Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-01 / 179. szám
jjgjgn^PáiÉgiwlWT-^^2^^ TELEXEN ÉRKEZETT^! Bene Péter példát mutat Áz „alpesi" eresztvényi buszmegálló Az Ereszívény és Salgóbánya közötti gyalogtúrázás közben véletlenül bukkantam rá arra a tüneményre, amely Eresztvény-felsö buszmegállóban van, mintha nem is szép hazánk szegletében lettem volna, hanem valahol a Stájer- Alpokban. Csak egy mási-k alkalommal vettem igazán szemügyre, amikor egy eresztvényi asszony, Básti Gvuláné szorgoskodott a kis parkban: virágot ültetett, kapálgatott, gyomtalanította az ágyáso- kat. — Talán bizony az erdészet készítette ezt a szem- revaló buszvárót? — kérdezem. — A, dehogy. A Bene Péter csinálta ezt, szinte egyedül, akinek errefelé van a hétvégi telke — válaszolja érdeklődésemre. Bene Péter salgótarjáni nyugdíjas igazán mesteri munkát végzett. A szorgoskodásban a régi kőbányászok segítettek neki. talán azért, mert a kőbányászat emlékére is készült. Ha már megkapták tavasszal az új buszmegállót, széppé, kellemessé varázsolták ezt a korábban bozótos, gazos helyet. Bizonyára sokat dolgozott vele, s az anyagot — a köveket kivéve — ő hozta ide, ám a „rongálókat” ez nem érdekli. Nemrég a nyírfa korlátokat tépték le, s a virágokat is gyakran tiporják. Básti néni vigyáz rá. amikor itt van, és gondozza, ápolja a kis parkot. Persze már bírálták is a szép munkát. „A fenyőkön miért hagyta az ágakat, a részeg emberek még megsebezhetik magukat" — fogalmazták meg az „aggódók”. Pedig ez így szép és hasznos. A várakozó utas még a szatyorját is .ráakaszthatja... Erre járva nem győzöm csodálni. A várakozó kialakítása, pikkelyes teteje, a mókusok és minden más igazán ötletes. A nagy kő mögött álló ágasfa tetején pedig egy hatalmas faragott tölgyfalevél, rajta a felirat : ERESZT VÉNY-FELSŐ. Még zsindelyes süvege is van. És milyen a sziklakért! Ez minden elismerést megérdemel. Jó lenne, ha sokan követnék Bene Péter példáját. Szép volna, ha a hegyi kanyargós útjaink buszmegállóinál mindenütt hasonló látnivaló volna... A szépet szeretők, a természet- barátok népes tábora nevében köszönöm az áldozatos munkát. Személyes élményét megosztotta, köszönetét kifejezte rendszeres levelezőnk : Dudás Pál Salgótarján Romhányi vendéglátók Szerkesztőségünkhöz több olyan levél érkezik, amelyek a vendéglátóhelyeken tapasztalt „nem vendégmarasztaló” állapotokról szólnak. Bizonyára a levélírók nem csak ilyen módon fejezik ki rosszallásaikat, hanem azzal is, hogy az ilyen helyeket elkerülik, szolgáltatásaikat a jövőben nem veszik igénybe. De van ellenpélda is, ez a levél Somogy megyéből érkezett, „Vidéki útjaim során a napokban Romhányban jártam és szabad időmben fölkerestem a fáradt Vándor panziót. Itt olyan fogadtatásban és főleg szolgáltatásban volt részem, amelyet eddig csak nagyon kevés helyen tapasztaltam. Speciális, ízletes ételek, bőséges adagok, udvarias, előzékeny kiszolgálás... Nagyon sok ehhez hasonló egységre lenne szükség az országban. A vendéglátó vezetője azon dolgozik, hogy az ide fáradtan betérő vándorok felüdülve és ne bosszankodva távozzanak. Máskor is igényt tartok a szolgáltatásukra...” Farkas Béla Kaposvár, Gyár utca 26. Levél Nyíregyházáról Köszönet a MÁV-nak Zeneszóra gyorsabban nőnek a növények Japánban egy melegház munkatársai kísérletek sorozatával bizonyították be' azt a tényt, hogy a növények növekedésére serkentőleg hat a zene. A vizes tápoldatban fejlődő növények, egy akusztikai szakember által külön erre a célra kifejlesztett hangszórón keresztül áramoltatott mély hanghullám okozta légrezgéseket érzékelik. (MTI) Csapatmunka a „visszarendeződésért” Vészjelzések: kor- és kórtünetek F.gy asszony öngyilkos lett. A legmarkánsabb emlék, amit róla őrzök: váratlanul fel-felcsatta- nó, jó ízű. önfeledt’kacagása. Vidám természetű volt? — Talán az lett volna, ha a férje rendszeres ivászatával nem keseríti meg életét. De ő nem panaszkodott, nem fenyegetőzött. Hátborzongatóan számítóvá vált: megvárta, hogy felnőjjenek a fiai, és... akkor elkövette szörnyű tettét. Azt • mondták, neurotikus volt, de nem vette komolyan ■ ■ ■ ■■■■■ ■■ .... ................................. • ---A népbetegséggé hatalmasodott neurózis, az idegek megbetegedése a századvég egyik nemkívánatos kísérőjelensége. A nemek közti arányát tekintve már a nők viszik a prímet, aminek a magyarázata kézenfekvőnek tűnhet: velük szemben több az elvárás, s bár igyekeznek megfelelni igazán sokoldalú szerepüknek, közben felőrlik magukat, vagy másokat. A férfiak sorsa is lehet hasonló. A kiutat közülük többen keresik az alkoholmámorban és sokuk már későn eszmél : ez nem menedék, hanem újabb csapda. Jó esetben mindkét nembeliek az egymásba gyűrűző, látszólag kiúttalan konfliktushelyzetek, belső feszültségek oldásához külső segítséget keresnek. Ütjük leggyakrabban a salgótarjáni „Ideggondozó Intézetbe” vezet, ahol — ha indokolt — gondozásba veszik őket. Nem ritka, hogy zsúfolásig megtelik itt a váróterem. Képe: keresztmetszet a társadalomról; a nők és férfiak különböző korosztályokból, más-más szociális háttérrel — sorukra és sorsukra várnak. Remélik, valaki kézbe veszi az irányításukat, mert egyedül képtelennek bizonyultak erre, s félő, kisiklanak. Vannak közöttük közönyösek, sőt alpszékonyak, szót- lanok, vagy élénkek, han- goskodók, szókimondók. Az ajtónyitásra, a szóli- tásra, ki erre, ki arra indul: jobbra a pszichiátriai rendelőbe, vagy balra a pszichológiai laboratóriumba, ahol dr. Váradi Anna pszichológus fogadja olyan érdeklődéssel a belépőt, amely — mint mondja — mindenkinek kijár. Csakúgy, mint annak a szüntelen érzékeltetése: a hozzá forduló bizalma becses. Ma, a lélektan reneszánszának korában a lelki problémák orvoslását, már szükségesnek tartják az emberek, s tudják hová, kikhez fordulhatnak segítségért. Ezt mondhatja a tapasztalás, ezt mutatja az emelkedő betegforgalom. Ez az aprócska helyiség megszámlálhatatlan alkalommal volt már néma tanúja a kurta és vég nélktúi. nemegyszer sírásba fulladt vallomásoknak. A hozzáértőnek, a lélekgyógyásznak, rendkívül idő- és emberigényes, egyfajta készenléti állapot a munkája. Számára a görcsösen összekulcsolt, vagy egymást tördelő kezek, a sápadt arcok, vonagló ajkak, a merev, távolba néző szemek — figyelmen kívül nem hagyható vészjelzések. — Jelentkeznek hozzánk telefonon, sőt levélben is. Nagyon tanulságos a gondozás megszűnte utáni kapcsolattartás: nem ritka, hogy öt-tíz évre, sőt annál is nagyobb időtartamra szóló mély barátságok szövődnek köztünk. Visszajelzéseik burkolt köszönetnyilvánítások: amit közölnek, abban nincs semmi rendkívüli, és mégis... mert a nehezen visszaszerzett belső egyensúlyról vallanak — mondja a pszichológusnő. — Akárcsak a megjelenésük, az öltözékük, a munkájuk, a taglejtésük, a beszédük. Mindezek fogadásához a mások problémáira való nyitottság, a beleélő készség igen fontos adalék, de kell ehhez még más is. — Sok olyan történés volt, van az én életemben, ami felhívta arra a figyelmemet: mennyit ér egy ember a társadalomban. Az ember, aki mindenre képes, s mégis talányos, mert nem tudni, hogy a lehetőségeivel mire jut, milyen fékezőerőkkel találja magát szemben, s miként lesz úrrá a nehézségeken. Mindebben nagy szerep jut az önnevelésnek, az egyén belső indíttatásának. De túl ezeken, sokaknak a legtöbb baja véleményem szerint abból adódik, hogy elvárásaik vannak- az élettől: úgy vélik, nekik ez is és az is jár... S ha egyikmásik nem teljesül — ami gyakran megtörténik — kész a tragédia, amit a maguk szűk világában kozmikus méretűvé tágítanak. Dr. Kocsis Edit, az intézet vezető főorvosa, aki 1983 óta látja el a pszichiátriai rendelést, így fogalmaz: — A gondozás célja, a személyiség önerejének a visszaadása, mely mindig hosszadalmas munka eredménye, azért is, mert a lelki eredetű betegségek több tényezőre vezethetők visz- sza. Szerepet kaphat ebben öröklött hajlam, testi-lelki szenvedés, az életút megpróbáltatásai, az égvén „túlterhelt'’ alkalmazkodóképessége, a halmozódó pszichés feszültségek. A következmény súlyos: a személyiség eltorzul. A „visszarendeződéshez’’ egy therápiás közösség — orvos, pszichológus, szociális szervezők és az ápoló — csapatmunkája szükséges. ök azok, akik fanatikus kitartással tanítják újra élni az árral sodródókat. A kilátásaink? — Nem túl biztatóak: már a gyerekek között is vannak szép számmal neurotikusak — hisz a mi neveltjeink — s az életkor előrehaladtával a lelki betegségek szaporodnak. S, hogy mi a megoldás? A társadalom alapbajainak mielőbbi orvoslása, mert a fentiek „csak” ezek tünetei. Mihalik Júlia A nyíregyházi 9-es Számú Általános Iskola Móra Ferenc nevét viselő kisdobos* csapata a Salgótarjáni Városi Tanács ifjúsági és úttörőtáborában töltött el tíz felejthetetlen napot. Az idevezető hosszú utat vasúton tették meg: „. . .Átszálltunk Miskolcon, Hatvanban, Taron, Nagybátonyban, ahol 34 fős csoportunk segítséget, figyelmességet kapott a szolgálatban levő MÁV-dolgozók- tól. Ez igazán példamutató megnyilvánulás volt a 10 éves gyermekekkel szemben. ..” — olvassuk a köszönet nyilvánossá tételét kérő levélben. A kérésnek örömmel teszünk eleget. A Hungária Biztosító Részt vállal a balesetek megelőzésében Külföldi példák alapján ezentúl Magyarországon is bekapcsolódik a biztosító a balesetek megelőzését szolgáló programokba. A közlekedési tárca gépjármű-közlekedési főosztályának kezdeményezésére rövidesen együttműködési megállapodást köt a Hungária Biztosító és a Fővárosi Tanács közlekedési intézete. Ennek alapján a két szervezet közös erőfeszítéseket tesz majd a balesetek csökkentésére, a károk megelőzésére. A hosszabb távú együttműködés első lépéseként a Hungária Biztosító — a különböző balesetek elemzéseiből szerzett — tapasztalatainak felhasználásával új gépjármű-vezetési tananyagot készítenek. „Bokatörő, sötét utak" a Hámán Kató-lakótelepen A Salgótarján déli peremén épült Hámán Kató-lakótelep útjai lassan járhatatlanokká válnak, különösen veszélyes az itteni közlekedés este és nagyobb esőzések után. Ezt teszi szóvá az a panaszoslevél is, amelyet huszonegyen írtak alá. A levélírók azt nem nevezték meg, hogy eddig panaszukkal mikor és kihez fordultak, az viszont egyértelmű, hogy személy szerint is hozzájárulnak — társadalmi munkával — az útfelület rendbetételéhez. . ☆ Levélírónk panaszának a fórumban is hangot adunk, de a megoldás nem rajtunk múlik. A bejelentés másolatát a városi tanács műszaki osztályához továbbítottuk. Bízunk abban, hogy panaszukkal az illetékesek megfelelő hnódon foglalkoznak és segítik a „göröngyös” ügy és út simává tételét. Kérjük, jelezzék ha a probléma megoldódott... Az M—0-s autópálya Duna-hídjának építése újabb, jelentős szakaszához érkezett, ideiglenes tartópilléreket eltávolítják, így a két oldalról épített hídelemek a Duna közepén hamarosan összeérnek. Fotó: Kerekes Tamás
