Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-09 / 186. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... rgV? (El)rugaszkodás DneanlaM halálos komolyan „KOSenyeia beszélt: Vagy ott van még Honduras is. Kis dél-amerikai köztársaság. Vagy San Salvador. Esetleg Űj-Zéland. — Üj-Zéland? Kicsit messze van, nem? — Messze? — kérdezte Rosenfeld szo­morú mosollyal. — Honnan?” Hontalan emigránsok, földönfutók a szereplői Erich Maria Remarque világ­hírű regényének, abból való e rövidke, kiragadott részlet. A háború réme elől menekülők párbeszéde: a magány, a ki­taszítottság szimbóluma. Bennünket ilyen méretű veszedelem nem fenyeget, ám a „csendes forradalom”, a gyökeres változást ígérő társadalmi fo­lyamatok új, szokatlan jelenségeket ter­meltek ki. — S, mint ahogy jövőnk, úgy ezek sem hagyhatók sorsukra. Előtted az élet — hallják nemegyszer a, bízta tó, s egyben az elhamarkodottság­tól óva intő, kurta, szállóigévé vált mon­dást a fiatalabbak. Ami természetesen jólesik, de kevés a visszatartó ereje, így hát, a folytatás gyakran hangzik így: — Szép, szép, de az évek azért szapo­rodnak a -fejünk felett. Az idő a lehető­ségek kihasználására, a képességek ki­bontakoztatására sürget, s persze mind­ehhez kell a perspektíva is. — Azt sem szabad elfeledni: a fiatal felnőtt akaratának mozgatórugója — korosztályának sajátja — a türelmetlen­ség, ez viszi az akadályokkal nehezített úton előre. Azt mondjuk, az a helyes, ha az ifjú tántoríthatatlan, s jó, ha eb­ben a tudatosság is vezére. De, míg tiszta időben jól látható a hegy csúcsa, más a helyzet, mikor úgy látja: felleg takarja a napot A távoli kontúrok elmosódnak és a félhomályban a szem könnyen célt téveszt; (Haladni abban csak tapogatózva ajánlatos.) Más példával élve: míg a pajkos kis­gyermek elemében érzi magát, ha környe­zetében felfordulást, szokatlan „rendet lát” (hisz az ő útja a megismerés), a na­gyobbat elbizonytalanítja, sutává teszi, ha szűkebb és tágabb élettere meginogni lát­szik. Mellékszereplőnek, nélkülözhetőnek véli magát, mert az önmegvalósítás a gondja, s érthető, ha erejéből éppen többre nem futja... Keresi a helyét, s nem nyughat, míg meg ne leli. Még attól sem riad vissza, hogy elhúzódva odébbálljon. — Mint az a fiú, akiről nemrég azt hallottam: a ka­tonaság elől elmenekült Svájcba, ahol azonban —, ki tudja miért —, nem ma­radhatott: s a hatóságok visszaadták, mely. utaztatás nem csekély összegbe ke­rült. Katonafiatalok között is felütötte fe­jét a kór: a külföldre távozás egyszerű és jó megoldásnak tűnik odabentről, mi­kor jövőjüket tervezik. A nyelvi problé­mát és a kiszemelt ország saját gond­jait tekintetbe nemigen veszik. „Tapasz­taltabb” társuk, pontatlan információira hagyatkozva, és vágyaikra bízva szánják el magukat, s beszélik rá egymást a „ki­lépésre”. Miért ne?! — Hisz a szögesdrót kerítést lebontják, meg aztán az „állj!” parancs­szavának belül kell elhangzania. S, van számos jó példa a „kimentem meggazda- godni”-ra családi berkekben is. A ka­landra ingerlő nyitott sorompó mellett a könnyebb boldogulás reménye, s a szerencsét próbálni joga is lehet kiindu­lópont. A képzettség szerepét elhanya­golhatónak érzik. Az igényük a fő szem­pont, a másokét fel nem mérik, s azt sem : számításukban csalatkozhatnak. Visszatartó erő lenne még a figyelmez­tető szó, de az gyakran elmarad, mert nincs, aki mondja, vagy a kötelékek vál­tak túl lazává — már előzőleg. Másrészt: a szülők gürcölését, spórolását a fiatal nem szívesen sorolja életcéljai közé. A gyökerekre pedig nem gondol. Ah­hoz még keveset élt. Az érzelmeket —, ha ugyan vannak — kiiktatja, s vak­merőn elrugaszkodik. Az „elkészülni, vi­gyázz!” — állapotában nemigen számol azzal: vajon biztos földet ér-e? — Ép­penséggel el is hitetheti majd magával az igent. — Van erre egész emberöltőnyi ideje. ☆ VnlnLin&l/ aki nagyon ked­vű 111 KI nt?Kr ves volt nekem, ez utóbbi élete végéig sem sikerült. Ku­darcát szemérmesen, gondosan rejtegette, csak az öregség^ lebbentette fel gyávasá­gáról a fátyolt. A „honnan” gondolatá­tól, akkor már nem igyekezett szabadul­ni. Eléje viszont semmiképp, utána — megromlott egészsége miatt — nem me­hetett. — Az űrt, amit itt hagyott, senki nem tölthette be, távozása nemzedékek különös öröksége. Mihalik Júlia Bérlakások értékesítése Balassagyarmaton H jogszabályalkotók elrugaszkodtak a valóságtól? Országszerte „vihart arat” az állami tulajdonban álló házi ingatlanok elidegeníté­sének szabályozásáról szóló tanácsrendelet végrehajtása. Balassagyarmaton a májusi tanácsülésen az erről szóló tervezet végleges megvitatá­sát a tanácstagok a szep­temberi tanácsülésre halasz­tották azért, mert aggályok merültek fel a maradékta­lan végrehajtás ésszerűségé­vel kapcsolatban. A tanács­testület úgy határozott, hogy a város érdekeit jobban szolgáló javaslatot nyújtsa­nak’be. Ennek érdekében tartot­tak megbeszélést a közel­múltban a balassagyarmati tanács és a mellette tevé­kenykedő szakbizottságok képviselői- A vitaindítóban elhangzott, hogy a bérlaká­sok eladásáról 1969-ben ho­zott kormányrendelet már kilencedszer módosult, mert a vásárlójelölt lakó és a ta­nács érdeke ellentétes. Az ingatlanárak emelkedése alig követhető, így a tanács rö­vid távon nem érdekelt az eladásban. Ugyanakkor, ha maradéktalanul végrehajt­ják a' tanácsrendeletet, a ta­nács kezében alig maradna bérlakás, amivel a rászoru­lókat szolgálná és a befolyt pénz szinte semmire sem lenne elegendői Például, ha a Lendn-lakó- telepen egy lépcsőházat el­adnának, körülbelül hétszáz­ezer forintja lenne belőle a tanácsnak, ami egy fél la­kás építésére sem elég. A vitában elhangzott, hogy a kedvezményt biztosító ren­delet lehetőséget ad a jog­alap nélküli haszonszerzésre. Az ideiglenes bizottság el­Kilencedszer módosult ☆ Lelépésre négymillió ☆ A testület ajánlása nöke szerint, ha nem vál­toztatnak a tervezeten, a ta­nács „öngólt lő, a visszama­radó vezetés is megnézheti magát”. Végig kell gondol­ni a dolgot — mondta — mert elzárhatjuk az utat a fiatalok és a Rászorultak előtt! Ha a spekulációnak új lehetőséget teremtünk, az visszaüt a város vezeté­sére. Ezt ő nem vállalja, kilép a döntésből, mert itt él és nem mindegy, hegy! — Akkor miből lesz lakás, mennyi pénzben vannak a fenntartások, a lelépésék dí­jai? — kérdezte a másik bizottsági tag. A hatósági osztály vezetője szerint; ha megépül például tíz OTP-la- kás, felszabadul 6—8 tanácsi, amelyet oda tudnak adni a rászorulóknak, a kisebb la­kást a kispénzűeknek. A bérlakások értékesítésével ' a minőségi lakáscserék lehető­ségét is kizárjuk. Lelépésre tavaly \negymil- lió forintot fizetett <a tanács hetven főnek, ebből azok lakását nem lehetett volna megoldani. Ha ezt a tör­vénytervezetet maradékta­lanul végrehajtjuk, a jelen­legi 160 tanácsi lakásigény­lő hova forduljon? Ezt nem lehet megengedni. Ellenérv­ként elhangzott, hogy a ta­nácsi lakások magánkézbe kerülésével sok millió forint­tal csökkenne a tanács ki­adása és a felújítási költsé­gek csökkenése is jelentős megtakarítást jelentene. A szenvedélyes vitát a tanácsadó testület a követ­kező ajánlással zárta le: azt a lakásállományt, amely a kezdőknek a lakáshoz való jutás jogát megadja, véde­ni kell- Ezért a Lenin- és Nógrádi-lakótelepi jó állagú- bérlakásokat és a távfűté­ses lakásokat nem javasol­ják eladásra. A rendeletet úgy kell megalkotni. hogy lakásonként meg kell vizs­gálni az eladás ésszerűségét és ami a város számára fon­tos, tilalmi listára kell ten­ni. Az eladásra kerülő la­kásokat csak reális forgal-* mi értékben értékesíti a ta­nács, a jogszabály előírta ’ kedvezményekkel. A speku­láció megelőzésére \ ötévi elidegenítési tilalmat írja­nak elő, bár a magasabb ; rendű jogszabály ezt eltö­rölte, de mivel nem tiltja, a város vezetése ezt megte­heti — javasolták a megje­lentek. A szeptemberi tanácsülés­re a fentiek szellemében ke­rül a tanácsrendelet megvi­tatásra. Ez várhatóan akkor is ellenvélemények ütközte­tésére ad majd lehetőséget. A város lakóinak érdekeit szolgálná, ha addig is, ott is, ebben a témában minél több, a köz javára szóló vé­lemény hangozna el. Szabó Endre Nógrádiak Hevesen / A meleg vizéről hires Heves város strandját sokan keresik fel a nyári napokon megyénkből. Vállalataink, üzemeink létesítettek a strand kör­nyékén üdülőt, ezzel is biztosítva dol­gozóik kulturált pihenését. A Salgó­tarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár, a Bátonyterenyei Fűtöbor. a közútigaz- gatóság és a bányagépgyár dolgozói már törzsvendégnek számítanak He­vesen. Felvételeink a nyári kánikulá­ban készültek az. üdülöem berekről. — Rigó Tibor képriportja— *

Next

/
Thumbnails
Contents