Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-02 / 207. szám
4 NOCÏRAI) 1989. SZEPTEMBER 2., SZOMBAT I A D-jelenség „Hallgatom a kezeimet” A közelmúltban a televízió második csatornáján megismerhettünk egy kisfiút, aki bekötött szemmel is képes olvasni. Most viszont egy olyan szovjetunióbeli asszonyt mutatunk be röviden, akiről már legendák születtek. Dzsuna Davitasvili, ez a 39 éves, egzotikus szépségű hölgy ugyanis a kezeivel. pontosabban az ujjaival. az azokból sugárzó erővel gyógyít. Nem kevés beteget sikerült már megszabadítania kínzó fájdalmaiktól. Köztük volt egy bolgár liú is, akinek vesebetegségét űzték el Dzsuna mágikus ujjai. Nos, a fiú most megszállottan foglalkozik az égbolt világával. hogy felfede/hesprivilégiuma. Amikor azonban azt tapasztalta, hogy környezete csodaként fogta fel különleges képességét, barátai bevonásával kísérletekbe kezdett — és rádöbbent, milyen erővel ruházta fel a sors. Ez aztán meg is határozta későbbi életét. No, de miről is van szó? Egy olyan távolsági. érintés nélküli masszázsról, amelyet már az ókorban ismertek, de amely az évszázadok során elsikkadt. A különböző kézmozdulatokkal aztán Dzsuna mintegy kényszeríti a szervezetet, hogy a vér áramlása egyenletes legyen, minden részecske bekapcsolódjon a körforgásba s ezáltal a belső tartalékok Munkában Dzsuna hírneves kezei sen egy új csillagot, amelyet Dzsuna névre keresztel majd. . . A Szovjetunióban, de a határokon kívül is igen népszerű Dzsu- na, a- közelmúltban Hallgatom a kezeimet címmel könyvet írt, amelyből részleteket közölt a Sz.putnvik folyóirat. Írásunk ez alapján készült. Az asszír ősöket is felmutató Dzsuna^ már kislány korában érzékelte egyszer-másszor, hogy valamilyen különleges képesség birtokában van, ám akkor még nem tulajdonított ennek nagyobb jelentőséget, mivel úgy gondolta, ez nem csak az ő feltárásával korrigálni lehet a megbetegedett szerv működését. A tudósok által D-je- lenségnek titulált procedúra „anyja'’ könyvében leírja, hogy számára a különleges bioszignálok annyira természetesek, mint mások számára például a morzeábécé. Dzsuna minden egyes embert úgy érzékel, mint egy-egy bolygót vagy csillagot, amelyeknek jeleit az ő kezei fogják fel. Egyben reménykedik, hogy a jövőben ezek az emberek közötti biojelzések nem maradnak rejtettek és különleges berendezések segítsé" Eksztázisban a csodadoktornő gével meg lehet fejteni titkukat. Egyelőre azonban Dzsuna csak a kezeire támaszkodhat: a betegtől egy bizonyos távolságra tartja azokat vagy pedig hosz- szanti mozdulatokkal végigtapogatja velük a fájó részt és ujjai hegyével tisztán érzékeli a jeleket, majd felállítja a diagnózist. Nem akarja azonban, hogy sarlatánsággal vádolják, — egyrészt megszerzett orvosi ismereteire is támaszkodik, másrészt pedig a beteget mindig elküldi klinikai kivizsgálásra. (Diagnózisait eddig még mindig megerősítették az orvosi vizsgálatok.) Saját missziójával kapcsolatban Dzsuna úgy véli. feladata egyszerű: felderíteni a beteg szervet és az infra- sugárzás által beindítani a szervezeten belüli korrekciós fólyamatokat. Később már csak folyamatosan ellenőrizni kell azokat. Kezei szinte szünet nélkül munkában vannak s a tényfeltáró első szeánsz során már tulajdonképpen a gyógyítás is megkezdődik. S ami talán ennél is fontosabb, egyidejűleg megelőző, profilakti- kus tevékenységet i? folytat. A nem mindennapi doktornő kiemelt figyelmet fordít a rpegelőzésre. mert hiszi, s hirdeti: megtanulhatjuk ellenőrizni és javítani anyagcsere-folyamatainkat, idejekorán eltávolíthatjuk szervezetünkből a káros salakanyagokat. Ez pedig elősegíti, hogy a sejtek később öregedjenek meg, megerősödnek a védőfunkciók, a szervezet immunrendszere, s ezáltal is sok szörnyű betegség ellen védetté válik az ember. — daróczi — Jóban-rosszk az állatokkal „Aki az állatokat szereti, rossz ember nem lehet " — én így módosítanám az eredetileg virágokról szóló köz. mondást. Ügy érzem, úgy tapasztalom, hogy egy embernek az állatokhoz és az emberekhez való viszonyulása igen hasonló. Akit nem hagy közömbösen egy állat szenvedése, akit érdekel az a másik élőlény és figyel a közléseire, aki áldozatosan és szeretettel képes gondoskodni a háziállatáról, az hasonlóképpen fordul az emberek felé is, és ebben igen kevés a kivétel. Aki pedig képes állatot kínozni, elhanyagolni, éheztetni, kitenni — arra bizony nem bíznék embereket, mert úgy érzem, velük sem bánik sokkal jobban — legfeljebb, mint gyakran láthatjuk, „finomabb formában” bántja őket. Az állatokkal való közeli, közvetlen kapcsolat az emberszeretet képességének fokmérője és egyben gyakorlóterepe is. Ezért jó, ha a kisgyermek a korának megfelelő mértékben gondoskodhat egy kisállatról, közben megtanulja, begyakorolja a másik lényre figyelését, a felelősségvállalást, a kedveskedést, a játékot. Érzelmileg szegényebb, si- várabb lesz az, akitől az életnek ez a területe elzárva marad. Sok kedves élménynyel szegényebb az a gyermek és felnőtt, aki nem tud belefeledkezni felszabadult kergetőzésbe egy kiskutyával. aki nem folytat olykor néma társalgást egy szép szemű macskával. Üj állatvédelmi törvény készül, ez indított arra, hogy e témáról írjak. Az eddigiekben az állatvédelem legfőképpen a fajok védelmét jelentette (a kihalástól fenyegetett állatfajok esetében kiemelten), illetve az állatokat — és az embereket — a fertőző betegségektől próbálta megóvni. Az új törvény az úgynevezett „egyed- kímélő állatvédelmet” tűzte ki céljául, tehát a konkrét állategyedeket akarja védeni — az embertől. Szükség van a védelemre, hiszen gyerekek, sőt, felnőttek is kiszedik a madárfészket, macskákra lövöldöznek, kiteszik a kiscicát és a kiskutyát. Az országban körülbelül 50 ezer kóbor kutya és ugyanennyi kóbor macska tekereg otthontalanul. Üjabban még az állattartók sem mind törődnek eléggé jószágaikkal, például a tehenet napi jártatás nélkül, a jászolhoz kikötve tartják, a nyülakat szűk helyen zsúfolják össze, csak a belőlük kihozható legnagyobb haszonnal törődnek. A leadásra szánt állatok szállítása, a vágóhídra hajtás körülményei embertelenek. Sok helyen a házőrző kutya előtt naphosszat nincs víz, hogy igyon, ha szomjas. Nem egy ember a sérelmeit védtelen állatokon torolja meg, emberhez nem méltó módon éli ki rajtuk az agresszióját. Még jobb lenne, ha mindezt megelőzhetnénk, ha pozitív irányba alakíthatnánk az embernek az állattal való kapcsolatát. Ha a szülők és a pedagógusok ezután még hangsúlyosabban az állatok megismerésére, szeretetére és védelmére nevelik a gyermekeket, sokat tehetnek az állatokért — és egyúttal az emberiségért: az emberség megőrzéséért. A növényekkel és az állatokkal együtt „társbérlők” vagyunk a földön, kölcsönösen egymásra utalva. Kellemesebb és hasznosabb jóban lenni,- mint rosszban. Ha valaki csak egyetlen kis állatot felnevel, vagy csak egy kisgyermeket ránevel az állatok szeretetére — az már sokat tett az ember és állat közös érdekében. Dr. Ignácz Piroska Vannak városok, ahol természetesnek hatna az az eset, amellyel Szabó Imre salgótarjáni olvasónk kereste meg szerkesztőségünket. Itt Nógrád megyeszékhelyén azonban — ez derült ki vizsgálódásunkból — senki nem gondolt rá komolyan, hogy megtörténhet. Tizenöt évvel ezelőtt építkezett az Alföldről, a Tisza mellől idetelepült Szabó Imre családjával, a Gizella úton kéz alatt vásárolt telekre. Családi segítséggel készült el a faragott terméskővel falazott, ízlésesen berendezett családi otthon. — Több, mint egy hete, 23-án, a nagy eső után egy hatalmas beomlás keletkezett a ház mellett — mondja izgatottan még a szerkesztőségben a nyugdíjas férfi. Majd már a helyszínen mutatja is. Fóliával letakarva, ott tátong egy jó két méter mély, valamivel több, mint egy méter átmérőjű omlás a ház közvetlen szomszédságában. Ami még tragikusabbá teszi a helyzetet: az omlás alján jól látható a ház alapja felé hajlik a kútszerű szakadás. Az eset nyomán először Balogh Ivánt, a városi tanács műszaki osztályának vezetőjét kértük válaszadásra. — Kellett-e tudnia a városi tanácsnak az építési engedély kiállításakor, hogy a telep alatt bánya volt hajdan? — Nem! — válaszolt határozottan Balogh Iván. — A bányáról az építtetőnek és a tervezőnek kellett volna tudni. Megtudtuk, hogy amennyi, ben a tanács telket alakít ki valahol, igyekszik megtudni a hasonló veszélyek lehetőségét. Azért van erre külön-külön szükség, mert a tanácsnak ma sincs pontos információja a hajdani bányákról. Az újak kialakítású, nál természetesen más a helyzet, azokat körültekintőbb eljárás előzi meg. A tanács sem áll a helyzet magaslatán ebben az ügyben. Balogh Iván elmondása szerint négy-öt évvel ezelőtt egy telekalak!, táskor, hasonló omlás történt. Mikor azt kérdezem: ezután sem gondoltak arra, hogy a bányával közösen Rigó Tibor felvételei Még a bal oldalt látható vízvezeték fektetésekor sem derült ki semmi a hajdani vágatról Kár volna érte... — Amennyiben életveszélyessé válik az épület, szűk. séglakást minden valószínűség szerint kaphatnak — így a válasz. A városi tanács osztályvezetője szerint a bányát terheli a felelősség. Ott Zentai Kálmán főmérnök foglalkozott Szabó Imréékkel. öt kérdeztük. — Jártunk a helyszínen, azonosítottuk a térképpel. Azt a vágatot először 1890. ben majd 1907-ben, utoljára pedig 1925-ben művelték. A gond azzal van, hogy adtak építési engedélyt! Vagyis az ördögi kör bezárult. A tanács adott engedélyt tizenöt évvel ezelőtt, mert nem voltak informá. cióik —, ahogyan ma sincsenek — a hajdani bányáról. A bánya viszont éppen ezért nem vállal felelősséget. — A szakember szemével, milyen kilátásaik vannak Szabóéknak? — Minden elképzelhető! Megrongálódhat a ház — kaptuk a választ. Ügy érzik — tette hozzá Zentai Kálmán —, hogy a tanács követte el a hibát, anno. .. — Hogy mi lesz — folytatta, a „jóslást” — nem lehet kiszámítani. Sajnos, úgy néz ki : a ház alá megy az omlás. Valószínű ebben a vágatban bennt maradtak a támfák, ezek most korhadtak el, ez okozta az omlást. Nem rózsásak a kilátásaik, én őszintén sajnálom őket! — mondta. Igyekeztünk megtudni a megyei tanács műszaki szakértőjének Antalné Klonka Katalinnak is a helyszínen szerzett tapasztalatokra épülő véleményét. Hiába. Még nem nyilatkozik, amúgy sincs megbízása Szabóéktói. Még talán annyit; a hajdani bányaművelési térképek szerint nemcsak Szabóékat, hanem a Gizella utca még néhány lakóját is érzékenyen „érintheti” a hajdani bánya. Mi több, az inkriminált telek szomszédságában 400 ezerért vásárolt területre épp a napokban szándékoztak építkezni. A falazás áll, most félnek. Segítség pedig — legalábbis egyelőre —■ nincs. Ahogyan Szabóéknak és a szomszédoknak nyugal. műk sem. Hlavay Richárd — Korábban nem észleltek semmilyen mozgást? — kérdezem az ijedt háztulajdonost. — Volt néhány jel — mutat már az erkélyen állva a burkolaton látható vékonyka elválásra —, de erre senki sem gondolt. Az egyik szomszédos házban nagyobb mozgás is volt, a fürdőszobában, de, hogy ezt egy régi bányavágat okozná. . . Elmondja még Szabó Imre, hogy járt a városi tanácson és a bányánál is. De megoldást sehol nem kínáltak. A megyei tanács műszaki szakértője is megnézte a házat, helyszíni szemléjének krétanyomai a falon ezt igazolják. — Azt mondta, van egy gmk a megyei tanácson, amelyik elvégezné a statikai vizsgálatokat 35 ezer forintért — teszi hozzá a férfi, aki 6500 forint nyugdíjat kap. felmérjék, hol várható hasonló esgt, azt válaszolta: nem! — A városi tanács tud-e valamilyen segítséget, vagy megoldást kínálni a Szabó családnak? — kérdeztem. A Gizella utcaiak félnek NINCS SEGÍTSÉG!? Cső után..., bánya ont lás A szakértő nem nyilatkozik
