Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-10 / 187. szám
üninp ara ÉRKEZETT Felvásárolják a propán-bután gázt? „Nem magyarázatot, hanem folyamatos ellátást kérünk" Egy pufojkös előállt „Én nem lőttem december 8-án!" „A tegnap reggeli Vasárnapi Üjság című adásban szereplő 2 nő felvétele miatt, I amely igen silány volt — nem jó, meg egyéb másért is, kérem, ha újságcikket I kíván írni a múlt hét pénteken felvett magnófelvételről és a beszélgetésünkről, ! a nevem ne említse. Esetleg, hogy egy pufajkás” — olvasom az utólag hozzám I eljuttatott üzenetet. A kérést — hiszen nem az a célom, hogy bárkire is bajt hozzak, pusztán a mind I teljesebb igazság feltárása és közzététele foglalkoztat — természetesen teljesítem. Egyúttal keserűen állapítom meg: már ott tartunk, hogy azok is félnek, akik cd- I dig kihúzott derékkal és nyakkal, cselekedeteik teljes igaz hitében jártak és kel- ! tek. Valamit, valamikor tényleg amúgy istenigazából elrontottunk! „Tapasztalatom szerint az utóbbi hetekben sokszor hiányzik a 11 kilogrammos gázpalack a gyurtyánosi cseretelepen. Ha szállítmány érkezik. ■ az ismerősök értesítik egymást, s ilyenkor megindulnak a cserére várók az üres. palackokkal. Az illetékesek nemrég azt bizonygatták a tévé esti Híradójában, hogy a Szovjetunióban bekövetkezett robbanás nem fogja befolyásolni a hazai gázellátást. De már a következő este ugyancsak a Híradóban láthattuk ennek az ellenkezőjét. amint a miskolci fogyasztók végeláthatatlan sorokban. reménytelenül várakoznak a palackcserére. És akkor már a gyurtyánosi telepen is hiányzott napokon át a 11 kilogrammos gázpalack. Amikor hozzájutottam, megkérdeztem a telep vezetőjét, mi lehet a hiány oka a nyár közepén. Ö csak any- nyit mondott, hogy a szállítás rendszeresen késik és a megrendelt mennyiségnek csak egy részét hozzák meg. „Mi lesz veled bányász- énekkar?” — teszik fel napjainkban gyakran a kérdést a munkásművelődés énekes agitátorai, az amatőrök. Olyan terem sem áll rendelkezésre, ahol a próbáikat megtarthatnák. Az énekkar tagjai nemcsak kérdést tesznek fel, hanem jevelet is megfogalmaztak azért, hogy aggodalmuknak nyilvánosságot kérjenekAz öntevékenységen alapuló. a város lakosságának, — elsősorban a bányászoknak — oly sok öirömet szerző énekkar válsággal küszködik. A levélből kitűnik, hogy ők a „kényszersztrájkkal” kibékülni nem tudnak, a szénbányák szakszervezetének illetékesei pedig nem nyilatkoznak a kórus jövőjét illetően. A levélben az is megfogalmazódik, hogy a fúvószenekarnak sincs gyakorlóhelyisége! Salgótarján zenei életének jeles propagálói nem kevés adják Je, de hiába reklamál, a szállítók nem adnak •magyarázatot. . ■ De ugyanígy hallgatnak az említett miskolci tudósítást követően a tömegtájékoztatási eszközök és az illetékesek is. Pedig ehhez ma már nem vagyunk hozzászokva. Amióta nincsenek tabutémák. nálunk is felváltotta a nyíltság a ködösítést. Itt még azt a magyarázatot sem fogadhatjuk el, amit az egyik illetékes mondott egy reggel a miskolci rádióban: „hogy felvásárolják a pb-gázt", mert köztudott, hogy teli palackot csak üresért adnak cserébe. Mit tehet az a család, ,ahol nincs tartalék palack? Vil- lanyrezsóval főz? Ez viszont óriási pazarlás a népgazdaságnak is. Mi lesz akkor télen, amikor sokan fűtésre is használják (használnák) a pb-gázt? Nem megnyugtató magyarázatot, hanem több gázpalackot várunk a gyurtyánosi cseretelepre is. .. ” Petényi László nyugdíjas Salgótarján, Bereczki M. út 31. elismerésben részesültek az elmúlt évtizedek során. Erre büszke volt a város és mindazok az intézmények, akik kapcsolatban voltak a bányász művészeti együttesekkel. „És most mit akarnak? Miként fognak támogatni ezek a szervek? — olvassuk a levélben, hiszen országunkban is kevés ilyen színvonalas, művészi értéket is hordozó kórus és zenekar van, mint a salgótarjáni. .. „Kérjük, hogy ne szanálják a bányászkórust és a bány ász-fúvószenek art, amelynek tagjait most a céltalanság és a csüggedés béklyózza." Tóth Gyula kórustag Salgótarján ☆ A szerkesztőségünkhöz érkezett levél részletes közzététele reméljük segíti a döntésre érett ügyek mielőbbi lezárását. R. A. Tanácsok termelőknek Káposztafélék védelme A káposztafélékben jelentős kárt okozhatnak a földibolhák, a káposzta-, saláta-, gammabagolylepke és a káposztalepke lárvái. A hernyók a leveleket há- mozgatják, karéjozva rágják, rendszerint behatolnak a káposztafejbe. Ürülékükkel szennyezik a termést. A különböző bagolylepkék lárváinak kelése folyamatos, . ezért ajánlatos a permetezéseket nyolc-tíz naponként megismételni. A korai, illetve betakarítás alatt lévő káposztafajtákat rövid élelmezés-egészségügyi várakozású Chinetrin, vagv Decis készítmények egyikével kell permetezni. A kései fajtákat védeni lehet, Anthio 33—EC, vagy Uni- fosz 50—EC készítménnyel. Az elkészített permedéihez tapadásfokozót, Nonitot. célszerű adni, mivel enél- kül a kijuttatott permetlé nagyobb része lefolyik a viaszos levelekről. Az őszi káposztafajták permetezésekor ajánlatos a lombtrágya felhasználása is. Életre szóló telefonszámok Mégiscsak felháborító, hogy folyton változik az ember telefonszáma — há- borog a Daily Mail egyik munkatársa. Most talán véget ér az a kálvária, amit a nem ritka számváltozások okoznak: sikerült bevezetni az életre szóló telefon- számot. Ez annyit jelent, hogy a hívószám szinte hozzátartozik az állampolgárhoz, így költözés esetén se változik, még akkor se, ha az illető az ország másik végébe települ át. Sőt, lévén, hogy Angliában nem egyetlen telefon- társaság működik, ha valaki úgy dönt, hogy a konkurenciához pártol, a száma akkor is a régi marad. Az elképzelés egyelőre csak terv, még javában folyik a felmérés, vajon tényleg minden előfizetőnek az érdekeit és a kényelmét szolgálja-e. Hiába, kinek-kinek más a gondja... Ilyennek képzelik el a Világűrkutató Intézet hold- kutató űrszondáját, amely- lyel a világűr tanulmányozásához olyan fontos víz, oxigén és más anyagok jelenlétét fogják vizsgálni a Hold felszínén. A „pufajkás” februárban múlt hetvenkét esztendős. Édesapja erdőőr, acélgyári dolgozó, városi ínségmunkás volt. Édesbátyja hámorkovácsként kereste a kenyerét, nővérének férje 1945-ben az acélgyár első üzemi bizottsági elnöke volt. Beszélgetőpartnerem ugyanitt tanulta ki a szerszámla- kutos-mesterséget, de nem tudott az üzemben, a telepen megmelegedni. A bányászok felé hajlott a felesége származása révén is. — Az acélgyári katonai parancsnokság a háború alatt be akart szervezni spiclinek. Nem vállalhattam. Nem akarom, hogy a munkások itt akasszanak fel a gyárkapuban — hárítottam el a felajánlást. Fel kell téged akasztani az apáddal együtt, aki kommunista — hajtogatták, és utána olyan sokat noszogattak, hogy 1944-ben kénytelen voltam elhagyni a gyárat. A „pufajkás" 1945. január 12-én lépett be a Magyar Kommunista Pártba. Rövid ideig a demokratikus rendőrségnél alkalmazták, majd megbízták a forgalmiadd- hivatal megszervezésével. Ettől kezdve egészen 1973- as nyugdíjazásáig a köz- igazgatásban dolgozott. Hat hónapos pénzügyi tanfolyammal volt ő járási tanácselnök-helyettes, sőt tanácselnök is. Az 1956-os októberi események Pásztón találták. — November közepe volt, amikor a pásztói utcán összetalálkoztam Cser Gyulával meg Jakab Sanyival (megyei kommunista vezetők, Cser kormánybiztos — ti szerző), és ők mondták, hogy menjek be Tarjánba, mert köztük van a helyem. Hol verte fel főhadiszállását a karhatalmista- osztag Salgótarjánban? — A leánykollégiumban. Darázs István százados volt u parancsnok. Nem tudom, kik nevezték ki. Akkoriban kevesen voltunk, körülbelül kilenevenen. Én nem egyedül mentem fel Tarjánba. Vittem magammal két pásztói, meg három tari kollégát. . . Kijártunk szolgálatba, vigyáztunk a közrendre, őriztük a bankot. Ekkoriban még nem oszlottunk szakaszokra, csak december 8-a után szerveződött katonai rendbe az egység. mmm Beszélik és olvasni is lehetett, hogy a karhatal- misták sokat ittak, s ezért 'cm volt tekintélyük az emberek előtt. Gondolom, a nagy hidegben jólesett a szíverősítő __ — Én állítom magának, hogy mielőtt kijöttünk a leánykollégiumból senki egyetlen fél deci pálinkát meg nerh ivott. Pedig autós árokba borulásokra is emlékeznek emberek. Aztán egykori hé- nyelpusztai lakosok levelet írtak a szerkesztőségünkbe, segítő szándékkal tudatják, bogy a pufajkások az állami gazdaság bélahalmi tanyáján itták a pálinkát. Neveket is említenek: Cs. Nagy László, aki szerintük a minisztériumban dolgozik, a Salgótarjánban lakó László István és László József, az események idején Kisbá- gyonban élő Géczi József. Mit tud a pálinkavételezésről? — Semmit. A sok pálin-v kát nem mi ittuk, nekünk alig jutott. A Darázsék ittak. Darázst nem is érdekelte csak az ital meg a nő, mégis magasra került. Hogyan igazították el magukat december 8-án? — Talán már tíz óra is lehetett, amikor felsorakoztattak bennünket a leány- kollégium szűk udvarán, és 20—30 fős csoportokba osztottak a feladattal: meg kell akadályozni, hogy gyülekezés legyen a megyei tanács és a megyei rendőrkapitányság előtt, tartsuk vissza a népet. Mi véletlenül se gondolták, hogy ebből ez lesz. A legveszélyesebbek az acélgyáriak voltak, közöttük mindenféle alak volt, fegyverrel is rendelkeztek. Eléjük — nem vagyok benne biztos — lehet, hogy a Darázsék mentek. Mi, vagy húszan-huszonöten a megyetanácshoz mentünk. Közülünk, karhatalmisták közül a rendőrség elé — tudtommal — senki sem ment. A me- gvetanács előtt szanaszét helyezkedtünk el. Néhányan a kerítés mögött feküdtek le a földre, én egyedül a bejárattal egy vonalban a út közepén álltam, Mrázik Jancsi azon a helyen lehetett, ahol most a szobor van, tőle néhány méterre álltak négven-öten, most virágágyások vannak ott. Egy golyószórót állítottunk fel a megyetanács erkélyére. Ez ontotta hát annyira a tüzet... — Dehogy ontotta. Nem lőtt azzal senki. Ha lőttek volna, akkor pufajkást is eltalálnak. Nem lehet azzal olyan pontosan célozni. A golyószóró megy, mint a bolondóra. «was Hogyan kezdődött a lövöldözés? — A gránát eldobásáig nem volt lövöldözés. Utána a Mrázik Jancsi lelőtte az előtte zászlóval hadonászó, kiabáló cigányt. Meg még —, ha jól tudom — Katona Rezső lőtt a levegőbe. És maga? Hova lőtt? Sehova. Lőtt az isten haragja — csattan fel a hangja. — Nem volt nekem gyűlölt ellenségem. Én csak arra figyeltem fel, hogy egyedül állok az úttest közepén, és süvítenek a golyók. Gyorsan gyerünk be, mondom magamban, nehogy egy golyó gellert kapjon a harckocsin, és eltaláljon. Meg aztán gondoltam, megnézem Laukó elvtársat, a megyei tanács elnökét; nagyon szerettem azt az embert, meg a helyettesét, Ka- szásnét, bent vannak-e, mi van velük. . . *** Ha önök közül csak ketten lőttek, sőt az egyik a levegőbe lőtt, akkor honnan a sok halott? — Nem tudom megmondani. Valahogyan tovarisok is keveredtek közénk. . . De őszintén mondom: a megyetanács előtt négy halottnál több nem feküdt, én többet nem láttam. A sok, halott a rendőrség előtt volt. Lőttek ott, mint a bolondóra. Annyi halott volt szanaszét, hogy két számjeggyel (!) nem lehet kifejezni. ■mmm. A szovjetek miért lőttek volna? Több szemtanú szerint ők csak figyelmeztető lövéseket adtak le a levegőbe. Sőt, a menekülő embereket bújtatták tankjaik mögé, ameddig csak lehetett. Mit szól mindehhez? — Amit tudok... Mikor a tovarisok elkezdtek lőni, jelre-e, parancsra-e, nem tudom, én bementem a megyetanács épületébe, ahogyan már mondtam. . . A rendőrségtől lefelé az utca tele volt harckocsikkal. Azt láttam, hogy az emberek ugrálnak fel rájuk. Szinte már mindegyiken voltak. Fogdosták, csavargatták a katonák kezében a fegyvereket. mmm Azt tudja, hogy amit most elmesél, az az eddig ismert hivatalos és leghagyományosabb verzió? Ellentmondásokat találok benne, a már beigazolt torzítások mellett, ön a gránátrobbanásra hárít mindent, holott a lövöldözés —, hogy ki kezdte, még mindig homályos — előbb vette kezdetét, és a gránát nem is volt igazi... — Hát akkor, honnan az istenből jött a repesz?! Még a megrepesztett gyűrű is megvan, azt hiszem, a Bélák Ödönnél Pásztón. A szerencse persze az, hogy nem kukoricagránát volt, mert akkor. . . Csak lemez kézigránát. És végül azt ismételhetem meg: a becsapódása váratlanul ért bennünket, megijedtünk. »*«« Déli tizenkettőre minden bevégeztetett. Nyolcvannál több, de lehet, hogy 130 körüli a halott. Hogyan, telt el önök számára ez a szörnyű nap? — Átmentünk a rendőrségre, és az egész éjszakát is a klubhelyiségben töltöttük. Nem beszélgettünk, aludtunk, feküdtünk. Nem ittunk semmit. Pontosabban én megittam egy fél decit, mert bementem a Lipták Gyulához, és kértem, adjatok már nekünk is inni valamit. (Mintha, akkor is szesztitalom lett volna — a szerző). Nagy volt körünkben a rettenet. Azt hiszi, nekünk nagyon tetszett a sok halott! mmm Ezek szerint megbánta. , amit tettek? Vagy még mindig úgy gondolja, helyesen cselekedtek? — Helyesen — vágja rá a „pufajkás”. Köpködtek, lehordták bennünket mindennek, De, ha az a gránátdobás nincs, akkor... Nos, ugyanez van akkor is! A gránát már a lövöldözés közben, éppen a megállításáért, durrant. Sulyok László A ki tudja, mondja meg... Bővül a kör. már nemcsak levelezőink és olvasóink, hanem a fényképezésnek hódolók is megörökítik mindazt, amit elismerésként, vagy éppen figyelemfelhívásként szeretnének a Fórumban közzétenni. Oláh János Nógrádsi- pekről küldött fotója az útépítők munkáját örökíti meg, de sem a dolgozók, sem a felvétel készítője nem tudja, hogy miért erre és nem a község és a Varsány közötti útszakaszon aszfaltoznak. A falun kívüli, a Cserhát felé vezető doboskúti út már korszerű, a forgalmas meg kátyúzásra szoruló, keskeny... Ki érti ezt? Kényszersztrájk, vagy szanálják a bányászkórust?
