Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-07 / 184. szám
1989. AUGUSZTUS !.. HÉTFŐ NOCKAI) 3 A jelöltek listájáról: Alapszervezet a házban tJj oluasztáböl csapolnak a tűzhelygyárban Valahol igazuk volt, a szocreál művészeknek, amennyiben szimbólummá vált alkotásaikban, a narancsfénnyel folydogáló olvadt vas. Tényleg megkapó a látvány, ám tegyük gyorsan hozzá: a tűzhelygyári új olvasztósor sokkal inkább lesz emlékezetes környezetkímélő volta miatt, hiszen a korábbi technológia során a levegőbe került por- és gáztömeg már-már elviselhetetlen volt olvasztárnak, s az utca emberének egyaránt. Néhány hete, ottjártamkor, az öntöde tetőszerkezetéről egy- egy fuvallat mázsányi port emelt a levegőbe, s még az is „kormossá” vált, aki egyébként egy szalmaszálat sem tett keresztbe. Most? Fekete leplét levetette a csarnok, kilátni az ablaküvegeken, elviselhető a levegő, mégha a felejtésre ítélt berendezés nyomait a gazdag eső nem is tudta eltüntetni. .. A gyűlésen, ahol Kalocsai Attilát, a MÉSZÖV titkárságának vezetőhelyettesét kongresszusi küldöttnek jelölték, igen élénk vita alakult ki. Arról többek között, hogy miért a párt- értekezlet dönti el, ki legyen a kongresszusi küldött? Ha már a városi párt- bizottság — teljesen önkényesen — körzetekre osztotta a várost, miért nem kaphatják meg a delegálás jogát az így kialakult területi egységek? Az is szóba került, hogy a jelölteket megismerni, s közülük kiválasztani a legrátermettebbeket korántsem lesz egyszerű. Az időkorlátok aligha teszik lehetővé, hogy mindegyikük lehetőséget kapjon véleményének kifejtésére. Talán jobb lett volna, ha a szolgáltatásban, a kereskedelemben dolgozó hétszáznál több párttag, a harminc-egynéhány alapszervezet választ küldöttet. A területről két jelölt vesz részt a városi, a megyei pártértekezleten. Mondom Kalocsai Attilának, mi történik. ha nem mellette voksolnak? — Végül is hasonló gondolkodású a másik jelölt is... Aztán kendőzés nélkül hozzáteszi : — Azért csalódás érne... Ügy készül, hogy a pártértekezleten, s ha eljut, a kongresszuson is elmondja véleményét. — Sok minden foglalkoztat — mondja töprengve. —» Az alapszervezetben úgy ismernek, mint a reform emberét, jóllehet nem vagyok tagja reformkörnek. Meggyőződésem ugyanis, hogy nem reformköröket kell alakítani. Az alapszervezeti munkát kell úgy szervezni, hogy a reform szellemében dolgozzanak. Mi is erre törekszünk az alapszervezetben és talán léptünk valamit előre. Élénkebbek lettek az összejöveteleink, őszintébbek a megnyilatkozások. Azt gondolom. a párt helyzetét, a város életét érintő fontos kérdésekben sok hasznosítható ajánlást, javaslatot juttatunk el a városi pártbizottságra. S .fölöttébb elgondolkodtató, hogy soha egyetlen visszajelzést sem kaptunk... Mondja, jó néhány kérdés érdemi vitájához kevés az információ az alapszervezetekben. Töprengések és kétségek között folyik a szó arról is, hogy maradjanak-e a munkahelyeken pártszervezetek, vagy a területi pártmunkát kell erősíteni? — A követendő gazdaság- politikai irányokat makroszinten határozza meg a párt... Ezt aztán a pártszervek. a párttagok képviselik, segítik a munkahelyeken — hangzik a véleménye. — A tét a hatalom, ezért ott kell lenni a pártnak a lakóterületen, a helyi hatalomban, így lehet aztán felfelé építkezni. .. A gondolat, amit egv ideje a fejében forgat, talán egészen eretneknek tűnik. A házban, ahol él, alapszervezetet próbál szervezni A lakók ismerik egymást, a közös munka jól összehozza, együtt tartja az embereket. Olyannyira, hogy önálló erőként léphetne fel az alapszervezet esetleg a tanácsválasztásokon is. Kalocsai Attila huszonhét esztendős és az ifjúsági szervezet fáradhatatlan társadalmi munkása ma is. így aztán f iatalok örömei, gondja! sem ismeretlenek előtte. — Több dolog is nyugtalanít — jegyzi meg — teljesen független attól, hogy az én dolgaim rendezettek. Még lakásom is van, két és fél éves kislányt nevelünk. A fiatal családok helyzete azonban nehéz... Azt gondolom, Salgótarjánban is valami hasonló megoldást kellene keresni, ahogy most Budapesten próbálkoznak. Bérlakásra szükség van, és arra is, hogy a lakás helyett a rászoruló családok kapjanak támogatást. Salgótarjánban él, itt is született- Érdekelt abban, hogy mozduljon, gyarapodjon a város. — Nem tartom szerencsésnek. s erről 1986-ban a KISZ megyei' küldöttértekezletén is szóltam, hogy az értelmiségi fiatalok elvándorolnak tőlünk — magyarázza. — Mások jönnek helyettük, akiknek lakást, letelepedési segélyt adunk, hogy maradjanak. Mi, akik itt jobban élünk, jobban kötődünk a helyhez.. Nem kellene szégyellni a lokálpatriotizmust, sajnálni a támogatást a helyiektől. Ha hasonló feltételeket teremtünk számukra is, nemcsak visszajönnek, talán el sem mennének a fiatal szakemberek. .. V. G. Évente mintegy 150—200 tonnányi port okádott ki magából a hagyományos kupoló. Panasz volt a gyárra, hiszen a környező térségben parkoló autók el- színeződtek, nem is beszélve a láthatatlan kórról, a szilikózisról, bár ennek eredetét kétségtelenül nehezebb bizonyítani. Ez már a múlté, hiszen a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár július 28-án egy környezetkímélő, korszerű berendezést helyezett üzembe. A részleteket Szalai János műszaki igazgató meséli el: — Az NDK-beli Gisag cégre esett a választásunk, amikor a technológiakorszerűsítés megvalósítását elhatároztuk. Árban és elvárásban ez volt a legkedvezőbb lehetőség, hiszen mindössze 42 millió forintba került és véglegesen megoldja a levegőszennyezési problémánkat. Szocialista piacon jelenleg nincs ennél jobb. A pénz egy részét saját erőből fedeztük, míg a hiányzó 13 milliót a környezetvédelmi alapból nyertük el. Külön kiemeli, hogy kétfokozatú leválasztás során szűnik meg a por- és a gázszennyezés. Amit az erre járó szürke gomolyagként érzékel, az nem más, mint vízgőz, mindössze ez jut a környezetbe. — Eddig (augusztus 1. — a szerk.) két kemencét üzemeltünk be, a harmadik, tulajdonképpen a tartalék olvasztó szerelése pedig hamarosan befejeződik. A technológia is teljesen új, s ennek megfelelően javul a mi7 nőség, illetve a szürkeöntvény kihozatala. ÉPP az újdonsága jelenti a legnagyobb próbatételt a kollektíva számára. Ahogy Szalai János fogalmazza: — Ezentúl a művezető nem sétálgathat ölbe tett kézzel a csarnokban; vezetőknek, dolgozóknak egyaránt fel kell majd nőni a feladathoz. Mindamellett számos olyan segédberendezést építettünk be, amelyek csökkentik a nehéz fizikai munkát, ugyanakkor sokkal több műszaki ismeretre van szükség a jelenlegi gépezet zavarmentes működtetéséhez. Teljesítmény, korszerűség, környezetvédelem! Ez a hármas jelszó jelentette a célkitűzést. Ám, azt sem feledhetjük, hogy a gyorsaságon is sok múlott. Egy hasonló berendezésegyüttest nemrégiben szereltek össze a Kecskeméti Zománcgyárban, két és fél hónap alatt. Itt a munkálatok öt hetet vettek igénybe, ám a műszaki igazgatóhelyettes büszkén jegyzi meg: — Ez idő alatt sem volt öntöttvashiány a gyárban! A gyorsaság — és tegyem hozzá: az önzetlen tenni akarás —, elsősorban a budapesti szerelőknek, az Elektroindustria szakembereinek köszönhető, ezen belül is Incze József szerelés- vezetőnek. Számukra nem létezett nehézség: ami nem stimmelt a rajzokon, megoldották egy kis improvizációval. Mit is jelentett ez az öt hét? Nos, Szalai János számára azt, hogy kényelmes irodáját feladva átköltözött az öntödébe. Agyon- lyuggatott köpönyege, itt- ott égési sebhelye bizonyítja, hogy egyfajta „miniszteri biztosként” felügyelte a pontos és gyors munkát. Olykor 12—16 órát töltött az épülő olvasztó közelében, bevetve német nyelvtudását is, hiszen a gyártó cég képviselői is jelen voltak a betanításnál. A lelkes stábból egyedül Durányikné Kiss Réka gyáregységvezető hiányzik, aki egy kilövellő olvadék elől próbált elhajolni, s eközben kificamodott a bokája. Földi Zoltán csapoló izzadtságcseppeket töröl le arcáról, s megkönnyebbülten elegyedik a beszélgetésbe: — Itt kérem nem kell bunkózni, mint a korábbi masinán, szóval könnyebb lett a munkánk, ötvenben kerültem a gyárba, de nem gondoltam volna, hogy egyszer majd ilyen csodálatos berendezéssel dolgozhatok. Közben már a harmadik kemencét fűtik fával, hogy a burkolat nedvessége eltávozzon. A próbaüzem csak ezután jöhet. A másik két „testvér” gyomrában viszont fortyog a nemes anyag, s kígyózik a kiömlő nyíláson át a kokillákba. — Számomra csak egyetlen gond merült fel — jön közelebb Tarnóczi Vilmos művezető —, hogy megtanuljam, melyik hibára mit lépjek! Már a tetőn folytatjuk a szemlélődést, ahol Incze József eleveníti fel a bő egy hónap „élményeit”: — A gyárvezetés hozzáállásáról csak felső fokon beszélhetek. Pedig voltak nehézségek: itthagytak a kevésbé alkalmas embereim. A munka mégsem állt meg, besegítettek a gyáriak. Akkor sem estünk pánikba, amikor a daru gémje nem tudott a megfelelő magasságba nyúlni. A füstcsöveket „szemre” hegesztettük össze a földön, s uram láss csodát: tökéletesen illeszkedett! A múlt hét szombaton aztán elengedhettük a pezsgősüveget, emlékszem: negyed nyolc múlt három perccel. Akkor szállt fel az első „füst”... T. Németh László Nagy ugrás hátra Lőttek a számítógépiparnak? Kína áll a Computer- vvorld-Számítástechnika július 29-i számának fokú. szában: az a Kína, amely június 4-e előtt tulajdonképpen már-már a felzárkózásra sandíthatott. Hiszen Kínának — 1984 óta — már van saját szuper- számítógépe; a Great Wall Corporation — ha nem is kielégítő mennyiségben — de gyártja a Magyarországra is exportált személyi számítógépeket; a pekingi egyetem informatika tagozatán egyre hatékonyabb a szakemberek képzése. A véres pekingi események előtt nem voltak ritkák azok a beszámolók és tanulmányok, amelyek azt mérlegelték, hogy miképp lehetne betörni az erőteljesen védett kínai számítógéppiacra. Mára mindez megváltozott. Kína ma már nem vonzó piac. azok a vállalatok — IBM, Wang, Olivetti, Data General, Hewlett Packard, DEC —, amelyek eddig elégedettek voltak a kínai üzletekkel, most aggódva figyelik a politikai fejleményeket. A kínai fővárps számítógép- ipara gyakorlatilag megbénult; a külföldi cégek többsége Hongkongba vonult vissza, ott várja ki a/ események jobbra fordultát. A távközlési eszközök sorsa is tanulságos. Korábban a kínai kormány vállalta a nyitást a demokratikus világ felé, s ez kifejeződött a nemzetközi távíró- hálózatba való bekapcsolódásban is. Az országba került technikai eszközök a tüntetés néhány napjában azonban a diákokat szolgálták: a telefaxok, telefonok ontották a híreket, amiket a kormány igyekezett titokban tartani. Nem csoda, hogy a kormány a katonai beavatkozást követően azonnal a távközlőhálózat ellen fordult: a telefonvonalak nagy részét átvágták, az élő vonalakat pedig lehallgatják. A kínai lakosság nagy részének — még a főváros vonzáskörzetében is — fogalma sincs a vérengzésekről, a vidéken élők nem hallottak a vezetésben folyó hatalmi harcokról. Egészében — immár műszaki oldalról is — úgy tűnik, Kínának ismét sikerült egy nagy ugrást tennie: hátra. Nyaralni óh! BRG-sek óhaja — szabadság nélkül megy a nyár! Évekkel ezelőtt harcoltak a szakszervezeti beutalókért Szécsényben is, a BRG REKORDTECH Részvénytársaság dolgozói, az idén már megcsappant az érdeklődés. „Vék- nyak vagyunk a pihenéshez!” — s ujjúkat jellegzetesen morzsolgatva a pénztárca ürességére céloztak a munkapadok mellett üldögélők. Így aztán nincs a szabadságolások miatt nehéz helyzetben az üzem, a munkaszervezés a nyári hónapokban sem okoz gondot. Az összlétszám ötödé van átlagban távol az üzemtől, de ebben már a betegek, s igazolatlan mulasztók is szerepelnek. Képeinken a néhány napra üdülni, vagy Hornyán Júlia és Bartus Dóra balatoni kirándulásuk után már legfeljebb a Bánki-tóra jutnak el. Estók Éva karácsonyra tartogatja a „szabiját.” Beszkidné Kiss Szilvia a lakásfestéssel töltötte idejét, a pár nap már a kétéves gyermekére maradt. Gáspár Szeréna: „aludni, pihenni, zenét hallgatni! S víz mellett lenni! De miből és kikkel?” Kulcsár József képriportja
