Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-08 / 212. szám

1989. SZEPTEMBER 8.. PÉNTEK NO(iRAI) 3 Salgotarfciní helyzetelemzes az nnsznnr» városi értekezletén (Folytatás az 1. oldalról) cselekvés helyetti magya- 1 rázkódás, a meggyőzés he­lyetti kinyilatkoztatás. Sok esetben szembekerültünk a párttagsággal, mert vélemé­nyével ellentétes döntések születtek, észrevételeit nem hasznosították, a pártbizott­ság .javaslataival sem tud­tuk az országos folyamato­kat a kívánt irányban befo­lyásolni. Ilyen körülmények között az agitáció és propaganda-, az információs munka nem volt képes betölteni funkció­ját. tartalma és rendszere nem kielégítő­Lényeges átalakuláson ment keresztül a párt szer' vezeti élete is. Ennek alap­vető jellemzői: megnőtt az alapszervezetek önállósága; megjelentek a párton belüli különböző szerveződések; felértékelődött a lakóterületi munka; folytatódott a két­lépcsős irányítási rendszerre való áttérés. A pártbizottság munkájá­ban jelentősen visszaszorult a bürokrácia, melyet egyre inkább a személyes jelenlét váltotta fel. Felértékelődött a várospolitika Ellentmondásos önállóság A pártszervezetek, melyek eljuttatták a pártot a re­formokig, ma ellentmondá­sosan élik meg az önállósá­got. Az évtizedek során centralizmushoz szokott tag­ság nehezen tud élni a hirte­len kapott ,,szabadsággal", lassan alkalmazkodik.a meg­változott feltételekhez, ke­resi az új formákat, mód­szereket. Az eszmei bizonytalanság, a terméketlen viták, a moz­gósító program hiánya, a társadalomban és a pártban kialakult viszonyok az el­múlt időszakban erősen be­folyásolták. megosztották a párttagságot is, jelentős mér­tékben csökkent a szerve­zeti önazonosítás. Mindeb­ből az a következtetés von­ható le, hogy a pártban je­lenleg nincs meg a cselek­vési egységhez szükséges fel­tétel. A zavart tovább fo­kozta, hogy az érvényben levő szervezeti szabályzat előírásai betarthatatlanná váltak. Az utóbbi hónapokban a szervezeti élet mindinkább háttérbe szorult. Az önálló­ság jegyében sokan nem terveznek pártrendezvényt, elmaradnak a vezetőségi ülések, taggyűlések, sőt nem egy esetben a pártbizottsági ülések is­Nem sikerült a párttag­sággal megértetni, hogy a területi munka szükség- szerű felértékelődése milyen konkrét szervezeti, tartal­mi követelményeket jelent. Tovább fokozta a zavart a munkahelyi és lakóhelyi pártalapszervezetek helye, szerepe témakörben le­folytatott vitasorozat, vala­mint a központi szervek e témakörben megfogalmazott állásfoglalása. Üzemeink kommunista többségének véleménye, hogy a munka­helyekről való szervezeti kivonulás a párt létszámá­nak jelentős csökkenését, erejének lényeges gyengü­lését vonja maga után. Megkezdődött a munka­helyi függetlenített titká­ri funkciók társadalmi munkában való ellátása. A tagság körében nem mindenütt kedvező a fo­gadtatása. Van olyan véle­mény, mely szerint ez a törekvés a párt tudatos bomlasztásával egyenérté­kű. Az egytestületes pártbi­zottságok eddigi működési tapasztalatai alapvetően kedvező képet mutatnak. Nem bizonyult szeren­csés megyei kezdeménye­zésnek a lakóterületi, il­letve az ágazati pártbi­zottságok előkészítetlen, gyors megszüntetése. A párt­értekezlet óta tovább lazulta pártalapszervezetek kap­csolata a KlSZ-szerveze- tekkel. A városi pártbizottság és testületéi kezdeményező és jelző szerepe ’ növekedett. A pártbizottság a koráb­biakhoz képest többször ülésezett. Rendezvényei ál­talában kibővítettek, nyilvá­nosak voltak. Mindezek ellenére a vá­ros politikai folyamataira gyakorolt hatása csökkent, a pártbizottság ellenőrző tevékenysége háttérbe szó- . rult. Nem mindig vol­tunk képesek a testületi döntéseket, a várospolitikai érdekeinket a párttagság közreműködésével érvénye­síteni. Az elmúlt másfél év­ben a városi testületek tagságának cseréje, új ar­cok megjelenése az orszá­gos folyamatoktól éltérően kisebb mértékű volt. A megválasztott 59 fős párt- bizottságból időközben 17 fő került ki, többségük az irányítási rendszer kor­szerűsítésének hatására, má­sok funkcióváltoztatás és egyéb okok miatt. A meg­üresedett helyeket döntő részben az alapszervezetek, illetve a közbeeső pártbi­zottságok delegálással töl­tötték be (10 fő). A testü­let tisztségviselőinek köré­ben viszont jelentős vál­tozások történtek. A párt- bizottság többes jelölés so­rán új első titkárt, gazda­sági-szociálpolitikai titkárt (társadalmi funkcióban), valamint társadalompoliti­kai titkárt választott. A politikai munkában történt változások következ­tében 30"'irkal csökkentet­tük az apparátus létszá­mát. A megye párttagságának több mint 40" ,,-a a város alapszervezeteiben dolgozik. Jelenleg 226 alapszervezet 7800 párttagot tömörít. Elhatározásainkhoz, a mo­dellváltáshoz, a teljes körű reformokhoz szükséges sze­mélyi feltételek megterem­tése csak lassan haladt elő­re. A pártmunka egészére ál­talában jellemző hibák, gyen­geségek a kádermunkában is felszínre kerülnek. El­határozásaink ellenére a kívánatosnál lassabban bon­takozik ki a vezetői mun­ka mind szélesebb körű társadalmi kontrollja. A pártbizottság, az -alap­szervezetek működésének anyagi, tárgyi feltételei fokozatosan romlanak. A párton . belüli viszo­nyok változásával párhuza­mosan a város pártéleté­ben is felszínre kerültek a különböző áramlatok. Ezek tevékenységét a váro6i pártbizottság figyelemmel kíséri, véleményüket mun­kájában hasznosítja. A két reformtcmörülés — reform­kor, reformműhely — tö­megbázisa, létszáma lassan fejlődik. Az MSZMP városi bi­zottsága a szocializmus mo­dellváltása, a radikális re­form megvalósítása érdeké­ben a többpártrendszer ke­retei között társadalmi ösz- szefogásra törekszik min­den szervezettel. A város pártszervezetei­nek életéről összességében megállapítható, hogy a má­jusi pártértekezlet óta megkezdődött megújulási folyamat feszültséggel ter­hes, az új politikai gya­korlat még kiforratlan, a vele kapcsolatos nézetek, törekvések sokfélék. Lényeges kérdések vitá­jában is hiányzik a tole­rancia, a szervezeti együ- vétartozás érzése, a szim­pátia, a szolidaritás. Ha mindannyian önvizsgála­A politikai munka kor­szerűsítése során felérté­kelődött a várospolitika je­lentősége. Az országos dön­tésmechanizmus és irányí­tás több évtizedes követ­kezményeként azonban vá­rosunknak sincs teljes körű önálló hatásköre sa­ját gazdaság- és város- fejlesztésének kialakításá­ra. A helyzetet súlyosbító tényező :a kialakult ipar­szerkezet és az ahhoz kap­csolódó nehezen konver­tálható munkaerő. Az elemzés tárgyát képe­ző időszakban a városban az ipar struktúrája lényegé­ben nem változott. Dön­tően a hagyományosnak számító, ma húzóágazat­nak minősülő termelési kultúrát nélkülöző ipar­szerkezet a jellemző. A gazdaság szelektív élén­kítésében kevés eredményt értünk el. A tulajdonosi szemlélet javításának reményében tá­mogattuk a vállalati taná­csok megalakítását, melyek csak részben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Politikai támogatás mel­lett is' Szükségesnél las­súbbnak minősiihetőek azok a változások, melyek a tár­sasági törvény biztosította lehetőségek kihasználásá­nak irányába mutatnak. Az adózásban' 1988-ban bevezetett változások — köztük a személyi jöve­delemadó — elsősorban a kapcsolódó intézkedések el­maradása miatt feszültsé­gek fő forrásává vált. A A termelői infrastruktúra területén új fejlesztések in­dultak és vannak folyamat­ban. A megvalósuló beru­házások a jelenlegi feszült­ségpontok enyhítését szol­gálják, de nem elégsége­sek a tartós gazdasági fej­lődéshez. A lakossági infrastruktúra területén a laításkérdés a legégetőbb probléma. Ma közel ezer fő az első la­kást igénylők száma, ezek egyhar.mada tanácsi bérla­kásra jogosult. Sajátos fe­szültséget jelent ez a hely­zet, különösen azon fiata­lok körében — és ez a döntő többség —, akik tá­mogató családi háttérrel nem rendelkeznek. Szá­mukra az otthonteremtés oly mértékű eladósodás­hoz vezet, amely több év­tizedes perspektívátlanságot eredményez. A fiatalok a családalapítás, a lakáshoz jutás, a pályakezdés gond­jai miatt nem közeled­nek, sőt elfordulnak a párt politikájától. A helyzet ja­vulását csak a támogatási rendszer új alapokra he­lyezése eredményezheti. A lakossági hangulat fon­tos tényezője a város ke­reskedelmi és szolgáltató- egységekkel való ellátottsá­ga, illetve az áruellátás színvonala. A legutóbbi időben is gyarapodott a létesítmények száma, a ha­sonló kategóriájú városok­kal összevetve az átlagos­nál jobbnak minősíthető a tot végzünk, kell annyi erőnknek lenni, hogy a változásokhoz szükséges gyakorlati lépéseket is megtegyük, olyan kommu­nista közösségek kialaku­lásának érdekében, ame­lyek önálló politikai erő­ként veszik fel a versenyt többpártrendszer keretei között a választási harc­ban. közvélemény erőteljes nyo­mására és jelzéseink elle­nére sem történt lényeges módosítás. Teljesítmény­visszatartó hatása következ­tében a korábban megala­kult vgm-ek. gmk-k döntő többsége megszüntette te­vékenységét. A politikai szándékok ellenére tovább folytatódott a főmunkaidő­ből származó jövedelmek leértékelődése. A romló tendencia ütemének csök­kentése érdekében a lakos­ság egy része különböző túlmunkák vállalásával vé­dekezett. Akiknek ilyen forrásból nem volt lehető­ségük jövedelmük kiegé­szítésére. azoknál egyre fe­szítőbben jelentkeznek a megélhetési gondok, rom­lik az életszínvonaluk. Mindezek következtében ma a munkásság vállalja a legnagyobb terheket. A párt gazdaságpolitikai gyakorlatában bekövetke­zett új hangsúlyokkal össz­hangban változott a váro­si pártbizottság és a gaz­dálkodóegységek kapcso­lata. Erőteljesen csökkent, napjainkra lényegében meg­szűnt az operatív beavat­kozás gyakorlata, előtérbe került az eredményesség politikai megítélése. A ko­rábbi módszerek újakkal történő felváltása sem a városi pártszervek, sem az alapszervezetek esetében nem zökkenőmentes. A hagyományos iparszerkezet igen erőteljesen tükröződik a gondolkodásban is. hálózati ellátottság. Ugyan­ez nem mondható el a szakbolthálózatról. Feszült­séget okoz, hogy a perem­területek áruellátása hul­lámzó, helyenként és időn­ként az alapellátás tekinte­tében sem megnyugtató. Az erősödő gazdasági kényszer hatására racionáli­sabbá vált a munkaerő-gaz­dálkodás. A foglalkoztatot­tak közel fele a város ipa­rát meghatározó kohászat­ban, illetve a gépiparban dolgozik. Számottevő az építőanyag- és a könnyűipar súlya, míg a korszerű úgyneve­zett húzó iparágak hiánya szembetűnő. A foglalkoz­tatottság színvonala közel 80%-os. Városunkban a munkaerő-kereslet és -kí­nálat globálisan egyensúly­ban van, de jelen van­nak a strukturális feszült­ségek is. Ez évben 267 fő részesült, illetve részesül munkanélküli-segélyben. A hátrányos helyzetű rétegek — s egyre inkább a fiatalok, pályakezdők — elhelyezke­dése feszítő gond. A gaz­dálkodóegységek elsősor­ban az alacsony képzett­ségű. illetve a szakképzet­len munkaerőtől igyekez­nek szabadulni. Gond­jaink elsősorban nem a szerkezetváltással hozhatók összefüggésbe — hiszen ez még jóformán el sem kez­dődött —, hanem általában a korszerűtlen iparszerkezet ellentmondásainak követ­kezménye. A város kulturális élete ■is magán hordozza a gaz­dasági, politikai feszült- ségek-ellentmondások nyo­mait. Nem vált általánosan a politikai gondolkodás szerves részévé, hogy a tudás, a tehetség, az em­beri alkotóképesség gaz­dasági tényező, megtérülő befektetés. Itt is jelen van a munkás és értelmiségi, a termelő és nem termelő, a fizikai és a szellemi munka szembeállítása. Sem országosan, sem he­lyileg nem rendelkezünk olyan művelődéspolitikai programmal, amely meg­felel a korszerű társadal­mi, képzési, nevelési kö­vetelményeknek és egysé­ges rendszerként kezelik a közoktatást é-s közművelő­dést. A kulturális ágazaton belül a közoktatás priori­tásának biztosítása árán is csak a szinten tartást le­hetett célként kitűzni. A lakosság kulturális kezdeményezéseinek kibon­takoztatása várat rriagára. A kultúra teremtésében, megőrzésében és közvetí­tésében fontos szerepet játszó értelmiség döntő há­nyada a reformok elköte­lezett híve, amit a gyakor­lati politikai munkában nem hasznosítottunk kellő­képpen. A város népességének alakulása csökkenő tenden­ciát mutat (az elmúlt két évben közel 500 fő). Annak el^nére, hogy a város egészségügyi intézményháló­zata és szakember-ellátott­sága megfelelő. Több té­nyező együttes hatásaként a közegészségi helyzet rom­lik. Az okok között veze­tő helyen áll a foglalkozási ártalmakból adódó egész­ségkárosodás, a környezet- védelem megoldatlan prob­lémái, a lakosság alacsony egészségi kultúrája. Jó színvonalú a város óvodai, bölcsődei helyek­kel való ellátottsága. Az igények, a férőhelyek vo­natkozásában teljeskörűen kielégítettek. Az eszközök­kel való felszereltség te­kintetében viszont különb­ségek mutatkoznak. A városban az országos át* lagot meghaladó a nyugdí* jasok aránya. Közülük egyre nagyobb számban élnek a létminimum határán, vagy az alatt. Lehetőségeket meg­haladó igény mutatkozik szociális férőhelyek iránt. A fokozatosan emelkedő szociális jellegű juttatások ellenére is növekvő azok száma, akik kedvezőtlen megélhetési körülmények kö­zé jutnak, vagy egyre nehe­zebben képesek vállalni a gyermeknevelés költségeit. Tanácsi forrásokból az el­múlt évben megközelítőleg 16 millió forint került kifi­zetésre szociális támogatás címén, 1989-ben mintegy 17 millió forint az előirányzat hasonló célokra, a jelenleg létező, a feladatokat szét­aprózó, a rendszert nem egységes egészként kezelő struktúra a városban sem tudja funkcióját kellő haté­konysággal betölteni. Ezért is hoztunk létre — lakóterületi pártszervezetek segítségével — szociálpoliti­kai bizottságot, de mozgás­tere szűk körű és csak egyedi esetek megoldására tud vál­lalkozni. A tanácsi támoga­tások mellett néhány nagy- vállalatnál alapot képeztek az alacsony nyugdíjasok helyzetének javítására. Salgótarjánban a 60-as, 70-es évek dinamikus fej­lődésé mára lelassult. lehe­tőségeink beszűkültek- A ne­hezebb körülmények között elért eredmények éppen ezért nem lebecsülendők. A nyílt várospolitika. a helyi ön- kormányzatok kiépítése, a lakossági kezdeményezések felkarolása, a közös sors vállalása, cselekvésünk to­vábbi forrása. MSZMP Salgótarján Városi Bizottsága Mlasfoglalas (tervezet) Az 1988 májusi országos pártértekezlet felismerte a vál­toztatás szükségességét és megnyitotta az utat a reformok előtt. Az eltelt időszakban a társadalombán lényeges válto­zások következtek be. Pártunk nem mindig haladt a folya­matok élén. Többször az események sodrába került, és egy­re inkább deffenzívába szorult. Ebből adódóan a párttagság körében fokozatosan nőtt a politikai elbizonytalanodás, az értetlenség. A gazdaság teljesítménye nem javult, ezért a lakosság egyre nehezebben viseli el az életszínvonal visz- szaeséséből adódó közösségi, egyéni terheket. Szükségesnek tartjuk, hogy la pártértekezlet foglaljon állást a legfonto­sabb kérdésekben, és a platformszabadság érvényesülése n|ellett bízzuk meg küldötteinket ennek képviseletére a megyei pártértekezleten, a kongresszuson. 1. Jogállamiságot akarunk, radikális reformok útján. Nem értünk egyet azokkal a megállapításokkal, melyek a szo­cializmust, mint eszmét, mint társadalmi-gazdasági formá­ciót teljes egészében elvetik. Egyetértünk azokkal, akik a szocializmust nem, mint célt, hanem annak sztálinista mo­delljét tartják zsákutcának. 2. Nem értünk egyet az olyan egyoldalú megközelítések­kel, álláspontokkal, melyek az elmúlt évtizedek eredmé­nyét megtagadják. Támogatói vagyunk azoknak a törekvé­seknek, melyek az 1956-os események megítélésében a nem­zeti megbékélésre helyezik á hangsúlyt. A legfontosabb tanulságnak azt tartjuk, hogy minden eszközzel meg kell akadályozni a politikai konfliktusok erőszakos eszközökkel történő megoldását. 3. A szocialista modellváltás alapjának a politikai intéz­ményrendszer megújításával együtt a gazdaság gyökeres átalakítását, teljesítőképessége növelését tartjuk. Sürgetjük a szociálpolitika egységes rendszerben történő kezelését, a legrászorultabb rétegek problémájának meg­oldását. 4. Azt akarjuk, hogy pártunk alkotóan fejlessze tovább a marxizmus eszméit és a valóság által is visszaigazolt mó­don fogalmazza meg teendőit, újítsa meg működési rend­jét. alkossa meg szervezeti szabályzatát. A lakóhelyi poli­tizálás előtérbe kerülésével kezdeményezzük városunkban politikai centrumok megszervezését, működtetését. 5. A városok és községek politikai, gazdasági önkormány­zatának kiépítését akarjuk. Kezdeményezzük a városi párt- szervezetek működéséhez szükséges létesítmények anyagi és pénzügyi eszközök feletti önrendelkezési jog biztosítását. 6. Készek vagyunk és kezdeményezzük a kapcsolatok ki­alakítását a városban működd más pártokkal és szervezetek­kel. Új fejlesztések indultak

Next

/
Thumbnails
Contents