Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-16 / 219. szám
/ V»' Vifc í v ga awi v •• « »km: v IRODALOM $»»»»»»k*»»»»X40cm&k»cmi»»kmw&k»»»»mmm$rk» «»»»0«KWïM9»»»«00»S«»»MM»MM»âi»»»»WW«S»»«»»i MCWNWANCNWiMC» ' W ' ' ' xwwwwwMwwTOawiiiiiiiiiinwmwwiiMiraiMiiwiaii^ a'i»«w.m ' mtm >■,% »w»ks wwwwwwa x<oiwtss^^<w>^^<«sw»»oowjta^wwtitw«»»tww^:csaiwn);^M«<«e^»wctow<w«ww{w.x<^-»<«cww«»^ wtigjr "■:«»»» ksssoti*«»» «»««««»»»»•«■»»»»»smsw-kw*»»«*» >i8»a8eooi8onwivM«»»c88)cwwwwiiw«e««»ww.wi.! í^wewj Emberek és etruszkok Kiállítás a Szépművészeti Múzeumban Szerb Antal emlékének szentelte új kiállítását ' a Szépművészeti Múzeum. „Egy regény, amelyben az évszázados Itália-vágy, egy szorongató világtörténelmi atmoszféra hatására, a harmincas évek rövid időre hirtelen nemzetközi színvonalra emelkedő magyar Férfifej templomdíszítő domborműről Orvietóból (i. e. V. század vége) ókortudományának újromantikus szellemétől ösztönözve, útirányt és színhelyet váltott: Velencéből, Firenzéből, Rómából, Nápoly- ból, Szicíliából áttelepült Umbriába.” A regény, Szerb Antal 1937-ben megjelent könyve, az Utas és holdvilág, a hazai Itália-kép alapkönyve. És ott van a kiállításon Széchenyi István útinaplója, Wesselényi Polyxenia emlékiratai, meg Barabás Miklós perugiai akvarellje — utalva a magyar szellem umbriai vonzódására. Olaszországi gyűjteményekből — umbriai múzeumokból, a vatikáni Museo Gregoriano Etrusco és a firenzei Museo Archeologico anyagából — állított össze az umbriai tartományi tanács vándorkiállítást Umbe- rek és etruszkok címmel. A vatikáni bemutató után a tárlat két kontinensre tervezett úti céljának első állomása a mi Szépművészeti Múzeumunk. Az umberek, akiknek etnikai eredetéről semmi bizonyosat nem tudunk, ismeretlen eredetű, a latinnal rokon nyelvet beszélő nép volt. Antik források Itália legrégibb népei között tartják számon őket. Lakóhelyük a mai Umbria tartomány keletig része, amelyet találóan az „umberek Umb- riájának” neveznek. Az umberek a szomszédság révén is szoros kapcsolatban éltek az etruszkokkal, akiknek kultúrája megterméke- nyítőleg hatott az umber kultúrára. (Az írást is az etruszkoktól tanulták.) A kezdetektől, az i. e. VIII. századtól, a romanizációig, az I. századig megannyi közös vonás fedezhető fel építészetükben, díszítőművészetükben. Gyakori, hogy egy-egy sírlelet egyaránt tartalmaz etruszk és umber jegyeket viselő tárgyakat. Miközben jelentősek az i. e.- VII. századi etruszk bronztárgyak, Orvieto épületdíszítő terrakotta szobrai, a perugiai hamvurnáik, egy bronz félhold, az etruszk Holdistennőnék ajánlott fogadalmi felirattal. Az umber tárgyak közül a fogadalmi kis bronzszobrok, valNői szoborfej Umbriából lási emlékeik, egyik főistenüknek, Cupra dea-nak és férfipárjának ábrázolásai emelkednek ki. K. M. Alakos díszítésű bronzedényfal Fabbreccéből (i. e. VII. század közepe) erkölcsösek voltak...” — öt karika című. ver. sedben a többi között azt írtad: „Ügy űzzük a célszalagot, / mint a regét, a csodaszarvast, / ami egyre távolodik — / űzzük az időt, a hatalmast.” Azt jelenti- e ez, hogy maga az idő, a századvég izgat, ami egyébként szintén a kortársköltészet egyik jeles vonulatát jelenti önmagában is, vagy pedig „konkrétabb” gondolatok foglalkoztatnak? — Az öt karika című versem ugyan — bizony, bizony — megrendelésre, a szöuli olimpiára készült a Képes Sportnak, de talán mégsem alkalmi, tágasabb a stadionoknál, legalábbis nagyobbakra néz. Meg kisebbekre: nemcsak a szép, szabad, nyűgtelen sportra, hanem a mi kis béklyóinkra is. Nincs időnk, minél előbb a rajtgéphez kell térdepelnünk. Nem a századvég izgat, a 2000. csak kerek évszám, különben olyan, mint a többi, az bolygat, hogy úgy kell/lassan elérnem az ötvenedik születésnapomat, hogy még sose mentünk igazán úgy fölfelé, ahogyan mehettünk volna. Hogy lehet az, hogy eddig csak ennyire jutottunk? Egyszer csak közük velünk, holnap tönkremegyünk. Mit mondhat erre az ember? Kérdeztek volna bennünket. Abban reménykedem, hogy csakugyan nem lehet többé áltatni a világot. — Közben azonban nemcsak a gazdasági, társadalmi gondok súlyosbodtak, hanem elmélyült a morális válság. Mit tehet ilyen helyzetben a költő? — Sikerült erkölcstelenné válnunk, olyan társadalmat összehozniuk — nekik —, hogy alig hiszünk már valamiben. Győri László, akit az Elérhetetlen föld cimű antológiában való szereplése és első kötete avatott nemzedékének .egyik legfigyelemreméltóbb lírikusává, s aki azóta is a „kemény érze- lemetika", a „radikális egyszerűség" makacs hive, többször szólott közvetlenül is költészetének céljáról, értelméről. Természetesen, mindenekelőtt költeményeiben. „Ekék” cimű versében például így: „Csak ő alá szántsátok / az én verseimet / a jövő alá, ekék, ] az elfeketedett / szavakat, a szétázott / dalt, az esővert igét!”. Prózaibban pedig igy írta lapszélre: „Sok forróság, keserűség van a verseimben, olykor amilyen visszás az életem. Az az idő is ilyen volt, amit átboldogultam eddig. Láttam a színét, a fonákját is. Ezért forditok ki verseket, remélem, értik: eredetijükkel együtt épek és egészek. .. Vannak boldog költeményeim is, lehet, hogy éppen a sötétek.” Győri László, aki rövid ideig Salgótarjánban is könyvtárosko- dott s akinek sokirányú szerkesztői tevékenysége, irodalom- szervező munkája is jelentőssé vált az utóbbi évtizedekben, 1942-ben született, az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát. Eddigi köteteit (Ez a vers eladó. Űj Termés, Magvető, 1968.; Tekintet, Magvető, 1980.; Laposkúszás, Magvető, 1984.), költészetének kiteljesedését mind az olvasók érdeklődő tábora, .mind a kritika élénk figyelemmel kisérte. A következőkben költészetéről, közérzetéről, terveiről szól a költő. Annyi minden hazugságba fordult, hogy elég lesz az őszinteségbe hinni. Ha valamilyen módon visszatér a bizalom, akkor talán ismét erkölcsössé válunk. A vers nem számít, a versek eddig is erkölcsösek voltak, ugyanis minden jó vers az. Engedjük a költőket költőkké lenni, any- nyi éppen elég. — Viszont érdekel-e még valakit egyáltalán a költészet? Hiszen tanúi vagyunk, hogy maguk a költők is — legalábbis egy részük — közíróként lép napjainkban a színre, mintha nem bízna a vers erejében. — A világot sohasem a költők változtatják meg, legföljebb észreveszik, hogy meg kellene változtatni, erre aztán időnként kiátkozzák őket. Most azért zuhant nem is keveset a költészet, mert már nem verssel, egyenesben is lehet politizálni. Ha túljutunk ezen az átmeneti állapoton, talán a költészet is a helyére zökken. Most senkinek sem fáj, hogy mit írnak a költők, egyszer még újra fájni fcg akár egyetlen verssor is. — Ezek szerint, ódivatú jelenséggé, esetleg fölöslegessé vált volna a századvég felé közeledvén a költészet? Ha kinézünk a világba, ott is mintha nagyobb lenne a csönd. — Azok a költők hallgatnak, azok csöndesek, kevés beszédűek, akik szinte még klasszicisták voltak. Az új vers bőbeszédű, gátlástalan, erőszakos — persze régebben szintén volt ilyen — vissza is voCYÖRI LÁSZLÓ versei: nom. Az újak kísérleteznek, a régieknek erre már se kedvük, se erejük, se patronjuk, de lehet, hogy egyszer még ismét megszólalnak. Minden forrong, egyelőre nem látom, mi habzik ki belőle. A versírás nemhogy nem ódivatú jelenség, ellenkezőleg: sok vers íródik, de mintha mostanában egymásnak beszélnének a költők. — Mit csinálsz most? Mik a terveid? — Verset írok, bár nem sokat, nem is tudom, hogy miért. Mintha igazából nem a versírásnak lenne itt az ideje, mintha másfélék volnának az indulatok. Csak akkor írok már, ha nagyon muszáj. Nem is vagyok benne az időben. — Régóta Budapesten élsz, de úgy tudom, voltak nógrádi kapcsolataid, kis ideig éltél is itt. Hogyan emlékezel erre a vidékre? — Édesapám az ötvenes évek elején Nagybá- tonyban volt bányász éa a megyei sakkcsapat első osztályú játékosa. 1966-ban emiatt is szegődtem el könyvtárosnak Salgótarjánba: csak azért álltam odébb, mert borzasztó rossz volt akkoriban errefelé, az asszonyok nem kaptak munkát, .az én fizetésemből nem tudtunk megélni. De azért nagyon szép emlékeim vannak Nógrád- ról, s remélem, az a néhány ember, akivel akkor találkoztam, jó szívvel gondol rám. Most újra visszatérek a megyébe: Kutasón veszek házat, oda fogak lejárni minden szabad időmben. Igen jóra- való, kedves emberekkel hozott össze a sors, talán sikerül viszonoznom, ahogyan fogadtak. T. E. Kannibáletetők Csak élek, csak épphogyan, itt-ott, s merengve nézlek titeket: gürcöltök, roppantok, csont törik, a tiétek reped, dobódik szerteszét. Készítitek a leletet, a titokzatosat, a titkot, amelyről egyszer majd kérdezik: Üristen, ennyi csontszilánk? És akkor egy majd fölkiált: hol van a hús, amely összefogta, az ín, amely kínnal nyikorogva kínálta a csont mozdulatát?! Nem a csontjaitok, ti törtök szerteszét, kannibáletetők! Csak élek szikáran, s merengek: ezért, ezért a semmiért adni hát a velőt, etetni a kannibálidőt? A roppant tűzhely hamujába ezért kotorni értetek? Hinta Szomorú gyermekdal Vtassy József éknak Röpül a hinta messzire, Röpít-e vissza még ide? Órabóra Szú A szürke kis deres egyre vérzett, a bőre alól, a lyukakon át egyre szivárgott a vér, csak a telek tudták elállítani. A szúette lovacska tavasztól őszig vérzett, egyre vérzett, amíg a szétjurkált faragvány egyszer csak össze nem roppant az időtlen jászol előtt. Három óra van éjjel három óra félnégy s az idő új teléssel toldja meg telését Telt idő jár az éggel elmémet messze tolja Már órabóra bomlik buzdul az órabóra nyílik de nem tudom mit S hogy nyílik rám az óra amikor összeromlik Iszonyú szabadságban érkezik a reggel már karácsony után van hóval gyerekekkel sss/sssssssssssssss/ss Lányaim összetépték az időt összetépem sejteni semmi részem hogy mit akartam akkor talán hogy összekarmol a körmét kiereszti mindig az órabóra Röpül a hinta messze el, de vissza mintha senkivel. Röpül a hinta, visszaér, utasa vissza sose tér. Emléktábla Ebben a házban élt hatvanegy éjszaka a napja buborék könyvtárüveg szoba Hatvanegy éjszaka kuporgott benne mint fölhúzott térddel a palackban árva dzsinn E ház a hegytetőn zúzódott éjszaka ha élt se élt midőn zúzta a zúzmara Gyújtását törte és vágta a vastagát télire mintha rés nem ütné át meg át A hegytetőn akác süvített éjszaka és távolabb Madách falankszter távlata Es azóta akác süvít és éjszaka minden ház ez a ház minden kő cédula Kérdez: a nográd Válaszol: Győri László