Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-12 / 189. szám
4 NOGRAD 1989. AUGUSZTUS 12.. SZOMBAT Nem tudom, van-e pedánsabb, rendszeretőbb ember O. M.-nél. Seprűkészítő kisiparos, s nyolcvanesztendős korát meghazudtoló serénységgel dolgozik még ma .is, nagyüzemi megrendeléseknek tesz eleget. Szellemét, emberségét sem törte meg semmi, még azok a súlyos megaláztatások, testi és lelki kínok sem, amelyeket az AVH fogdáiban és internálótáboraiban szenvedett el. S ahogyan O. M. az eltelt évtizedek alatt lényegi tulajdonságaiban nem sokat változott, úgy maradt meg benne még mára is a félelem. Hiába ' a változások, a politikusok kinyilatkoztatásai, fogadkozásai, ő nem hisz nekik, mert már anv- nyiszor félrevezették, megcsúfolták a hitét. S félelmében tántoríthatatlan. Nem hagyja magát meggyőzni sem egykori rabtársának, sem a feleségének, sőt, jogászdoktor unokájának sem. „Mátraballán 1950. május 9-én tartóztattak le. Hajnali háromkor jött az ávó. Nemrégiben értem haza Mátramindszentről, egy kicsit spiccesen, úgyhogy ruhástól dőltem le a sezlcn- ra. Először éppen ezért vontak kérdőre: mért vagyok felöltözve, biztosan szökni akartam- Elmeséltem nekik, hogy fát vettem át Mindszenten az állami erdészet rakodóján, és egy kicsit elszórakoztam a főnökkel, meg az erdészet telepvezetőjével. . . Engemet aztán ketten két oldalról karonra- gadtak, átvezettek a vasúton, ki a falu szélére. Ahogy végigbukdácsolok az utcán, hallom, hogy nagy a sírás a Tóthék háza előtt. Folyik a házkutatás, de a családfő nincs sehol. Később Tóth Bercinek ez lett a szerencséje, az ávósok hozzájuk már nem mentek vissza. ■. " (Miért fogták le?) „Ha én azt tudnám. Persze sejtései vannak az embernek, de hát azok nem igazolt tények... Apám földműves volt, kétszer nősült. Édestestvérek négyen voltunk, mostohatestvérem meg volt vagy hat. Apám gazdálkodott, hat hold földön, a második felesége után... 1948 augusztusában kocsmát nyitottunk. Én magam fakereskedéssel, seprűkészítéssel is foglalkoztam. . . Biztosan szereztem haragosokat is. mert a ballai falusi párttitkárt 1950 elején leváltattam. A feleségem meg rokbnságban volt a Patai Lacival, aki Nagybátonyban lakott, és a Mátrában bujdosott sokáig. Nem akarta elfogadni az új rendszert, míg végül valahol agyonlőtték. Szóval engem ’50 tavaszán fegyverrejtegetésért lefogtak, három hétig Egerben tartottak vizsgálati fogságban, végül a bíróság felmentett. Az új párttitkár, a Forgó Jani. fiatal bányász- gyerek, amikor ezt megtudta, mindjárt kijelentette: Nem baj, úgy sem lesz sokáig itthon!” (O. M. szakértelmét, ügyességét és szorgalmát sokan nagyra becsülték Nem egy ismerőse karriert jósolt neki- Még iaz egri rendőrök is azt mondták, magának nem itt kellene állnia. hanem valamelyik állami gazdaság élén.) „A személykocsman mellém ült egy civil nyomozó, megbilincseltek. Bevittek Mindszentre, a rendőrőrsre, Ott már többen toltak. Egyesekkel »kutat fúrattak«. Az ujjúkat letetették a padlóra, aztán járatták körbe az embereket, miközben hátulról fenékbe rugdalták őket,, mígnem felbuktak, majd elkezdődött elölről a »kútfúrás« •.. Engem a rendőrségen nem bántottak. Talán azért, mert látták, hogy ittas vagyok. Csak a kistere- nyei rendőrségen szedték fel az adataimat. Pestre a Csokonai utcába, az ÁVH vidéki osztályára vittek bennünket- A cellából a másodikharmadik napon már felvitték az irodára az embert, kérdezgették, jegyzőkönyvet vettek fel, próbálták aláíratni. Az én jegyzőkönyvemben az állt, ebbe kapaszkodtak bele, hogy én szocdemista voltam. Ebből az volt igaz, hogy hat évig a kispesti traktorgyárban dolgoztam, ahol szakszervezeti tagdíjat fizettem. . . Én aztán végül nem írtam alá semmit, mert annyira kimerültem a hosszú idejű falhoz állítástól, hogy már vízióim voltak: Sztálint például nagy, széles szélű, grófi kalapban parádéskocsis- ként- láttam... A kezembe adott jegyzőkönyvet véletlenül, valahogyan széttéptem. Nem volt már bennem, a kezemben semmi érzés, idegileg kés7 voltam Kaptam aztán hátulról gumibottal olyat, hogy menten ösz- szecsuklcttam. A két fülem azóta is úgy fúj, mint a mczdonvszelep”. (A negyedik-ötödik nap után O. M.-et Kistarcsára szállították, s ,öt -hónap elteltével Recskre vitték.) „Recsken engem mindenki ismert. Idevalósi volt az anyám, a nagymamám, gyerekkoromban sokszor vendégeskedtem nála. A recski csapatban futballoztam. . . A vagon, amelyikben én szorongtam. pontosan a hídmérlegen »landolt«. Mellette állt egy alacsony vasutas, Soltésznak hívták, majdnem a nyakába ugrottam- Nagyon nézett rám, én pedig már tudtam, hogy ittlétemnek gyorsan híre megy... ” (Rabtársai beszélik, hogy M. bácsi azok egyike, nkik Recsken a legtöbb büntetést szenvedték el. Mi lehetett ennek az oka?) „Ez bizonyára összefügg azzal, hogy engem — mint mondtam — Recsken ismerték, otthon tudtak hollétemről. Mindjárt az elején például megpróbáltam” levelet kicsempészni. Sikerült is. a ló hátán lévő izzajtó ala dugtam, a ló tulajdonosa. Balogh János meg is kapta, de egy orosházi fiú besúgott, és a családtól fenyegetésekkel kicsikarták a levelet. Engem pedig összevertek, egy föld alatti bunkerba zártak.). . Az évek során többször bezártak a fogdába, vagy három hónapot dolgoztam külön, szigorított munkahelyen a büntetőbrigádban.” (O. M. Recskröl 1953-ban. az augusztus 20-a -“utáni napokban szabadult. Kisfarcsá- ra vitték, ahol -a bíróság, a hírhedett Ölti vezette tanács államellenes bűncselekmény miatt öt évre ítélte, beleszámítva a már letölt éveket. Így kilenc nap múlva szabadult volna. . . Az ügyész viszont megfellebbezte az ítéletet, és O- M.-nek további hónapokat kellett fogságban tölteni. Az egyik oroszlányi szénbányában dolgozott, mint frontlakatos. Húsvétkor. 1954. április 17- én szabadult. Kikapott keresete: 1054 forint 50 fillér. Három év. négy hónap, 20 nap rabság után már nagyon várta, hogy viszontlássa családját, időközben serdülővé cseperedett leányát.) „Ölti velem szemben megértő volt. Negyvenkilencben két napig a vendégem volt egv vadászaton, negyedmn gával, megismert.. Csak hát nem c, hanem az ávó adta rtieg az irányvonalat- . . Persze. az ávósok között'is akadt rendes ember, ha tehette, igyekezett valahogyan kedvezni. De hát ck is tartottak egymástól. Sose lehetett tudni, kit mikor \ árulnak be.” (O. M. lelkében nincs harag, de nem tudja elfelejteni meghurcoltatása oktalan történetét.) Sulyok László Másoljuk vagy kölcsönözzük? Új filmek, korszerű videoszalon Korábban már hírt adtunk arról, hogy az Inervideo Kft. és a Nógrád Megyei Mozi- üzemi Vállalat együttműködési szerződése keretében mintegy -50 új film került a salgótarjáni videotéka polcaira. Ezeknek idejük, sem volt „megmelegedni”, a kölcsönzők szinte egymás kezébe adták a kazettákat. Most pedig újabb híreket hallunk, ami arra utal, hogy a két cég szívósan tovább küzd a vi^ deoüzlet területén. — Mégpedig vállvetve és biztató kilátásokkal — tájékoztat érdeklődésünkre Bodnár Mihály filmforgalmazási osztályvezető. — A 'sikeres kifejezést csak azért nem használom, mert befektetéseink még nem térültek meg teljes egészében. Az Inter- Viídeóval kötött szerződésük nemcsak erre az 50 filmre, hanem 1989-ben további 500 darab műsoros kazettára szól. Sőt. nemcsak Salgótarjánban, hanem a Balassagyarmaton és Pásztón működő videotékáinkat is érinti. Pillanatnyilag több mint kettő- százötven intervideós kazettát kölcsönzőnk a folyamatosan bővülő, ezer körüli MO- KÉP-kínálat mellett. Gondolom, már megyeszerte kezdik másQlgatni a legújabb beszerzéseinket, hiszen többnyire népszerű alkotásokról van szó. — Ezt úgy mondja, mint akit ez a másolás nem is zavar. — Zavarni éppen zavar, meg aztán jogszabály is tiltja, de kölcsönzőinket mindez önmagában nem tartja vissza. A másolás ellen, azt hiszem, csak két tényezővel szállhatunk eredményesen szembe. Egyrészt jó minőséget nyújtunk, más. részt csökkenteni fogjuk, vagy legalábbis nem emeljük a kölcsöndíjakat. Végül is' minden kazettához nem építhetünk be egy-egy ki-s- rendőrt. Arról nem is beszélve, hogy nem azoktól tartunk mi, akik legkedvesebb filmjeiket úgy akarják otthon kéznél tartani, mint egy jó könyvet, ök tegyék azt. A notórius másolgatók meg a saját pénzükön fognak rájönni, hogy érdemes-e egv kisebb vagyont videokazettára ölni. . . Jobban zavarnak a videoüzlet még meglévő tisztátalanságai, ám előbb-utóbb úgyis elhódítunk mindenkit a többnyire rossz minőségűt és műfajilag filmszemetet forgalmazó feketepiactól. Igyekszünk felelősségünk teljes tudatában lenni, így kölcsön>- zőink pénzéért jó minőséget és széles kínálatot akarunk biztosítani. — Imponáló magabiztosság. Mi az alapja? — Augusztus első napjaiban nyitottuk meg a salgótarjáni November 7. Filmszínházban vadonatúj videotékánkat. Komoly pénz és munka révén külön video- shop került kialakításra, ahol az eddigi szűkös körülményekkel szemben, színvonalas kiszolgálásban részesüli minden érdeklődő. A lényeg persze a film, de ma már a külsőségeikhez hozzátartozik a csillogás: a tükrök, a bemutatópolcok, a mindennapi nyitva tartás, még a csábító kazettaborítók is. Minden tehát, amit egy ilyen kis videoszalon kínálhat. (ok) A 10. nemzetközi pop-rock tábor résztvevői Jól szituált televíziónézők szerint ..bűnbarlang" a budapesti Fekete Lyuk klub, mindenfajta kortárs művészek egzisztencia nélküli találkozóhelye. Innen érkezett meg egy hete, hajnali fél ötkor, a kecskeméti Kortársak elnevezésű zenekar. Az ötfős csapat a tavalyi Ki mit tud?-ra állt össze, s azóta mindössze egy tagcsere történt. .— Sikeres találkozó volt mindannyiük. számára, hiszen a táborban — titkon, vágy félig nyíltan — mindenki elismeréssel szól bemutatkozásukról. Mindössze egy véleményt hallottam negatív kicsengéssel: „Az angolszász rockzene nem lehet egv magyar banda kifejezési eszköze, hazugság, amit csinálnak!? Ilyen vélemény alapján, akár a rockműfajt is törölhetnénk a hazai irányzatok sorából... A zenekar három tagja már két esztendeje muzsikál együtt. A jelenlegi felállás: Lépés Gábor szintetizátor, ének (zenekarvezető), Kormos Zsolt ének, szólógítár, Háry Péter basszusgitár, Farkas Imre dob és Bíró Zoltán szaxofon, az együttes menedzsere. Mint elárulják : az évek során 15 muzsikus fordult meg a csapatban, mert mindig az igényes zene kialakítása állt célkitűzéseik előterében. Bár kecskemétiek, állandó bázisuk Szeged. Legtöbbször az ottani egyetemi klubok» ban lépnek lel, s a legutóbN.igy Krisztina életével •'/.LÍonódtak a betűk; a pajtáskodás barátsággá mélyült, mely hiszi: egy életre szól. A kislány versbe dalolta, dalolja érzéseit, élményeit és vágyait. A szavak szívesen szolgálják, a rímek elbűvölik. A különös vonzalom, mely fogva tartja, talán jelleméből fakad. Érteni, érezni, felfedezni akar, s hegy könnyebben boldoguljon, papírra veti a gondolatokat. — Öröme teljesebb, ha másoknak is kedveskedhet gyöngybetűivel. Megénekelte már az édesanyját: „ö megért engem, megosztja bánatom" (Anya) — részlet I í ÎTIN a v: A papát: „Szerettem volna neked szépeket mondani, de csak egy jutott eszembe: tollat ragadni." (Papa születésnapjára) — részlet a tavaszt, az utazást, a búcsúzást. Hű közönsége: a szerettei, ám egy ideje ébredezik új igénye: mondanivalóját másokkal közölje. Már kevésbé tanácstalan és bátortalan. nem éri be a rácsodál- kózással. Mint ahogy az élete történéseit, vágyik rá, hogy értsék — és szeressék. Verseivel magát elfogadtatni szeretné. Nagyon fiatal, mély NAGY KRISZTINA: érzésű; óvatossága, (r- lénksége önvédelem Salgótarjánban, édesanyjával él — de az édesapját nem veszítette el. Napjainak egy része gyors- és gépírással telik, az összes többit — legszívesebben — játékával, a rímekkel töltené. — Nemsokára betölti 17. esztendejét. M. J. Y EREKVEK (Részlet) Mikor kicsi voltam, szellő lányka, szétnéztem a nagyvilágbán. Virágokon hintáztam, ha eső esett, nem fáztam. bi szegedi ifjúsági napok rendezvénysorozaton, két koncerten is szerepeltek — igen nagy sikerrel. A vidéki csapatoknak nehéz a fővárosba „bejutni”, hát ott ütnek rést, ahol a legforróbb a fogadtatás. Állítják, hogy a hazai rockegyütteseknek a külföldi szereplés is köny- nyebberi nyélbe üthető, mint itthon. A már említett fekete lyukbeli fellépésük során, meghívást kaptak az NSZK-ba, s lekötött szerződésük van egy jugoszláviai turnéra. Persze, szó sincs arról, hygy Kecskeméten nem fo- gatltják őket szeretettel. De ma már ez kevés, a zenekarok élni szeretnének, s ehhez pénz kell. Szűkebb hazájukban viszont nem tudják megfizetni a fellépti dió jukat. Márpedig a technika beszerzése tetemes költséget jelent valamennyi tag számára,' s amijük van, azért keményen megdolgoztak. „Egy íagyiravaló sem került ki a kasszából” — magyarázták a spórolás körülményeit. A salgótarjáni táborban való részvételi díjuk is a sződligeti 9000 forintos nyereményből jött össze. A fiúk erősen tiltakoztak az ellen, hogy bármelyik sztárcsapattal összehasonlítsam őket. Igaz, szívesen hallgatják a Cure-t, a Simple Mains-t, vagy a Talk-Talkot, de ők a 'Kor- ■ társak, s nem tekinthető másolatnak, amit csinálnak. Az már nem rajtuk múlott, hogy ez a zenei törekvés nem egyezett a Ki mit tud? zsűrijének ízlésével, így az adásba kerülés előtti selejtezőn kiestek, Felvételeket rögzített velük viszont a Magyar Rádió, a Rock Gyer- mekei-sorozatban, s már együtt egy nagylemeznyi anyag is. Idő és pénz kérdése, hogy megjelenjen. Fellépéseik alkalmával semmi külsőséget nem lehet felfedezni. A látványosság ugyancsak anyagiak kérdése, s ahogy fogalmazták: „ami hiányzik Magyarországon, az nekik sincs!” Hiába van Bíró Zoltánnak — hazánkban talán egyedül —. elektromos szaxija, a megfelelő technika hiányzik a megszólaltatásához. A jelenlevő zenekarok közül egyedül ők tudják, mit hoz a jövő. Augusztusban hárman bevonulnak katonának, s némi öröm az ürömben, hogy talán egy helyre. Már beszéltek a parancsnokkal, aki megígérte: támógatja őket minden lehetséges eszközzel. t. N. L.
