Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-04 / 208. szám
1989. SZEPTEMBER 4 HÉTFŐ NO(iKAI) 3 Megérkezett a szeptember, közeleg az ősz. Végéhez közeledik az idei szeszélyes nyár. A gyerekeknek befejeződött a vakáció Az üdülőszezonnak vége. Eltűntek a tömegek a pihenőparadicsomokból. Az élet persze nem állt meg. Megy az tovább... De milyen is volt az idei nyár? Kinek, hogyan telt el? Milyen a késő nyári, már az őszt váró hangulat megyénk egy-egy részén? Ennek jártunk utána, erről készítettünk rövid összeállítást. Nagyorosziban is tanévkezdésre készülnek A vakáció, ezzel párhuzamosan a nyár végét a lassan kezdődő iskolaév is jelzi. Nem csoda most, hogy csend honol oktatási intézményeinkben. Ninçs gyermekzsivaj, csendesek a tantermek. A tantestületek ellenben már Javában készülnek az 1989,90. oktatási évre, tanítványaik fogadására, a tanításra. Nagyorosziban a néhány évvel ezelőtt épített és átadott új iskolarészben serénykedő, dolgukat végző takarítónőket találtunk. Rosszkor érkezünk, mert pedagógusok épp nem tartózkodtak ott, ám kíváncsiságunkat az asszonyok is ki tudnák elégíteni... Ha akarnák! Nos, ők nehezen álltak kötélnek. Elfordultak a fényképezőgéptől, mái -már tréfába illő körülmények között sikerül lencsevégre kapni őket. Nevüket azonban semmilyen körülmények között nem árulták el. Néhány általuk elmondott gondolatra azonban támaszkodhattunk. Egyikük, tán a legfiatalabb mesélte, hogy ugyan viszonylag csendes nyaruk volt nekik is, meg szabadságon is voltak, hisz a háztájiban kellett dolgozniuk, most nyakukon a sok munka. Mert mire a lurkók bejönnek a suliba a tanítás kezdetét jelző első csengőszóra, bizony rendnek kell lennie mindenütt. Augusztusban ezért a megszokottnál is nagyobb tempóban dolgoztak, igaz nem panaszkodott egyikük sem. Hisz ez a dolguk — állították egybehangzóan. Mivel sok szót nem sikerült kihúzni belőlük, búcsúzásunkkor azért megkérdeztük: Minden rendben lesz a tanévkezdésre? Mosolyogva bólintottak és mondták: a takarítónőkön nem múlik. .. Van bőven víz mondták Dejtáron A Nógrád Megyei Víz- és’ Csatornamű Vállalat nyugat-nógrádi üzemmérnökségének dejtári üzemében a hétköznapok megszokott rendjében folyt a munka. Elsőként Horváth- János művezetővel és Balia János; főgépésszel futottunk össze. Ök éppen a gépek ellenőrzését végezték. — A legnagyobb gondokat a vízhiány okozza, de hál’ istennek, ilyen gondunk nincs most — így Horváth. — Tizennyolc . települést látunk el vízzel, Nőtincstől Balassagyarmatig — folytatta Bállá. — Probléma sajnos mindig akad. Csőtörés miatt szinte . óránként megcsörren a telefon.- A laboratóriumban Nyíró Istvánná vizsgálta a vízminőséget, s miután beavatott munkája titkaiba, a vállalat igazgatójával, Domos Lajossal váltottunk szót. >— Ezen a nyáron bőségesen volt. vizünk — említette az igazgató —, sőt az a baj, hogy nem is fogyott elegendő! S mivel mi is gazdálkodószerv vagyunk, ha nem tudjuk eladni, árbevételkieséssel ,,bűnhődünk”. — Ha már jlyen sok vizük volt, miért nem nyitották. meg a balassagyarmati strandot? — Ha előre tudná az ember, hogy milyen idő lesz másnap, akkor egy-egy napra kinyithattuk volna. Ezt. viszont lehetetlen előre megmondani, nem beszélve a sok költségtényezőről, mely anyagi terheket rótt volna ránk. Ebben maradtunk. Örömmel nyugtáztuk, hogy végre egy nyár végén a már- már krónikus térségbeli vízhiány nem volt téma. Hisz bőven volt mostanáig. Nem volt málnaháború Érsekvadkerten Tavaly szenzációszámba ment egy-egy gyümölcs felvásárlásában a „háborúskodás” a konkurensek között. A málna-, ribizli-, meg ki tudja milyen háborúkról úgy folytak a híradások, mint csapból a víz. 1989 nyugod- tabb esztendő volt megye- szerte, így Érsekvadkerten is. A településen és térségében kistermelők százai foglalkoznak gyümölcs- és zöldségtermesztéssel. A nyári eredményekről, a felvásárlásról a hat települést magába foglaló — Érsekvad- kert, Patak. Dejtár, Dré- gelypalánk, Hont és Ipolyve- ce — Ipolyvidéki Egyesült Áfész elnökét, dr. Abay Nemes Gyulát kérdeztük. — A tavalyi tapasztalatok alapján kicsit tartottunk a felvásárlástól — mondta —, ám gyorsan kiderült, nincs mitől félni. Málnából 16 vagont, piros ribizliből 14 vagont, míg fekete ribizliből 4 vagont vásároltunk fel. Ez Ha esik az a baj, ha fúj az, ha meg süt a nap, akkor az. Az építkezők, építtetők gondjai az iméntiek. Azoké, akiknek — nyara —, ha már belefogtak a manapság nem könnyű munkába —, nem a Kanári-szigeteken, de nem is a Balatonon telik el. Általában alakuló, csinosodó házaiknál, üzletekben, boltokban — árubeszerzésnél. .. a mennyiség az 1988. évinek háromszorosa, ezért is jó eredménynek számít. — Nem }olt az idén konkurencia? — De volt. Csak a mi felvásárlóink ezúttal ügyesebbek voltak mindenkinél. Elsősorban nékik köszönhetjük a kedvező mérleget. — Gondok nélkül befejeződött hát a (vadkertiek és környékbeliek nagy nyári munkája? — Apróbb problémáink akadtak. Olykor akadozott a rekeszellátás, vagy, hogy újabb adatokat mondjak: a 40 vagon betervezett uborkafelvásárlásból másfél vagon lett. Szóval nem volt fenékig tejföl ez az időszak, ám nyereség szempontjából igen. És ez a döntő számunkra. S, talán még az, hogy ez a nyereség eéúttal málnaháború nélkül jött össze... De ezt már nem az elnök mondta. Az építési kerámiagyár romhányi mintaboltja ezen a nyáron is nagy forgalmat bonyolított le. Keresettek a jó minőségű, nemzetközileg is elismert padlóburkolóik és csempéik, melyek bő választékát tekinthetik (és vásárolhatják) meg a boltba látogatók. Gyetvár István azonban mégsem elégedett teljesen. Kíváncsiskodó építkezők Romhányban Veresegyházáról érkezett és bosszankodva említette: — Lakóhelyemen és környékén már szétnéztem ez ügyben, de számomra megfelelő csempét nem találtam — mondta a fiatalember. — Itt Romhányban lényegesen olcsóbbak az áruk, csak a boltban kiállított termékek közül többfajtából nincs készleten... — Tehát üres kézzel tér haza a család? — Hát most még gondolkodunk. Van olyan csempe, ami tetszik és kapható is, ám hozzávaló mintás nincs, illetve ha van, akkor nagyon drága. Szóval alaposan meghányj uk-vetj ük a dolgot. Aki építkezik, annak minden fillért meg kell fognia. — És, hogy telt a nyaruk? — Köszönjük jól. Építkeztünk, építkeztünk, építkeztünk. .. Még szerencsénk, hogy a lakás fele része már lakható. Saját födél van fejünk felett. Utaztatnak a nógrádmegyeri szegkovácsok A cím némileg csalóka. Régebbi időkben ugyan szegkovács-szövetkezetként ismertük megyénkben a nógrádmegyeri céget, ám napjainkra mind megnevezésük, mind vállalkozó szellemük módosult. Vastömegcikk-ipari Kisszövetkezet — hirdeti a bejárati kapunál a tábla. Száz főt, többségében helyieket foglalkoztat a cég. A tei- melés zökkenőmentes, eredményesen gazdálkodnak. Gyártanak itt ácskapcsot, sínszöget, kézi szerszámokat, szeneskannát, valamint hőszigetelő üveghez alumínium távtartót, kizárólag a Salgótarjáni Síküveggyár számára- Mégis, ezúttal a kisszövetkezet sajátos nyaráról, utaztatásáról érdeklődtünk Botos Attila elnöknél, aki 1979-től áll a cég élén. — Halljuk. <új üzleti ‘vállalkozásba kezdtek. Lassan az idegenforgalomban is nevet szereznek maguknak! — Tudja, divat ma a vállalkozás, s szerény kereteink' között mi is megengedtük magunknak a kísérletezést. Vettünk 3 és fél millióért egy új Ikarus buszt, s ezt kiajánlottuk utazási irodáknak, bízva az anyagi haszonban. — Kelendőnek bizonyult a jármű? gyei szervezetével azonnal sikerült egyezségre jutnunk. Így májustól egészen októberig foglalt a busz. Két saját sofőrünk jár vele. Vittek már csoportokat Ausztriába, Törökországba, Lengyelországba, Görögországba, Jugoszláviába, mindenhová két-három alkalommal. — Megérte a befektetés? — Nem számítottunk villámgyors haszonra, ám a jelek szerint egykét esztendő múlva jön csak vissz,a a befektetett összeg. Addig nem beszélhetünk nyereségről. De ez a vállalkozás velejárója, s biztosan eljő az idő, amikor tiszta nyereségért utaztatunk. Nyugdíjas turisták Kishartyánban Hollókőn, Bánkon, netán Salgó váránál, vagy Horpá- cson nem lepődik meg az ember, ha egy busznyi turistát pillant meg. De mit keres egy Cooptourist jelzésű Ikarus Kishartyán határában, a temető melletti templom környékén ? Ha már a fantáziát P7 a kérdés felizgatja, utána keli járni. .. Fodor Istvánná, a csoport vezetője örömmel adott felvilágosítást: — A Fővárosi Fürdőigazgatóság nyugdíjasai vagyunk — mondta. — 1975-ben alakítottuk meg csoportunkat, s a sok-sok közös rendezvényünk mellett nagy szeretettel járunk túrázni az ország minden részébe. Nógrád megyében már, többször voltunk. Minden nyáron ellátogatunk valamelyik kis szegletébe. — És miért pont Kishar- tyánt ejtették útba? — Itt van ez a XV. században épült templom, ezt néztük meg. És egyébként is mi nem a? idegenforgal- milag fontos helyeket keressük fel, hanem a kisebb települések műemlékeit. Jécsai Károly idegenvezető. aki nélkül egyszer sem indulnának útnak a Fővárosi Fürdőigazgatóság nyugdíjasai. még büszkén hozzáfűzte: — Olyan ez a csoport, mint egy kis család. Állandóan ugyanazokkal az arcokkal találkozom, sok helyre elkalauzolom őket. Idén voltunk már a Duna—Tisza közén, a Badacsonyban, a Bükkben, következő szeptemberi utunk pedig a kú:i medencébe vezet. Ám a hazai túrák mellett Bécsben is jártunk néhány a’ ..ai ;r>- mal. Utón* útfélén Nyár végi mozaik
