Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-14 / 190. szám

2 NOGRAD 1989. AUGUSZTUS 14., HÉTFŐ Kongresszusi Választottak szénbányászaink küldöttválasztás Pásztón (Folytatás az 1. oldalról.) talma. A mezőgazdaságban dolgozók joggal sérelmezik az agrárolló kinyílását, a gazdálkodásukat érzékenyen befolyásoló ipari és mező- gazdasági termékek árará­nyainak változását. A város- környék hátrányos helyzetű térségnek tekinthető! Az alapellátás anomáliái nagy­mértékben hozzájárulnak a hullámzó közhangulat ki­alakulásához. A térségben is érzékelhető a vezetőellenes­ség, sok bírálat hangzik el a kormány a parlament és a pártvezetők irányában, ösz- szességében a közhangulatot ellentmondásosnak sok vo­natkozásban romlónak ítél­te meg Szilágyi Albert. Az emberek úgy érzik, hogy kevés érdemi lépés történt a válságból való kilábalás érdekében. A helyi problé­mák, feszültségek csökken­tése, felszámolása több kez­deményezést és nagyobb po­litikai bátorságot igényel. * Az első titkár értékelte a pártbizottság testületének tevékenységét, a pártmunka eseményeit, nehézségeit és megfogalmazta a további tennivalókat. „Komoly feladatok vár­nak ránk a kongresszusig — jelentette ki." Mindenek­előtt azt tartom fontosnak, hogy a kongresszusra készül­ve legyen véleményünk a nyilvánosságra kerülő doku­mentumokról. Lássuk el kel­lő „munícióval” a kong­resszusi küldötteket. Szük­ség van arra, hogy a párt­tagság véleményét alapos ismeretek birtokában a rea­litásokat számba vevő poli­tikai programot készítsünk, amit az október végi—no­vember eleji városi pártérte­kezleten fogadunk el. Végig kell gondolnunk, hogy mi­lyen struktúrában működ­jünk. Célszerűnek látszik városi szinten is pártvá­lasztmány létrehozása és egy pártelnökség kialakítása. A választmányba az alapszer­vezetek delegálnának, az el­nökség pedig végrehajtó­szerv lenne. Ez a felállás hozzájárulhatna ahhoz, hogy a pb és az alapszervezetek viszonyrendszere megvál­tozzon. A testületi tagoknak apparátusnak, aktíváknak tudatosan keresniük kell a tagsággal való találkozást, a szemléletformálást. Gyor­sítani szükséges a kezde­ményezők, új szervezeti for­mában és tartalomban gon­dolkodó érési folyamatait. Annak tudatosítására töre­kedjünk, hogy a modellvál­tás az új politikai helyzet növeli az egyes párttagok felelősségét, igényli a politi­kai kiállást. Bátrabban kell kezdeményeznünk, hogy fiatal, tehetséges emberek lehetőséget kapjanak a bi­zonyításra. A megfáradt, meghasonlott tisztségviselő­ink felváltására kell töre­kednünk. Meg kell kezdeni a felkészülést a választások­ra. Időpontjától függetlenül végig kell gondolni, hogy kik legyenek jelöltjeink kép­viselőnek, tanácstagnak. A kongresszusi küldöttek felé ajánlást fogalmazott meg. A tapasztalatok birtokában vállalják a szembesülést a valósággal. Legyenek szó­szólói a radikális reformok­nak. Támogassák meg a gazdasági, társadalmi, poli­tikai élet átfogó reformját sürgető platformokat figye­lembe véve a város és vá­roskörnyék lakosságának érdekeit. Sürgessék a párt marxista szellemű megúju­lását. Fogadják el, hogy a mozgalom integrálja a kom­munista és szociáldemokra­ta értékeket. Igényeljék, hogy a párt vezető testületé értékelje az elmúlt 40 évet, határolja el magát a bűnök­től, a hibás döntésektől, de világosan fogalmazza meg a ma is helytálló értékeket — mondotta Szilágyi Albert. A vitában 12-en kértek szót. Zeke László felhívta a figyelmet az emberek gon­dolkodásában meglevő za­varokra, azok alapvető okaira, a legfelsőbb vezetés el­lentmondásos nyilatkozatai­ra a tömegkommunikáció abszurditásaira. Rámutatott a múltbéli önmarcangolás helytelenségére, a jövő ér­dekében elvállalt tevékeny­ség fontosságára. Bencze Barna a mezőgazdaság ne­héz és méltatlan helyzetét, a benne dolgozók elkesere­dését jellemezte. Az arató­sztrájkon keresztül mutatta be az agrárszféra ellent­mondásait, igazságtalansá­gait. Szükségesnek tar­totta, hogy a kongresszuson a mezőgazdaság problémái­nak komplex megoldására külön figyelmet fordítsanak. Pusztai Tibor a helyzetér­tékelések változásaira utalt: még korábban azon vitat­koztunk, hogy van-e válság, elfogadtuk, hogy nincs, pe­dig a lelkünk mélyén tud­tuk, hogy van. Ma ez egy­értelmű. Be kell vallanunk ezt az emberek előtt a prog­ramjainkban is meg kell fo­galmaznunk az életszínvo­nal romlását. Bognár Sán­dor nem értett egyet a ne­gatívumok és a válság han­goztatásával, nagyobb hang­súlyt kért az elért eredmé­nyekben tett erőfeszítések­re. 0 Kongresszusi küldöttekről: Szilágyi Albert, 1946- ban született 1968-tól párttag, főiskolát vég­zett. Jelenleg az MSZMP Pásztó Városi Bizottságának első tit­kára­Szilágyi Albert a kö­zépiskolai tanulmányok után tanári diplomát szerzett. Színvonalas közéleti tevékenysége eredményeként került a KISZ rétsági appará­tusába úttörőtitkárként Többéves apparátusi munka után a théhalmi iskola igazgatójának ne­vezték ki, majd 1976- ban a Palotási Községi Tanács elnökének. A Pásztói Járási PB. ap­parátusában PMCS-ve- zető majd 1981-től a járási pártbizottság tit­kára volt. Politikai fel- készültsége emberi és vezetői tulajdonságai alapján 1988-ban a pártbizottság első titká­rává választották. ☆ Vida István 1944-ben született 1977 óta párt­tag, egyetemet végzett. Pályakezdőként a pa­lotási tsz-ben agronó- musként dolgozott, majd 1974-ben a Mátraaljai ÁG-ban kerületi igazga­tónak nevezték ki. Vi­da István 1978-tól 1984- ig termelési igazgató- helyettesi funkciót töl­tött be. A különböző vezetői beosztásokban eredményesen dolgozott, a rábízott feladatokat lelkiismeretesen jó szín­vonalon látta el. Az Ecsegi Béke Tsz- elnö­keként 1984-től tevé­kenykedik. Felvázolta egyes emberek a sajtó képviselőinek (Tar­jám Tükör) pálfordulását, a korábbi időszak megítélésé­ben. Bírálatot fogalmazott meg a valláspolitikát, vala­mint a helyi tanácsi vezetést illetően. Dr. Molnár Ilona vitatkozott az egészségügy és szociálpolitika piacosí­tásának szükségességével, elemezte az MSZMP lehető­ségeit. Dr. Langmayer Balázs az egészséges embert állítot­ta a cselekvés középpont­jába! Nem helyeselte az életszínvonal csökkenésé­nek programban történő megjelenítését. Nyitott párt­munkát és pártházat és az ifjúsággal történő nagyobb foglalkozást igényelt. Pusztai Tibor újra szót kérve felhívta a figyelmet arra, hogy nem csak a vá­lasztás megnyerésére, ha­nem az utána következő időszakra is gondolni kell! Személyes felelősségre, a társadalmi szervek vagyo­nának anomáliáira utalt. Dr. Csongrádi Béla egyet­értett a beszámolóban meg­fogalmazottakkal a jogál­lamiság megteremtésének gyorsuló folyamatát a pár- tonbelüli megegyzést a pár­tok szerveződésének fon­tosságát emelte ki. Rámuta­tott a pártkáderek nehéz helyzetére, méltatlan fo­gadtatására. Kifejtette vé­leményét a valláspolitiká­ban bekövetkezett változá­sokról, a marxizmus—le- ninizmus oktatásáról. Kür­ti József a párt gazdálko­dásáról az alapszervezetek anyagi technikai feltételei­nek fontosságáról, elzár- kózottságukról szólt. Balogh Tibor az MSZMP szüksé­ges tartalmi és formai vál­tozását az apparátus mun­kájának fontosságát és ko­molyságát elemezte. Reá­lis tömegmunkát a miért és hogyan kérdésekre való válaszadást sürgette. Ju­hász Alfonz az MSZMP- tagság és a vallásosság el­lentmondásainak egy más aspektusát boncolgatta, nem értve egyet az ilyen áldozatok árán nyert tag­létszámmal. Kiemelte a fi­zikai és kétkezi munkások­kal való foglalkozás szük­ségességét. Soltész Sándor, a szocializmus értékválsá­gának jelenségeit elemez­ve újfajta gondolkodásmód igényét fogalmazta meg. Ebben a szocialista állam­nak az egyenlő, de szegénv állampolgár filozófiája he­lyett a gazdag egyén filo­zófiáját kell központba ál­lítani. Nem csak megneve­zést, de tartalmi pontosí­tást is igényel a demokra­tikus szocializmus, mely szerinte a köztulajdon bá­zisát a folyó létminimum biztosítását jelentheti min­denki számára gazdasági értelemben és pluralizmus) a politika színterén. Szilágyi Albert részlete­sen kitért a felszólalók ál­tal felvetett kérdésekre s összefoglalóként megálla­pította: „ma embert pró­báló időket élünk, tagsá­gunk vizsgázik, rajtunk múlik, hogy sikerrel vesz- sziik-e az akadályokat, meg- felelünk-e a kor kihívásá­nak vagy pótvizsgára utal­tatunk.” A második a küldöttvá­lasztási napirend kisebb iz­galmat okozott, ugyanis az első fordulóban csak egy- fő — Szilágyi Albert — kap­ta meg a többség szavaza­tát, a négy küldötjelölt kö­zül. A szoros küzdelem azt mutatta, hogy a jelölő bi­zottság megfelelő a tagság és a küldöttek véleményé­vel egyező jó javaslatot terjesztett elő. A második körből Vida István került ki győztesen, így ők ketten képviselik Pásztót és kör­nyékét a kongresszuson. (Folytatás az 1. oldalról.) a bizalom, egyre csökken a hit a szocializmus eszmé­je iránt. Elkeseredésükben sokan fordítanak hátat a vállalatnak, még többen mennek nyugdíjba, s ezek­nek is betudhatóan egyre mérséklődik a párt taglét­száma. Ugyanakkor az el­múlt nyolc hónapban csak ketten (!) kérték felvételü­ket a pártba. Mostanra a maradók egységesek ab­ban, hogy immár tarthatat­lan, mind a Nógrádi Szén­bányák, mind az MSZMP helyzete, s hathatós válto­zásokat követelnek. A tiszteletkörökíól men­tes, a feszültségeket fel­szabadító vitában húszán mondták el a véleményüket. A Ménkesen dolgozó Vesz­teg István kijelentette: az egyszerű bányászok csak kis részben hibásak a nóg­rádi szénbányászkodás ha­nyatlásáért, annál nagyobb a felelősségük a vezetőknek. Sürgette: országos összefo­gásra van szükség a szén- bányászaton belül, s java­solta: csatlakozzanak a pé­csiek augusztus 30-ra ter­vezett demonstrációjához. Az összefogás mellett szólt Ondrecsák István, a szén­előkészítő és szolgáltató üzem dolgozója" is, s ha­sonló álláspontot képviselt a ménkesi Bakos Gyula. Dr. Zsákay János minisz­teri biztos és Kovács Lász­ló, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára rámutatott: mesterségesen alacsonyak a szénárak, s miközben az energetikai­ipar száz milliárd forintot fizet be az államkasszába, egyre több vállalat jut a tönk szélére. Egy angol szakértők által elvégzett felmérés szerint 30 száza­lékkal kellene növelni a szénféleségek árát. Mindket­ten sürgették az értékará­nyos piac bevezetését. Vita kerekedett arról is, hogy a széntermelést, avagy a szénenkívüli tevékenységet kellett volna-e jobban fej­leszteni. Az előbbit azzal indokolta Zsuífa Miklós, nyugdíjas vezérigazgató, hogy erre adott pénzt az állam, s ezért került sor például a kányási beruhá­zásra. Az utóbbi hiányos­ságáról beszélt a Kistere- nvén dolgozó Pilinyi József, Zámbó Vilmos és Kovács Miklós. Többeket irritál az MSZMP vezetésének vé­dekező magatartása, a személyeket érintő ha­talmi harc. Gál Attila, a külfejtési üzem alkalma­zottja, Nyerges Ottó, az anyagraktár dolgozója, Ko­vács István, az igazgatóság beosztottja egyaránt olyan program létrehozását ösz­tönözte, amely mögött fel­zárkózva visszanyerheti rangját a párt. A küldöttgyűlés részvevői egyhangúan támogatták, hogy küldöttség képviselje majd a Nógrádi Szénbá­nyákat a pécsi politikai megmozduláson. Abban is megegyeztek a vélemények, miszerint a pártbizottság vegye fel a kapcsolatot a testvérvállalatok testületéi­vel, s alakítsanak ki közös álláspontot a szénbányát gondjainak orvoslására. Ezt követően megválasz­tották a kongresszusi kül­dötteket. A szavazólapra felkerült öt jelölt közül Sza­bados Gábor kányási akna­vezető és Pilinyi József kisterenvei villamos rész­legvezető kapta a legtöbb voksot, így ők képviselik majd a nógrádi bányászo­kat a párt októberi legfel­sőbb fórumán. (kolaj) További intézkedésig Zárva tartják az NSZK budapesti nagykövetségét Az épületben tartózkodó több mint 180 NDK-állampol- gárra való tekintettel, vagyis az áttelepülni szándékozók nagy száma következtében előállt túlzsúfoltság miatt hét­főtől további intézkedésig zárva tartják az NSZK buda­pesti nagykövetségét. Ezt közölték vasárnap délután hi­vatalosan a bonni külügyi hivatalban. Egy külügyi szóvivő ar- 1 ol is tájékoztatta az MTI bonni tudósitóját, hogy a felmerült problémák megvi­tatása céljából ma —Hans- Dietrich Genscher alkan­cellár és külügyminiszter utasítására — a magyar fő­városba utazik Jürgen Sudhoff államtitkár, s mi­előbb megbeszéléseket foly­tat Horn Gyula külügymi­niszterrel. Az NSZK berlini állandó képviseletét hasonló túlzsú­foltság miatt már múlt kedd óta zárva tartják. Az NSZK-ba kiutazni szándé­kozó NDK-állampolgárok közül vasárnap reggel tízen Jevgenvij Ambarcumov, a szocialista világrendszer­rel foglalkozó moszkvai gaz­dasági kutatóintézet vezető munkatársa, a szovjet ál­lamfő politikájának közis­mert támogatója a La Re- pubblica című olasz lap va­sárnapi számának hasábjain az 1968-as csehszlovákiai eseményekre utalva kifej­tette: Mihail Gorbacsov már eddig is világossá tette, hogy a huszonegy eszten­dővel ezelőttihez hasonló katonai beavatkozások ide­A Charta 77 csehszlovák ellenzéki mozgalom vezetői felhívást tettek közzé, mely­ben ' arra szólították fel hon­fitársaikat, hogy tartózkod­janak a tüntetésektől az 1968-as VSZ-beavatkozás közelgő évfordulóján, ne­hogy ez összecsapásokra ve­zessen a rendőrséggel. A Reuter hírügynökség által ismertetett felhívás javasolja, hogy Prága fő­éltek a berlini hatóságok által felkínált lehetőséggel, hogy az épület önkéntes el­hagyása esetén büntetlen­séget biztosítanak számuk­ra. A Deutschlandfunk nevű országos rádióállomás úgy értesült, hogy a legtöbb NDK-állampolgárt Franz Bertele, a nyugatnémet kép­viselet vezetője hosszas ér­veléssel bírta rá az épület elhagyásának előnyeire. A bonni diplomaták már több alkalommal világossá tet­ték: a kiutazás engedélye­zése csakis az NDK-hatósá- gok döntésétől függ — em­lékeztetett a rádió. jét lejártnak tekinti. A té- nvék is azt mutatják, hogv a szovjet vezető szemben áll azzal a rendszerrel, mód­szerrel és logikával, amelv 1968 tragikus eseményeihez vezetett — folytatta Am­barcumov. Hozzátette azon­ban: a jelen helyzet nem teszi lehetővé Gorbacsov- nak, hogy olyan hivatalos álláspontot foglaljon el, amelyet egy szövetséges or­szág politikai vezetése min­den bizonnyal elutasítóan fogadna. terét, a Vencel teret, kerül­jék el. A brit hírügynök­ségnek nyilatkozva a Char­ta egyik képviselője hang­súlyozta: „nem akarjuk hagyni, hogy provokáljanak bennünket”. A Reuter em­lékeztet arra, hogy egy év­vel ezelőtt Prága főterén n rendőrség könnygázzal és kutyákkal oszlatta szét a többezres tömeget. Leland-ügy Megtalálták a roncsokat Amerikai kutató'helikop­terek vasárnap megtalálták annak a repülőgépnek a roncsait, amely hétfőn tűnt el Etiópiában, 16 emberrel — köztük Mickey Leland, texasi demokratapárti kép­viselővel a fedélzetén. A baleset az etiópjai Gambela városánál, a szudáni határ­tól mintegy 30 kilométerre történt. A roncsok között 13 holtr testet találtak, a gép há­rom további utasát eltűnt­nek nyilvánították. A gé­pen tartózkodó 16 személy közül 9 volt amerikai, az áldozatokat azonban még nem azonosították. Mickey Leland, az ame­rikai képviselőház éhség- ügyi bizottságának elnöke, tényfeltáró kőrútján egy menekülttábort készült fel­keresni Etiópia és Szudán határvidékén. Gépe. azonban nem érkezett meg úticéljá­hoz, így eltűnése óta nagy erőkkel kutattak utána. Ko­rábban az etióp és ameri­kai hatóságok arra gyana­kodtak, hogy a rossz idő miatt a gép valahol le­szállt, s azóta is ott vesz­tegel, mert nem sikerült kapcsolatot teremtenie a külvilággal. Visszatért I a Columbia Közép-európai idő szerint vasárnap délután röviddel fél 4 után sikeresen földet éj't a kaliforniai Edwards légitámaszponton a Colum­bia űrrepülőgép, amelynek legénysége egy titkos ka­tonai program keretében nagy teljesítményű felderítő műholdat állított pályára a világűrben. Az űrrepülőgép* titkos, katonai jellegű küldetése miatt a hatóságok lezárták a légitámaszpont területét és ezért a szokásos százez­rek helyett csak kevesen ünnepelték a visszatérést. Nem hivatalos értesülések szerint a Columbia által pályára állított műhold el­sősorban szovjet katonai lé­tesítményekről készít majd nagypontosságú felvételeket. A Columbia 5 napig ke­ringett a Föld körül. Ez volt az amerikai űrsiklók 30. repülése. Prága, 68 Lejárt a katonai beavatkozások ideje Á csehszlovák ellenzék felszólítása

Next

/
Thumbnails
Contents