Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-22 / 197. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON. . . f J> TELEXEN ÉRKEZETT... Á Hátra kapujához tartozik... Cáfol a rendőrség képviselője Nem volt letartóztatás a lengyel piacon A múlt héten meglehetősen nagy vihart kavart Salgó­tarjánban az úgynevezett lengyel piac körül kialakult hely­zet. Különféle vélemények láttak napvilágot, olykor az indulatos megfogalmazások sem hiányoztak. Többször a rendőrség szerepe is szóba került, ám illetékeseiket senki sem kérdezte. Ezért kerestük meg Rafael Károly rendőr századost, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság gazda­sági rendészetének vezetőjét, hogy álláspontjukról tájé­koztassuk olvasóinkat. A napokban két levél is érkezett szerkesztőségünk címére, ugyanazon témáról, nevezetesen a pásztói par­kok naposabb és árnyaltabb oldaláról. A Fórumban helyt- adunk gondolataiknak. Fenyvesi Lipótné nem pásztói születésű, de ezen a településen találta meg az életének értelmét adó, mun­kát. Több mint harminc éve ismerem őt és ismerik a város lakói. Mert amit végez, az a szemünk előtt történik: parkosítja, szépíti a várost, irányítja, szervezi azok munkáját, akik gon­dozzák a parkokat, ültetik a virágokat, nyírják a sövé­nyeket, üdévé, marasztalóvá teszik a „Mátra kapuját." Fenyvesi Lipótné kilenc éve nyugdíjas, és ma is a parkokban található. Soha­sem változtatta meg munka­helyét, ma is a tanács alkal­mazásában áll. Jól emlékszem arra. ami­kor nem volt férfi munka­erő. aki kaszálja a füvet, akkor ő fogta meg a kasza nyelét, mert ehhez az. ősi Ezekben a napokban a 90 évvel ezelőtt Zagyva­rónán született Szalvai Mi- hályra, a bátor kiállású, politikai harcokban és küz­delmekben edzett kommu­nistára és internaciona­listára emlékezünk. Élete viharos, küzdelmes és pél­daértékű volt-. 1919-ben húszévesen vö­röskatonaként védte a Ma­gyar Tanácsköztársaságot, ezért a balassagyarmati bí­róság 15 év fogházra ítél­te. Egy év múlva sike­rült börtönéből megszök­ni. Kőművesképzettség­gel Európa országait járta és kétkezi munkát vég­zett. Érett forradalmárrá vált. Az ellenforradalom iránti gyűlölete, internacionalis­ta érzése késztette az újabb fegyverfogásra. A spanyol nép segítségére sietett, és 1936-ban beállt a nemzet­közi brigádba. Itt század-, majd zászlóaljparancs­nokként harcolt. Hősiessé­gének híre messzi földre eljutott. A spanyol forra­dalom leverése után fran­cia internálótáborba került, ahonnan 1943-ban a szov­jet kormány szabadította ki. Legendás partizán lett. Huszonöt évi távoliét után a harmadik ukrán front törzsével érkezett magyar földre és mindjárt fel­ajánlotta szolgálatát az Ideiglenes Nemzeti Kor­mánynak. Ezután lett az újjáalakuló néphadsereg magasabb állományú csa­munkához is hozzászokott- .. Napjainkban is töretlen az igyekezete, mi lakók pedig köszönjük... Bogácsi Istvánné Pásztó ☆ ,,A pásztói vasútállomás és az autóbusz-állomás .mel­letti park a város legfor­galmasabb helyén italálható. Nem tudom miért, de , az utóbbi időben ‘gondozatlan, ritkán takarítják. Augusztus 15-én is olyan látvány fo­gadta az erre haladókat, amelyet szeretnénk mielőbb elfeledni. A városban gyakran fel­tűnik az egyenruhás ‘•közte­rület-felügyelő. De a sza­bálytalanul parkoló gépjár­művek sokkal jobban izgat­ják őt, mint a ,főutcán kí­vüli -csúfságok«. Az autó­busz-állomásnak és a vasúti pályaudvarnak van. de kör­nyezetének még nincs gaz­dája Pásztón," Szűcs Ferenc Hatvan pattestének parancsnoka, majd később jeles tábor­noka. Én mint ezredparancs­nokot ismertem meg: 1945 tavaszán az önkéntesek élén Ausztriába együtt vo­nultam vele.. . Szalvai Mihályt a későb­biekben is „szolgáltam", mint hivatásos határőr. Utaspusztán, ahol őrspa- rancsnok-helyettes voltam, és a salgótarjáni kislakta­nyában sokszor találkoz­tunk. Következetes, kato­nai rendet és fegyelmet megkövetelő,’ a fegyelme­zett határőrizetet mindig megköszönő személyiség volt. Vonzó embersége se­gítette elő a nélkülözések időszakában a jó határ­őrizeti munkát országunk más területén is. Szalvai Mihály magas rendfokozata ellenére is munkásérzelmű ember volt. Példaképként jelenik meg ma is előttem. Szülőfalujában is tiszte­lik az „örökségét”. Iskolát neveztek el róla, a község márványtáblába vésette ne­vét, a példásan gondozott parkban díszcserjék, virá­gok pompáznak mellszob­ra körül. Tóth Gyula a volt I. magyar anti­fasiszta gyaloghadosztálv tagja ☆ Szalvai Mihályra emlé­keznek Budapesten a Ma­gyar Antifasiszták és El­lenállók Szövetségének a székházában is. — Miként ítélik meg ezt a meglehetősén kusza állaf potot, a sok egymásnak el­lentmondó jelenséget? — Szeretném leszögezni, hogy több ma is érvényben lévő jogszabály tiltja a kül­földi, így a lengyel állam­polgárok árusításait. A pia­cokon tapasztalható tevé­kenységük egyrészt sérti a devizagazdálkodásról szóló jogszabályt, arról nem is szólva, hogy törvényeink az engedély nélküli árusítást is büntetik. Ugyanakkor tilos a magyar és külföldi állam­polgárok egymás közötti adásvétele is, tehát a piaco­zással nemcsak a külföldi fél követ el szabálysértést. — A lengyel piac azonban nem egyedi, azaz salgótar­jáni jelenség. Miért kíván­ták hát feloszlatni? — A pontos tájékoztatás érdekében el kell oszlatnom A furcsa esetet Ráth-Végh István is megörökítette Ma­gyar kuriózumok című kö­tetében. A történet arról szól, hogy az 1848—49-es szabadságharc idején Mé­száros Lázár hadügyminisz­tertől egy kihallgatáson Török György honvéd őr­mester azt kérte, bocsássák el a hadseregből. A mi­niszter korholó szavakkal támadt az őrmesterre, s ek­kor váratlan jelenet követ­kezett. A „legény” sírva fa­kadt, s kijelentette: „Férj­hez akarok menni!” így de­rült ki Török Györgyről, hogy nő. Az anekdotába illő törté­nethez az élet szolgáltatja a hátteret: 1848-ban, 1849- ben, amikor a haza harcba a tévhiteket: mi nem kezde­ményeztük a piac felszámo­lását! Tény, hogy az utóbbi hetekben egyre nagyobb méreteket öltött a lengyelek piacozása Salgótarjánban, ám a jelenség megnyugtat^ rendezése nemcsak rendőri feladat. Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ilyen és hasonló piaci élet bűnözési, kriminológiai szempontból igen veszélyes. Óhatatlanul megjelennek itt a zsebtol­vajok, a feketevalutázók, ennek kedvezőtlen hatásait pedig aligha, szükséges rész­letesen indokolni. Mi azt szeretnénk megakadályozni, hogy ezek az elárusítóhelyek ne legyenek- melegágyai a bűnözésnek. Ezért különböző akciókat, razziákat szerve­zünk, együttműködve más illetékes szervekkel és megpróbáljuk kiszűrni azo­hívta a férfiakat, a nők is csatasorba álltak. Csányi László országos biztos Ko­lozsvárról felszólította a nőket, jelentkezzenek a „hon­nak szolgálni nemükhöz méltó foglalkozásban” —, mint például a varrásban, mosásban, betegápolásban. S, az eredmény: 1848 tava­szán az erdélyi nők töme­gestől kértek fegyvert, s Kolozsvárott női zászlóaljat állítottak fel. A szabadságharc amazon- zai közül a legismertebb ne­kat a személyeket, akik cselekménye súlyosan sérti az érvényes jogszabályokat. Ellenük büntetőjogi felelős­ségre vonást kezdeménye­zünk. — Arról is hallani, hogy őrizetbe vettek egy lengyel állampolgárt és — „fegyel­mezési jelleggel” — szóró­lapokat osztogattak a pia- cozók között. — Tudomásunk van ar­ról, hogy a vámőrség kü­lönféle tájékoztatókat osz­tott szét az árusítószemé­lyek között. A rendőrség azonban semmilyen szóró­lapokat nem terjesztett. Va­lótlan az az állítás, ami a Magyar Hírlapban és a Nép­szavában megjelent, misze­rint a piacon őrizetbe vettek egy lengyel állampolgárt. Személyes szabadságát sen­kinek sem korlátoztuk, te­hát az említett információk valótlanok. — A lakosság ellenben felháborodva vette tudomá­sul a történteket és a ható­ságokat támadja. — Nézze, mi jól tudjuk, hogy a magyar állampolgá­rok szívesen vásárolnak ezekéií^á ' óiáéokon. Bizonyos esetekben a hazai boltokban beszerezhető, „ „ / termékeknél lényegesen olcsóbban jutnak hozzá árukhoz. Az esetek többségében nem nagy ér­tékű adásvételek bonyolód­nak le. Ebben a helyzet­ben a hatóságoknak kellene törvényes intézkedést foga­natosítani. A rendőrség el­sősorban olyan megoldáso­kat keres és igyekszik be­vezetni, melyek a bűnözés megelőzését szolgálják. He­lyi viszonylatban egyébként a városi tanács és a vásár- csarnok kezdeményezése is döntő lehet. Ezek az álla­potok véleményem szerint nem tarthatók hosszabb tá­von. Országos jelenséggel állunk szemben, központi döntésekkel kellene meg­nyugtatóan pontot tenni a ma illegálisnak minősülő piacozás megoldására. — A rendőrség tehát to­vábbra is eltűri a lengyel piacozókat? — Mi mást tehetünk? Ar­ra azonban gondosan ügye­lünk, hogy gyakorta meg­jelenjünk a piacozók között. (vaskor) vek egyike: Bányai Júlia. A szolgálólányból lett műlo­varnő a szabadságharc kez­dete után néhány hónappal megözvegyült. Elhunyt férje, Sárossy Gyula nevén állt be a hadseregbe. Emlékeze­tes tettei közé tartozik, hogy Zalatna környékén tizenkét, élelmet szállító * ellenséges szekeret zsákmányol, Gyula- fehérvárnál, miközben ő maga is megsebesül, társai­val ártalmatlanná tesz egy osztrák őrnagyot, később az orosz seregek által el­Aíighogy elkészült a kéz­irat, dr. Balogh Miklós, a Salgótarjáni Városi Tanács elnökhelyettese, a témához kapcsolódva, lapunk 1989. augusztus 21-i számában megjelent íráshoz fűzött vé­leményt. Levelét teljes ter­jedelmében közöljük. „Először meglepődve, ké­sőbb egyre inkább felhábo­rodva olvastam el újra és újra Kálovits Géza »Még egyszer a lengyel piacról« (Oravecz Balázs felvételei) című fejtegetéseit, mely, sajnos vitakultúránk mai állapotáról is képet ad. Igazából az a kérdés, hogy mi a tanács vezetői a buti­kosok, vagy a tömegek ol­dalán állunk? Valóban a mi nemtörődömségünk fosztja meg a városlakókat az ol­csó bevásárlási lehetőségtől? A választ Kálovits Géza is tudja, illetve tudnia kellene. A tanács feladata a tör­vények betartása, illetve be­tartatása. Az 1974. évi 1. sz. tvr. tiltja, hogy a tanács engedélyt adjon olyan ke­reskedelmi tevékenységre, amelyet az IBUSZ vezetője — vállalati érdekek alapján — szívesen látna városunk­ban. Arról már elfelejt írni, hogy azokban a városokban, ahol ilyen — illegális — piac működik, milyen kí­sérőjelenségekkel jár az együtt! i Kálovits Gézának tudnia kellene, hogy a jogszabály megváltoztatásának igényét nem a tanácsnak kellene cí­mezni. Ehelyett ő az olcsó népszerűséget választja, megpróbálja a tanács veze­tőit feltüntetni úgy, mint a tömegek ellenfelét.” foglalt területen női ruhá­ban azt kutatja: merre jár­nak Bem apó seregei. Huszka Jenő népszerű operettjének, a Mária fő­hadnagynak címszereplőjét Lebstück Máriáról mintáz­ta. A zágrábi születésű hős­nő fordulatokban gazdag, megpróbáltatásokkal teli életútjáról maradt ránk a legtöbb adat, mivel idős korában tollba mondta visz- szaemlékezéseit. Sajnos, a hálás utókor hamar megfeledkezett a szabadságharc hős lányairól, asszonyairól. Az életben ma­radottak közül sokan szűkös körülmények között tenget­ték életüket. K. Gy. M. Szerkesztőségi üzenet Zsolnai Gézáné salgótarjáni nyugdíjas pedagógus­nak megköszönjük szerkesztőségünknek küldött leve­lét. Észrevételeivel megkerestük a salgótarjáni közte­mető illetékeseit, és helyszíni bejárást is végeztünk. Helytálló, a közvéleményt is tükröző véleményére a későbbiekben a NÓGRÁD bővebb információt ad, erre a köztemető vezetője szívesen vállalkozott. összeállította: Rácz András Emlékezés Szalvai Mihályra „Á rend és fegyelem parancsnoka" A salgótarjáni lengyel piac, régi megszokott helyén, hét­főn is forgalmas volt. (A szerk.). Nők a szabadságharcban

Next

/
Thumbnails
Contents