Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-16 / 245. szám
1989. OKTÓBER 16., HÉTFŐ NOÍÍRAI) 3 Tudományos-műszaki parkok Magyarországon A fejlett kapitalista országokban a hatvanas évek. ben, de ma már Távol-Kdleten is, olyan kutatással és fejlesztéssel foglalkozó 'szervezetek jöttek (létre, amelyek új típusú megvalósítási lehetőséget adtak innovációs ötletek számára. E formációkat ösz- szefoglalóan innovációs, vagy magyarul tudományosműszaki parkoknak inevezhetjük. — ^Milyen szándék hozta létre ezeket a tudományos-műszaki parkokat — kérdeztük Molnár Istvánt, .az egyik magyar innovációs park menedzserét. Válogatják a piros paradicsomot. Ürülhetnek, ha a pénzüknél lesznek Ahol az uborkavész vészhelyzetet teremtett... — A tapasztalatok azt mutatják, hogy a világon felszínié került innovációs ötletek fele ma a vállalkozói körökből és az egyetemi kutatóhelyekről kerül ki. Ezeket karolja fel az innovációs park, tőkét, infrastruktúrát, menedzselést biztosítva számukra. — Ha ‘ezek az innovációs parkok létrejöttének mozgatórugói, akkor 'mi máris bajban vagyunk. Hiszen innovációs magánvállalkozóBécsi mozaikok O Szeptember 18-án bevezet, ték Magyarországon a nyugati valutacsekkeket. Jöttek a hírek, nyilatkozatok. 5—10 százalékot vonnak le az osztrák bankok a magyarok csekkéiből. Kérem tisztelt honfitársaim, amit az ügyintézők nem tudtak megszervezni, a piac- gazdálkodás megoldotta. A bécsi magyar üzletek jelentős része hirdeti és át is váltja az üzletekben a csekkeket levonás nélkül. Kikötés a tulajdonosnak, a címletet teljes mértékben költse el. Kérdés: ki kit tájékoztat jól, ki ismeri a piac törvényeit, ki mennyire rugalmas, s végül ki jár jól az üzletben? o Bécs bevásárlóutcája — Mária, . ahogy a magyarok mondják — ismét a tavaszi rohamokat éli át, de bírja. Üjabb és újabb üzletek, butikok nyílnak. Az egyik járda szegélyén egy fekete hajú napszemüveges fiatalember ül, előtte kalap és németül kiirt szöveg, amely így szól: magyar vagyok, segítsetek. A schilling nem gyűlt a kalapba, a megjegyzések annál inkább. Nem írhatom le a szöveget, de a magyarságunkkal volt összefüggésben. o A hét végén a császárváros főutcáját perselyt horda fiatalok sokasága lepte el. Gyűjtöttek a gazdag szomszédok gyermekei, minden pénznemben fogadták az adományt. A cél amire gyűjtöttek, a Stefán Dóm rekonstrukciója. Na és a pionírok nyári táborozása. Lehet a szegény nem olyan gazdag, hogy gondolatban kövesse a gazdagszegénységet. — ka — sok nagyon sokáig egyáltalán nem voltak, most is ritka kivételnek számítanak. Az egyetemi kutatóhelyek meg éppen csak hogy vegetálnak, nem jut pénz a felsőoktatásra. — Nálunk a tudományosműszaki parkok — vagy az annak nevezett képződmények — inkább egy divathullám hátán alakultak meg annak a korszaknak a végén, amelyben az innováció volt a kiadott jelszó. E parkok nem a társadalmigazdasági kényszerek hatására jöttek létre. A fogalmat így aztán le is járatták, állami és vállalati szinten, s ez megvetette alapjait az innovációs park iránti érzelmeknek is. — A fejlett gazdasági országokban a kis- és nagy- vállalatok számára létkérdés, hogy időről időre megújítsák gyártmányaikat. Mondhatnánk, innovációs éhségük van. Tapasztalható-e ilyen nálunk? — Sajnos nem. Nemhogy éhség, vagy kényszer nincs, de határozott ellenérdekeltség figyelhető meg több területen. Ez abból is fakad, hogy nincs nálunk piaci verseny, minden vállalat reménykedhet abban, hogy elavult, drága és rossz minőségű termékét is megveszik a vásárlók, mert nem kapnak mást. De még, ha rá is szorulna az innovációra, akkor sincs sok lehetősége, mert a pénzzavarral küszködő állam ezt a pénzzavart átviszi a; vállalatokra is, amelyek nagyon keveset tudnak költeni kutatásra és fejlesztésre. S, amikor a bankban 20 százalék kamatot kaphat a pénze után, ki • íz, aki ehelyett tőkéjét bizonytalan kimenetelű beruházásokba fekteti? — Vannak központi források is... — A jelenlegi rendszerben ezek egy-egy vállalatnak jutnak, témák szerint, pályázat útján. A vállalat e forrásokból kifejlesztett lehetőségeit monopolizálhatja, elzárja mások elől. Célszerű lenne a támogatást, vagy annak egy részét az innovációs infrastruktúra fejlesztésére fordítani, nem pedig közvetlén nyereségtermelésre. Ehhez mindenki, aki épkézláb és sikerrel kecsegtető ötlettel jelentkezik, hozzáférhet. Ez lenne az innovációs park, amely infrastruktúrát és szolgáltatásokat ad, és önmaga fenntartásához részesedik a termék majdani hasznából is. — Milyen innovációs, tudományos-műszaki park lenne az ideális Magyarországon? — Bármilyen nehéz is az ország pénzügyi helyzete, azt kell mondanom, hegy az innovációs parkokat alapítani nagyrészt központi, illetve regionális forrásokból célszerű. Ezáltal biztosítható, hogy egy-egy park mindenki számára hozzáférhető, ne tegye rá a kezét egy nagyvállalat, s, hogy a park működtetése mentes legyen a rövid távú nyereség hajszolásától. A park működtetésének finanszírozása viszont már magának a parknak a feladata. Ez történhet a szolgáltatásai után felszámított díjakból, a betelepült vállalkozó eredményéből. Ugyanezen az alapon képzelhető el a menedzserek díjazása is. Az alapítók előírhatják, hogy meghatározott idő után az innovációs parknak önfenntartóvá kell válnia. A tulajdonosi szemlélet kialakítása érdekében a park menedzserei saját tőkerészt is befektethetnek egy-egy témába. A témák csak meghatározott ideig (mondjuk egy-két évig) élvezik ezeket az előnyöket. Ezalatt eldől, hogy é!etképesekre, vagy nem. Ha igen, a hagyományos banki-vállalkozói szférába kerülnek, vagy a vállalatok megvásárolják, és felhasználják a kutatási eredményt. — Van-e az országban ilyen kutatási-műszaki park? — A legjobban a Budapesti Műszaki Egyetemre épülő Innovatech Műegyetemi Innovációs Park közelíti meg az eszményeket. Több parkban a rövid távú bevételre törekvő szemlélet gátolja az igazi kutató-fejlesztő munkát. Erős a törekvés a gyorsan eredményt hozó akciókra. Ez azért baj. mert elveszi a -lehetőségeket az igazi nagy témáktól. Jelenleg Magyarországon nagyon sok változata van a pakkoknak. Jellemző, hogy nemcsak a betelepülő innovátor vállalkozik, hanem a park is. A parkok egy része még lényegében menedzserirodai funkciókat lát el. Természetesen egv ilyen iroda is tölthet be rendkívül nagy szerepet az innováció felkarolásában. De fennáll a veszélye, hogy nem valósítja meg a parki gondolat lényegét. Azt, hogy a szellemi bérmunkásból vállalkozó lesz, a mikrokörnyezet innovációbaráttá válik, megvalósul a teljes innovációs lánc, működik a vállalkozói saját és az úgynevezett „türelmes tőke" is. amely nem tör gyors megtérülésre. Ha ezek nem valósulnak meg, az innovációs parktól nem várhatók igazi, átütő sikerű eredmények, az alapítók csalódhatnak, így a nem igazi innovációs park lejárathatja magát az eszmét is. — Mit lehet ez ellen tenni? — Sajnos, nagyon sok kényszer hat a vállalatszerű működtetés ellen: a jelenlegi általános gazdasági és társadalmi környezet hatásai. a rövid távú gondolkodásra épülő gazdaságirányítás, az alapítók rövidlátása, és a park vállalati hierarchiának megfeleltetett szervezete. Ebben a kényszerhelyzetben mi lenne a legfontosabb feladat? Az egyetemi kutatók és eredmények menedzselése, az innovációs vállalkozások segítése infrastruktúrával és más szolgáltatásokkal — mondotta befejezésül Molnár István. Gőz József Az udvaron savanyúsággal teli üvegek rakatai várnak elszállításra. A munkacsarnokban szokásos tempójukban dolgoznak a gépek és az emberek. Ránézésre tehát minden rendben az Érsekvadkerti Magyar—Csehszlovák Barátság Mgtsz dejtári savanyítóüzemében. Am a látszat csal... — Az uborkavész úgyszólván vészhelyzetet teremtett az. üzemben — kesereg Sajgó Ferenc, a tsz ifjú elnöke. — Eredetileg 150 vagon uborkát akartunk tartósítani. amelyet megbízónk, a Békéscsabai Konzervgyár teljes egészében Ausztráliá' ba kívánt exportálni. Mivel azonban csak 10 vagon uborkát tudtunk felvásárolni, így számottevő a veszteségünk árbevételben és nyereségben egyaránt. Az érsekvadkerti tsz köztudottan kedvezőtlen természeti adottságú, ahol képtelenség kizárólag az alap- tevékenységből megélni. Muszáj tehát más irányba vállalkozni, s ebből a meggondolásból hozták létre tavaly a Flavocco ízesítő Szövetkezetét. A mezőgazda- sági üzem rendelkezett épületekkel és emberekkel, a társ. a Rétsági Épszöv építői pedig elvégezték a szükséges átalakításokat. A beruházás 23 millió forintba került, s a pénzt részben a társak adták össze, részben munkahelyteremtő pályázat útján szerezték. Az üzem előtartósító, fűszerkeverő és savanyítórészlegből áll. Az előtartósító 14 darab hatalmas tartályt jelent, amelyekben ecetes-sós lében több héten át érlelik például a paprikát, az uborkát. A fűszerkeverőben magyaros vajkrémhez készítenek fűszereket, a Pécsi Tejipari Kutatóintézet szigorú receptúrája alapján. A savanyítóban rakják üvegekbe azokat a finomságokat, amiket mind mi, magyarok, mind a külföldiek előszeretettel fogyasztanak, többi között húsokhoz. — Sajnos, a tejipar is pang. a vártnál kevesebb fűszerkeveréket rendel tőlünk — folytatja Sajgó Ferenc. — Az igazi érvágást viszont az uborkatermés drasztikus visszaesése jelentette számunkra. A savanyítóüzem idei tervezett árbevétele 70 millió forint volt, s a nyereséget 8 millióban határoztuk meg. Ezzel szemben talán 30 millió forint lesz az árbevétel, s örülhetünk, ha a pénzünknél maradunk, vagyis nem lesz ráfizetés. Mindez termelőszövetkezetünk eredményeiben is éreztetni fogja negatív hatását. Az üzem udvarán 110 ezer darab ötliteres üveg savanyúság vár bevagonírozásra. A munkacsarnokban két és fél literes üvegeket töltenek meg egyharmad-kétharmad részben almapaprikával és piros paradicsommal. A szovjet megrendelő szájíze szerint kaporral és tormalevéllel ízesítik a finomságokat, majd a sót, cukrot, ecetet és fűszerolajat tartalmazó lé adja meg a sajátságos ízüket. — Kétmillió darab egyliteres üveg uborkát akartunk tőkés exportra tartósítani. De, ha jól emlékszem, mindössze 68 ezer üveggel indítottunk útnak — közli Tóth József műszakvezető, akinek a-kíséretében^ bejárjuk az üzemet. Közben megtudom: a kereslet és a kínálat egyensúlyának felbomlása olyannyira felverte az uborka árát, amit a tsz már- nem tudott megfizetni. Tudniillik a piacon 30—40 forintot is megadtak kilónként, a nagyüzem ezzel szemben csak 18 forintot kínált. így is borotvaélen táncol a gazdaságosság, kérdéses, elkerülhető-e a ráfizetés. — A szovjet félnek 40 ezer üveg savanyúságot készítünk. Utána 10 vagon almapaprikát töltünk meg káposztával. De, hogy mi lesz ezt követően, arra nem tudok felelni — így Tóth József. Fehér köpenyt, vízhatlan kötényt, gumicsizmát viselnek a dolgozónők, s hajukat is fehér kendővel szorítják le. Elnézem, milyen ördön- gős ügyességgel válogatják ki a paradicsom közül a rosszakat. Egyikük megjegyzi : sok a hibás, nem éppen ideális a minőség. Azt már mi tesszük hozzá: az árát viszont szívfájdalom nélkül megkérte a Hevesi Állami Gazdaság. Szalagon futnak a teli üvegek, az asszonyok alig győzik lekapkodni róla. Bővebb beszélgetésre nincs idő, így Gáspár József né csak annyit felel érdeklődésemre: — Tiszta, jó munka ez. Jobb itt, mint előző helyemen, a balassagyarmati Kőporcnál volt. Műszak végére azonban elfárad a lábam a sok állástól. Munkatársnője, Kuris Fe* rencné az azóta már megszűnt szorpszédos Zöldért- telepről jött át dolgozni. Ott is savanyúsággal foglalkozott, tehát nem új számára a munka. — Jól érzem itt magam. A havi kereset 5 ezer forint. Ám azt hallottuk, kevés az alapanyag. Ha elfogy, nem tudom, milyen munkát osztanak ránk a tsz-ben. Jobb lenne -azt csinálnunk, amibe már beletanultunk. Kérdezem Hórváth Gábor üzemvezetőt: mit tud felelni az asszonyok megnyugtatására ? — Magam is tanácstalan vagyok. Fogalmam nincs, kapunk-e még savahyúság- nakvalót —- tárja szét a karját. Hozzáfűzi: — Kenyér nélkül azonban senki nem marad. Sajgó Ferenc végre jó hírrel szolgál : — Még egyszer nem kerülhetünk ilyen kiszolgálta» tott helyzetbe. Ennek elkerülése érdekében rátérünk a támrenhszeres uborkatermesztésre. Nyolc-tíz hektáron alkalmazzuk majd a holland technológiát, építjük ki a tárnokát, a csepeg- tetőket. Szakcsoportban, vagy másféle vállalkozásban gondolkodunk. Amennyiben százan összeadnák a 15—20 ezer forintjaikat, úgy megvalósítható volna az ültetvényszerű uborkatermesztés. Szeptember közepén megnéztünk egy ilyen ültetvényt a román határ mellett, s még szüretelték az uborkát. Bízunk vál’alkozásunk sikerében. Kolaj László Fotó: Bábel László Üvegekbe kerül az almapaprika.
