Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-02 / 207. szám

SPORT V SPORT SPORT 4 Fociforduló... Fociforduló... Fociforduló Mennyire lesz erős a szegedi paprika? ... ez a kérdés foglal­koztatja leginkább ezen a héten a Nógrád megyei futballhíveket. A Tisza- partiak, mint ismeretes, nemrég még osztályozót vívtak az NB I-be jutásért, amelynek során nem min­dennapi körülmények kö­zött buktak el a Vasas el­lenében, ebben a bajnok­ságban pedig bizonyára mindent, megtesznek az él­vonalbeli tagság kivívásá­ért, noha a nyári átigazo­lási időszakban némileg "meggyengült a csapatuk, és ez éreztette hatását az el­ső két fordulóban nyúj­tott produkciójukon. Ezen a hét végén éppen a nógrádi megyeszékhelyen lépnek fel a „paprikaváros” legjobb futballistái, még­pedig azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az újonc Síküveggyár SE ellenében majd növelhetik eddig meg­lévő pontjaik számát. Ám ehhez bizonyára Szalay Miklós legénységének is lesz néhány keresetlen sza­va. Ez utóbbinál annal is inkább remélhető, hiszen az eddig látottak azt en­gedik sejtetni,-hogy az üve­gesgárda gond nélkül „be­leszokik" a magasabb osz­tályba. A fiatalokkal, ,,fu- tóemberekkel” megerősített csapat zökkenők nélkül vet­te át az NB II. sokkalta pergőbb ritmusát. Jóllehet az eddig megszerezhető hat pontból mindössze egyet tudtak bekasszírozrti Bab- gsánék — köszönhető ez jórészt a csapatra Fortuna által rászabadított roppant nehéz sorsolásnak —, egy kis szerencsével, no meg több odafigyeléssel és ön­bizalommal akár három­szorta többet is elkönyvel­hettek volna. Kisebb zavart okozott, hogy a hétközi MNK-for- dulób^n Szalay Miklós ta­nítványai beleszaladtak egy alapos verésbe. Ez a null— három ugyan nem tragé­dia, hiszen, mégiscsak a bajnoki szereplés az el­sődleges, de mégsem tett jót a gárda emelkedő ázsi­ójának. Reméljük, a játé­kosok lelkivilágában nem okozott maradandó /sérü­léseket. . . Szalay Miklós, a csapat edzője kérdésünkre elmond­ta, hogy nagyon szoros mérkőzésre számít, de bí­zik abban, hogv tanítvá­nyai meg tudják ismételni a Szolnok és az Eger elle­ni második félidei produk­ciót. Ha összejön és a pá­lyán lévők nem ijednek meg a nevesebb ellenfél­től, akkor akár a győzelém megszerzése sem elképzel­hetetlen. Kisebb zavart okozott a héten Bcdi és Hodúr sé­rülése. de vasárnap már mind a ketten pályára lép­nek. örvendetes, hogy Mo­hácsi is harcra kész, és el­foglalja helyét a támadó­sorban. A várható összeál­lítás: Hiesz — Zsély, Bab- csán, Gvetvai, Szalai — Králik. Bódi, Hodúr, Stark — Garai, Mohácsi. (Balás R.) Két megyei „rangadó" az NB lll-ban A hét végén a 3. forduló­val folytatódik az NB III-as és a megyei I. osztályú lab­darúgó-bajnokság. A har­madosztály Mátra-csoport- jában ezúttal két megyei „rangadóra” is sor kerül: az SKSE a Bgy. HVSE csapa­tát, a Romhány az SBTC-t látja vendégül. A Nézsa és a Nagybátony idegenben lép pályára. SKSE—Balassagyarmat : Az előző fordulóban mind a két csapat nagyarányú vereséget szenvedett, így ezúttal illő, hogy csipked­jék magukat a játékosok. Nagy küzdelem várható, amelyben a hazai pálya elő­nye a kohászok győzelmét sejteti. Annál is inkább, mivel a gyarmatiak ebben a bajnokságban még gólt sem szereztek. Tipp: 1. , Romhány—SBTC: Közös vonás a két csapat szereplé­sében, hogy nagyarányú idegenbeli győzelem mellett saját otthonukban csúfos ve­reséget szenvedtek. És ha ez a hagyomány továbbra is folytatódik, akkor... Minden­esetre a jobb játékosálld- mánv és a nagyobb rutin a tarjániak mellett van, csa­patjátékban és küzdeni tudás­ban viszont inkább a Kerá­mia jeleskedik. A találkozó végkimenetele ilyenformán szinte ' megjósolhatatlan. Kérdés, hogy a rendkívül szeszélyes bajnokjelölt (?) milyen napot fog ki éppen. Tipp: x, 2, 1. Apc—Nézsa: Csodák pe­dig nincsenek! Az újonc dél-nógrádi legénység eddigi két fellépése alkalmával ti­zenegy gólt szedett össze. Ráadásul most idegenben lépnek pályára egy rendkí­vül küzdőképes ellenféllel szemben. Ámbár a labda gömbölyű... Ennek ellenére tippünk: 1. Gyöngyös—Nagybátony : Toldi Miklós legénysége a vártnál lényegesen rosszabb rajtot vett: pont nélkül, két adott és hét kapott góllal a tabella alján szerénykedik a bányászcsapat. Ideje len­ne, hogy történjen már va­lami változás! Csakhogy a ..borvárosi" gárda saját ott­honában nagyon kemény diónak ígérkezik. Tipp: 1. ☆ A megyei I. osztályban szombatra hozták előre a Nógrád Volán—Salgó Öblös SC összecsapást. A találko­zót 16 órai kezdettel játszák Baglyasalján. A többi mér­kőzésre vasárnap, 15,30 órai kezdettel kerül sor. Érde­kesség, hogy Héhalomban szembe kerül egymással a két újonc: nagy küzdelem: re van kilátás Jobbágyiban a Szőnyi SE—Kisterenye összecsapáson is. (ba-ró-) Az öttusacsapat átvette a vezetést Mizsér imponálóan futott A budapesti öttusa-világ­bajnokság negyedik szá­mát, a 4000 méteres terep­futást a portugál Barroso nyerte 12:50.1 perces idővel, Mizsér Attila (12:51.3) és a csehszlovák Kadlec (12:51.8) előtt. A csapatversenyben egy­mással az aranyéremért ve­télkedő magyar és szovjet öttusázók időeredményei : Fábián László (13:38.0), Martinék János (13.14-0), Sztarosztyin (13:14.2). Jago- rasvili (13:31.0), Vitoszlavsz- kij (13:58.0). • Tóth Ernő nagyon régen és nagyon fiatalon elkerült Salgótarjánból. Ámde, hogy, hogy nem, szinte állandóan jelen volt a helyi köztudat, ban. Emlegették a nevét gyakorta a szurkolók, főleg az ínségesebb időszakok, ban. Milyen jó is lenne, ha ez az Ernő gyerek hazajön­ne már, ide a középpályára; akadna végre egy ember, aki kezébe venné a karmesteri pálcát. Ekkor talán össze­rázódna végre a csapat, és ki tudja, ha egyszer úgy, minden rendesen összejön­ne, akár még az NB I-be is visszakerülhetnénk. Tóth Ernő azonban soha nem jött. Játszott inkább a Honvédnél, Debrecenben, Nyíregyházán. Vagy nem is hívta senki? Erre kérdez­tem rá elöljáróban az im­már 32 éves, nagyszerű tech­nikájú játékostól, aki több mint másfél száz NB Les mérkőzéssel, nemzetközi ku­paszerepléssel a háta mö­gött most mégiscsak megta­lálta a Tarjánba vezető utat. Mégha talán egy kicsit ké­sőn is, ha kétszer annyi idő­sen is, mint amikor az SKSE-től 16 éves ' ifistaként elindult meghódítani a „futballvilágot". Ámbár ha most az ő segítségével az SBTC kiharcolja a vissza­kerülést a II. osztályba, már megtette a magáét. — Hívtak engem minden évben — kezdi a játékos —, csak különböző okoknál fogva soha nem jött össze az átigazolásom. 'Valami apró, nüánsznyi dolog min­dig közbejött... — Ennyi bevezető után, vegyük most sorba a pálya­futásod. / O Hogyan is kezdődött a dolog? — Az SKSE-ben ját­szottam 1974-ig, Rigó Lajos volt az első edzőm. Ezután kerültem fel a Budapesti Honvédhoz. # Nem mindennap szoktak alsóbb osztályú, kis vidéki csapatokból 16 éves tejfölösszájú .gyerekeket fel­venni a — ha már nem is az igazi „nagy”, de még mindig „elég nagy” — Honvédhoz... — Ifiválogatott lettem in­nen a Seséből, és ekkor több fővárosi csapat is piegkere- sett. Már.már úgy volt, hogy Újpestre igazolok, mikor jött Komora és megfűzött a ka­tonasággal. — Ha jól emlékszem, akkoriban a Honvédnál volt az ország legjobb ificsapata, hosszabb távon mégiscsak Gyimesi tudott megragadni a felnőttek között holott vol­tak ott még rajta kívül te­hetséges játékosok. Igaz, ak­koriban Kocsis, Szűcs, Koz­ma és Páncsics mellé nem volt könnyű bekerülni. — Igen. Abban az időben Lakat Karcsi bácsi volt az edzőm, és ő inkább az idő­sebb, tapasztaltabb játéko­sokat helyezte előtérbe. Én mégis két éven keresztül tagja voltam az első csapat keretének, játszottam ná­luk huszon-egynéhány NB I-es meccsen, és közben so­kat tanultam a többiektől. — Tanulhattál is, csak az a kérdés, hogy mit. Hal­latszott az idő tájt, itt-ott meg mindenfelé, hogy nem az edző, vagy a vezetőség dirigál a csapatnál, hanem Kocsis Lajosék, az idősebb játékosok „kupaktanácsa” uralkodott mindenekfelett. — Ez így is volt! — És, te, hogyan álltái az Űr és Kocsis Lajosék színe előtt? — Komolyan mondom, hogy például Lajossal a je­lentős korkülönbség ellenére is nagyon jól kijöttem. Éh­ben bizonyára közreját­szott, hogy ő is Tarjánböl ke­rült fel. De ugyanúgy meg­voltam a többi „öreggel” is. Szóval befogadtak, jobban mint a többi fiatalt. — Mégsem tudtál ' gyö­keret verni, mert a Pál— Kocsis—Pintér, középpályás­trióból lehetetlen volt bár­kit is kiszorítani huzamosabb ideig. Ha jól emlékszem, el­cseréltek Debrecenbe Bo- donyiért... — Ez tévesen szerepel • a köztudatban. Nem függ össze a két dolog, az átiga­zolásunk között volt egy hó­nap különbség. A debre­ceniek erősíteni akartak, ne­kem pedig '— mivel akkor már házas voltam — kellett az àltajuk felajánlott lakás. A Honvéd eredetileg egy évre adott kölcsön,, aztán ott­ragadtam... O Tehát Debrecen. Fut- hallberkekben már akkor is amolyan „bűnös városként” emlegették, de ezt talán ne nagyon feszegessük, úgyis az ő belügyük. — Igen. A vezetők ott is, mint mindenütt, próbáltak ügyeskedni. Már hosszú ide­je nagyon áhították az NB I-et, de mindig elcsúsztak egy szalrnaszálon. Pedig ak­kor már minden együtt volt: pénz, akarat, játékosállo­mány, erős szakvezetés. Ak­koriban került oda rajtam kívül Dunai II., Menyhárt, Szigeti és még jó páran. Még­is csak nagy sokára, 1979- ben tudtuk kiharcolni a feljutást. # Kiharcoltátok, de temen, tél is rögtön a Kinizsihez. Ám időzzünk még egy kicsit a „próbálkozós éveknél”. Egy időben maga Végh An­tal is a főnököd volt. Ha jól rémlik, ’77-ben pszi­chológus volt a csapat mel­lett. Aztán abban a fél év­ben mikor ő működött, a dobogón is voltatok, csak éppen — hátulról... — Szabad kezet kapott a vezetőktől. Szaktanácsadó, menedzser és pszichológus volt egyszemélyben. Egy me­rev gondolkodás^, önfejű ember, őrült ötletekkel. Csak gondolj bele, hogy akkor le­hetett tőle elmenni mond­juk a moziba, ha megettél előtte négy fej hagymát! De csinált még nagyobb hülye­ségeket is. Amikor élment, utána örömünkben majd­nem megnyertük a bajnok­ságot. # A feljutás két évvel ké­sőbb sikerült, de mint az imént, már szóba került, te odébbálltál. — Teleki Gyula, az akko­ri, edzőnk egy nagyon ke­mény ember volt. összetű­zésbe kerültünk. Bár hozzá kell tenni, hogy én abban az időben 75—76 kiló vol­tam, vagyis tízzel több mint most. 0 Tényleg ahogy most el­nézlek, egészen át vagy „szakadva”... No de, hol is tartottunk? — Tehát az lett a dolog vége, hogy nem csigáztuk tovább egymás idegeit, ha­nem, éh elvonultam a Kini­zsibe egy évre kölcsönbe. Aztán másfél lett belőle. 1981 júniusában viszont már megint a DMVSC-ben voltam. Kovács Ferenc lett az edző, és ő vitt vissza. Ledolgozott gyorsan rólam 10 kilót, és azóta így né­zek ki. # A mesteredző később még egyszer belépett az éle­tedbe. De ne siessünk. Ját­szottál az NB I-es csapat­ban, aztán hirtelen fel is út, meg le is út.... — Erre nem kell sok szót vesztegetni. Odajött Pus­kás doktor, és elvégezte a szokásos tisztogató hadműve­letét. Nyolcunkat rúgott ki akkor Debrecenből. Azért nem tartott ránk igényt, mert — úgymond — megfizetett, jóllakott futballisták vol­tunk, akik már nem képe­sek „harapni”. Így kerültem ’85-ben Nyíregyházára. • Ott is történtek bizo­nyos rumlik... — Nyolcvanhétben lejárt a szerződésem, de meghosz- szabbítottuk. Ez volt június­ban, aztán szeptemberben már négyünket szabadlis­tára tettek. Gyengén szere­pelt a csapat, de nem azért, mert elfelejtettünk futballoz­ni, hanem mert annyira el­mérgesedett a szakosztály­ban a helyzet, hogy nem tudtunk már a játékra kon­centrálni. A vezetők elé ulti­mátum került: vagy az edi- ző megy, vagy a négytagú játékosbizottság. Hát dön­töttek... Közrejátszott ebben az. egyesület nehéz ‘ anyagi helyzete is. Kénytelenek voltak eladni azokat az em­bereket, akikért még pénzt lehetett kapni. Így került például Csehi két és fél millióért a Honvédhoz. 0 És. ekkor lépett be újra az eletedbe Kovács Ferenc. Átugrottál egy pár hónapra Székesfehérvárra, segíteni benntartani azt az akkor, igen csak gyengécske csa­patot. — Kölcsönbe mentem a Videotonhoz. Három hónap­ra, 450 ezer forintért. Szép pénzt szedett be értem a Nyíregyháza. A fehérvári ve­zetők látván, az eredmé- .nyes játékomat, további egy évre ott akartak tartani, ám a „kölcsönzési idő” lejártá­val vissza kellett mennem a Nyírségbe. Ott lehúztam még egy évet. • És ezután ide az SBTC- hez vezetett az utad. Más­hová nem hívtak? — Dehogynem, hívtak ma­gasabb osztályba is. 0 Akkor mi szél hozott mégis vissza? — Miután, most a nyáron nem jött létre az osztrák szerződésem, a család úgy döntött, hogy költözzünk vissza Salgótarjánba. • Miféle osztrák szerződést említettél? — Szóba került, hogy meg­vásárol az Eisenstadt. Meg­kerestek, leültünk, meg­egyeztünk. Aztán kimentem és ott kiderült, hogy a szpon­zorok visszalépése miatt nem tudják biztosítani az előre kialkudott összeget. Az én koromban már nem mind­egy, hogy az ember éppen csak a megélhetéshez szük­séges elegendő pénzt kapja meg odakint, vagy igenis, az alatt, az egy-két év alatt ki­csit megszedi magát. % így viszont a Stécé járt jól. Kapott egy még az ere­je teljében levő technikailag nagyszerűen képzett irányí­tó játékost. De mit vársz a bajnokságtól? — Egyértelműen azt, hogy az SBTC visszakerül az NB II-be. Amikor leültünk a vezetőkkel, én leszögeztem, hogy csak ilyen alapon tudok tárgyalni. A bajnoki cím ki­vívására adott a játékos- állomány, megvannak az anyagi feltételek. A lelkes szurkolótábor is megérdem­li, hogy jövőre I már II. osz­tályú csapatot biztasson! — fejezte vallomását be Tóth Ernő, a Sokat próbált játé­kos. Balás Róbert . Végh Antal is főnöke volt Tóth Ernőnek „Akkor mehettünk el moziba, ha már megettünk négy fej hagymát!"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents