Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-22 / 197. szám

t$89. AUGUSZTUS 22.. KEDD NO(iRAI) 3 Látlelet az egészségügytől A huszonnegyedik * órában A proletárdiktatúra nem tesz jót az egészségnek a WiHO legújabb statisztikái szerint. A születéskor várható átlag­életkor, 33 ország adatait figyelembe véve, így alakul; az élenjáró Japán és az a dicstelen utolsó helyen szereplő Ma­gyarország közt tíz év a különbség, de a többi szocialista ország sem áll jobban, ők is a lista legalján találhatók. De állhat itt bizonyítékul másik WHO-statisztika is. Ha mond­juk 64 éviig élnénk, és azt vizsgálnánk, hányán nem élik meg ezt a nem túl magas kort sem, hasonló eredményre jutnánk. Ami a „potenciális élettartaimvesztést”, a felesle­gesen elvesztett évek számát illeti, első a Szovjetunió, má­sodik Románia, harmadik Magyarország. Ha pedig a fér­fiak százezer főre eső összes halálozását nézzük, első Ma­gyarország, szorosan követ bennünket Csehszlovákia, Len­gyelország és a Szovjetunió- Tekinthetjük-e mindezt egy­szerű véletlennek? Nem vált be a huncutság? Itt a legjobb... Dr. Börzsönyi Mátyás, aki a fenti statisztikákkal meg­ismertetett, az Országos Közegészségügyi Intézet fő­igazgató-helyettese: a kör­nyezeti tényezők egészség­károsító és daganatkeltő ha­tását kutatja. És ahol lehet, javaslatokat tesz a megelő­zésre. Elve; gyógyítani sok­szor késő,, a megelőzés a legolcsóbb, még ha az elején sokba is kerül. Ez csak lát­szólagos ellentmondás. A befektetés hamar megtérül. — Hogy kedvenc hasonla­tommal éljek, a járványos gyermekbénulás kitörésekor sem a vastüdőket kell be­szerezni, hanem mielőbb be­?ezetni a védőoltást, vagyis ,n elsődleges megelőzésre kell koncentrálni. Úgy ér­zem, nemcsak hazánkban, de a többi szocialista or­szágban is megelőzhetőek lennének ezek a korai halál­hoz vezető betegségek, ha a szemléleten változtatnánk végre — mondja a tudós kutató. Börzsönyi professzor az ötvenes évek naivitásában, azóta hamisnak bizonyult optimizmusában is látja mai bajaink gyökerét­— Hazánkban, ezt már lassan egy gyerek is tudja (de ha nem, hát tanítani kéne neki!)- a vezető halál­okok: a szív- és keringési betegségek, a rosszindulatú daganatok, a légzőszervi be­tegségek, az öngyilkosság. Ezekért viszont a hibás táp­lálkozás, a dohányzás,- az alkoholfogyasztás, a környe­zetszennyezés -v tehető fele­lőssé. Ezenkívül nálunk a leg­magasabb a nők foglalkoz­tatottsága. Ha pedig kiesik a család összetartó ereje, annak beláthatatlan követ­kezményei lesznek : egyre több a válás, megnő a fiatal­korú bűnözés, terjed a ká­bítószer-fogyasztás. Vajon miért nem lehet bevezetni a családanyák részmunka- idős foglalkoztatását? Börzsönyi professzor sze­rint rengeteg a tennivaló. A munkahelyeken komolyabban kellene venni a maszk, a szűrő használatát, a szellőz­tetést, mert a légzőszervi betegségeket csak így lehet megelőzni. Speciális érde­keltségi rendszert kellene bevezetni: a dohányzó mun­kásnak kevesebb fizetést ké­ne adni, hiszen képtelen azonos mértékű és mennyi­ségű munkát végezni, mint nem dohányzó társa. De ne­héz bizonyítani, hogy a do­hányból és az alkoholból befolyt állami jövedelem az élvezetükbe béjebetegedett emberek rehabilitációjára, táppénzre megy el, hogy betegeskedésekkel rengeteg kiképzett szakembert veszít az ország idő előtt­A helytelen táplálkozásnak is több az áldozata, mint gondolnánk. A rosszindulatú daganatok kiváltó okai közt ez az első. a dohányzást is „lekörözi”. De hát az ár­emelések korában miként vehetnénk rá az embereket szokásaik megváltoztatásá­ra? Ha végigsétálunk egy átlagos magyar falu főutcá­ján, ma is sok elhízott, nyo­moréknak tűnő férfival és nővel találkozunk, akik alig vonszolják magukat. Soku­kat egyszerű fogyókúrával meg lehetne gyógyítani, vagy legalábbis megszaba­dítani fájó ízületeiket a nyomasztó túlsúlytól, amely érrendszerüket is veszélyez­teti. — Mindezekért nem lehet egyedül az egészségügyet fe­lelőssé tenni — mondja a professzor —, a szoba- konyhás lakások világában és égető lakásgondok köze­pette. A „panelpalotákban” pedig a kifelejtett szigetelé­sek miatt pihenni sem tudó ember nyáron a zajtól szen­ved, télen sokszor a meleg­től. Alapvető mozgásigénye levezetésére nincsenek meg a feltételek, és akkor még nem beszéltünk arról, ami az utcán zajlik. Minden kor­mány elemi érdeke, hogy az ember környezete tiszta le­gyen, még ha ez sokba is kerül a költségvetésnek! A közművesítés befejezetlen, a helyzet botrányos: vezeté­kes víz van, ám csatorna nincs. így tönkretesszük a felszíni vizeket, az ásott ku­takat- Az esetenként át sem gondolt járműimport, a Tra­bantok egészségkárosító ha- rásáról ne is beszéljünk! A politikusok tévednek, .ami­kor a környezetvédelmi rendszerből az embert kife­lejtik, kihagyják, holott az egész érte van. Elvégre jel­szavunk, hogy legfőbb érték az ember. Az egészséges ember, tenném én hozzá. A mi orvosaink nem rosszab­bak, mint a nyugatiak, nem itt kell keresni az okot, Át­gondolt intézkedések kelle­nének, sürgősen, mert nagy a baj. A huszonnegyedik órában járunk. Nem először mon­dom el ezt; kollégámmal, Lapis Károly professzorral az Akadémia májusa köz­gyűlésén már ismertettük a népegészségügy gondjait, s a mind aggasztóbb helyze­tet. Már az is nagy segít­ség volna, ha a 14 év alatti iskolások naponta fél liter tejet kapnának ingyen. Gon­dolnunk kell az eljövendő generációkra is. A Magyar Tudomány márciusi száma ismertette az S(ITA orvosi' osztályának jelentését az ország lakos­ságának mind riasztóbb egészségi állapotáról- Lo- sonczi Ágnes szociológus ta­nulmányának gondolatme­nete így összegezhető: a második világháborút követő 20 év látványos javulása után, 1965-től megkezdődött hazánkban a halandóság látványos romlása. A korai halálozás arányainak növe­kedése. a tömegesen romló egészségi állapot mögött társadalmi okok is állnaík, amelyek túlmutaitnak a bio­lógiai, genetikai adottságo­kon. Társadalmi ' vészjelzé­sek ezek a számok és. sta­tisztikák, a társadalmi lét­feltételek és az emberek, te­herviselő képessége között létrejövő feszültség megren­dítő bizonyítékai. Mert mint Losonczi mond­ja, az a közhely, hogy „min­den élőlény csak a környe­zetével együtt érthető”. az embernél a társadalmi kör­nyezetet jelenti. A társadal­mi tehertételek és bajok gyakran „szervülhetnek” be­tegséggé, ezek pedig újabb társadalmi bajok forrásává lehetnek. Elég csak az al­koholizmust példaként kira4 gadni: a betegség mögött megoldhatatlan társadalmi problémák és feszültségek rejlenek. Tehát nem, vagy nemcsak személyiséghibák jelentkeznek forrásként, ha­nem a kilátástalanság, a vé­dő közösségek hiánya, az életcélok zavarodottsága, az önbecsülés, az önértékelés zavarai, az öntudatot, az önbizalmat adó munkák hiá­nya. az értelmes társadalmi cél, a jövőtudat „nélkülözé­se”, az énvédő képesség gyengesége is jelen van ,a hosszan sorolható- okok kö­zött. Sokan vannak a társa­dalmi átalakulás, az „adap­táció sérültjei”, sokan rok­kannak bele a hajszába, ab­ba, hegy bizonytalanságuk­ban a mába, a tárgyakba, az élvezetekbe • kapaszkod­nak. . Súlyos szavak, kijélenté- sek ezek, de hát a beteg társadalom, a romló egész­ségi állapot minden szakem­bert riadóztat. Csak a jövő korrigálhatja a jelent. ha sikerül a tartalékokat, a le­béklyózott energiákat, a te­hetség „elfekvő készletét” mozgósítani- Az. ártalmas feltételek fennmaradását ugyanis egyre kevésbé ké­pes az ember ép testtel és lélekkel elviselni. Ám eh­hez be kell látni: a nép- egészségügy helyreállítása nem egészségügyi-szervezési, hanem gazdasági-politikai feladat, melynek során szá­molni kell azzal is, mit vár, mitől fél és mit bír el a né­pesség. A magyar múltba nézés mindig fájdalmas volt, de sohasem annyira, mint a mostani, június 16-án. Hi­szen nem Haynau rémural. mát, _ nem a Horthy-féle fehérterrort, hanem a szocialista rend semmivel sem magyarázható kegyet­len megtorlását idéztük. Ügy látszik, történelmünk mégis azt bizonyítja, hogy a szabadság rózsáinak a hősök véréből kell virul­niuk. Nem lehet, hogy „ ... keservben annyi hű kebel szakadt meg a honért” (Vörösmarty). A győzőknek mindig be kel­lett látniuk, hogy nem a gálya, hanem a víz, a nép az úr, és csakis a békés megegyezés biztosítja a ha­ladást. Miért lenne ez most másképpen, amikor milliók, akarják a közmegegyezést és a demokráciát? „A vál­toztatás mindenkinek érdeke, de • azt is látni kell : mesz- sze nem mindegy, hogy kinek a »bőrére« megy” (NÛGRAD, 1989. június 8. Emberre szabott reformo­kat!). A változásnak tör­vényszerűen valakinek a bőrére kell mennie? Nem. Legfeljebb azojç kárára, akik még mindig nem ta­nultak a múlt hibáiból. Akik azt a fát locsolgat- ják, ami csak nekik hajt­ja gyümölcsét. Akik még mindig nem tudják meg" Balassagyarmatról az ör- halom felé vezető főúton, nem messze a várostól, a megengedett tempóban igyekvő, esetenként szá­guldozó gépkocsik közül a vezetők, vagy a benn ülők időben felfigyelnek az or­szágút szélén kiakasztott táblára, melyen ez olvas­ható: Dinnyeeladás.. Jó né- hányan lassítanak', mások pedig megállnak. Az aszta­lon, és a . mellette található részen halomba rakva az idei termés. A portékát egy jól megtermett fiatalember ajánlja. Csuka János mondja: — Nem én vagyok a fő­nök, hanem a szüleim,, ők dolgoznak vele — érzékel­teti beosztását, státusát. — A nagyszüleim is dinnyé­sek voltak- Hortiak vagyunk. Szüleim 16. éve, hogy bérbe veszik a nekik megfelelő területet. Egy-egy részre csak öl év múlva szabad visszatérni. Tavaly Kóvár mellett dolgoztak, az idén pedig itt vettek bérbe két holdat — mutat a dinnye­földet magába foglaló te­rületre. — Megszokták ezt a részt, jó ismeretségét ala­kítottak ki, ugyanakkor az értékesítési lehetőségre sem érteni, hogy az elégedet­len jelen jobb vetést akar, hogy a jövő sokkal több termést és kevesebb bána­tot hozzon utódainknak. Nekem az a véleményem, hogy nem érez és nem is kell mindenkinek bűntu­datot éreznie a múlt miatt. Vajon miben lennének bű­nösek azok a néptöme­gek, akiket a sztálinista basák szónoklataikban a misztikus , magasságokba emeltek, nevükben nyilat­koztak és ítélkeztek, ugyanakkor kiszolgáltat­tak a helyi kiskirályok­nak. A megalázott és ki­zsákmányolt szerencsétlen embernek nem lehet bűn­tudata. Hallgatnia kellett, és napi megélhetési gond­jai közepette is bíznia kel­lett a rövidesen eljöven­dő boldogulásban. hegyen bűntudatuk azok­nak, akik a szakadék szé­lére sodorták a% orszá­got, és parazita / módjára élősködtek a nép nyakán. Azoknak, akik a múlt tel­jes objektív feltárása, a közmegegyezés és az el­szánt útkeresés helyett még mindig ködösítéssel és elkenéssel próbálkoznak. .Akik nem akarják tudo­másul venni, hogy a leg­felsőbb vezetés is elszánta magát a radikális refor­mokra. Ha „válságunkat nem a múltbeli hibák, nem egyes panaszkodhatnak. 'Valószínű ide vonzza a szüléimét az is, hogy keresztanyám Ba­lassagyarmaton lakik. A szülők márciustól, a palántázástól kezdve szep­temberig, amíg el nem fogy a termés, addig egy kiszu- perált lakásnak átalakított buszban töltik szabad- és pihenőidejüket. — Az átmeneti lakhely nem biztosít jó körülmé­nyeket, de ezt szokták meg, ez az életformájuk — foly­tatja az előbbi gondolatot a fiatalember. — Anyu ki­vételével beleszülettünk eb­be az életformába — mu­tat a dinnyeföldön nem messze tevékenykedő öccsére, Norbertre, aki 7. általá­nos iskolás, és a szünidőt mindig itt tölti el. A ha­verjai Balassagyarmatról jönnek ki, játszás közben jól megpakolják a pocakjukat dinnyével, ,-r- Egyébként nem mi, hanem édesanya szokott itt árulni... Közben meg-megszakad a beszélgetés. Az egyik vevő, míg meglékelik a kiválasz­tott dinnyét, a következőket mondja : — Itt vásárolok minden­nap, innen viszem haza személyek törvénytelen in­tézkedései, nem a diktató­rikus módszerek, nem a monolitikus hatalom, nem a tulajdonosi érzés, a nyílt­ság hiánya, ne^n a téves döntések sorozata stb. okozza” — a NÖGRÁD emlí­tett közelmúltbeli cikkének írója szerint, akkor mi? Ha mindezek „csak a fel­színt érintik, csak kísérő jelenségek”, mi lehet a vál­ság igazi oka? Erre nem kaptunk választ. Teljesen megzavartak a politikai­lag képzett, gazdasági szak­ember sorai az újság­ban: „Érzékelnünk szüksé­ges, hogy a. dolgozó embe­rek, a széles tömegek jo­gos, elismert alapvető szük­ségleteit nem tudja kielé­gíteni a mai szocialista állam, .. ., mert lehetősé­geit az állampolgár- kinőt­te.” Mindezek ellenére tu­lajdonképpen ,, . . . nem válságról van szó, hanem a személyiség, az új em­ber .születéséről.” Ha a szé­les tömegek alapvető szük­ségleteik igényével kinő- hetik táfsadalmuk lehető­ségeit. az adott társadalom, minden köntörfalazás nél­kül kimondható, válságba jutott. Legalábbis annak gyakorlata. A dolgozó em­berek összessége döntheti el, hogyan tovább. Az első lépés csakis a közmegegyezés lehet. Az áldozatvállalást ne a 7 Hunyady Judit Reflexió és meditáció Mi lehet a válság igazi oka? Norbert előkészíti az el­adásra szánt, érett dinnyét. Fotó: Rigó Hugyagra,1 mert itt a leg­jobb. Nem sokka! később egy testes asszo'nyka hívja fel huncutságával magára a fi­gyelmet: Ahogy mondani szokták, hátulról jön : — Azt mondják, hogy hat forint kilója — szól harsá­nyan. Azt hittem, hogy a fiú nyersen odavágja: akkor ott kell venni. Ehelyett, szeré­nyen csak ennyit mond: — Pesten, még nagyban sem adják ennyiért. A huncutság nem. vált be, a kiválasztott szép diny- nye lékelés után az^asszony kezeibe vándorol, majd a kóstolás után nem tudja magában tartani a szót: — finom, friss — és kifizeti a vételárat. — Naponta 5—6 • mázsát adunk el, ha kiskereskedők is jönnek, azoknak is adunk — utal az eddig kialakult napi forgalomra, a mat ;ó.i járású, nyugodt, jól meg­termett Jancsi,, aki odaha­za, a Mezőgép gyáregysé gé­ben dolgozik. Az .évi sza­badságát tavasszal palán­tázással . tölti, most pedig egyhavi fizetetlen szabad­ságát hasznosítja ,az, érté­kesítesbér * * ~ *' *•" **** Nem számolom a ine’K- megálló , gépkocsikat. .Gya­koriságuk viszont azt bizo­nyítja, hogy igazat mondott a hugyagi asszony. — Sajnos, az idén a sok eső és a kevés napfény mi­att nem olyan a termés, mint tavaly volt — .szól búcsúzóul Csuka Janó Ehhez igazodik az ára is. krajcárt keresőktől vár- * ják, hanem azoktól, akik tízezreket keresnek, vagy kapnak havonta, d- inter­náltak jogos nyugdíj-ki­egészítésének forrása hó­héraik igazságtalanul ma­gas nyugdíja lehet. Az ural­kodó, illetve vezető réteg csak akkor beszélhet igaz­ságról, szocializmusról,, ha teljesen lemond kiváltsá­gairól, aránytalanul ma­gas jövedelméről a nem­zet javára*, ahogyan ezt Gorbacsov • tette. Nem egvenlősdiről van szil, de az ő áldozatvállalásuk fel­becsül hététien erkölcsi erőt adna a közmegegyezés­nek. Senkinek sem szabad fi- ' gyeimen kívül hagyni, hogy a „bőség kosara” csak tá­volabbi remény, s a „szíik- ség” kosarából mindenki­nek venni kell, ha nem is egyenlően. Amíg azonban azon tűnődnek sokan, hogy „kegyelmesék egész fazék­kal esznek”, ugyanakkor munkában megtört embe­rek a kukában kotorász­nak, nem lesz sem közmeg­egyezés, sem ■ emberarcú, sem demokratikus szocia­lizmus. Petőfi Sándor sorai még mindig aktuálisak: „Ide a rózsa néhány tévé­jét, / s vegyétek vissza a tövis felét.” . Kádárkúti József (•Nem osztjuk ezt a véle­ményt. Tapasztalataink szerint egyáltalán nem az a gond, hogy a vezetők, az értelmiségiek anyagilag túlságosan megbecsül­tek. sokkal inkább az, hogy a beosztott dolgozók bére, iöve- delme alacsony. — A szerk.) Az „összkomfortos” átmeneti szállás

Next

/
Thumbnails
Contents