Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-12 / 189. szám
IRODALOM ttiiW»wa80O»ag8liwiiiMwMtwwy.na88»»iMaiBfflWiOM8MWM»iwn»88W»wiiinmi)niiiOBi Egy 1578-as térkép így ábrázolta Magyarországot Földabroszok Magyarországról / Magyarországi országgyűlési választókerületek térképe 1881-ből A kiállítás egy részlete (Dolezsál László felvétele) Megélni — elvileg —min- enütt lehet. Túlélni koro- at, életidőt is, úgyszintén. Élni nehezebb. Ez ugyanis emcsak valamilyen egzisz- mciát, megélhetést, pár égyzetméternyi lakószobát, íásrészt cifra palotát je- :nt, hanem ennél jóval ibbet. Életmódot, a legtá- ább értelemben vett kul- irát ide értve a megada- nt szerep fölismerését és állalását, az ehhez nél- ülözhetetlen belső aránv- rzéket és szükséges lelki gyensúlyt. Ide érve termé- '.etesen magát a külső kör- yezetet is, a régió, a vá- as, a falu, egyszóval, a ely szellemét. Ha létezik. Iert a hiányára is gyakor* i találni sajnálatos példát íógrádban is. \ A genius lociró] már a ré- i rómaiak is tudtak, a ház, vidék védő szellemének irtották, egyáltalán nem k nélkül. Ennek a szellemek része az egymást köve5, egymást tisztelő — és lemcsak egymást irtó, ta- adó — nemzedékek által étrehozott szellemi és myagi értékek szerves be- pítése a mindenkori jelen- e. S ez a folyamat nem zt jelenti, hogy a történetin során nem érvényesül dőről időre a megszakított- ág, hanem csak az egész tör- énelem megtagadását zárja i. Nézd meg egy ország árosait, falyait, erdőit és nézőit, tudhatod, működik-e z a szellem. Ha nyomasz- óan mesterséges vagy pusz- uló környezetet látsz, bizo- yos lehetsz abban, hogy rés az a hely, lakóiból pe- ig hiányzik az emberi tarás, az esetleges anyagi gya- apodás is belső nyomorú- ágot takar, aminek fölszá- nolása ellen tenni kell. Ma- unknak kell először meg- áltozni ahhoz, hogy a vi- ág is változzon. Tiszteletet rdemelnek mindazok, akik aját szűkebb körnvezetük- ien élesztgetik, és ápolják hely szellemét, őrizvén a núlt értékeit is, hogy le- yen jövő. Közéjük tartoznak egy emrég megjelent képes ki- dvánv szerkői és szerkeszti, anyagi és erkölcsi tá- nogatói, nem utolsósorban echnikai kivitelezői is. A balassagyarmati Palóc Mir eum kiadványai címmel ndított sorozat első — és nindjárt magas színvonalú — kötetéről van szó, Majdan Béla: Egy magyarországi kisváros építészeti remekei című könyvéről, ami Balassagyarmat helyi könyvkiadását gazdagítja. A Ráday Mihály által lektorált könyv a Magyar Kábel Művek Balassagyarmati Kábelgyára, a Balassagyarmati Fémipari Vállalat, a Nagy Iván Múzeumbarát és Várostörténeti Kör, .valamint Balassagyarmat Város Tanácsának támogatásával látott napvilágot, és hogy könyvészetileg is szolid eleganciát áraszt, az szintén helyi érdem, a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat balassagyarmati üzeme dolgozóinak szakértelmén túli szeretetét dicséri. önmagában is jóleső szellemi izgalmat kínál ez a gonddal szerkesztett képes-' könyv, ami egy hangulatos magyar kisváros, Balassagyarmat létező és sajnos már elpusztult, de ilyen módon legalább tovább őrzött építészeti értékeit tárja elénk. Ez a kötet nyilvánvalóan közvetlen célja. Az épületek mögött azonban mindenkor ott van az építő — és sajnos romboló, békében is pusztító — ember a maga teljes életével és halálával. A kövek mögött mindig ott van a történelem, ami kötelezi a jelenben élőt. Mindenekelőtt arra, hogy őrködjön lehetőségein belül a történelem folyamatosságán, őrizze a hely szellemét, ami az életet gazdagabbá teheti. Ráday Mihály fogalmazza meg az előszóban ezt a gondolatot: „Jobb az évszázadok alatt változatosan megépült világban élni és dolgozni, mint — csak praktikus, uniformizált környezetben. Kötődni is jobban lehet a különleges részletekben gazdag, történelmet hordozó házakhoz, városokhoz. Utódaink jobban megbecsülik és gondozzák amit a mi nemzedékünk épített, ha ezt látták tőlünk, hogy szerettük, óvtuk, jó állapotban adtuk át nekik nagyapáink örökségét.” Igen, a példa. Ennek hiánya mocsarasítja el oly sok esetben egy-egy helyi társadalom közéletét, űzi távol a korábban esetleg meglévő helyi szellemet, végső soron okozója az adott településen élők permanensen rossz közérzetének. A helyi identitás vállalása nélkül ugyanis nem létezik emberközpontú helyi településpolitika sem, amint erre oly sok hivatali érzéketlenség okozta gond figyelmeztet lép- ten-nyomon. Nem tartozom azok közé. akik a „balassagyarmati szellemet'' kritikátlanul értékelik. önmagában nem érték — így nem is minősít — egyetlen településhez, régióhoz, nota bene társadalmi csoporthoz, etnikumhoz, valláshoz stb. való tartozás, miként annak tagadása sem. Idegenkedem bárminemű külső jegy, akár nép, nemzet, haza ideologikus túlhangsúlyozásától, ami rendszerint mindig a másság kizárásához intolarenciához vezet, legenyhébb esetben pedig a mosolvogtatóan aránytévesztő provincializmushoz. Annál rokonszenvesebb számomra mindezek nem rajtunk múló adottságként való természetes vállalása, ami az emberi méltóság része. Ez az építészeti képeskönyv, s főként mindaz n munka, szellemi attitűd, ami mögötte van a -provincia értéke, de éppen szemléleténél fogva nem provinciális érték. A benne közreadott régi képes levelezőlapok, mai fotográfiák, térképek és magyarázatok csak első pillantásra szólnak egy kisváros építészeti remekeiről Lényegében az ott éltek és ma élők sorsáról, vagyis a történelemről szólnak. A helyi önismeret erősítése a mai érték- és érdekzavarok közepette hozzájárulhat a belső és külső egyensúly megteremtéséhez, a „gyarmati szellemiség" vállalhati. értékeinek további gyarapításához. A második világháború után több nemzedék nőtt fel ezek ismerete nélkül. Végső soron ezért olyan nyomasztóan sok körülöttünk a személyiséghiányos létformától szenvedő, ezért másoknak is szenvedést okozó ember Hogy a jövőben kevesebb legyen, ez nem egyetlen hangulatos kisváros számára feladat. T. E. Augusztus 17. és 24. között Budapesten rendezik meg a Nemzetközi Térképészeti Társulat 14. konferenciáját. S ugyanakkor tartja a magyar fővárosban közgyűlését a Nemzetközi Glóbusz és Műszertörténeti Társaság is. E két esemény adta az ötletet az Országos Széchényi Könyvtárnak. hogy gazdag térképtárának magyar vonatkozású anyagából megrendezze a Földabroszok Magyarországról (1528—1990.) című reprezentatív kiállítást, amelyet augusztus végéig tartanak nyitva. Széchényi Ferenc nevezte- a térképeket földabrosznak abban a jegyzékben, amelyben a könyvtáralapító gyűjteményét részletezte, s amely adományban ezerötszáz térkép és atlasz is szerepelt. A Széchényi könyvtár térképtára erre az anyagra alapozva fejlődött rangos gyűjteménnyé. Szépség és valósághű ábrázolás jellemzi a kiállítás négy évszázadot felölelő térképeit. A legrégibb Ma- gvarország-ábrázolás, az 1528-ban Ingolstadtban kinyomtatott, Lázár deák által szerkesztett térkép részletességével, pontosságával tűnik ki. Ez a lap 1600 földrajzi nevet tartalmaz. Lázár deákról azt tudjuk, hogy Bakócz Tamás esztergomi érsek titkára volt. S a fent említett 1528-as kiadású térképből az egész világon csak egyetlen példány ismert, a mi Széchényi könyvtárunké. A XVI. században európai mértékkel mérve is magas szintű volt országunkban a térképrajzolás művészete- mestersége. (1532-ben adta ki Honter János, alias Johannes Honterus az erdélyi reformáció jelese Erdély térképét, s 1542-ben térképtörténeti atlaszát-) A fejlődést a török uralom azonban másfél éyszázadra megszakította. az' ország háromrészre szakadása nem tette lehetővé a külföldi — olasz, német, -belga — kartográfusoknak sem, hogy újra térképezzék a Kárpát-medence tájait. Ök is a korábbi térképek adatait használták fel, nem egyszer átvették. tovább éltették hibáikat. A XVIII. században azonban újra az európai élvonalba került a magyar térképészet. Mikovinyi Sámuel már matematikai alapú felmérésekkel szerkesztette térképeit, ő volt az első, aki a hegyeket felülnézetben ábrázolta- A vízrendezéssel (Beszédes József. Bodoki Mihály, Kiss József), majd a jobbágyfelszabadítással, illetve az úrbéli rendezéssel kapcsolatban merül fel komoly igény térképek készítésére. Amikor 1890-ben Kogutowicz Manó megalapította a Magyar Földrajzi Intézet Rt-t, a magyarországi kartográfia már világszerte elismert volt. Százhetven térkép, harminc atlasz és földgömb illusztrálja a koronként változó igényt és funkciót kielégítő magyar térképészet múltját, nemzetközileg is figyelemreméltó eredményeit. A könyvtár három termében tulajdonképpen három kiállítás látható, mindegyik történeti sorrendbe rendezett anyaggal. Az első terem az országot egészében vagy részleteiben ábrázoló, és megyetérképeket őriz. A másodikban a magyar polgári társadalom kialakításához kapcsolódó — úrbéri, vízügyi, erdő- és mezőgazdasági, bányászati — ábrázolások kaptak helyet. Itt láthatók az úgynevezett peres térképek, például Galícia és- Trencsény, meg Stájerország és Vas megye határkiigazítási ábrázolásai, városok, birtokok határát eldöntő rajzok. A harmadik terem a' tematikus térképeké: gazdasági, természeti és társadalmi viszonyaink fejlődését szemléltetik. Vannak itt geológiai, földművelési, bányászati, ipari térképek, vagy olyanok, amelyek az iskolai ellátottságot, a vallási megoszlást vagy a kolera elterjedésének helyszíneit jelölik. E kiállítást kiegészítendő, a térképtárban különleges, ritka térképek bemutatóját rendezték meg. K. M. i balassagyarmati vasútállomás az 1930-as években. 1 balassagyarmati Kossuth Lajos utca 1900. és 1908. kö- ött. A balassagyarmati Szerb-templom bejárata fölötti egykori pantokrátor.
