Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-23 / 198. szám

NóGRÁ^^aaAKjcaiu^^3^^n;ss;TELEXEN érkezett. .. , /^7/

Nyilt levél Fekete Sándornak

„Kapkodó Petőfi-antropológia?”

Tiszteletben tartva korát, a tudományos életben elfoglalt helyét, melyet, gondolom, nem érdemtelenül tölt be, Ia Nép- szabadságban 1989. augusztus 5-én megjelent írását elolvasva, kérdezem: etikus dolog-e egy irodalomkutatónak Morvái Ferenc kazángyártóval irodalomtörténeti kérdésekről vitatkozni? Legalább annyiba etikátlan — véleményem szerint —, mint ha önnek a kazánokról kéne vitatkoznia irodalomtudós létére!

Hogy ön mégis vitába szállt- vele, annak csak az lehet az oka, hogy Morvainak bizonyos kérdésekben ,a „Petőfi-ügy- ben” igaza van. Nem kívánok terjedelmesen vitázni önnel filológiai kérdésekről, hiszen a hozzám hasonló amatőröket nem először figurázza ki. mint ahogy ezt tette taZ említett Írásában is- Én nem lehetek partner, mert 'nincs írói nevem. tudományos címem — tehát nekem, amatőr Petöfi- rajongónak nem lehet igazam ezekben a kérdésekben.

De azért szívleljen meg néhány dolgot.

Az Üj Tükörben het&nte megjelennek írásai, ahol ön fő. szerkesztő. De miért akar annak a pártnak a lapjában is írni. amellyel nem rokonszenvez? Miért gúnyolja ki a: egyszerű emberek nem stilizált táviratát, a nem tudós 'emberek egyszerű írásait, a külföldön élő magyarokat? Fekete úr, etikus dolog ez? Miért gúnyolja ön „szuperelvtársak” cimkével Vaszilij Pagirja munkácsi helytörténészt és iroda- lomkutatót. valamint kollégáját. Alekszej Tyivanyenko kandidátust? Én sok írásukat olvastam, ők nem szidalmaz, iák önt! Ez az ön által emlegetett tudományos vita, mely nem ismerhet határokat és politikai elvárásokat? .Nem tudom idézni máshol megjelent írásaimat, mint ön. mert örültem, ha néha megjelent pár gondolat a magyarországi lapokban Petőfi szibériai verziójáról. Vajon miért volt ez a nagy ellenállás az említett kérdést illetően?

Azt viszont bizonyosan tudom, hogy négy éve, mikor a szibériai ügy ismét kipattant, nem rohantam a szovjet nagy- követségre tiltakozni, elhitetve, hogy ez szovjetellenes hangulatot vált ki. mint ahogyan ezt mások megtették. Lehet i'éleménye a Morvái Ferenc által januárban létrehozott Pe. töfi-bizottság irodalomtörténeti érettségéről — egyébként a bizottságba önt is hívták, de ezt elutasította —. de miért minősíti dr. Kiszely István antropológiát munkáját? Talán titokban antropológus?

Írásában engem bibliográfiai mesélönek titulál. Biztosítom. hogy jnesélésben nem tettem túl az ön történetein. Lehet hiányolni a bibliográfiai szakirodalmat Petőfi testi jegyeiről, de ezek megvannak, ezeket önnek, mint Petöfi- kutatónak ismernie kell! Vagy talán elkerülték a figyelmét?

Megnyugtatom, hogy a július 17-én délelőtt (megtalált csontvázról nem ránézéssel állapították meg, hogy Küchel- beker földi maradványai, és a délben talált csontleletre sem mondta ránézéssel senki sem, hogy Petőfi földi maradványai.

Fekete úr antropológiai jegyzőkönyvre hivatkozik, de hi. szén azon július 23-ai dátum szerepel, tehát a csontokat még hat napig vizsgálták! A TASZSZ is csak 19~én adta hírül, hogy feltehetően Petőfi Sándor és Karlovics Küchel- beker földi maradványait találták meg. Ne kérjen számon olyan dolgokat az expedíciótól, amelyre a hivatásos Petőf’ kutatóknak-140 év is kevésnek 'bizonyult. Hogy hogyan kerülhetett költőnk Szibériába, ennek tudományos kiderítése a hivatásos szakemberek, a kutatók feladata.

A július 31-ei sajtótájékoztatón Kiss József elismert Pető- fi-kutató is hiányolta Petőfi kinti verseit. En ilyenekről nem tudok, de azt tudom, hogy Eliaszov professzor 1937-es lejegyzéseiben versekről is írt, és tény, hogy az Eliaszov archívumból előkerült, Konyevin által lejegyzett orosz nyelvű versek stílusa és tartalma feltűnően hasonlít a mi Petőfinkéhez. Egyébként a versek nyomtatásban is megjelentek oroszul a Bajkál 1986'4-es számában.

Azt, hogy az ön által említett katonai dokumentumok még mindig nem kerülhettek Magyarországra, és, hogy költőnk földi maradványait július 28-án prizetbe vették Burjátia fővárosában, Ulan-Udéban, ne az expedíción kérje számon Mi haza akartuk hozni, hogy itthon >vitatkozzanak fölötte a hitetlenkedő szakemberek.

Tisztelettel: Csank Csaba,

• a Petőfi-expedició tagja.

amatőr kutató

A Magyar Néphadsereg fegyverzetcsökkentési programjának megfelelően harmincöt „kiszolgált" harckocsit, illetve katonai szállitójárművet adott el a honvédség a Dunai Vasműnek - ócskavasáron. A harci jármüveket - két tank kivételével, melyeket a gyáron belül békés célokra hasznosítanak - beol* vasztják.

Salgótarjánból Bakuba

Száz éve született Mikulik József

Nehéz egy ember életét rövid újságcikkben ismertetni, ha életútja göröngyökkel teletűzdelt mezsgyéken haladt,

Mikulik József életútja nem szűkölködött regényes fordulatokban.

Édesapja, idősebb Mikulik József és felesége, Dobsiná- ról került Salgótarjánba, hengerészként dolgozott az acélárugyárban, öt fiúgyermeket neveltek, közülük Jóska volt a legidősebb. Ki sejthette volna? hogy 1919- ben az öt fiú közül három vöröskatonaként fog majd fegyvert: József, Gusztáv és Lajos.

Jóskát jó eszű fiúnak tartották, s már iíjonnan bújta a könyveket. Szülei tanácsára a fém- és vasesztergályos-szakmát tanulta ki a salgótarjáni acélgyárban. Több minden iránt érdeklődött, de gyermekkori álmai, elképzelései nem válhattak valóra, szüleik képtelenek voltak iskoláztatásának költségeit viselni.

Az 1914-es világháború kitörésekor őt is frontszolgálatra szólították és a gép- kocsizókhoz osztották be. Szemtanúja volt a cattarói matrózfelkelésnek, majd vér- befojtásának, ami nagyon megrázta őt. Akkor ébredt rá valójában, hogy hova is tartozik, érvelt, agitált az oktalan vérontás ellen. így vált „veszélyes" emberré; Mikulik József. Hogy elhallgattassák, 1918. május elsejére a budapesti Margit körúti fegyházba kísértették, ígérgetésekkel próbáltak rá hatni. De a harcot, elveit nem adta fel.

Az átélt események után vezetett az út 1918. november 24-én Budapesten, a Városmajor. utca 42-es számi! házba, ahol jelentős esemény történt: megalakították a Kommunisták Magyarországi Pártját és megválasztották a Központi Bizottságát. Az alapítók között találjuk városunk szülöttét, a forradalmi szocialistává érlelődött Mikulik Józsefet is.

Mikulik nemcsak kiváló szónok, elsőrendű szervező is volt, aki mozgósítani tudta

a tömegeket, s tette mindezt az őszirózsás forradalomtól a dicső Magyar Tanácsköztársaság bukásáig, illetve letartóztatásáig. Fáradhatatlanul járta az országot, Salgótarjánban, Özdon, Miskolcon és több más ipartelepen megfordult, mindig ugyanazzal a céllal : minél több hívet toborozzon a szocialista eszmének.

A Tanácsköztársaság kikiáltása után a salgótarjáni járás politikai biztosa lett Rendkívül fontos feladat hárult rá e minőségében, meg kellett szerveznie, biztosítani az iparmedence védelmét, felfegyverzését

Összeköttetései révén kieszközölte Budapesten egy húsz teherautóból álló fegyver- és lőszerszállítmány soron kívüli kiutalását, gyors ide- szállítását. Ezen fegyverzettel tartottak ki a tarjáni bányász- és vasasmunkás- zászlóaljak mindaddig, amíg felmentésként meg nem érkeztek a budapesti vasashadosztály egységei, akik a támadó cseheket visszaverték.

Ahogy a külső támadások fokozódtak, a forradalom és proletárdiktatúra védelme más, újabb beosztásba szólította Mikulikot. Előbb Gödöllőn politikai biztos (ami egybeesik Stromfeld Aurél

vezérkari főnök odahelyezé- sével!), de gyakran Budapesten a párt központi szervénél látjuk viszont, majd nem sokkal később Cegléden hallat magáról, mindig olyan helyen, ahol a Tanácsköztársaság védelme megkívánta jelenlétét..

A Tanácsköztársaság bukása után Mikulik Salgótarjánban, szüleinél maradt, ahol szeptember közepén letartóztatták. Először a zalaegerszegi internálótáborba, onnan Vácra, végül a szegedi Csillag börtönbe vitték. Kínozták, hosszú hónapokon át vallatták. Védőügyvédet is csak Gusztáv öccse közbenjárására engedtek be hozzá.

A bizonytalanság, a börtön dohos levegője kikezdte egészségét, a hosszadalmas bírói tortúra megviselte idegeit. Fegyőrei egyré gyakrabban célozgattak a várható halálbüntetésre...

Ebből a kilátástalan helyzetéből mentette meg Szovjet-Oroszország 1922 júniusban: négy-magas rangú, első világháborús katonatisztért kicserélte. Vele együtt másik hét foglyot is kicserél-“ tek. (Endrejter, Gyurcsik, Miklós, Bódi, Huszár, Illés és Mász nevezetűeket!)

Fellélegeztek, újra szabadok lettek... Könny szökött a szemükbe, s akaratlanul átcikázott gondolataikon: vajon léphetnek-e újból valaha is hazai földre...?!

Moszkvában feljavított

Mikulik József, a KMP egyik alapító tagja (S.-tarján, 1989. VIII. 23. — Baku, 1933. IV. 18.)

koszton éltek, gondos orvosi felügyelet mellett pihenték ki a börtönévek borzalmait. Három hónap után Bakuba vitt az útja, ahol keresték a jó szakembereket. Szerencséjére már a hazulról magával vitt német nyelv mellett beszélt szlovákul és horvátul, minden bizonnyal hamar elsajátította az oroszt és még valamelyik türk-tatár, vagy örmény nyelvet. Itthoni rokonainak levélben írta, már öt nyelven beszél és mérnökként dolgozik, de tanít is a NARMANOV- technikumban.

Bakuban találta meg új hazáját. , Megnősült, egy orosz család Olga nevű lányát vette feleségül. Egyetlen fiúgyermekük született, Jurij, aki festőművész lett, a bakui színház díszlettervezője. Ma nyugdíjasként él édesanyjával és családjával.

Nyugodtnak ígérkező élete nem tartott sokáig. Csak szűkszavú értesülésből tudhatjuk, hogy 1933. április 18-án, 44 éves korában

meghalt. Valószínűleg ő is a személyi kultusz áldozata lett, amit az 1945 után hazatérő kicseréltek is megerősítettek. A család ugyanis máig sem tudja, hol van a családfő sírja. Normális körülmények között családjának tudnia kellene, hol hántolták el.

Az elfáradt vándor, a forradalmár, a Csillag börtön egykori foglya Azerbajdzsán földjében, valahol a Kaszpi-tenger partján, jeltelen sírban alussza örök álmát.

Emlékét megőrizzük az utókor számára.

Sándor Rudolf

Mikulik József korabeli névjegye

Hogyan kerültünk ide?

Sok-sok lelki bánat egy szobában

Délután ax Ideggondoxóban

A' várószoba székein van, aki merengő arccal ül, s néz ki az ablakon, van, aki •szomorú arckifejezéssel mered maga elé.

A mellettem ülő középkorú nőtől kérdezem: sokat kell várni? örül a megszólításnak, és pár pillanat múlva elmondja, gépkocsival karambolozott, fél éve nem tud helyrerázódni.

Üj partner mellé kerülök. Volt ruhagyári munkásnő: „Akkor' jó volt, amikor még dolgoztam, elküldték tanfolyamra is, szerettem a munkámat, az- után beteg lettem, és most leszázalékolt nyugdíjas vagyok, így nagyon nehéz, én még nem vagyok idős.”

Fürge, kis öregasszony fényképen mutatja amerikai családi házát, Kanadából költözött haza. Reklamálja, hogy három órára lett berendelve, és még mindig nem került rá a sor.

Salgótarján, Bem út 6. Pszichiátriai ideggondozó intézet. A régi bányakórház konyha, mosodai épületében, mindössze 110 négyzetméteren, területileg körülbelül 120 ezer lakos mentálhigiénés ellátását végzik.

— Hány beteget látnak el naponta? — kérdezem dr. Kocsis Editet, az intézet főorvos asszonyát.

— Változó a beteglétszám: 80—100—120 személy. Az alkoholisták esetében ?5—45 fő. A betegek vagy körzeti orvosi beutalóval érkeznek, esetleg önként jönnek, vagy az egészségügy egyéb ellátási területéről érkeznek. A pszichiátriai betegségek körében valamivel magasabb az arány a nőknél, a betegek 60 százaléka nő, 40 százaléka férfi. Alkoholisták esetében az arány 5—1 a férfiak javára.

— A gyógyításnál nem zavaró tényező az egvfolyo- sós bejárat, hiszen a detoxi" kálóba sok esetben rendőri kísérettel kerülnek be az emberek?

— Legnagyobb gondunk valóban a helyszűke és az időhiány. A napi feladatok elvégzésénél kilenc ápoló dolgozik; nagy a szerepük a részegek befektetésénél. A pszichiátriai betegeknél is vannak nyugtalanok, idegesek. Az is előfordult már, hogy ránk törték az ajtót.

1969 óta működik itt az ideggondozó.

— Sokat beszélünk mostanában az úgynevezett szociális védőhálóról. Esetleg ennek hibái miatt is kerülhetnek bajba, betegedhetnek meg emberek?

— Szociális védőháló nem létezett eddig és most sem létezik, ez tény. Salgótarjánban és környékén sem jobb a helyzet, mint máshol az országban. A hátrányos helyzetű rétegek újratermelődnek. Meghirdettük az egészség értékét, de keveset teszünk érte. A betegségek oka lehet családi probléma, munkahelyi probléma, egészségtelen életmód és így tovább.

— Az idefordulók esetében lelki betegségről van szó. Milyen eredményességgel dolgoznak?

— Ha ambulánsán megoldhatók a kezelések, nagyon hatásos gyógyszereink vannak, amivel rendkívül jó eredményt lehet elérni. Két pszichológusunk dolgozik, az egyik főállásban, a másik mellékállásban... Az esetek többségében, ha lehet, ragaszkodunk az ambuláns kezeléshez, mert az így ellátott betegek sokkal jobban javulnak, mint kórházi elhelyezéssel. Gátló tényező ugyanakkor a szakemberhiány, a helyszűke, a kevés idő.

— Betegeiknél meghatározható-e a társadalmi rétegződés?

— Ilyen statisztika nincs — feléli dr. Kocsis Edit —, külön ezt nem vizsgálják. Tagadhatatlan azonban, hogy a rosszabb szociális körülmények között élő rétegek körében nagyobb a mentális veszély, s ezt a szociológusok j^i is mutatták.

Az intézetben 1975— 84-ig működött a krízis- osztály, ahová bárki bejöhetett, akár az utcáról is; ez az osztály azonban megszűnt. Akkor négy orvos dolgozott itt, a személyzet kitanult gárda volt. Jelenleg a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ égisze alatt szerveződik a lelki elsősegély-szolgálat, amely telefonos lesz. A hívásokat fogadók másfél éves kiképzésben vettek részt. Mivel sok lelki sérült ember él, valószínű lesz igényperre a szolgáltatásra.

Plantek Lászlóné