Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-11 / 214. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... Praktikum - vállalkozás r Bútorbutik Turjánban Az egyéni vállalkozási ked­vet mutatja Salgótarjánban, az Arany János utcában né­hány hete megnyílt lakbe­rendezési üzlet. Szentes Sán- dorné „vágott bele” a kis­bútorokat, a lakás kényel­mes, esztétikus berendezésé-. hez szükséges cikkeket áru­sító butikba, s vette a bá­torságot a Képcsarnok Vál­lalat közeli reprezentatív üzlete, a városközpontban lévő nagyáruházak melletjt Reménye mindenesetre le­het a forgalomra, hisz’ szin­te minden olyat árul, amit az előbb említett üzletek­ben nem, vagy csak drága pénzen kínálnak. Itt már működik a piac! A rézkilincseket és a pipere­polcokat, lámpaernyőket csak akkor viszik a vevők, ha megéri! S, hogy eddig si­került a pultokra olyan cik­ket tenni, ami fogyott is, azt bizonyítja, hogy a kész­let naponta, hetente, meg­újul! Praktikum: így hívják az apró üzletet, bátorság és piachoz, vevőhöz való al­kalmazkodás: így nevezik a vállalkozást manapság. Mér­kőzzenek mások is! —kulcsár— Gerlék és galambok Mi a különbség a gerlék és a galambok között? Hová tűnt erdeinkből a tíz éve még gyakori gerle és a székács? Az őshonos gerle kimon­dottan erdei vagy mezei ma­dár. A másik gerlefajunk az 1930-as évek elején legelőször Pakson és Monoron megje­lent balkáni gerle. Legyező- szerüen terjedt el észak felé, ma már a Baltikumban, sőt Angliában is fészkel. Mint a neve is mutatja, korábban csak a Balkán-félsziget költő­madara volt. Kultúrmadárként emlegetjük, mivel lakott te­rületen vagy közelében fész­kel. A harmadik gerlefajunk a kacagógerle, vagy népies nevén cukrú. Ez inkább csak kalitkamadár. Két vadon élő hazai qalam- bunk a kék- vagy ahogy a nép hívja vadgalamb és a népies nevén székácsként em­legetett örvös galamb. A kék- galam paiakék színű és odu- fészkelő, míg az ugyancsak palakék örvös galamb már magasan, fenyőágak vagy más, sűrű lombozató fák ko­ronájába rakja apró ágacs­kákból készített fészkét. Nevét a nyakán lévő fehér orvról kapta. Ez hazánk és egyben Európa legnagyobb vadon élő galambja. Sajnos mind a gerle, mind a galamb állománya csökken. Ennek egyik oka az őszi nap­raforgótáblákon történő va­dászata, a másik a kékga­lambok élőhelyeinek, az odvas erdőknek a kivágása. Tize­delik őket az elszaporodott szajkók, nyestek és nyusztok is. A szajkót nemigen lövik, a nyes és a nyuszt pedig véde­lem alatt áll. Pedig annyira elszaporodtak már, hogy lega­lább a téli hónapokban nem ártana kissé ritkítani őket! Varga Ferenc Lépések a felemelkedés útján Egy esküvő margójára A Nógrád Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet nem első esetben hívta fel magára a szakma és a szélesebb közvélemény figyelmét a napokban azzal, hogy esküvőt rendezett egykori cigányszármazású állami gondozottjai számára. Danyi Rita élelmiszer-eladó és Rácz Ignác szoba­festő szakmunkás házasságkötéséről több lap — köztük mi is — beszámolt, ezért ezúttal nem magáról az eseményről, hanem az általa inspirált gondolatokról szólnánk. 1. Az úton el kell indulni! — választotta beszéde mot­tójául a megyei intézet igaz­gatója, dr. Ponyi Béla, aki évtizedek óta meghatározó személyisége a nógrádi gyer­mek- és ifjúságvédelemnek. Szinte nem találni olyan állami gondozottat, legyen az cigány, vagy magyar, aki rosszat mondana róla. Nem is mondhat, mert Ponyi Bélát sohasem a bőr színe, a származás, vagy más egyéb érdekelte, hanem mindig maga az ember. Az a tény, hogy kiben, milyen erős az akarat, a szándék a kiemel­kedésre, ■ a társadalbmba való harmonikus beilleszke­désre. Ebben ő mindig part­nere tudott lenni a rábízott állami gondozott gyerekek­nek, fiataloknak. Ezçrt is tudott olyan határozottan melléállni a két házasuló- nak, és tudta megszervezni — szüleik helyett —, az in­tézet alkalmazottait, saját barátait, és ismerőseit be­vonva, az esküvőt és lako­dalmat. önként és társadal­mi munkában vett részt mindenki, a lebonyolításban, s mindezért a közreműkö­dőknek dicséret jár. önzet­lenségből jelesre vizsgáztak. Emiatt is érezhette úgy a kívülálló, hogy dr. Ponyi Béla szavaiban nincs semmi üresen csengő, hamisan fennkölt. Igaznak hittük — és hisszük —, amit mondott: „Családi ünnep ez, mert... jó szülő módjára azokat a cigányszármazású volt gyer­mekeinket ünnepeljük, akik 15—20 évvel ezelőtt lehor- gasztott fejjel, tétova tekin­tettel remegő lábakkal vár­ták, hogy mi is lesz velük, milyen sors vár rájuk. S, most emelt fővel, tiszta te­kintettel, velünk és minden­kivel egyenrangú emberként ülnek közöttünk itt, a nagy­családban. És, ha fel is nőt­tek a gyerekek, ha van, aki tanár, vagy érettségivel ren­delkező ember, vagy éppen minősített sportoló, képzett szakmunkás lett, s ha ki- nek-kinek már saját családja is, azért jó néha találkozni, és tágabb családi ünnepet ülni...” 2. Az állami gondozottak számára közismerten nehéz az élet mindennapjaiba való beilleszkedés, őket az in­tézetben sok mindentől meg­kímélték. Megszabott rend szerint éltek, hozzászoktak ahhoz, hogy — mivel má­sok teremtették még élet- feltételeiket — mások hatá­rozzák meg hétköznapjaikat. Persze, ha ez ellen sokan lázadoznak is, a gyakorlat mégiscsak segítséget' és vé­delmet nyújt a számukra, előnyei nagyobbak, mint hátrányai. Egyik fő hátránya azon­ban, hogy az intézeti élet nem szoktat hozzá kellően az önállósághoz, a saját láb­ra álláshoz. Ezt szenvedik aztán meg később a volt állami gondozottak. Amikor már nagykorúvá váltak, amikor lényegében elkezdik az első lépéseket a felemelkedés, az érvé­nyesülés útján. E lépéseket az teszi meg a legbiztosab­ban és a leggyorsabban, aki előző, intézeti életében ko­molyan vette a nevelői fi­gyelmeztetéseket, tanítást, és megfelelően tanult, igyeke­zett minél több általános és szakmai ismeretet elsajátí­tani. Ennek bizonyságát ép­pen azok az egykori állami gondozottak adhatják meg, akik szakmát tanultak, érett­ségit, esetenként diplomát szereztek. A családpótló állami inté­zet a felemelkedéshez csak az indíttatást és az alapo­kat nyújthatja. A végrehaj­tás az egyén feladata. A két ifjú házas rendel­kezik mindazokkal a köve­telményekkel, amelyek bol­dogulásukhoz szükségesek. 3. A felsőpetényi óvodások, ia salgótarjáni és vizslási ci­gány zenészek és táncosok élvezetes, bár színvonalában — ez a felnőttekre vonat­kozik — egyenetlen, további csiszolásra szükséges, de ér­demes műsort adtak. Helyen­ként élményszerű ízelítőt kaptunk a cigányfolklór szépségéből, sajátosságaiból. Műsornézés közben jutott eszembe: évtizedeken keresz­tül otromba, elképzelést hajkurásztunk. A magyar­ságba beolvasztani akartuk a cigányságot, elfeledve és elfeledtetve saját népi ka­rakterét, hagyományait, szo­kásait, mintegy azokat meg­erőszakolván. Nem is jutot­tunk sokat előbbre. Azóta viszont tudjuk már: senkit, se embert, se csoportot, se népet, nem lehet boldogí­tani önnön akarata ellenére. A cigányságot sem. Rá kell bízni a választást: asz- szimilálódni, akar-e, vagy integrálódni? Az utóbbi hó­napok, évek fejleményei az utóbbi, a társadalomba való beilleszkedés akarata mel­lett szólnak. Legyen így. Ám, nem feledve: a népen belül az egyénnek meg kell ma­radnia az önálló választás lehetőségének. 4. Az esküvő, a Salgótarjáni Városi Tanács díszes házas­ságkötő termében hangula­tos, szép volt. Az anyiaikönyv- vezető beszédében azonban néhány szövegrészt módosí­tanék. Például: „az élet nem mindig kényezteti el az embert”. Sajnos, ezt a házasulandók és a násznép­ben helyet foglaló sorstár­saik túlságosan is jól tud­ják. S, ugyancsak fölösle­gesnek éreztem a gratulá­ciót a végrehajtó bizottság nevében. Olyan ez, mintha a pap az Apostoli Szentszék nevében is jókívánságait tolmácsolná. Meg aztán ilyen alapon ' a városi tanács osz­tályai, netán ifjúsági, vagy szakszervezete nevében is le­hetne gratulálni. Én nem tu­dom, mi indokolja a vb emlegetését, mikor az ifjak azt sem tudják, hogy " azt, kik alkotják. Ezek patentok, formasá­gok. önmagukban nem ár­nyékolhatják be ugyan egy ünnepi esemény fényét, de nevetségesek, borzongatóak. Vajha, ennyi bajunk len­ne csak érvényesülésünk or­szágúján! (ok) ■jp-p várható 3 ne I eseményei Hétfő: Ülésezik a Bátonyterenyei Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Megtárgyalják a lakásgazdál­kodás helyzetét, a város címerének és zászlajának megalkotásáról és használatáról szóló rendeletterve­zetet, valamint a köztemetők rendjére vonatkozó in­dítványt. A Pásztói Városi Tanács VB is ülést tart. Beszámoló hangzik el az idei gazdaságfejlesztési terv és költségvetés I. félévi teljesítéséről, jelentés a köz­terület-felügyelet tevékenységének tapasztalatairól. A v testület állást foglal az állami tulajdonban lévő tel- ' kék értékesítésével, továbbá az ügyrendmódosítással kapcsolatos javaslatokban. A Balassagyarmati Városi Tanács VB előkészíti a tanácsülést és személyi kér­désekben dönt. A Szécsényi Városi Tanács VB ülésén megvitatják a gamesz munkáját, értékelik a városi tanács és a NODISZ városi bizottságának eyüttmű- ködését, s szó lesz a tanácsi támogatások elosztásá­ról. Megkezdődnek az egy hétig tartó szlovák gaszt­ronómiai napok Salgótarjánban. Csütörtök: A Salgótarjáni Városi Tanács rendkívüli ülésén személyi kérdések és fegyelmi ügyek kerülnek terítékre. Péntek: A KISZÖV soros ülésén tájékoztató hang­zik el az ipari szövetkezeteik első félévi gazdálkodá- « sáról, a testületi ülések között hozott intézkedések­ről, az elnökségi határozatok végrehajtásáról. Hason­lóképpen tájékoztatják a jelenlévőket a Magyar Nők Szövetsége alakuló üléséről, a mozgalom szervezési feladatairól. „Kalotaszegi üzenet” címmel Finta József erdélyi rajzaiból nyílik kiállítás Salgótarjánban, a Balassi Bálint Nógrád Megyei Könyvtárban. „Magyar grafika külföldön” címmel nyílik kiállítás a Magyar Nemzeti Galéria anyagából Salgótarjánban, a Nóg­rádi Sándor Múzeumban. Szombat: Megyei népfrontértekezletet tartanak Sal­gótarjánban, a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán. Megtárgyalják a Hazafias Népfront időszerű tenni­valóit, újraválasztják a megyei testületet és megvá­lasztják a kongresszusi küldötteket. Kertbarátok ki­állítása nyílik Salgótarjánban, a József Attila Nóg­rád Megyei Művelődési Központban. I ______________ J H ázibuli a Szontagh utcában Nem úgy sikerült, ahogy akartuk, de jobban sikerült, mint ahogy gondoltuk. Merthogy csak a Szontugh út 9. szám alatt lévő tár* sasház lakói ünnepelték vol­na a minap a ház egyéves birtokbavételét. De ember tervez — Isten végez — és most jól végzett! hatnánk máskor is. mi ben­ne vagyunk. — nézföl a nyársalásból Hofferné Géczi Mária­Meló István vég nélküli rúgta a bőrt a gyerekekkel. — Már át kellett öltöznöm, csurom víz voltam — mond­ja. — Ha legközelebb ilyet csinálunk, csak szólj, segí­tek! Reggel hétre Szeghalmi Gyula katonái hozták az erősítőt, igaz. Csikász Pista is adott egyet. Bömbölt a zene, az ébredő lakók a környező házak ablakaiban kíváncsiskodtak. — Hát ak~ kor gyertek ti is! — hív­tam a „kukkolókat”. Délután háromtól a dü­höngőben fociibajnokság in­dul, öt órától közös, zenés, •táncos nyársalásra várjuk a környék minden lakóját: a zene, a szöveg ment egész nap. A „stúdiót” gyerekek irányították Gáspár Kornél vezetésével. Közben-közben bemondtuk, hogy a Béri Balogh Ádám utcaiak reg­gel óta ünnepelnek, és hogy ez ránk is ránk férne. Az idő kedvezett, a délutáni napsütésben három órától a gyerekek rúgták a bőrt. A Sündisznó és a Paraj csapa­tok között hatalmas küzde­lem folyt- Alig-alig tudtak a felnőttek öt óra körül a pályára futni; a gyerekek uralták a teret. Sorban szál­lingóztak le a környező há­zak lakói, öt órától már gyúltak a tüzek a nyársalás- hoz. a fűre terített takaró­kon piknikeztek a családok, készültek a különleges nyársspecialitások. A tér egyre jobban megtelt. A jó zene, a tüzek, a zsibongó élet látványa , vonzotta az embereket a távolabbi ut­cákból is. Fogyott az üdítő, a sör, a bor. De rend volt és vidámság! — Nagyszerű dolog itt lenni, így kellene élnünk — emeli koccintásra üvegét Kovács István a Szontagh út 5-ből. — Ezt megcsinál­Dr. Hajósiné a gyerekei­vel, a szomszédokkal tábo­rozik az egyik tűz mellett, készülnek a finom falatok, — Jó sült a szalonnám — kínál Varga Imréné, aki lá­nya családjával van. Be­mondjuk a mikrofonba; hetven év fölött ingyenes a sör! — Akkor ez nekem jár! — mondja Molnár Pis' ta bácsi. Ez már a második lesz!. Hesz Jenő elmélyül- ten nézi a focistákat (talán •most nem időznek gondola­tai öregségére eladott szép házánál). Ahogy sötétedik, már tán­colok is akadnak. Egyre töb­ben ropják. A mikrofonnál a szőke Gresina fiú profi módon vezényli az alkalmi táncversenyt. — Miért nem szóltatok, segítettem volna! — berzenkedik Rákosi Berci. — Állítsák már le ezt a reg­gel óta bömbölő baromsá­got! — mondja egy piros melegítős férfi. — Majd mindjárt ideállok autóval brungatni maguknak! — Mit akar iez?! Mi, több szá­zan hozzá igazodjunk? — dühösködnek a mulatozók. — Majd ,ellátjuk a baját!. És ropják tovább a táncot Ezt a házat én is építettem. — mond ja Takács János vas­betonszerelő­— Ilyen még nem volt itt! Ezt megcsinálhatnánk többször is! — búcsúznak a résztvevők. — Csak időben szóljatok. Segítünk. — A szőke Gresina gyerek még bemondja a mikrofonba: — A gyerekek is köszönik a nyárbúcsúztatót! Szabó Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents