Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-14 / 164. szám
Nógrádi búcsú Kádár-korszak — az utóbbi időben egyre gyakrabban emlegetett kifejezés a magyar történelem hosszú évtizedeit illeti, minősíti. A gyász óráihoz illendőbb az emlékezés, mint az erényeket és hibákat patikamérlegen porciózó értékelés. Annyit azonban a történelem tisztázó értékítélete előtt is bizton kimondhatunk: minden szándéka szerint az ország jobb sorsáért cselekvő államférfitől búcsúzunk. Kádár János és az ország sorsa egy: erőt próbáló küzdelmekkel, elbizonytalanító, de visszafordulásra soha nem késztető válságokkal. A csaknem nyolc évtized szakadatlan próbatétel, kihívás, jobbra törekvő igyekezet. Az ismeretlen az illegális kommunista mozgalomba bekapcsolódott Csermanek János harcos évtizedei alatt olyan európai mértékkel mérhető politikai pályát futott be, hogy a megrendítő halálhírt Mitterrand elnök is igy kommentálja: ,,Budapesti és párizsi találkozásunkról egy történelmi, hazája haladása és kontinensünk együttműködése iránt elkötelezett államférfi emlékét őrzöm." A politikus sorsa, hogy naponta megmérettetik. Szidják és dicsérik. Nem kivétel ez alól Kádár János sem: rászolgált az elismerésre meg a bírálatra is. A tények tisztelete azonban azt kívánja, hogy kimondjuk: pártvezetői szolgálatával, államférfiúi igyekezetével a kisemberek boldogulásáért munkálkodott. Talán nem illetlen a kifejezés, ha azt írjuk: hite és szándéka szerint. Kádár pártja mindig is a gyalogosok pártja kívánt lenni. A népben és nemzetben gondolkodó, hazánknak a földgolyó keleti és nyugati féltekéjén egyaránt elismerést szerző politikus, példaadó egyéniség kompromisszumteremtő képességből, a nemzeti közmegegyezés szolgálatából, s nem utolsósorban illendő szerénységből. Legendás puritánsága, végtelenül egyszerű életmódja mindenki másénál sokkal szemléletesebben bizonyítja: â közügyekért való munkálkodás mérhetetlen terheit szolgáló igyekezettel viselte. Személyiségéből eredendően nem is lehetett ez másképp. hite és szándéka szerint a népé az előny, a hatalmi pozíció, az egyéni boldogulás huszad- századrangú kérdés. Népszerűségének alighanem ez a titka. Az egyik titka. Legutóbbi salgótarjáni programjára megérkezve kissé morózusan mondta: „Nagyon szép fogadtatást rendeztek". Csakhogy ezt a fogadtatást nem rendezte, nem szervezte senki. Mi több, az akkori szokásoknak megfelelően homály fedte az előkészületeket. titokban tartották a látogatás tényét. Az emberek persze tudták, hogy jön, s kiálltak az utca szélére, meg a pártbizottság elé, hogy egy intéssel, tapssal üdvözöljék a külsőségektől mindig is ódzkodó politikust. Balgaságra vallana mindenféle kisajátító igyekezet, a valósághoz azonban közel áll, hogy Kádárnak sokat jelentett Nógrád megye, a régiónak pedig a vezető politikus. A szoros kapocs a munkásmozgalmi hagyományokban, a nógrádi választási voksokban lett még erősebb. S ha az újságokban unos-untig emlegetett mondást felidézzük — „Adják át üdvözletemet Nógrád megye dolgozóinak” — akkor tudjuk, hogy ennek hiteles minden betűje. Olyannyira, hogy legszívesebben kezet rázott volna valamennyi bányásszal, kohásszal, építőmunkással. A megrendítő gyász talán éppen ezért mélyebb a haza e kicsiny, próbatételekkel terhes vidékén. Ezért I mondják a nógrádi kommunisták, hogy a tervezettnél illendőbb, méltóságtel jesebb búcsút látnának szívesen, s ezért hallottuk a héten szerte a megyében: közösen vagy egyénileg a pénteki út Budapestre vezet. Még akkor is, ha csak egy pillantás vethető a koporsóra, ha csak egy tenyérnyi hely jut egy utcaszegleten. Mert a személyes jelenlét beszédesebb a legékesebb szóvirágnál is. Természetesen mindenki hite, lelkiismerete, meggyőződése szerint vesz búcsút. Az elvtárs és elvbarát fájdalma szívbe markoló, a szimpatizáns osztozik az előbbiek gyászában, a politikai ellenfél pedig illendő módon fejet hajthat az ország felemelkedéséért munkálkodó államférfi előtt. Az élet egyetlen napja is nemegyszer rapszodikus, sikerekkel teli és hullámvölgyekkel terhes. Miért lenne ez másképpen csaknem nyolc évtized alatt? A politikusi életműnek részei a látványos sikerek, a meditációk és az elbizonytalanodások is. A felemelkedést megtorpanás követte, az elismerő egyetértést itt-ott bírálat váltotta fel. A véleményekben egyértelműen ott van az alábbi is: hamarább kellett volna váltani. S ha a nyolcvanas évek elején Kádár János feláll a székből, akkor más a sorsa, a sorsunk. Meglehet. A tények azonban visszafordíthatatlanok, az események újra nem rendezhetők, időben hátrafelé cselekedni képtelenség. Jót és rosszat együtt kell tehát mérlegre tenni olyankor, amikor az ország és népe ítél — túlzás nélkül írhatjuk — vezetőjéről. A realitás igényével, miként jellemzője volt Kádár Jánosnak is a tények tisztelete. Így lehetünk hozzá méltók. A szélsőségektől mentes, az arányokat el nem vétő értékelés pedig garancia lehet arra is, hogy úrrá lehetünk mai bajainkon. Amiért munkálkodna ő is szolgáló igyekezettel, ha a természetesen, a visszafordíthatatlanon kifoghatna a halandó ember. A hátramaradottak lehetősége természetesen számos, a felelősség terhével együtt. Az illendő emlékezés kevés. Jobbá kell tenni — jobbá tehetjük — azt, amit alkotó életműve hátrahagyott. Hasznosítsuk életművét és tanuljunk belőle! Beszélgetés Géczí Jánossal Kádár Jánosrál Géczi János, az MSZMP megyei bizottságának nyugalmazott első titkára hosszú éveken keresztül, közelebbről ismerte Kádár Jánost. A nyugalmazott első titkár némi rábeszélés után vállalkozott rá, hogy személyes élményeit felidézze. Hangsúlyozta: „Csak az 1960-as évektől dolgoztam megyei tanácsvezetőként, pártmunkásként. A 70_es évektől voltam országgyűlési képviselő, illetve a Központi Bizottság tagja. Nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy helyes és reális ítéletet tudok alkotni egy olyan kiemelkedő történelmi személyiségről, mint Kádár János.” — Az első találkozásom: rétsági pártmunkásként 1956-ban Salgótarjánban hallgattam Kádár János augusztusi beszédét. Nagyon tanulságos volt mondanivalója. A rendkívül bonyolult időszakban feszülten vártuk, mit mond egy olyan ember a politikai helyzetről. a súlyos problémák megoldásának lehetőségeiről, akiről tudtuk, hogy a pártmozgalomban neve van, aki megjárta Rákosiék börtönét, aki a nógrádi helyzetet közelről ismerte. A fel- szabadulás utáni képviselő- választásokon itt volt listavezető, gyakran találkozott a pártok vezetőivel, a választópolgárokkal. Mondanivalója akkor bizonyos megnyugvást keltett bennem is, mert nyíltan szólt a hibákról, azok kijavításának lehetőségéről. A második találkozás az 1957. február 2-i aktívaértekezlethez fűződik. Akkor hallgattuk meg a párt vezetőjét az 1956. októberi tragikus események értékeléséről, a politikai konszolidációt és a gazdasági élet normalizálását szorgalmazó sürgős feladatokról, a párt újjászervezésével kapcsolatos elképzelésekről. Az a beszéd számomra is nagyon fontos volt. A politikai helyzet és a feladatok megismerése mellett lényeges szemléleti változást tükrözött. Meggyőzően bizonyította, hogy az MSZMP szakít a Rákosi—Gerő-féle népellenes politikával, és elhatárolja magát a revizionista nézetektől. Határozottan elítélte az ellen- forradalmi erők tevékenységét. Arra ösztönzött bennünket, hogy aktív politikai munkával, tettekkel kell bizalmat szerezni az MSZMP- nek, új stílust, módszert kell meghonosítani. Külön figyelmeztetett, hogy fel kell lépnünk az álradikális nézetekkel szemben. Előre kell tekinteni. Felelős gondolkodó — Politikailag kiélezett időszakban, meghatározó témákban nyilatkozott még az említett első találkozásokon Kádár János. Milyen hatást tett a fiatal gyakorló politikusra? — Mindenekelőtt egy határozott, kiegyensúlyozott, a helyzetet reálisan értékelő, a nép, az ország sorsáért, a párt megújulásáért felelősséggel gondolkodó vezetőt ismertem meg. Olyan vezetőt, aki tanult a múlt hibáiból, ismeri az ország helyzetét, a társadalom különböző rétegeinek érdekeit, az emberek gondolkodás- módját. Reálisan számol a lehetőséggel. Üj szellemben, elszántan akarja megváltoztatni a párt, az állami szervek tevékenységét, a vezetők magatartását. Elszántsága mellett az emberek iránti bizalma és optimizmusa is biztatást jelentett számunkra. Később még inkább érzékeltem, hogy tudatosan küzd a jobb- és baloldali szélsőségek ellen. A nemzeti sajátosságainknak megfelelő reformok útján keresi a választ a kor kérdéseire. A politikai szövetségeseket nemcsak tiszteli, hanem tényleges szerepet is szán részükre. A nemzetközi feltételek azonban a reformok kibontakozásához — most már jobban látjuk — nem voltak kedvezőek, nem kaptak elég megértést, támogatást. De még ennél is figyelemreméltóbb: a különböző hazai irányzatok képviselői sem segítették ezeknek az elveknek a megvalósítását. Hz önálló cselekvés becsülése — Ügy is fcRalmazhatunk, hogy hosszú éveken keresztül munkahelyi főnöke volt Kádár János. Milyennek ismerte meg pártvezetőként? — Ügy láttam: szervezetten, igényesen dolgozik. Megállapításait, ítéleteit tényekre alapozva, meggondoltan alakítja ki. Gyakorlatiasan közelítette meg a döntéseknél a kérdéseket, abból indult ki, mi jó származik belőle az embereknek. Mindig ezt tartotta szem előtt. Különösen az első időszakban kezdeményezte a reformok bevezetését, majd a megtorpanás után óvatos újraélesztését. Világosan, 'egyszerűen, közérthetően fejezte ki gondolatait. Meg tudta- értetni magát, meg tudta nyerni az emberek nagy többségét. Volt türelme meghallgatni a különböző nézeteket, jó kompromisszumteremtő készsége volt. Többször úgy láttam, hogy ellenére van, ha valaki csupán szólamokban, sematikusan gondolkodott, érvelés helyett őt idézgette. Becsülte az embereket, a helyi kezdeményezéseket, az önálló cselekvést. Más kérdés, hogy sajnos az a struktúra, ami a pártban is konzerválódott, erre nem adott elég lehetőséget. — Köztudomású, hogy az MSZMP vezetője egyszerűen, csaknem puritán módon élt. — Igen, én is ezt tapasztaltam. Elsősorban munkájának élt, értelmesen szervezte szabad idejét is. Talán többen is követhették volna példáját. — A megye egy egy gondjával lehetett-e közvetlenül hozzá fordulni segítségért? — Meghallgatta jelentésünket. hozzászólásainkat, esetenkénti jelzéseinket. Rendszeresen szóltam a megye sajátos nehézségeiről — a szénbányászat, a kohászat, a kedvezőtlen adottságú tsz-ek problémáiról, infrastruktúránk elmaradottságáról, a nyugdíjasok, a fiaáltalánosságok — Milyen volt a személyes beszélgetések légköre? — Erre nem sok alkalommal került sor. Azonban, ha megbeszélésre hívott, vagy esetenként találkoztunk, a tisztelet érzése mellett nem éreztem különösebb feszélvezettséget. Konkrétan kérdezett. A rövid, lényegre törő, tényszerű válaszokat értékelte, az általánosságokat, a frázisokat nem szerette. Ha fel; álltunk, soha nem felejtette el, hogy üdvözletét küldje a nógrádi embereknek. Mindig volt biztató szava: becsüljük meg a szocializmus értékeit, az alkotómunkát, a dolgozó ember problémája iránt legyünk fogékonyabbak. — Hogyan gondolkodott a nógrádiakról? Hogyan él a nógrádiak emlékében Kádár elvtárs? — Ügy gondolom, jól ismerte megyénket, az itt élő embereket. Gyakran járt itt, különösen mint ország- gyűlési képviselő, majd az ’50-es évek második felében. Találkozásainkon meleg hangon idézte fel a felszabadulás utáni első években szerzett tapasztalatot. Ezek nagy hatással voltak rám. nemcsak a megye közéleti, mozgalmi értékei, hanem az egyszerű emberek szocializmusba vetett bizalma, hite alapFejlődés és — A személyes élményeket felidéző visszapillantás kapcsán is megkerülhetetlen a kérdés: megítélése szerint az ország sorsának alakításában milyen szerepet töltött be Kádár János? — Nem tudok arra vállalkozni, hogy történelmi érdemeit, esetenkénti súlyos tévedéseit, a lehetőségek kihasználtságának korlátáit megítéljem. Tény, hogy egy hosszú, bonyolult időszakról van szó, amelyben volt dinamikus fejlődés, megtorpanás, pangás is. A feladatok megoldásában nem hagyhattuk figyelmen kívül az örökséget, a belső politikai erők harcát. De nagyon komolyan számításba kell venni a nemzetközi körülményeket, a szocialista közösségben, elsősorban a Szovjetunióban lejátszódó folyamatokat, s nem lehet figyelmen kívül hagyni a kapitalizmusban és a fejlődő világban történteket sem. Nagyon sok kérdésben ma új dokumentumokkal ismerkedhetünk meg, amelyek más megvilágításba helyezik a korábban vallott nézeteinket. A jelenlegi kihívás, a gyors változások időszaka, a felzaklatott politikai szituáció, a vezetők ellentmondásos nyilatkozata sem alkalmas arra, hogy reális ítéletet mondjunk. Időben közel vagyunk az eseményekhez, azt hiszem többségében elfogult kortársai. talok. a nagycsaládosok gondjairól, a pártélet kérdéseiről. Egy alkalommal a Politikai Bizottság, más alkalommal a titkárság elé vittünk jelentést. Ügy érzékeltük. ismeri helyzetünket. helyett tényeket ján is. Olyan emberekről szólt, akik nagyon nehéz körülmények között éltek, mégsem zúgolódtak, hanem bizakodtak, becsületesen dolgoztak. Figyelemmel kísérte, megbecsülte az utóbbi években történt változásokat. Utolsó salgótarjáni látogatása során is kifejezte, hogy programja a nógrádiak munkájának elismerése. Arra is figyelmeztetett, hogy meg kell érteni a kor követelményeit, a változtatás igényét. Többet, hatékonyabban kell dolgozni. Nagyobb figyelmet kell fordítani az alkotó-, a vállalkozótevékenységre, a munka hatékonyságának a javítására. Még akkor is úgy gondolta, hogy a XIII. kongresszus döntéseinek végrehajtását kell megjavítani, a növekvő feszültségeket meg tudjuk oldani. Az élet, sajnos, ezt nem bizonyította. A nógrádiak is különbözőképpen élték meg az elmúlt éveket, másmás élményük van Kádár Jánosról. Ügy gondolom, többségünkben valószínűleg úgy él, hogy nagyon nehéz helyzetben vállalta az ország vezetését, a nemzet, a nép boldogulásáért, különös tekintettel a dolgozó emberek érdekében dolgozott. Fegyelmezett életmódja, szerénysége szimpátiát váltott ki. megtorpanás ha nem is egészen alakítói, végrehajtói voltunk a kádári politikának. Nyilvánvaló, a reális, felelős értékeléshez történelmi idő, higgadtabb, kiegyensúlyozott politikai helyzet kell. Azt azonban úgy látom, hogy Kádár János minden súlyos mai probléma ellenére a magyar nép érdekében felelősen gondolkodó, bátran cselekvő, legújabb kori történelmünk meghatározó személyisége volt. Olyan politikus, aki népben, nemzetben gondolkodott. Ugyanakkor nyitott a világra, mélyen internacionalista. Számolt a reális lehetőségekkel, a szocializmus megreformálásával, kompromisszumok útján, a kis lépések taktikájával haladt előre. Valószínű: több fiatal, tehetséges reformgondolkodású személlyel, igényesebb, kritikusabb, önkritikusabb szemlélettel, kezdeményezőbb munkával, az alkotótevékenység szélesebb körű kibontakoztatásával még nagyobb értékek születtek volna, a mai súlyos problémák nem feszítenének eny- nyire. Ügy gondolom emlékének akkor adózunk kegyelettel, ha politikai érdemeit, emberi értékeit megbecsüljük, megőrizzük, magunkénak valljuk. Ha az új történelmi kihívást megértve, annak megvalósítása során hasznosítjuk életművének pozitív vonásait és tanulunk a hibáiból.
