Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-08 / 185. szám

érkezett... /£*7/ Egy osztálytalálkozó emlékére Tengerentúli szécsényi hölgyek mondták Július közepén tartottuk a 40 éves osztálytalálkozót Szécsényben. Ennyi év után két olyan osztálytárssal is találkozhattunk, akik ten­geren túlról érkeztek haza szülőföldjükre, Szécsénybe. Mi polgári iskolásként kezdtük, de már az első év vége előtt átminősítettek bennünket általános iskolai tanulókká, így mi voltunk Szécsényben az első általá­nos iskolát végzettek. Az osztálytalálkozóra most csak a közelebb lakókat hívtuk meg, aa Ameriká­ban élő két osztálytársunk hazai látogatása miatt szer­veztük így. A kelleténél is jobban faggattuk őket, de amit elmondtak, azt érde­mes közreadni: Domszky Teréz, asszony nevén Tóth Istvánné Arizo­nában él, 12 éve ápolónő egy kis kórházban. Tanul­mányait munka mellett vé­gezte, s ma már főnővér. Mint mondta, nehéz mun­kát végez, mert az ápolók­nak szakmailag sokat kell tudniuk és sokat dolgozni­uk. Ott a nők csak 60 éves korban tudnak nyugdíjba menni. A nettó havi kere­sete kétezer dollár, de ez úgy jön ki, hogy a bruttó keresetből háromfajta adót is vonnak, így állami, me­gyei és városi adót. Az egészségügyi etikáról el­mondta, hogy ott, amit a be­teg óhajt, azt meg kell ten­ni, mert ő fizet. A hála­pénzt ott nem ismerik. Vi­szont egy operáció 30 ezer dollárba kerül. Emellett a gyógyszer is drága. Meg­őrizték a magyar nyelvet. Tizenkét év után csak most tudtak hazajönni, de már több kiábrándulásuk is volt. Legrosszabb, hogy a forin­tot Budapesten több szálló­ban nem akarták tőlük el­fogadni. Szerinte Magyaror­szágnak szép történelme van, ezért kell megmarad­ni igazi magyarnak. . . Vavrovics Éva osztálytár­suk, asszony nevén Rau Ferencné Detroitból jött ha­za férjével látogatóba. Ö még 1956-ban került ki, itt­hon könyvelő volt. Mivel nem ismerte az idegen nyelvet, így egy ideig nem tudott dolgozni, csak nevel­te a gyerekeket. Később ki­tanulta a fodrászatot, de ott nem igazán jó a fodrász­szakma, ezért elment ápo­lónőnek az öregek otthoná­ba. Két éve már egy nagy kórházban dolgozik, mint ápolónő. Azt is elárulta, hogy az itthoni színjátszás­gyakorlatát már Detroitban is gyümölcsöztette, amikor éppen Feleki Kamilla! sze­repelt egy jelenetben, de még falusi lakodalmast is játszott. A „táncos lábú" Évike legnagyobb öröme, hogy a lánya tánciskolában tanít, s már van két szép unokája is. A tengerentúli hölgyek­től érdeklődtem a kereske­delem és a lakáshelyzet iránt. Elmondták, hogy ott nagy élelmiszerboltok van­nak, ahol mindent lehet kapni, de jó drágán. A hús a legdrágább, főleg a mar­hahús. A gyógyszertárakban köznapi cikkeket is árusíta­nak. A vendéglátásban és a fodrászatban itt is van bor­ravaló, mely általában a fi­zetendő összeg tíz százaléka. A lakáshelyzetről elmond­ták, Rogy a fiatal házasok ott sem tudnak lakást vá­sárolni, mert egy kétszobás lakás 80 ezer dollárba ke­rül. A fiatal házasok azért kel, hanem bútorozott la­kást vesznek bérbe. Egv hálószobás lakás havi lak­bére 350 dollár körül van. Ott nem ismerik a „stafí- rungot”, mint hazánkban, mert a házzal együtt bérel­nek minden felszerelést. Az osztálytalálkozó, mely csak előzetese volt az au­gusztusi nagy találkozónak, jó hangulatban ért véget. Dudás Pál Változó szemlélet a Volánnál Az autóbusz-közlekedés­sel kapcsolatos levelek kö. zött megszaporodott azok száma, amelyek nem a pa­naszokat, hanem az utasok köszönetét, elismerését fe­jezik ki. A Fórumban to­vábbra is helyt adunk ezek­nek. „Az új menetrend beve­zetésétől lecsökkent -a ko­rábban tapasztalt utaspa­naszok, -kifogások száma’’ — ad hangot saját vélemé­nyének Szűcs Ferenc leve­lezőnk, aki a Pásztó és Mátrakeresztes közötti út­vonalon buszozik rendsze­resen. Mint írja levelé­ben; „a buszok pontosan közlekednek és ha netán a vonat késik, azt is bevár­ják”. Salgótarjáni olvasónk kérdezi Miért ilyen gazos a temető és a patak? „örülnénk annak, ha a gyomirtó szer nem csak az épülő új út menti patak­részre, hanem a kohászati üzemektől folyó szakaszra és a városi köztemető gyom­erdejének a kiirtására is jutna” — írja a levélírónk. „A patakmederben és a partjában nőtt gaz akadá­lyozza a víz elfolyását, fel­fogja a szemetet, amely benne büdösödik és fokozza a fertőzésveszélyt” — sorol­ja észrevételeit, azzal a szándékkal „hátha valaki észreveszi azt, hogy köze van ennek a megszünteté­séhez. Sajnos, nem törőd­nek vele” — jegyzi meg többek között. Észrevételeit így folytat­ja: „...Ilyen gazos temető nincs több az országban, mint a tarjáni. Ha a sírnak gazdája és gondozója már nincs, az nem azt jelenti, hogy a környezete rendbe­tételének nincs más megol­dási módja. Én rendben tar­tom a szüleim sírját, de elszomorodom, ha arra gon­dolok, hogy egykor az én síromhoz is derékig érő gazban kell majd jönni, mint ahogyan most én te­szem. .. ” Tóth J.-né Salgótarján, Salgó út Környezetvédelemhez és a városszépítéshez kapcsolódó figyelemfelhívó levelével és személyes ' törekvésével egyetértünk. Csendes átadás Örhalomban Pártházra költötték a milliókat? * ■ Olykor tévednek a ..léi értesültek” * ' If I Wmm \ ' | Ilii - ? é w&Má Megsúgta nekem a minap az egyik fiatal ember, hogy Örhalomban pártház épül. Ha a mai kornak megfelelő kemény, kritikai hangvételű cikket akarok írni, járjak utána. Bevallom, már előre hegyeztem a ceruzám, mert micsoda dolog az, hogy ebben a sze­gényes világban pártház építésére költik a pénzt! És egyáltalán Örhalomban már sem­mi nem hiányzik a lakosoknak? És, ha új pártok alakulnak, ők is építenek egy szék­házat? Vidéki idill-kj­A szebb városért Az egyes társadalompoli­tikai feladatok megvalósítá­sához, az alapellátás szín­vonalának fejlesztéséhez, a város környezetének, ar­culatának formálásához az elmúlt esztendőben is jelen­tősen hozzájárult a társa­dalmi munka Szécsényben. Erre az évre — költség- vetési tervéhez kapcsolódó­an — a városi tanács 22 millió forint társadalmi munkaértéket tervezett. Az első fél évben a tennivalók mintegy negyven százalékát végezték el a helybeliek. Sikeres volt a tavaszi parkosítási, fásítási akció, mely ősszel folytatódik majd. Egészségügyi és gyermek- intézményeknél a terepren­dezéseket, a nagytakarítá­sokat, parkosításokat a ga- mesz szervezi, a termelő- szövetkezet — együttműkö­dési megállapodás kereté­ben — a földutakat tartja rendben, esős időben a fő- útra kerülő hordalékot is el­takarítja. — Tavasszal lett kész a mozgalmi házunk — mond­ja Kiss Gyula, a területi pártbizottság titkára. — Kétmillió 100 ezer forint­ba került az épület. Másfél milliót a párt központi pén­zéből kaptuk. Háromszáz- ezer forinttal a tanács tá­mogatta az építkezést. A fennmaradó összeget társa­dalmi munkában ledolgoz­ták az emberek. Legtöbb munkát a párttagok végez­ték, de segítettek a párton- kívüliek is. Megmozdult az egész falu, nem kérették magukat a lakosok. Ez a ház valóban a falunak épült. Kiss Gyula valószínűleg leolvashatott valami két­kedést az arcomról, ezért végigvezetett a mozgalmi házon. A tanácshoz simuló épületben helyet kapott egy házasságkötő terem. Ez a helyiség más rendezyények befogadására is alkalmas. Lehet itt tanácsülést tarta­ni, téeszrendezvényeket, sportköri összejöveteleket lebonyolítani. Ugyancsak az épületben található az új könyvtár. A korszerű, vilá­gos könyvtárszoba jól szol­gálja az olvasókat. A régi épületben — átalakítás után — öregek napközi otthona lesz! Mindössze egyetlen szobát foglal el a párt az épületben. Nem túl nagy a helyiség, az MSZMP területi szervezetének gyű­léseit mégis meg lehet benne tartani. — Volt olyan párttagunk, aki azt mondta, már har­minc éve fizeti a tagdíjat, mégsem lát belőle semmit — folytatja Kiss Gyula. — Ügy vélte, minden pénz a közösbe ment. Most, hogy elkészült az épület, úgy ér­zi, valamit visszakapott be­lőle. Hangsúlyozom, ez a ház a falu egész lakosságá­nak épült, nincs bezárva senki előtt. Ha valamilyen alternatív szervezet alakul a területen, ők is bejöhet­nek a mozgalmi házba. Tudom, a mozgalmi ház elnevezés manapság nem divat. De hát ez tényleg a nevéhez méltóan funkcio­nál! A ház szolid, semmi ki­hívó nincs benne. Mind­össze az új címeren akad meg a szem, ami tulajdon­képpen régi. Jelentősebb összegbe kerülhetett a réz dombormű. Persze, amikor megrendelték, még nem tudhatták, hogy esetleg ha­marosan ki kell cserélni. . . — örömmel adtuk a há­romszázezer forintot az építkezéshez, hiszen házas­ságkötő termet, könyvtárat úgyis kellett volna építe­nünk — veszi át a szót Hegedűs József tanácsel­nök. — Most, hogy fel­épült, használhatja a lakos­ság. Ilyen olcsón nem ju­tottunk volna helyiségekhez. Egyébként a vb annak idején megszavazta az ösz- szeget. Nem a tehóból „sza­kítottuk" le a pénzt. Azt teljes egészében elkülönítet­tük, s már épül is belőle a tornaterem. örhalomban nem párt­ház, hanem mozgalmi ház épült. A tanács és az MSZMP ezúttal ésszerűen élt a kínálkozó lehetőségek­kel. A nehéz gazdasági kö­rülmények közepette fel­húzott épület nem öncélú székház. Ügy tűnik jól jár­tak vele a lakosok. Szerencsére nem lett igaza a „jól értesült” fiatal­embernek. Szerencsére hiá­ba hegyeztem a toliam.. Adám Tamás E rrefelé, Cereden és kör­nyékén, ahol a föld termőképessége az or­szágostól jóval alacsonyabb megyei átlagtól is elmarad’, ősrégtől kincs az erdő, hi­szen emberek sokaságának kenyerét biztosítja. A hely­beli Ceredvölgye Mgtsz föld­területének egyharmadát borítja erdőség, s az éverjte kitermelt 10 ezer köbméter fát rakodólappá és bútorléc­cé feldolgozva, továbbá tű­zifaként hasznosítják. A mezőgazdasági üzem erdészete két jól képzett, nagy tapasztalatú erdészt foglalkoztat. Közülük egyik a 42 éves Mihály István, aki napra pontosan tudja: 1971. október 16_án töltötte itt az első műszakját. Ahogyan most már nevetve megjegyzi: azonnal beledobták a „mély vízbe", percnyi betanulási idő nélkül rábízták a több mint 1500 hektár erdő min­den gondját-baját.- Hogy ma is teszem a dolgom, mutatja: nem rok­kantam bele a nem kis fel­adatba - mondja. - Mert szép szakma a miénk, csak roppant időigényes, sok ide­gességgel jár. — Ha megmagyarázná. .. - javallom. — Nézze - vesz mély léleg­zetet -, reggel ötkor kelek. Ha az aznapi teendőim enge­dik, akkor megreggelizem. De leggyakrabban éhgyomorral jövök el otthonról. Délben bekapok valami hideget, kedvező esetben nyársalok, szalonnát sütök, öreg este van, mire hazavergődöm. Az idegeskedést meg az okoz­za, hogy kevés az ember, elavultak a gépi berende­zések, s ilyen adottságok mellett is leginkább hegyes, gödrös, vízmosásos terepeken kell a fát kitermelnünk, ©ly- kor álmomban is a munka foglalkoztat, s mire felébre­dek, álmosságot érzek az egész testemben, csurom­vizes rajtam a pizsama. — Miért erdészkedik, ha ennyire mostoha az élete?- Maga félreértett: nem panaszkodtam, csak megvi­lágítottam a helyzetemet, szóvá tettem a problémái­mat. Ennek ellenére a mos­tani kilencezer forintos brut­tó fizetésem háromszorosá­ért sem mennék el máshová, módosítanék pályát. Szívből szeretem a mesterségem, már gyermekként is arról álmodoztam, hogy majdan erdész leszek. Meg kell mondanom, nem volt sima az idevezető ót...- Apropó! Hogyan lett erdész?- Talán kezdem azzal, hogy gyári munkás édesapám is kedvelte az erdőt, szere­tett a szabadban járni. Za- baron laktunk, s csatango- lásaira rendszerint engem is magával vitt. No, volt ne­kem kis őzem, rókám, vad­macskám, még ugróegerem is. Manapság úgyszintén nagy állatbolond vagyok. Visszatérve a gyerekkorra: szóval így ivódott belém a természet imádata. Rábeszé­lésre mégis gimnáziumban érettségiztem. Ezt követően, munka mellett, levelezőn vé­flz erdész kedvence a harangvirág geztem el az egri erdészeti technikumot. Egész életem­re boldogtalanságban szen­vedtem volna, ha vágyam nem teljesül. A tótújfalui fafeldolgozó üzem vezetőjének irodájá­ból, ahol eddig beszélget­tünk, elindulunk terepre, fa­kitermelőket látogatunk meg a közeli László-völgyben. Útközben folytatjuk a dis­kurzust.- Meséljen a családjáról! - kérem. — A feleségem óvónő Za* baron. Egy fiunk van, or­vosnak tanul Pécsett. Az asszony, aki egyébként úgy­szintén szereti a munkáját, mindig mondogatta neki: elég a családban egy erdész, nézzen magának valamilyen „normálisabb” foglalkozást.- Miként érintette fia vá­lasztása?- Tiszteletben tartom a döntését, mert gyógyítani életre szóló hivatás. Kizá­rólag odaadással, mondhat­ni alázattal lehet jól csinál­ni, miként az erdők fáit óvni, gondozni, majd az em­ber javára hasznosítani. Mindegy az, ki, mivel keresi meg a kenyerét, de azt tel­jes szívvel művelje, s tevé­kenysége legyen értékes a környezete számára. Megállunk a hajlatban. Felmutat a magaslat irá­nyába :- Nézze, ezeket a sudár, szemrevaló fenyőket, mennyi­re idegenül hatnak ezen a tájon. Errefelé a tölgy és a cser a honos fafaj. Jóma­gam mégis csodálatot érzek a természet e kecses teremt­ményei iránt, ami abból adódhat, hogy az őseim Er­délyből származnak. Azon a vidéken lue- és jegenyefe­nyők koronázzák meg a he­gyeket.- Gondolom, úgy ismeri a gondjaira bizott erdőt, akárcsak a tenyerét. Tudja például, hogy hol szedhet gyöngyvirágot.- A gyöngyvirág nem te­rem meg ezen a tájon. Van viszont ibolya, amelynek ugyan nincs illata, de roppant ékes. Annál illatozóbb a bükkö - sökben fellelhető szagosmü­ge. Nekem azonban mind­ezek mellett a harangvirág a kedvencem. Tömeges meg­jelenésű, s ha szirmot bont, lila színű palástot borít az erdőszélekre. Kolaj László Fotó: Bábel Lásztó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents