Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-05 / 183. szám
MŰVÉSZET Közös tető alatt Bizonyára vannak, ak^t hallottak már a „Deutscher Michel”-ről, vagyis a ícm ^pjémet Miska” jelképes figurájáról, aki állítólag megtestesíti azokat a tulajdonságokat, amelyek jellemzik a németeket. Persze, legföljebb úgy, mint minden más nép és nemzet hasonló figurája, kedvesen, ámde pontatlanul. Hogy miért éppen ez a sárkányokat oly nagy kedvvel és eredménynyel vagdosó Mihály arkangyal, a németek középkori védőszentje lett nemzeti jelkép a múlt század középe óta, arra vajmi kevés a magyarázat. Mindenesetre, aki ezekben a hetekben bekukkant Salgótarjánban a Nógrádi Sándor Múzeumban nyitva tartó kiállításra, ami a költői Közös tető alatt (paraszti élet az északnémet házban) címet viseli, s többnyire megkapóan csöndes meditációra nyújt alkalmat, nélkülözvén a tömeg tolongását, közvetlenül nemigen találkozik ezzel a figurával Nem is szólva a középkori sárkányok örvendetes távolmaradásáról. Egy életmódkiállítástól ez nem is várható el. Van az egyik sarokban egy romantikus kép, Just Ulrik Jerndorf Parasztházak a golyónál című olajfestménye 1845-ből. A jámbor dán Oldenburgban hunyt el 1847- ben, ő festegette meg ezeket a tölgyfák alá rakott tanyákat, északnyugatnémet parasztházakat és településeket. Ezen a festményen is többnyire méla tehenek álldogálnak a tanyaudvaron, a mai Alsó-Szász- ország szívében. Hannovertől jócskán északnyugatra. Hogy voltaképpen kik és hogyan éltek ezekben a tanyákban, arról szól ez a tárlat hajdani mesterségek tárgyain, használati eszközökön, lakásenteriőrökön, árnyképeken stb. keresztül. Vándorló vendégkiállításról van szó, amelyet Magyarországon — teljesebb anyaggal — először a budapesti Néprajzi Múzeumban, illetve Debrecenben mutattak be, nyárra pedig Salgótarján közönségének kínálják. az. itteninél gazdagabb anyagú tárlatot Haio W. Zimmermann rendezte, a mellékelt és tudományos alapossággal ösz- szeállított katalógust Helmut Ottenjann szerkesztette, s ki kell még emelni a rendezésben és szerkesztésben Hermann Kaiser munkáját. A kiállítás dokumentum- és tárgyi anyaga az Alsószász Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Cloppenburg), valamint az Alsószász- országi Árterület- és Lakódombkutató Intézet (Wilhelmshaven) tulajdona Maga a tárlat létrejötte a kulturális kapcsolatok erősödése folyamatának egyik látható eredménye. Magyar muzeológusküldöttség látogatása előzte meg 1985-ben, amely az NSZK-ban, Alsószászországban járt. Az ottani muzeológusok 1986-ban viszonozták a látogatást. Mondhatni, a kulturális cserekapcsolatok újabb szakaszukba léptek ez idő tájt. A következőkben a Magyar Néprajzi Múzeum A paraszti bútor- és lakás- kultúra Magyarországon címmel rendezett nagy sikerű tárlatot az Alsószász Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, ezt a néprajzi bemutatót több mint 200 ezren látták. Tehát most viszontkiállításró! beszélhetünk. Érdemes fölhívni a figyelmet — egyebeken kívül — egy sajátos, mondhatni összeurópai aktualitásra is, amelyet H. Ottenjann szintén emleget: „A magyar kiállítás Cloppenburgban és az alsószász kiállítás Budapesten annyiban is kultúrpolitikai időszerűségű, mert az Európa Tanács az 1987—88-as években mozgalmat indított : »Európai hadjárat a falusi környezetért« cím alatt. Az egyes országok kívánságai dacára, a mindenkit érdeklő közös kérdés: hogyan és milyen eszközökkel sikerül a falusi környezetben az iparosítás által kiváltott mélyreható strukturális változásokkal megbirkózni. A falusi társadalom-, gazdaság- és kultúrtörténelmének származása és átalakulása — az évszázadok folyamán — alapos ismerete nélkül fennáll a veszély, túlságosan rövid lejáratú, vagy hamis recepteknek a kiválasztása a jövő alkításánál-” Ha mindehhez még azt is hozzátesszük. hogy Közép-Európa keleti felében nemcsak maga az iparosítás, hanem az ideológiai indíttatású hivatalosan meghirdetett településrombolás, vagy „egyszerűen” csak elhibázott településpolitika is sorvasztja a történelmet, benne a nemzettudatot is, akkor még nyilvánvalóbb, hogy milyen értékek, összeurópai és nemzeti kincsek megóvásáról van szó. Hiszen egy nép történelme korántsem csupán politikatörténet, bár hajlamossá tettek bennünket erre a szűkítésre, hanem hétköznapi történelem, életmód- és kultúratörténet, benne a szokástörténettel, hit- és hiedelemvilággal, tárgykultúrával és így tovább. gjj| A többi között, ennek tudatában érdemes szemlélődni ezen a kitűnően dokumentált, s nemcsak gyönyörködést, esetleg tárgyi, szakmai ismeretet, de az élményen kívül szemléletet is kínáló északnémet kiállításon, amely az adott táj s a benne élő ember történetének körülbelül 2000 esztendejét tekinti át. Midőn napjainkban oly sok szó esik — jogállamiság, gazdaság, kultúra stb. kapcsán — az Európához való csatlakozásról, érdemes emlékeztetni arra, hogy ehhez Európa tágabb értelemben vett kultúratörténetének ismeretére, a mindebből következő — általában „szerveseként emlegetett — mentalitás megszerzésére is szükség van. A maga módján ehhez segíthet hozzá ez az életmód-történeti tárlat is. T. E. A borzongatás nagymestere Alfred Hitchcock Kedves, joviális bácsi, mosolygós szemekkel, rengő tokával — ki gondolná róla, hogy ő a borzongatás nagymestere, a leghíresebb filmrendezők egyike, a krimi, a horror koronázatlan királya? Pedig "az volt Alfred Hitchcock, aki augusztus 13-án lett volna 90 éves. Londonban született 1899- ben. Mérnöknek tanult, majd 1920-ban kapcsolatba került a filmkészítéssel. Először mint technikus, aztán asszisztens, segédrendező. forgatókönyvíró. 1922- ben elkészítette első önálló rendezését a Tizenhármas szám címmel. Már neves alkotó volt hazájában, amikor 1939-ben az USA-ba ment, s rövidesen Hollywood legismertebb mesterei közé emelkedett. Egész életében sikeresen küzdött a kommerszfilm-mű vészfilm erőszakos megkülönböztetése ellen. Bevallottan szórakoztató alkotásokat készített, de olyan jól, hogy a szigorú kritikusok • is kénytelenek voltak elismerni ezek művészi színvonalátHitchcock filmjei az emberek közötti kapcsolatokról beszélnek, szereplői nem elvetemült gonosztevők, hanem derék polgárok, akik a körülmények kényszerére lesznek gyilkosok. E folyamatot ábrázolva a rendező megmutatja egy beteg, rideg társadalom képét, amelyben önzés, brutalitás és hatalomvágy uralkodik. Míg sok kollégája egyre brutálisabb jelenetekkel, egyre vadabb autós üldözésekkel, fantasztikus trükkökkel törekedett sokkhatásra, ő mindvégig hű maradt eredeti koncepciójához. Nála a meggyőző történet, a lélektani hitelesség volt a legfontosabb. A kritikák rendszeresen kiemelik, ahogyan a hatáselemeket kezeli. a vágást, a zenét, a zörejeket, a kamerát, a fényt céljai szolgálatába állítja. Ezekről az erényekről a magyar nézők is meggyőződhettek, hiszen filmjeit — Gyilkosság telefonhívásra, A gyanú árnyéka, A Mander- ley ház asszonya, Psycho, Hátsó ablak, Szédülés — bemutatták mozijaink és sugározta a televízió is. 1976-ban, négy évvel halála előtt forgatta az idős mester utolsó filmjét, a Családi sírboltot. És nemrég, egyik nyugat-berlini filmfesztiválon bemutattak egy dokumentumfilmet, amely nem sokkal korábban került elő Londonban. 1945-ben kérték fel Hitchcockot, hogy a szövetséges haditudósítók filmanyagából készítsen ösz- szeállítást. El is készítette a filmet. Emlékezzünk a táborokra címmel, amelyet aztán politikai megfontolások miatt nem mutattak be. Alfred Hitchcock 1980- ban hunyt el. 81 éves korában. Műveit ma is tanulmányozzák, mesterségbeli tudása ma is lenyűgöző- Filmjein ma is kitűnően szórakozunk. (erdős) Egy kétszáz éves folyóirat A Mindenes Gyűjtemény címlapja A Mindenes Gyűjtemény Kétszáz éve 1789 júliusában, amikor még alig volt hagyománya a magyar nyelvű újságcsinálásnak (az első magyar nyelvű lap az 1780-ban megindított Magyar Hírmondó), Péczeli József református lelkész Komáromban merész vállalkozásba kezdett. Mindenes Gyűjtemény címmel a ritkán olvasó közönségnek — a kis- és középnemességnek, a parasztoknak s a női közönségnek — ajánlotta tudománynép- szerüsitő, nyelvművelő írásokat, hasznos ismereteket közlő folyóiratát. Programja „a hazai természeti história forrásainak leírása mellett a háztartásban, valamint á gazdaságban felhasználható hasznos tudnivalókat, a keresztény virtus példáit, találós meséket, rejtvényeket” ígért. Mindössze hárman szerkesztették a hetente kétszer megjelenő lapot: Péczeli József mellett Perlaki Dávid evangélikus és Mindszenti Sámuel református lelkész. A lap ígéretéhez híven a kisnemesi, paraszti olvasókhoz kívánt szólni. Belőlük akarta érdeklődő, támogató, előfizető táborát verbuválni. Ezért adott hangot a nemesség önkéntes jobbágyfelszabadító elhatározásának reményéről. Egy pápai mérnök, kovács Ferenc. aki gyakran publikált a Mindenes Gyűjteményben, azt írta a nemességnek címezve: „Ha tehát hazátok boldogságának és dicsőségének örültök, ha nemzetetek kimívelteté- sét és palléroztatását szeretitek, ha hazátok fiai és polgártársaitok szemeitek előtt és szívetekben még emberi becsben állnak, adjátok vissza nekiek emberi jussaikat, szaggassátok, tépjétek széjjel láncaikat, ol- dozzátok fel bilincseiket, töröljétek el nem csak szívvel, hanem valósággal és cselekedettel is ama szívet rémítő és leverő boldogtalan rabi és örökös jobbágyi nevezeteket, és állítsátok vissza mindazokat, mind magatokat emberi jussaitokba.” (Ne feledjük, már előttünk a példa, a nagy francia forradalom!) Még diákként a Mindenes Gyűjtemény hasábjain fejti ki nézeteit Fejér György, a Tudományos Gyűjtemény későbbi alapító szerkesztője is. Szenvedélyesen foglalkozott a \lap a nemzeti nyelv helyzetével. Péczeli tollából új tartalmú nyelvvédő írások jelentek meg- A nemzeti nyelv és a nemzet sorsáról szólva folytatta Ráth Mátyás, Révai Miklós, Bar- czafalvi Szabó Dávid, Kazinczy gondolatait. De Péczeli fejtette ki először, hogy ha elvész a nyelv, elvész a nemzet is. Ám hiába a korszerű hangvétel, hiába a népszerű és olvasmányos írások, hiába a sok eredeti gondolat, a Mindenes Gyűjteménynek kevés előfizetője akadt. A szerkesztő azt remélte, hogy 1790-re legalább ezer előfizetője lesz, ám az olvasók száma ekkor mindössze 137 volt. Hiszen akikhez szólni akartak, azok szegények lévén nem rendelkeztek lehetőséggel, hogy folyóiratot, könyvet olvassanak, vásároljanak. A kezdetben hetente kétszer megjelent Mindenes Gyűjtemény 1790-ben tulajdonképpen mint folyóirat meg is szűnt. 1791—92-ben ugyan egy-egy évkönyvszerű kötete még megjelent, de Péczeli József halálával, 1792-ben végleg megszűnt. Szellemét, elképzeléseit három évtizeddel később a Tudományos Gyűjtemény próbálta feléleszteni. A Mindenes Gyűjtemény rövid életű folyóirat volt, de alapítása, megjelentetése jelentős tett a 18. század végi Magyarországon. Kádár Márta Egy pályázat margójára Az év lakóháza A budapesti nívódíjas Apahida utcai ikerház egy részlete A Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium által meghirdetett Az év lakóháza című pályázat ez évi nyertesei : XI. kerület Apahida út 2. kétlakásos ikerház. Építtetője és tervezője: Kőris János és Feledi Ildikó; Nagyatád, Ri- nya u. 2269 35. sz. családi ház. Építtetője Büttner Tamás, tervezője : Szakonyi László. ☆ Megakad a szemünk egy szép új házon vagy a régi korszerűsítésén. Máskor bosszankodva állapítjuk meg : mennyire eklektikus a kép a hazai épületek háza táján, legyenek azok bármilyen típusúak, stílusúak. Itt a pénzszűke, amott a magamutogató kivagyiság, másutt az ízlés hiánya piszkálja esztétikai érzékünket. Nem mindegy, hol és hogÿan lakunk, ám az sem, miként formálja a tájat az ember. Netán a jövendő mint vélekedik századunk második felének építészetétéről. Nem véletlen, hogy az elmúlt tíz esztendőben új szemlélet lett irányadó az építkezésekben. Előtérbe került a lakókörnyezettel, az épületekkel és a lakásokkal szemben támasztott minőségi követelmény, ami nem csupán a küllemre vonatkozik. „Az állami lakásépítés részaránya egyre csökken, jelenleg Magyarországon a lakásépítés döntő többsége magánerőből valósul meg. Anyagi bázisát hitelpolitikai és szociálpolitikai intézkedésekkel teremtettük meg. Az építőanyagok piacát egyre inkább kínálati jellegűvé tudtuk az utóbbi időben formálni. A magánerős építkezések nagy része hagyományos kisipari módszerekkel készül. Szeretnénk, ha egyre nagyobb mértékben kapcsolódna be az iparosított technológia ebbe a folyamatba. és szakszerűen kivitelezett, jól felszerelt, esztétikus .házak épülnének. Feloldva az eddigi ellentmondást: iparosított módszerekkel állítsunk elő szép, egészséges és humánus lakókörnyezetet.” Mit is tartalmaz a pályázat,: amelyen építtető, tervező, kivitelező egyaránt részt vehet; hagyományos családi házzal, csoportos, sor-, lánc-, átriumos épülettel. Lehet egyszintes, manzárdbeépítésű, többszintes egy- és többlakásos. Lehet pályázni régi épület rendbehozatalával, felújításával is. Milyen szempontokat vesz figyelembe a zsűri? Elsődleges, hogy az épület harmonikusan illeszkedjék a környezetbe. Ugyancsak lényeges, hogy funkcionálisan feleljen meg a családnak. Manapság nem csupán előírják a hőszigetelést, de követelmény is. Ne legyen célja az úrhatnám magamutogatás, az „újgazdag” kivagyiság. Ha öreg házat újítanak fel, legyen stítusos, hordozza magán az egykori építészeti vonásokat, harmonizáljon benne az új a régivel. Ám a hazai építkezés mikéntjére az eddigi eredmények alapján messzemenő következtetést csak módjával lehet levonni. Ugyanis az önkéntes pályázatra sokan nem is neveznek be. Nem akarnak kirakatba kerülni; mert túl drága, túl nagy házat építettek. Sokan azt sem tudják, hogy nem csupán a tervezőit pályázhatnak. A válasza még várat magára: miért csak hét megye és a főváros állt eddig a zsűri elé. Hiszen lépten-nyomon láthattuk mennyi ház épül országszerte ! Igaz, a tervezéstől a megvalósításig gyakorta évek is elmúlhatnak. S a pályázaton csak olyan házzal vehetnek részt, amelynek már lakhatási engedélye van. Mégis — ha másért nem — a jó megoldások terjesztéséért jó lenne közkinccsé tenni azt, amiért egy-egy család éveken át küszködött. E. K.