Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-03 / 233. szám
; NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... OLVASÓK FÓRUMA Az ÉMÁSZ segítségét kérik „...S benne hallgat a sötétség..." Villámcsapás miatt égett ki augusztus 3-án az egyik oszlopon a közvilágítási lámpa, de azóta sem cserélték ki az égőt. Számos bejelentéssel sürgettük, amelyre már két alkalommal is kint jártak a villanyszerelők, sőt azt is láthatták, hogy több égőcserére is szükség van az utcánk elejétől a 35. házig. Az ötös buszjárat harmadik megállójánál is hasonló a helyzet, de itt az égő még korábban égett ki. Három hónapja kénytelenek sötétedés után botorkálni az utasok, már csak azért is, mert a két szomszédos oszLevél Ipolytarnócról A litkei és az ipolytarnó- ci Vöröskereszt-szervezetek a közelmúltban sikeres közös önkéntes véradó napot szerveztek. Közel negyven liter életet mentő vér került a palackokba. A rendszeres véradók megjelenésének örömén túl örvendetes volt azt is tapasztalni, hogy sok fiatal, első véradó jelentkezett az embertársaink iránti cselekedetre. Bizonyára hozzájárult a véradó nap sikeréhez a vöröskeresztes vezetőségi tagok és aktívák jó szervező-, felvilágosítómunkája is. amely szintén az önzetlen-• ség egyik jele. Dicséretet érdemelnek a BM Határőrség Ipolytarlopon sem égnek az égők. A buszmegállóval szemben árok és vízelvezető akna van, esőzés idején pedig jókora víztócsa... A kis falvakat megszégyenítő állapotok uralkodnak egy kilométerre Salgótarján központjától. Az esték egyre hosszabbak, és én úgy érzem magam itt, mint gyermekkoromban, úgy 51 évvel ezelőtt, amikor ugyanolyan „izgalommal” vártam azt, hogy mikor gyulladnak ki a villanyégők. Petényi László Salgótarján, Bereczki Máté út 31. nócon szolgálatot teljesítő katonái is, akik kiemelkedő mértékű segítőszándékot tanúsították a véradó nap során. Elismerést érdemelnek a ludányhalászi szociális otthon dolgozói és lakói is, akik közül szintén többen adtak életet mentő vért. Az önkéntes véradókat megvendégelték ez alkalommal is. A két település vöröskeresztes szervezetének a vezetői bíznak abban, hogy a hagyomány folytatódik é_s, még többen, főleg a fiatalabb korosztály képviselői lesznek önkéntes véradók az embertársi érzelmük alapján. Kocsis Ferenc Ipolytarnóc Egy gyarmati nagymama „csalogatója” Ujjé, a Centerben nagyszerű!! Legszívesebben körülszaladnék a városban, hogy mindenkinek elmondjam : látogasson el a balassagyarmati művelődési és oktatási központba. Ott bárki megtalálhatja azt a művelődési és szórakozási lehetőséget, ami elképzeléseinek és igényeinek megfelel. Mindjárt a földszinten egy teremben sok gyerek játszik társasjátékot, sakkot é? más játékokat. Az információ kedves hölgyei minden felvilágosítást megadnak: mit, mikor és hol találhatunk. A földszinten van a parabola- antennás televízió és kicsit messzebb ügyesen helyezték el a csendes zenehallgatásra alkalmas fülhallgatókat. Kisebb létszám részére vetítőtermet rejt a kör alakú vörös tégla mellvéd. A filmek címét és vetítési idejét az információ pultján elhelyezett kis színes tévé közli. Ugyancsak a földszinten van- az étterem, a délután nyitó, a konyhaművészet modern gépeivel felszerelt ételbár, valamint a kávézó, ahol süteményeket fogyaszthatunk, sokféle gyümölcslevet és nagyon finom kávét ihatunk. Az emeleten is ott vannak a kényelmes fonott garnitúrák, melyek körül akár kis társaságok is összejöhetnek, vidáman cseveghetnek. A remek Neumann varrógép várja a varrni kívánókat, ahol a legújabb Burda-divatlapokból szabásminta-szolgálat is van. A Center fénypontja szerintem a könyvtár, s annak végtelen készséges, hozzáértő dolgozói. Hatalmas területen állnak az üvegtető alatt a könnyen áttekinthető könyv- állványok, kényelmesen válogathat, nézelődhet, sőt gyönyörködhet a látogató. Idetartozik a gyönyörűen berendezett olvasóterem szép bútoraival, benne sok zöld növény, televízió, valamint megfelelő asztalok azok részére, akik gyűjtő-kutató munkát végeznek, netán adatokat keresnek tanulmányaikhoz az el nem vihető értékes könyvek, szótárak rengetegéből. Mint nagymamának külön örömet jelentett nekem a gyermekkönyvtár sok-sok könyvével, a legkisebbek részére színes hurkapárna, oroszlán- és teknőcpárna, a nagyobbaknak a keresgélés kényelmesebbé tételéhez kis fonott székek állnak rendelkezésre. Az enyémek persze rögtön ki is próbálták az állatkákat. Ottjár- tunkkor Tom és Jerry meg más mesefilmeket láthattak videóról a gyerekek. Van a könyvtárnak. még olyan olvasóterme, ahol szinte minden újság és folyóirat elolvasható kényelmes fotelekben. Mint nyugdíjas kissé hazabeszélek; nem utolsó dolog itt elolvasni az egyre drágább folyóiratokat. S hogy ki ne felejtsem a sok lehetőség közül a nyelvi laboratóriumot, amit biztosan sokan fogunk igénybe venni. Hát azért írtam, hogy Ujjé, a Centerben nagyszerű !, mert itt igazán mindenki meglelheti az igényének megfelelő dolgokat. Rajta hát, nézzenek körül ebben a pompás belső épületben, biztosan találnak módot és időt, hogy gyakori látogatók legyenek. Nagy Imre Andrásné Balassagyarmat összeállította: RÄCZ ANDRÁS Üt a világmegváltás felé... Azt mondják az okosok — hinnünk kellene nekik, hiszen már régen eldöntettetett róluk, hogy okosok: a világot nem lehet megváltani. Ez a „bölcsesség” azután jó alapot szolgáltat rá, hogy berendezzék a világot. Természetesen a maguk sajátos értékei és sza. bályai szerint... Mondhatják olvasóim, és igazuk van, hogy a világ olyan nagy, hogy sántít benne az igazság, de az általánosítás már bizonyosan botladozik. Értelmezzük tehát a dolgokat saját környezetünkre —, ha tetszik, jelzéséül, hogy m'i is létezünk —, ki-ki annyira és olyan tágasságban, amennyire jónak látja. (Ezen a ponton szokták a diplomatikusabb írástudók állatmesévé szelídíteni a mondanivalót, ám most mégis maradjunk céltudatosan az okosok által berendezett faunánál.) Nagyabb őiss«g szociális colokra Bátonytoronyón A nyugdíjasok egy élet munkáját tették le a század nehéz éveiben. Most bajban vannak: a gazdasági válság elsőként a szociális kérdéseket söpri szőnyeg alá, mondván, most a legfontosabb a termelő (?) ágazatok rendbetétele. Ez volt eddig a fejekben. A modellváltás azonban mindenre kiterjedő átalakítást sürget. A megye új városa, Bá- tonyterenye ma még kiemelt helyen áll az időskorúak szociális ellátásában. Hat éve két gondozási központ létesült itt: a rászorulókat ebben az évben is mind el tudták Ahogy a városi tanács legutóbbi ülésén is elhangzott: a szociális célokra fordítható összeg folyamatosan emelkedett, az ellátás tehát még teljesen biztosított. Számolni kell azonban azzal, hogy az ellátás iránti igény egyre növekszik: csökken ugyanis a nyugdíjak reálértéke, egyre ritkább az olcsó áru. A munkaképes korúak sem mind tudnak elhelyezkedni. Nem csoda, ha a nyugdíjat ezen a vidéken lehetetlen kiegészíteni: van. aki utazni kényszerül evégett — idős létére. A rendszeres szociális segélyt az Idén minden esetben meg tudta adni a tanács. Az öregek lakáskörülményei rendezettek, de a fenntartási költségek — rezsi ! — emelkedése egyre inkább felkelti a csereigényeket. Viszont kis alapterületű lakás nincs elegendő. Minden bizonnyal megnehezül a ma még jobbak közt levő Bátonyterenve helyzete is. Ezért is próbál a városvezetés egvre erőteljesebben támaszkodni a tanács tagjaira E sajátos berendezkedés alaptörvénye: ne gondolkozz! Gondolkoznak helyetted az okosok. Sokáig, nagyon sokáig a legtöbben nem is akartak, tudtunk gondolkodni. Szép csendesen leszoktattak róla. Az okosok pedig kiokoskodták, hogy mi a jó nekünk. Addig nem is v£lt baj, amíg néhányan kétségbe nem vonták a döntéseket. Ám hamarosan rájuk sütötték a bélyeget: oktondi oktalanok. A haladást, a fejlődést gátolják meg makacs ellenállásukkal. Ha valami mégis hibádzott, és nem úgy ment, ahogy azt az okosak elképzelték, mindjárt kitaláltak okos mentségeket: mondván a gondok kívülről gyűrűznek, éppen onnan, ahol az oktalanság és a butaság az úr. Voltak persze akkor is, akik tenni szerettek volna valamit, de válaszul a próbálkozásukra azt kapták: felesleges ezen gondolkodni, hiszen vannak a dologhoz jobban értők, ott vannak az okosok. Foglalkozzon min. denki a saját dolgával, és ne akarja a világot megváltani. .. Ám, valahogy kiderült, hogy az okosak nem isany- nyira okosok. Legfeljebb jól el tudták hitetni magukról. Na jó. Kiderült, de most aztán mi legyen? Hogyan gondolkodjunk, amikor a legtöbbünkkel módszeresen elfelejtették, hogy,kell használni a berozsdásodó észkereket. Vagy ez‘sem igaz?! Tudunk mi gondolkodni! Hiszen itt a szabadság! Most már lehet. Hogyan tovább? Csak okosan, megfontoltan — hangzik a válasz. De szabadon — teszik hozzá. És valóban. Ügy látszik, sokan vannak, akik gondolkodnak: megmondják, merre és hogyan kell mennünk. De valóban okosnak kell lennie annak, aki a sok út és módozat közül ki tudja választani a járhatót. Mert az utak többsége sehová sem vezet. Akik már szabadak, de még egyáltalán nem annyira okosok, hogy dönthetnének magukról, azért — mint eddig is — éreznek. Érzik, érzékelik, hogy alig haladunk. S, azt tudják a legkevésbé, hogy merre. Nem értik, hogy miért van, hogy újra lettek, akik okosabbnak vallják magukat a többinél. Az pedig riasztja őket, hogy sokan okosan fordítva egyet a köpenyükön, ismét feltűnnek az okoskodók között. Természetesen hangoztatva, hogy ők valójában most már másmilyen okosok, sőt eddig sem voltak azonosak önmagukkal. Csupán okosan titkolták korukat megelőző né* zeteiket. Tanácsokat adnak, hogy a legokosabb, ha segítséget az eddig oktalanoknak, sőt butáknak tartott ismerős isme. retlenektől kérünk, bízva abban, hogy felismerik, hogy jó cselekedet a segítségnyújtás, sőt fölöttébb okos dolog. De az új okoskodókban sem tudnuk már bízni. Sokan csupán teszik a dolgukat, nem sokat okoskodnak. De mint eddig is, éreznek.. . érzik, hogy egyre nehezebb elviselni ezt a sa* ját törvényű világot, valamennyi okosságával és okosával. Mert ismét választanunk kellene, hogy kik az okosok közül a leginkább okosok. Bíznunk kellene abban, hogy okosan kivezetnek bennünket ebből az oktalanság okozta reménytelenségből. Ám, a bizalom egyre inkább fogy. Mit lehet tenni mégis? Okoskodás helyett reálisan felmérni a lehetőségeket, az okosokat pedig kiváltságok és előjogok nélkül odaállítani, hogy végre ismerkedjenek meg a valódi munkával. Okosok helyett rátermetteket, sőt a feladatra termetteket állítani a posztokra. Kevesebbet beszélni, többet tenni. Gazdálkodni azzal, ami megmaradt, és, ha lassan is, de a jövő felé tekin* teni... * Azt mondják, hogy ez is csak egyfajta okoskodás? Nem annak szántam. Receptet azonban tőlem sem lehet várni, de nálam okosabbak se nagyon adhatnak. :. Lehet, hogy egyszerűen, minden okoskodás nélkül, csupán meg kellene váltani a világot? —csala— „Kopaszsors" Amikor búcsúznia kellett, majdnem elsírta magát. Évának is csillogott a szeme: — Hiányozni fogsz. Vigyázz magadra! — súgta. Apja hangtalanul ácsorgóit mögöttük, türelmesen várt a sorára. Valahogy olyan hangulata volt az egésznek, mintha a tulajdon temetésén vett volna részt. Ügy is érezte. Mint akinek feje felett másfél évre be- deszkázták az eget. „Szervusz világ” — búcsút intett az alaktalanná zsugorodott tömegnek. Ismerős házak maradtak hátra, az Ikarus valósággal falta a kilométereket, az út nem tartott negyven percig sem. Igaz, ezen percek már csupán „félcivil” percek voltak, hiszen az elülső ülésen ott ült a kiképzőszázad két tisztese. Vele egykorú (egyikük talán még annyi sincs) fiatalemberek, akik személyében a „sereg” határozottan jó benyomást tett rá. Igaz, a hangjukat még nem hallotta, pedig ők pont erről híresek. (Később teljessé vált a kép: hangerő nélkül ma sem „tisztes” a tisztes.). •A Itt elszakadt az emlékezet „celluloidszalagja”. Az első napból csak annyi maradt, hogy „fejreállt” az újoncállomány. Először is irány a fodrászat, be a zuhany alá, farmernadrágot a papírzsákba, majd futás eligazításra. Délután háromkor már hamisítatlan katonának érezte magát (pedig hát hol volt még ettől?). ☆ Az első napok programjával bármelyik utazási iroda „kasszírozhatott” volna: ágyrend, takarítás, menetelés. Menetelés, takarítás, ágyrend. A csizma másnapra feltörte a sarkait, a nadrág kidörzsölte a combját. Tartott az „öregektől”, de egyelőre csak a kiképzőszázad tiszteseivel találkozott. Igaz, őket annál sűrűbben látta. A rangjelzéseket, meg az elöljárók neveit hamar megtanulta, a harmadik nap után bátran kopogtathatott az irodák ajtóin: már tudott jelenteni! A következő héten azonban megkezdődött az „igazi” kiképzés. AReggeli torna húsz percben. Futás, matróztánc, fekvőtámasz. A laktanyaudvar betonjáról apró kavicsok nyomódtak a tenyerébe, összeütögette a kezeit. — Megtapsolta! No még egyszer — fekvőtámaszba ugrás! Miatta csinálta még egyszer az egész század. (Ezután még egy teljes hétig követte el ugyanezt a hibát: tenyereit összecsattintva seperte le a port.) Reggelire konzerv, kenyér korlátlan mennyiségben, ellenben a tea ihatatlanul forró. Utána körletrend, sorakozó, majd irány a gyakorlótér. Egy-kettő-egy... kettő-egy... kettő-egy... Odakint testnevelés, lőel- mélet és gyakorlógránát. Ebédkor gyalogosan vissza (s ezzel teljesítették is a „napi kilométernormát”). ☆ Egy teljes hét kellett ahhoz, hogy rájöjjön: ha cigarettacsikkel bedugja a géppisztoly csövét, nem^ tömőink el laposkúszaskór a fegyver. Eddig egyébként sosem gondolkodott el azon, hogy miért pont 7,62 milliméter egy Sopiane szopóká- jának átmérője? Persze, honnan is tudta volna? Hiszen arról sem volt fogalma, milyen óriási meny- nyiség a három mázsa krumpli, hogyan lehet percek alatt „patentul” összehajtogatni a gyűrött gyakorlóruhát egy legénységi ülőke segítségével, időre fényesíteni a sáros csizmát, és általában azokról a katona- ismeretekről, amelyek nélkülözhetetlenek egy laktanyában. Persze „komolyabb” dolgokat is megtanult, méghozzá jobban, mintsem azt feltételezte volna magáról. Itt van például a lövészet. Hiába gyakoroltatták vele készséggé a különféle fogásokat, amikor meghallotta, hogy az első cél százméternyire lesz, arról is lemondott, hogy egyáltalán eltalálja a céllapot. Egy nap azután neki is kezébe nyomta az őrmester a csillogó hegyű rézkúpokat: — Lőszert vizsgáld meg, tárazd be!... Tűzszakaszra lépés indulj! ... Fekve tölts! .. . Tűz! Ügyszólván semmi esélyt nem adott volna magának, akármibe lefogadta volna: sosem lesz belőle kiváló lövész. Most levonhatta a tanulságot — jobb ha lemond mindenféle cserencse játékról. .. Huszonhét köregységet ért el. ☆ Az egy pillanatig sem volt kétséges előtte, hogy életében először, ő is vért fog adni. Korábban mindig megmosolyogta a donorokat, most azonban semmi kétség nem férhetett döntése helyességéhez — két nap „el- táv.” volt a tét. Egy kicsit sápadtan ment át a gyengélkedőre, a nővér meg is kérdezte tőle, jól érzi-e magát. Vékony gumiszalaggal átkötötték a bal karját. Kínosan ügyelt, nehogy véletlenül odatévedjen a tekintete, hát a plafonra bámult. De alig érzett fájdalmat. Kifelé jövet a véradást igazoló cédulát úgy tartotta a kezében, mint annak idején az első fizetését. Ez a papírszeletke már a holnapot jelentette — bár ezt betűvel sehová sem írták rá. Mohai Barnabás
