről eddigi mel­lőzésük.« Nos, végül is nem így tör­tént. A gárda ezúttal se tudta átlépni saját árnyé­kát. A küzdőszellemre ugyan most se lehetett sok panasz, ám ez önmagában mit sem ért. Irányító híján a játéko­sok olykor szinte fejetlenül bóklásztak a pályán, elgon­dolásnak a szikráit is alig- alig lehetett látni a játékukban. És, ahogy teltek a percek, az­zal együtt a bit is egyre in­kább elillanni látszott. Fő­leg a fiataloknál. Mert az „öreg” Mohácsi azért a fá­jós lábával is megdöngette a kaphfát, Babcsán ezúttal is szilárd pillére volt a hát­só alakzatoknak, Hodur pe­dig —, ha ezúttal kevéske kézzelfogható eredménnyel is — megpróbálta egyedül a hátára venni a pályát. Mi­közben sokan talán azt se tudták, hová álljanak. De a leginkább lehango­ló mégis az volt, hogy a csapat hétről hétre látható­an egyre gyengébben fut­ball ozik. A mostani mérkő­zés kilencven-egynéhány percében egyetlen valamire való helyzetet se tudtak ki­alakítani a vendégek kapu­ja előtt. Az eddigi leggyen­gébb ellenféllel szemben voltak kénytelenek térdet hajtani az üvegesek. Most már a tarjám csapat lett a csoport sereghajtója, és alaposan fel kell kötni a felkötnivalót, ha nem akar­nak végleg leszakadni a ki­esés elkerüléséért folyó egy­re elkeseredettebb verseny- futásban... A harmadosztályban sze­replő csapataink többsége se nagyon dicsekedhet a hét végi produkciójával. Ismét hazai pályán szen­vedett vereséget a Nagybá- tony, ráadásul megint elkö­vették a szokásos hibát: már a második percben hátrány­ba kerültek. Azt követően már hiába futottak az ered­mény után. A Nézsa pedig a megszerzett vezetése után kapott zsinórban négy gólt. Az SBTC-nél pedig betelni látszik a pohár. De az az igazság, hogy megérett az idő a változásokra! Ám, hogy ne csak a rossz dolgokat említsük —, mert hál’ istennek, nemcsak olyasmi történt —, elisme­réssel kelil szólni a balas­sagyarmatiak gyöngyösi pontrablásáról, de nem szá­mít kudarcnak a Romhány hazai döntetlenje sem az éllovas Gödöllő ellenében. Az SKSE pedig magabizto­san gyűjtötte be a kötele­ző három pontját a gyen­gécske szolnoki legénység­től!. flz SKSE nem okozott csalódást A szurkolói hűség minta­képe, „Manolo” — az igazi nevét talán senki sem is­meri, de ez nem is lényeges — kezdő rúgása adlta meg a csípős időben az alaphan­got az SKSE—Szolnoki VSE mérkőzésen. A hazai együt­tes már az első percektől nagy odaadással játszott, megpróbálta feltörni a sündisznóállásba vonult Tisza-partiak védelmét. Ez már a 10. percben sikerült is nekik, miután a tudását hetek óta „titkoló” Horváth Zsolt tanári, félfordulatból leadott lövése megakadt a hálóban. A közönség ezután gólzáporra számított, nem számolván azzal, hogy a zártan védekező, a kapuját foggal-körömmel őrző el­lenféllel szemben nem egy­szerű eljutni a hálóig. Nem is lett semmi a gólszüret­ből, de Horváthnak a má­sodik félidőben is sikerült még egy ízben beerőszakol­ni a labdát, s ezzel nem szakadt meg a hagyomány: minit mindig, ebben a baj­nokságban, ismét három ponttal gazdagodott otthon a Kohász, és továbbra sem kapott gólt a saját közönsé­ge előtt. Mit lehet ehhez hozzá­fűzni? Minél tovább , tart­sák meg eme jó szokásukat! Gólliivök, válogatón Az NB III-ben szereplő hat nógrádi csapat együtt­véve is mindössze hétszer zörgette meg ellenfelei háló­ját. Horváth (SKSE) ezúttal duplázott, és újra eredmé­nyes volt Benyó (Romhány) és Zsirai (Nézsa) isi. 7 gólos: Benyó, 6 gólos: Zsirai, 3 gólos: Sági (Romhány), Ju­hász (SBTC), Tőzsér F. és Horváth (SKSE). Két talála­tot tizenhármán, egyet ti­zenegyen értek él. A me­gyei I. osztály góllövőlis­tájának élmezőnye: 7 g.: Vaskor (Szécsény), 6 g.: Tamás (Bércéi), 5 g.: Matyó­ka (Bércéi), Berta (Karancs- lapujtő), Strehó S. (Nagy- lóc), Németh, Kun (Volán), Nagy, Kis-Simon (ÖMTE). A megyei bajnokság 9. for­dulójának válogatottja: Tre- só (Mohora) — Szabó II. (Érsekvadkert), Selmeczi (Öblös SC), Ungi (Szőnyi SE), Hornyák (Mohora), Sági (Volán), Horváth (Héhalom), Tóth (Kisterenye), Molnár (Szőnyi SE), Tőzsér (Ka- rancslapujtő), Kiss (Öblös SC). B. R.—B. J. Stílust váltanak az angolok? A futballszakértők álta­lában akkor emlegetik az angol stílust, amikor vala­melyik csapat a 16-os tájá­ra ívelt labdákkal szeretne eredményt elemi. Ez az úgynevezett angol iskola alapja, s a szigetország csa­patai mind a mai napig ezt a meglehetősen egyhan­gú, de ugyanakkor nem akármilyen felkészültséget megkívánó stílust művelik. Most. egy évvel az' olaszor­szági világbajnoki döntő előtt, úgy látszik, Angliá­ban is új ötleteken gon­dolkodnak a szakvezetők. — Szerintem hagyomá­nyos felfogásunkkal nem juthatunk messzire Itáliá­ban — jelentette ki Bobby Robson szövetségi kapitány első számú segítője, Don Howe — Ha nem találunk ki valami újat, akkor telje­sen feleslegesen utazunk a Mundiálé-re. Mint ismert, az angolok már gyakorlatilag kivívják a részvétel jogát a 24-es döntőben. Ezt el is várták Robsonéktól, azonban már­is sokan aggódnak, hogy a csapat, akárcsak az 1988-as EB-n, ezúttal is gyengén szerepel majd a fináléban. Howe azt javasolta to­vábbá Robsonnak: utazzon el Milánóba, s tanulmányoz­za a ma legkorszerűbb fut­ballt bemutató AC Milan együttesének a játékát. Ál­lítólag a Liverpool szakem­berei máris áttértek a kon­tinensen használatos stí­lusra, s előbb-utóbb az an­gol válogatottnak is követni kell a fejlődést. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents