Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-19 / 221. szám

1989. SZEPTEMBER 19., KEDD NOGRAD 3 Csiszolókorongok exportra Ebben a hónapban húszezer darab gépipari Keramikus csi­szolókorongot állítanak elő a Gránit Csiszolószerszam- es Kőedénygyártó Vállalat romhányt Widenta gyáregységében. Az ausztriai exportra kerülő terméket — képünkön — Novak Anna állítja elő. —Rigó— ősmadarak királya Minden idők egyik legna­gyobb madarának megköve­sedett, maradványait fedez­ték fel Argentínában, Bue­nos Airestől 160 kilométer­nyire az argentin Plata mú­zeum óslénykútatói. Az óri­ás teratornisz szárnyainak fesztávolsága nyolc méter­nél nagyobb lehetett. Test­súlya elérhette a 80 kilo­grammot, testhossza pedig a csőrétől a farkáig a három és fél métert. (összehasonlításul: a je­lenlegi legnagyobb madár­nak. az Andokban élő kon- dorkeselyúnek 17 kilogramm a testsúlya es három méter a szárny fesztávolsága.) A tudományos elemzés szerint a kövület 5—8 millió éves. A teratorniszok körülbelül tízezer évvel ezelőtt pusz­tultak ki. A nemhez tafto- /ó példányok eddig kizáró­lag a pleisztocénből kerültek 'elő Eszak-Amerika déli ré­szén. H krokodil garancia italt Évi hatszáz piaci információ Jómagam ma meg elsősorban nem a szabályozók ilyen- olyan változásai, sokkal inkább a környezetem iparában fellelhető emberi tartalékok láttán vagyok optimista, Mert ezek, lépésről lépésre bizonyítják — lásd balassagyarmati kábelgyár, bútorgyár, fémipari vállalat — hogy kepesek váltani. Némelyikük egészen a csődből keveredett a me­gye egyik legerősebb vállalatává. De hogyan is fest ez a valóságban? — Nálunk már akkor ment a szerkezetátalakítás, amikor népgazdasági szin­ten még a gondolata sem merült fel — mondja Bata István, a Balassagyarmati Fémipari Vállalat fejlesz­tési osztályvezetője, ami­kor a téma szóba kerül. Egy-egy termék fejleszté­séről beszélni nehéz volna, hiszen ezek közt meg­annyi egyedi darab talál­ható. Sokkal érdekesebb, hogyan viseli a kollektíva ezt a naponként változó megmérettetést? Kiderül, égető szükségük volt a váltásra, mert a ka­pacitásuk nem volt lefe­dezve, az éppen gyártás­ban lévő termékek pedig lassan kimentek a divat­ból. — Szerencsések vagyunk azt hiszem, mert szemlélet­beli gond nem volt, min­denki a saját bőrén érezte, hogy elkerülhetetlen — fe­leli, amikor arról kérde­zem, hogyan fogadták az új kihívást a ' műhelyben dolgozók. — Akkoriban a város­ban az első helyen állt a cég a fizetési rangsorban. Ma ez már nem így van. Megéri-e hát a mindmáig tartó folyamatos fokozott tempó? — Igen. változott a he­lyünk — hagyja helyben megállapításomat, majd hoz­záteszi: — Aki hosszú tá­von gondolkodik, annak ez a> kérdés, hogy megéri-e nem is merül fel. Aki vi­szont a mindenkori anya­gi szempontokat helyezi előnybe, az el is hagyja, hagyta a vállalatot. Tény viszont, hogy rendezni kei.1 az ösztönzési rendszert. Eddig a humán oldal. Nézzünk néhány’ beszédes számadatot arról, hogyan is születnek az újabb és újabb termékötletek. — Évi hatszáz piaci in­formáció tanulmányozása segít a mindenkori termék- szerkezet kialakításában. Ez azt eredményezi, hogy éven­te 200—250 új termék gyár­tásét kezdjük meg. Felsorolásuk lehetetlen, mert a hajdani traktorfül­kék óta a mai hidraulikus munkahengerekig számta­lan féle, . fajta áll a pa­lettán. Csak néhány ezek közül : görkorcsolya, gyer­tyakulcs, aknafedlap, gép­kocsi-rakodó fal, bányatám, számtalan precíziós önt­vény. Ám talán valamenv- nvi közül a legnagyobb fel­tűnést keltő az a nyolc és fél méter magas krokodil, amely a Bécshez közeli DOGRO-áruház tetején áll. Amikor erről kérdeztem, szinte , valamennyi szak­ember csodálkozott, hogy számomra ez kuriózum. Aztán megtudom, az oszt­rák partner a HUNGA- LOX irányította Balassa­gyarmatra a reklámiparban működő testvérpárt. ök először csupán normál be­tűket rendellek, aztán* elő­álltak azzal a fura kéres­se!, hogy szükségük volna egy bokszoló krokodilra! — Semmiféle tervrajz nem volt a krokodilról, csak egy fénykép, ez alap­ién kellett megterveznünk — mondja Gulyás István. aki a reklámfigura gyártá­sának felelőse volt. — Miért pont önök kap­ták a megbízást az osztrák partnertől? — Egy hónapos határidő­re senki nem vállalta Euró­pában! Mi a tervezéstől harminc nap alatt megcsi­náltuk. Tíz-tizenkét ember dolgozott rajta — kapom a választ. — Nekik anyagilag meg­érte gondolom. És a cég­nek? — Ezt már Palotás Imrétől, a vállalat termelé­si és kereskedelmi osz­tályvezetőjétől kérdezem. — A krokodil garancia volt. Referenciamunka, bi­zonyíték, hogy tudunk dol­gozni — válaszolja kicsit büszkén. Eddig a sztori, ám a krokodillal biztosított kap­csolatból új termék szüle­tett: a reklámkeret, amely­re már jelentős üzletköté­sek is történtek. Piaca elsősorban Ausztria, egyelőre hazánkban még nem ismert, kedvelt.ez a reklámhordozó. De a vi­lágkiállítás nagy lehetőség lehet. Optimizmusom egyik alap­ja ez a mentalitás. A nyu­gati ipartelep többi üzeme is hozzájuk hasonló. Az ő vezetőik asztalán már szinte kivétel nélkül a társasági törvény ..könyve" található. Nem hiszem, hogy a csődről szóló is oda­kerülne melléje. (hlavay) Az igazság csapdái Egy aláírásgyűjtés margójára Mindenki nyugtalan, az utóbbi időben. Sztrájkoltak a bányászok, felvonultak a kombájnosok, nem veszik fel a munkát a tiltakozó munkások, feleme­lik hangjukat a pedagógu­sok. Szőkébb hazánk se marad ki az akcióból: vagy részt­vevőként, vagy szolidaritásá­nak kinyilvánításával, vagy —, ahogy az augusztus végi NÓGRAD-ból megtudhat­tuk — a gyár vezetőjének leváltását indítványozó, mintegy 130 fő által alá­írt dolgozói levéllel. S, va­jon kinek van igaza? A felvásárlási ár emelését követelő tsz-nek, a béreme­lést követelő értelmiségiek, az áremelést végrehajtó vál­lalatoknak és kormánynak, a munkabérből a korábbinál jóval több munkával is ne­hezen boldoguló kétkezi munkásnak? Igaza van esetünkben a Pásztói üvegipari Gép- és Szerszámgyár levélíróinak a 13 alkalommal kiváló cím elérését dirigáló vezetője le­váltásában? A helyzet paradox, hi­szen a gyár nyereséges, tör­ténetének egyik legmaga­sabb bérfejlesztését valósí­totta meg, bérszínvonala a környezetében vezető helyen áll. önálló lett, fejlődéskész, ugyanakkor a dolgozók se a bérek nagyságával, se a munka szervezeti, emberi, technikai feltételeivel nem elégedettek. Ügy gondolják, hogy az adminisztratív, va­lamint a vezetői létszám csökkentésével, a budapesti elszívó hatás megszüntetésé­vel. a beruházások haté­kony kihasználásával, a bé­rek és a végzett munka arányának megteremtésével, megfelelő bérekkel megold­hatók a problémák. Nem vitatható az a kiin­dulópont, amely tisztességes munka mellett tisztességes megélhetést követel. Kife­jezetten szimpatikus, hogy ezért bátran fel is lépnek és nemcsak a kritikát, ha­nem javaslatokat is megfo­galmaznak. De látnunk kell, hogy a levélben felvetettek nia az ország bármely vál­lalatánál leírhatók lenné­nek. S, ha belegondolunk, hogy hány hivatalos gazda­ságpolitikai dokumentum­ban fogalmazták meg kö­vetelményként mindezeket, hány intézkedést és jogsza­bályt hoztak megoldásukra, s az eredményen, mit sem változtatott, akkor azt is érzékelnünk kell, hogy a gyárban meglévő problémák megoldása jóval a gyárka­pun kívül van. A kollektí­va és maga a vezetője is, csak szenvedő alany az egészben. De érthető és he­lyes, ha nem más háza táján kereskedünk, hiszen élni itt kell, dolgozni az üzemen belül muszáj, itt leginkább szembetűnő a szervezetlenség, a gépki- haszhálatlan^ág, a kapun belüli munkanélküliség, a vezetők gyengeségei. S, logikusnak tűnik: ha nem úgy megy a szekér, ahogy kell, a bakon ülő a hibás. Senki se teszi fel a kérdést: és az út nem vál­tozott? Így nem véletlen a vezetők elleni kampány. Sokan vélik, hogy ők min­denben a bűnösök De bű­nösök-e egyáltalán? Nem le­hetséges, hogy a röpke negy­ven év alatt olyan fejlődési ponthoz értünk el, melynek meghaladása már nem me­het a régi módon? Ebben az esetben pedig nem bűnösöket kell keres­ni, hanem a változtatás leg­optimálisabb útját. Ugyanis a változtatás mindenkit érint, leginkább a korábbi rendszer vezetőit. De ők is e társadalom teljes jogú tagjai, s nem ellenségei! Ök is, mint mindenki más, tisz­tességes munkáért tisztessé­ges megélhetést kívánnak. Nem a hibáikat felnagyítva kampányszerű leváltásra, hanem a tisztességes vissza­vonulásra kell koncentrálni az erőnket: mert valljuk be, ez ma még nagyon is hi­ányzik. Ezért se véletlen, hogy so­kan ragaszkodnak hatalmuk­hoz. Különösen, ha látják, hogy egy másik ember he­lyükre állításával semmi se javul, sőt romlik, hiszen a korábbi tapasztalat és rutin hiányát semmi se pótolja. Semmi, mert közben a meghatározó tényezőkön lé­nyegi változás nem történik. Nem történt alapvető vál­toztatás a mindannyiunk által kritizált szabályozó- rendszeren; továbbra is egy­séges, zárt népgazdaságot feltételez, monolit valuta- rendszere, pénzügyi elszá­molása, a tervutasításkor kialakított könyvviteli rend­szere, formális árrendszere, kötött bérrendszere, felemás adórendszere van, Ez már létében magában hordozza a bürokráciát, a magas adminisztratív költsé­get, a túlzott, de felesleges munkát, mindezzel együtt emeli a vállalatok önkölt­ségét, így csökkenti a ver­senyképességét a külpiacon: kevesebb megrendelés, ke­vesebb leterhelés, kihaszná­latlan élő- és holtmunka. A szabályok, gúzsba kötő ha­tásuk mellett érzéketlenek a vállalat belső életére, ugyanakkor meghatározzák tevékenységét, lehetőségeit. Több hónapos kemény mun­kát tesznek időnként egy tollvonással kárbaveszetté. Ma divattá vált a vállal­kozó szellem ösztönzése, élénkítése, pedig a vállal­kozónak csak egy dologra van szüksége: hagyják őt szabadon vállalkozni, majd ő megtalálja a helyes utat! A fentiek alapján meggyő­ződésem, hogy a kollektí­vának igaza van abban, hogy elégedetlen, hogy vál­toztatást, intézkedést, hatá­rozott lépéseket követel és önmaga is cselekszik. Igen­is sürgetni kell az illetéke­seket a radikális változtatá­sokra, a feszültségek felvál­lalására még annak árán is, hogy ha abból termeléski­esés következik be. Magam is közéjük állok, sőt, ha kell szószólója leszek köve­teléseiknek. És ez akkor is igaz, ha magával a vezető leváltá­sával nem tudok azonosulni, mert nem ez az igazi meg­oldás. Amellett egy hosz- szú időn keresztül, a nehéz helyzetben is bizonyító ve­zetővel ez igazságtalan bá­násmód. Ha a kollektíva úgy érzi, hogy a mai követelmé­nyeknek és feltételeknek: nem tud megfelelni, kezde­ményezze a vezetőcserét. De nem azért kell leváltani, mert most rossz vezető lett. Nem leváltani kell! Inkább közös erővel keresni a tisz­tességes váltás, • esetleg visszavonulás útját. S, ezt is ugyanúgy lehet, sőt kell követelni ma az illetékesek­től, hiszen végső soron ő is a kollektíva tagja. A megoldás igazsága így lehet a szembenállás helyett; együttes erőfeszítés a közös gondok megoldására. Mert tudjuk jól, hogy a közmeg­egyezésen keresztül vezet az út a demokrácia és a jog­állam felé. Soltész Sándor mérnök-közgazdász, az MSZMP Pásztó Városi Bizottságának titkára A Nógrádi Béke Termelőszövetkezet hűtőházában megkezdődött a szeder feldolgozása és fagyasztása. Az ország különböző pontjairól háromszázötven tonna szedret vásárolnak fel, előhűtve és fagyasztva Svájcba exportálják a gurulós termést Nógrádról. —RT—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents