Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-20 / 222. szám

1989. SZEPTEMBER 20., SZERDA NOG RAI) 3 Szélsőségek népe (?) Mostanában hasonló feszültségek újraéledését érzem, mint amilyenek munkálkodtak közöttünk már az elmúlt hónapokban; például februárban, amikor nyilvánosságra hozták az MSZMP Központi Bizottsága áltál létrehozott történész-munkabizottság álláspontját 1956 októberéről, márciusban a nemzeti ünnepünk előtti napokban, vagy a Nagy Imre és mártírtársai tisztességes eltemetése előtti hetekben. Szélsőségek kaptak lábra azokban az időkben, s ezt érzékelem most is. Talán mert, közeleg az októberi és az egyéb évforduló?... Sohasem szerettem a szélőségeket, melyek egyébként ránk, magyarokra oly annyira jellemzőek. Sokak a szél­sőségek népének is neveznek bennünket, magunk pedig előszeretettel, ám szerencsére mind több önkritikával —, bár még ez nem elég erős —- emlegetjük egy-egy cseleke­detünk kapcsán: már megint átestünk a ló másik oldalára. Pedig egy „lovas nemzet" számára ez csöppet sem dicső­ség, sőt... Hiszen a jó lovast az jellemzi, hogy határozot­tan, keményen üli meg a lovat. Szélsőségeink természetszerűleg kétoldaliak. Az egyikről azt hallom, bírálva a politikai és állami vezetést, ponto­sabban annak a Pczsgav—Nyers—Németh—Szűrös nevével fémjelzett vonalát: „Milyen demokráciát akarnak ezek a csahos kutyák?” S, úgy gondolom, a szóhasználatból min­denki kiolvassa, melyik oldalról, milyen politikai múltú és kultúrájú, milyen politikai alapállású emberekről . van szó. Felkiáltásszerű kérdésükhöz, még azt is hozzáteszik: „Ha kell, fegyverrel is, mindenáron megvédik a szocia­lista rendszert." S, nem kell ahhoz különösebben tájéko­zottnak lenni, hogy tudjuk, az ilyenfajta kiállás hova vezethet, hogy az efféle beváltott fenyegetések miként foj­tották meg. tiporták sárba — egyébként a baloldaliság, a szocialista forradalom mellett elkötelezett — milliók igaz­ságba vetett hitét, javító reményeit. A másik oldalról azt acsarogják: akinek piros könyve van, azt mind el kellene vinni Recskre, és meg kellene velük nyitni a kőbányát (mellesleg szükségtelen, működik azóta is), tízszázalékos fizetéscsökkentéssel. Ezen oldal képvi­selőivel szemben se tápláljunk illúziókat. Kultúrájuk, gon­dolkodásuk, magatartásuk kísértetiesen hasonlít a másiko­kéhoz, indulatuk, esetleg tettük is, csak éppen az előjel más. Ez az oldal ugyanúgy válogatás nélkül söpörné el a gondolkodó, humánus, jobbító szándékú embereket, mint az előző. Mintha a piros könyv önmagában és automatikusan mindenkit a hatalom részesévé tett volna. Mintha a piros könyvesek között nem lennének néhány ezer forintért dolgozó, a szegénységi küszöb környékén élő beosztottak. Ki nem állhatom az ostoba, megalapozott ismeretek híján lévő általánosításokat, a korlátozott és korlátolt szel­lemi képességűek hangoskodását, akik hangerejükből ítélve hiszik, ők az okosak, az igazság egyedüli birtokosai. A szo­morú csak az, hogy 1945 utáni fejlődésünk sok szempontból teret és ösztönzést adott e képzetüknek, s minthogy hozzá­szoktak. rendkívül nehéz megszabadulni tőle. A szakmai hozzáértés, a tudás túlságosan sokáig nem volt elsődleges érték (sajnos, még ma sem az mindenütt). Örömmel olvastam a reformkörök kétnapos országes ta­nácskozásáról, ugyanígy a Münnich Ferenc Társaság első • országos közgyűléséről. A társaság vezetése elhatárolja ma­gát mind a jobboldali, mind a baloldali politikai szélső­ségtől, vagyis azoktól is, akik a „csahos kutyák"-at. a „mindenáron való megvédést-’ hangoztatják. E szemléletet kell érvényre juttatni tagságának egészén belül, s meg­tanítani a tolerancia, a civilizált vitakultúra alkalmazására. A jobboldali szélsőségesek nézeteinek alakulásáról nem hallottam. Bizonyára azért, mert ezek szervezett csoport­jairól, társaságairól még nem értesültem. Ezek kedvenc „munkamódszere" egyébként is a fű alatti áskálódás, az alattomos, névtelenségbe burkolódzó rémhírkeltés, fenyege­tőzés. Gondolkodásom szerint velük szemben a társadalom józan tagjainak a. nyílt, határozott kiállása a legfőbb ga­rancia. (ok) . . Pályázat utján aégyszeres tőkés exportot vállalva ÆSkiÊSi. #Ää8Ä68ÄfcBÄ,Ä,ÄWfcWJF<Ea#!iiÄiÄ|iia# 8^,Ä,&«sÄfc#Äa8 WS*S9 ■ MSHlppif * H^m4*lW^s3»tK5* I Karaneskeszi változások ■ Az önálló községi ta­nács terveinek megfele­lően épül, szépül, fejlődik Karancskeszi. A Dobroda- völgyi település lakói is így érzik, és ez annak a következménye, hogy a he­lyi tanács és az., itt élők kapcsolata sokrétűbb lett, az emberek mindennapi ; életével szorosabbá vált az együttműködés. — A legérzékelhetőbb az, hogy mivel gyarapodik a település — vallja a fiatal elnök asszony, Verseginé László Lídia, aki szinte együtt lélegzik a községgel. Vállalkozóbb lett a köz­ség önkormányzati szerve­zete, a tanács. — Elkészült az általános iskola vizesblokkja, csu­pán ez 1,5 millióba került. Kettőszáznegyven gyermek­nek eddig sem kézmosója, sem vizöblítéses WC-je nem volt, de ez már a múlté — kapjuk a tájé­koztatást. Az ötven négyzetméteres vizesblokk a tanév kezde­tére elkészült és a hozzá kapcsolódó hatvan köbmé­teres szennyvízgyűjtő.. . A község egészségügyi alapellátás-feltételeit is korszerűsítjük — említi a másik tanácsi célkitűzést —, de ez is olyan költsé­get igényelt, amelyhez a „lakosság pénzét, a teho-t” is át kellett csoportosíta­nunk, erre pedig a lako­sok széles körű véleménye nélkül nem vállalkozhat­tunk. Az orvosi rendelő és a terhestanácsadó épület, az óvoda és az itt lévő szol­gálati lakások fűtési rend­szerét kell átépíteni még a fűtési szezon előtt. Meg­épült már a kazánház és az új kazán már megoldja a komplex fűtési rendszer meleg vízzel való ellátását. A lakók hozzájárultak a községfejlesztésre befizetett pénzük átcsoportosításához, így a félmilliós korszerű­sítés is megvalósul. A község fontosabb út­jai már szilárd burkolat­tal ellátottak és portalaní- tottak, de néhányon még a porfelhő jelzi a száguldó személygépjárművek arra- haladását. — Elkészült az iskola, a Bélavára és a Széchenyi út bevezető szakaszának a fel­újítása és folyamatban van a Petőfi út és a Széchenyi út további szakaszának a kátyúzása. A terveknek megfelelően szilárd burko­latot kap a Szabadság út 300 méteres zárószakasza is — említi a közel kétmillió forintba kerülő újabb köz­ségi korszerűsítést. — Kik vannak á mun­kálatokkal megbízva? — Az Egri Közútépítő Vállalat és a Karancsla- pujtői Nagyközségi Közös Tanács költségvetési üze­me — informál a kivite­lezőkről. Elégedettek ' va­gyunk tevékenységükkel — teszi hozzá. — A nyári szünetben kí- vül-belül megsz.épült az ál­talános iskola, lefestették a nyílászárókat, új csapadék­víz-csatornákat raktak fel. Verseginé László Lídia jól gazdálkodik a tanács saját forrásaival és a pá­lyázatokkal nyert támoga­tások felhasználásával. A község eddiginél magasabb szintű ellátására törekszik, közérdeket, közvéleményt szolgáló módon. Előrelá­tása, vállalkozókészsége, leleményessége is a ka- rancskeszieket szolgálja... — Ráez András — Kockázatot vállaló, világ­cégekhez felzárkózni kívá­nó, folyamatos megújulásra és állandó megmérettetésre kész, kezdeményező Romhá- nvi Építési Kerámiagyár vezetése és az őket támo­gató kollektíva ismét egy számukra kedvezőbb fordu­lóponthoz érkeztek. Gyors technológia — Az R—III. korábbi rak­tárhajójába építettük be az olasz Welkó cég által kínált, és elfogadott, kedvezőbb fel­tételeket nyújtó, korábbi alapanyagra épülő, kétszer égetett, gyors technológiájú csempegyártó sort, amely­nek a kivitelezéséhez szük­séges pénzt pályázat útján nyertük el, a korábbi export négyszeresét vállalva. A korszerű technika, technoló­gia beépítése, az ezt meg­előző exportpályázatunk­nak a folytatása, amelynek során három új présgépet állítottunk be, ugyancsak jelentős többletexportot vállalva. Akkori kötelezett­ségünk 50 százalékát, előre­futva, már 1988-ban tör­lesztettük — foglalja tö­mören össze az R—III. fej­lesztésének mostani lénye­gét, beleágyazva’egy ko­rábbi sikeres folyamatba Balogh Gyula, a gyár mű­szaki igazgatója. Ezt a beruházást, akár­csak elődjét a kivitelezést meghatározó hálótervben foglalt előrelátás, jó szer­vezettség, a szükségszerű gyors beavatkozás jellemez­te. keresve a legjobb, a legolcsóbb megoldásokat. — A gyári feltételek megteremtését tavaly szep­temberben kezdtük el, jú­nius végén megtörtént az Csemposúrolás átadás, azóta folyik a pró­baüzemelés . — érzékelteti a kivitelezés-beruházás gyor­saságát a műszaki igazgató- helyettes. — Az új gépsort képviselő technológiával, nagyobb méreteket, terme­lékenyebben, biztonságo­sabban, esztétikusabb kivi­telben, gazdaságosabban tu­dunk gyártani, A meglévő technológia nemcsak két­szer, hanem egyszer égetett csempe előállítására is al­kalmas. Ami az előbbinél előny, az az utóbbinál — nagyobb energiafelhasználás stb. — hátrány. Amíg az R—Ill-ban a jelenlegi gyár­tósorokon évente 320 ember, 3 millió négyzetméter csem1- pét gyárt, addig az új sor. ugyanazon idő alatt 30—35 fővel 500 ezer négyzetmétert produkál. A kemence számí­tógépes vezérléssel, a prés­gépek pedig nagyobbrészt automatikával működnek. Eddig az eredmények iga­zolták várakozásainkat. — Ha jól kapcsolódok az ön gondolataihoz, akkor a most beépített technológia másfajta felfogást, magatar­tást és munkakultúrát kí­ván. — Igen. Mivel a korábbi­nál nagyobb értékekről van szó, minden műszakban, nagyobb gyakorlattal ren­delkező műszerészek vigyáz­zák kifogástalan működését, épségét. Azok a művezetők kerültek ide,-akik a hideg­járatástól kezdve végigkín­lódták a beüzemeléssel já­ró összes, váratlanul fel­bukkanó gondok megoldá­sát és technikusok. Olyan dolgozókat válogattunk ki, akik fogékonyak az újra. Több tudás, nagyobb bér — Mivel az új gyártósor a legkorszerűbb technikát, technológiát képviseli, a kulcsfontosságú folyamatok­hoz a régi soron jól bevált, legjobban dolgozó fizikai dolgozókat válogattuk ki — kapcsolódik az előbbi gon­dolathoz nemsokkal később irodájában Kiss Sándor, az R—III. gyáregységvezetője. — Az itt kívánt magasabb tu­dásnak megfelelően a dol­gozók keresete 30 százalék­kal nagyobb mint előző be­osztásukban. — Igaz még nem értük el az olaszok ál­tal garantált I—II. osztályú részarányt, de mire lejár a próbaüzemelés ideje, addig­ra ez is meglesz — hang­súlyozza a gyáregységvezető. — Milyen kivitelben? — Az új gyártósor matt, fényes és transzparens kivi­telben produkálja a csem­péket. Amennyiben , sikere­teljes automatizálásban je­lentkezik — kapcsolódik a beszélgetésbe Pelczréder Endre művezető, aki gép­beállítóként kezdte, majd csoportvezetőként folytatta, s innen került jelenlegi be­osztásába. — Február óta együtt dolgozunk az ola­szokkal. Előfordult, hogy olyan hibára leltünk, ameiy mindannyiunkat nagyon Minőség-ellenőrzés sen végződnek a most folyó ártárgyalások, akkor nemso­kára megindulhat a tőkés export is. A sikeres üzlet reményében, a várható meg­rendelőknek próbaszállít­mányt küldtünk ki. Ezután kíséretében meg­tekintjük az új gyártósort. Elsőnek Maszlik János la­katos gépkezelővel váltok szót. — Én döntöttem úgy, hogy idejövök dolgozni. Nem bántam meg. Kezdet­ben szokatlan volt a magas fokú elektronika és a mechanika. Megismerése, el­sajátítása, a vele való fog­lalkozás más felfogást és nagyobb szakmai tudást kö­vetel. Lassan én is bele- szokok az új feladatomba. A ritkán előforduló géphi­bák pedig jelzik az eddigi jó együttműködést és a gé­pek megbízhatóságát. — Az alapelvek ugyan­azok, mint a régi soron. A plusz, a gyors égetést meg­valósító számítógéppel ve­zérelt teljes, vagy majdnem Fotó: Rigó meglepett. Határozottan ál­lítom: ezen a gépsoron na­gyobb fokú tudás és találé­konyság kell ahhoz, hogy folyamatosán és jó! termel­jünk. Én szívesen vállaltam ezt a megbízást. A termelés folyamatosságához szüksé­ges programírás még nem a mi hatáskörünk, de .lehet, hogy erre is sor kerül maid. Érdekesebb — Számomra ez az új technológia nemcsak korsze­rűbb, hanem érdekesebb is — kér szót Major István­ná, aki a szalagon futó csempéket sárga színű beté­tes toll segítségével, egy \ agy két rovátka húzásává' minő­síti. — Jól érzem magam, nem vágyom vissza korábbi munkahelyemre. A gyorsan haladó sza­lagról igen röv r : múl­va fóliákba esi .. ;>k a készárut. Von. ■/ Károly

Next

/
Thumbnails
Contents