Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-12 / 162. szám

2 NOGRAD 1989. JÚLIUS 12.. SZERDA Hazánkba érkezett George Bush (MTI) (MTI) Azt is vegyük 1-udomásul, ami jó meg. Folyamatossá vált a szovjet—amerikai párbeszéd, biztatóan alakul a fegyver­zetkorlátozás és a regionális válságok rendezésének ügye, előrehaladt a helsinki folya­mat. Történelmi változások bontakoznak ki a Szovjet­unióban és Kelet-Európá- ban. Mindez kedvező felté­teleket biztosít a magyaror­szági reformok számára. Ezért törekszünk arra, hogy külpolitikai tevékeny­ségünkkel mi is hozzájárul­junk a biztató nemzetközi folyamatok visszafordítha­George Bush üdvözlő beszéde Az amerikai elnöknek többször is meg kellett kö­szönnie a lelkes üdvözlést. ,,Nézzék, eltépem beszéde­met, hadd szóljak önökhöz tiszta szívemből, rövid le­szek, éppen eleget álltak már itt az esőben” — for­dult tréfálkozva az őt üd­vözlők felé. — Barbara és én szív­ből köszönöm ezt a meleg fogadtatást. Üdvözlöm Ma­gyarország vezetőit, a né­pet, üdvözlöm a refor­mokat, a változásokat, ame­lyek most az önök csodála­tos országában végbemen- nek. Azért jöttem ide az Egyesült Államok elnöke­ként, mert országunkban, különösen szívélyes érzé­sekkel viseltetünk Magyar- ország népe iránt. Nagyon örülünk, hogy itt lehetünk. Sajnos, csak igen rövid időre vagyunk itt, két estére és egy napra. Örömmel tekintek a konzul­tációk elé. amelyeket en­nek a nagyszerű országnak a vezetőivel folytatok majd. Átadom majd nekik az amerikai nép meleg üdvöz­letét, tolmácsolom az Egye­sült Államok népének azt a meggyőződését, hogy együtt kell működnünk Magyaror­szággal, együtt akarunk mű­ködni Magyarországgal, az önök vezetőivel együttmű­ködve előbbre tudjuk vin­ni az önök országában vég­bemenő reformokat. — Köszönöm ezt a fogad­tatást, és remélem, holnap szárazabb helyen hallhat­A Minisztertanács rendefete A Minisztertanács rendeletét alkotott Kádár János július 14 - i temetésével kapcsolatban, A kormány elrendelte, bogy a temetés napján aa állami zászlót vonják le1, majd eresszék féiárbocra. Az állami intézményekre tegyenek gyászlobogókat. A vendéglátóhelyeken, szórakozóhelyeken a temetés be­fejezéséig a kormány megtiltotta a zene- és műsor­szolgáltatást I) sok eső visszavetette az aratást (Folytatás az 1. oldalról.) gyarországon. Meggyőződé­sünk, hogy az eseménynek üzenete van, amely a világ­nak is szól. Az üzenetet mi úgy értelmezzük, hogy az Amerikai Egyesült Államok felismerte a magyarországi fejlődési folyamat történel­mi jelentőségét és az el­nöki látogatással az ameri­kai nép szimpátiáját, támo­gatását kívánja kifejezésre juttatni. Hasonló bátorító üzeneteket Keletről és Nyu­gatról egyaránt kapunk. Ezekre nagy szükségünk van, hiszen most is, mi­ként történelmünk folya­mán mindig, népünk csak akkor számíthat felemelke­désre, ha törekvéseit más népek is támogatják. Elnök úr! Szimbolikus jelentősé­get tulajdonítok annak, hogy üdvözlő beszédeink elmon­dására Kossuth Lajos szob­ra előtt, a róla elnevezett téren kerül sor. Most újra „reformkor” van Magyarországon. Ám hisszük, hogy a történelmi sorrend ezúttal más lesz. Túlvagyunk vérvesztesége­inken, halottainkat is elte­mettük, végre tisztességgel. Most a „kiegyezés” követ­kezik. Ezt várja el a ma­gyar nép és minden, az or­szágért, a nemzetért felelős­séget érző politikai-társa­dalmi erő. Csak a legszéle­sebb összefogás, egy igazi nemzeti konszenzus biztosít» hatja, hogy Magyarország a harmadik évezredben ne csupán földrajzi értelemben legyen európai ország, ha­nem a társadalmi szervező­dés, a demokrácia, a sza­badságjogok, a gazdasági és kulturális fejlettség terén egyaránt elérje az európai jelzőhöz évszázadok óta kapcsolódó minőségi mérté­ket. Közel hat esztendeje an­nak, hogy elnök úr — akkor az Egyesült Államok alelnö- keként — meglátogatta or­szágunkat. Az akkori nem­zetközi helyzetet a két nagy­hatalom viszonyának elhide- gülése, a kelet—nyugati pár­beszéd csaknem teljes hiánya jellemezte. Az elmúlt hat év alatt a világ nagy utat tett Évek óta semmi nem nőtt ebben az országban jobban, mint a fennálló ál­lapotok, a folyó események felett gyakorolt kritika. Ez jó, mert csak az a társa­dalom képes a fejlődésre, amelyik nem hiteti el önma­gával, vagy amelyikkel nem sikerül elhitetni a vezetés­nek, hogy minden jól megy és a lakosság meg lehet elé­gedve. Szükségszerű is, hi­szen az elmúlt évtizedekben az volt a jellemző, hogy a hibákról nem volt szabad szólni, az eredményeket fel kellett nagyítani, sőt nem is létező eredményeket kel­let kitalálni. Ennek éljük meg ma a reakcióját. Végzetes hiba az, ha a vezetés azt hiszi, hogy min- dervt a legjobban csinál, ennél csak az a nagyobb hiba, ha ezt sikerül a köz­véleménnyel is elhitetnie. Érthető tehát, hogy nem az elégedetlenség ellen aka­rok szólni, az nemcsak in­dokolt, hanem szükséges is. Van azonban másik végiét is, amikor az eredménye­ket nem veszik tudomásul. Én ennek e jeleit is látom egyre jobban elszaporodni. Mikor a társaságomban pan as zko dókat, bír álókat megkérdem: most jobb, vagy akárcsak egy évvel ezelőtt? Gondolkodás nél­kül rávágják, hogy most. Aztán jönneg a dek. A kö­vetkező kérdésem : vártál ennyi pozitív változást egy évvel ezelőtt ? A gyors vá­lasz: nem. Tehát egyet­értést tapasztalok abbain, hogy az események a várt­nál jobban és gyorsabban alakultak. Természetesen ez csak általánosságban igaz, mert egy sor területen nincs javulás, sőt. Ameny- nyire azonban hiba volna az eredményekkel való álr talános megelégedettség, any- nyiira hiba’, ha nem látjuk, hogy lehetünk elégedettek is. Én négy területet emelek ki, amelyeken indokolt és hasz­nos volna látnunk ag ered­ményeket. A politikai életünk gyor­sabban és zökkenőmente­sebben demokratizálódott, mint azt bárki külföldön és itthon elképzelte volna. Nem állhattunk meg ott, ahová eljutottunk, de a folyama­tok sínen vannak, és hitem szerint visszafordíthatatla- nok. Ebben a tekintetben nemcsak az elmúlt 40 évre igaz, hogy alig történt va­lami az elmúlt évhez képest, de az én korosztályom az él­ményei alapján tudhatja, hogy 1945. és 1949. között is sokkal kevesebb történt ér­demben. Ha az elkövetkező két-három évben így foly­tatjuk, a történelemben ed­dig egyedülállót sikerül meg­valósítani. tatlanná tételéhez. Párbe­szédre, kapcsolatokra, köl­csönösen előnyös együttmű­ködésre törekszünk minden országgal, amely erre kész­séget mutat. Tisztelt elnök úr és Bush asszony ! Kívánom hogy hasznosan és kellemesen töltsék idejü­ket nálunk. Ismerkedjenek meg népünk helyzetével, gondolkodásával, az ország vezetésének törekvéseivel és élvezzék a hagyományos ma­gyar vendégszeretetet. nak majd engem — tette hozzá az amerikai elnök. Meggyőződésem, hogy már régen elmúlik majd az eső. de én még mindig emlé­kezni fogok arra a meleg fogadtatásra, ' amelyben Ma­gyarország népe részesített. Köszönöm önöknek ezt — mondotta az amerikai el­nök, aki végül Isten áldását kérte Magyarországra. ☆ Az amerikai elnök 8 óra­kor lépett be a Parlament épületébe. A Nándorfehér­vári terembe kísérték, ahol Straub F. Brúnó — Kovács László külügyminisztériumi -államtitkár társaságában — megmutatta a falon levő freskókat, majd megkezdő­dött a kötetlen megbeszélés, amely mintegy fél óra hosz- szat tartott. ☆ Az Elnöki Tanács, a Mi­nisztertanács és az MSZMP elnöksége adott díszvacso­rát az amerikai elnök és fe­lesége tiszteletére. A Kupolacsarnokban Nyers Rezső, az MSZMP el­nöke, Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, valamint Németh Miklós, a Minisz­tertanács elnöke és felesé­ge köszöntötte az érkező el­nöki párt. A Vadászteremben a dísz­vacsora elején Nyers Rezső mondott pohárköszöntőt. Ezt követően George Bush mondott válaszbeszédet. A magyar külpolitika év­százados távlatban mérve is kiemelkedő eredményekre, a nemzet érdekeit képviselő stratégiára lehet büszke. Az elmúlt kétszáz esztendő so­rán a magyar külpolitikát még mindig Ady által oly találó megfogalmazás, a komptermészet jellemezte. Ezalatt azt kell érteni, hogy külpolitikánk, vagy az egyik nagyhatalom oldalán kötött ki, vagy a másikon. Ha az egyik parthoz kötöt­te szorosan magát, akkor a másikról hitte, hogy az len­ne esetleg a jobb. Ehhez még egy másik tényt is hozzá kell tennünk: az ál­lam külső tekintélyét na­gyobbra értékelte, mint a nép érdekeit és a világpoli­tikai realitásokat. Az igazságügyi szerveink, s jogszabály-előkészítésünk is kiváló munkát végzett. E téren is egy év óta több történt, mint előtte egy év­század alatt összesen, külö­nösen igaz ez a színvona­lára és arra, amennyire si­került elszakadnia a napi politikai csatározásoktól. Ez annál nagyobb dicséretet érdemel, mivel az elmúlt negyven évben e téren ural­kodtak a legszomorúbb álla-) potok. Sokszor elmondtam a múltban, hogy milyen sú­lyos hiba, hogy a jogász- társadalom 1949 után szin­te teljesen elvesztette ko­Ülést tartott az MSZMP Politikai Intézőbizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Inté­zőbizottsága július 11-én, kedden ülést tartott. A tes­tület az ősszel megrende­zésre kerülő kongresszus napirendjére és ügyrendjé­re tett javaslatot vitatott meg. Megállapította: a kongresszus ügyrendi szabá­lyait, munkaszervezeteit, időbeosztását a politikai cé­lok figyelembevételével kell kialakítani. Ezek közül különösen fontos annak hangsúlyozása, hogy a párt új útra lép, új szocialista politikát és magatartást képvisel. A jövő felé for­dul, megvalósítható ja­vaslatai vannak a társadal­mi problémák megoldására. Az MSZMP demokratikus párt, amely teret ad a né­zetkülönbségeknek, de ké­pes az egység megteremtésé­re az alapvető kérdésekben. A testület javaslatot fo­gadott el a kongresszusi je­lölőbizottság összetételére, a tanácskozás megrendezé­sének módjára és költség- vetésére. Az MSZMP Politikai In­tézőbizottsága véleményt cserélt a párt, valamint a pártszervek 1989-es gazdál­kodásának helyzetéről. Hangsúlyozta: az a cél, hogy, a párt gazdálkodásában messzemenően érvényesül­jenek a takarékossági köve­telmények. A testület állásfoglalás- tervezetet tekintett át a nemzet és a nemzeti kisebb­ségek néhány időszerű kér­déséről. A témát további, mélyebb vizsgálatra utalta. Irányadó elvként úgy fog­lalt állást, hogy az MSZMP mind markánsabban törek­szik a valós nemzeti érde­kek érvényesítésére. A Politikai Intézőbizott­ság áttekintette a párt prog­ramnyilatkozatára java­solt téziseket, majd külön­félékről tárgyalt. rábbi politikai szerepét. A reformkortól kezdve a jo­gászok a társadalmi fejlő­dés, a reformok követelésé­nek élvonalát képviselték. Ebből a szerepből kizárták őket, és nem is sikerült még a hátsó ajtókon sem vissza­jönniük. Ezért aztán annál nagyobb a jelenlegi szere­pükért járó elismerés. Az elmúlt év során talán ők tehették a legtöbbet a re­form megvalósítása érde­kében. A nap minden órájában látható leglátványosabb eredményt azonban a hír­közlésben értük el. Az új­ságok, a folyóiratok, a könyvek, a rádió, a televí­zió mondanivalójának érté­ke egy év alatt a többszörö­sére emelkedett. Mi sem bi­zonyítja jobban, hogy a fel­emelt árak ellenére nőtt az újságok iránti kereslet, és ennél is sokkal jobban, y megvásárolt újságból elöl, vásott anyag mennyisége. Mindez az emelkedő költsé­gek ellenére csupán azért, mert az újságírók munkája klasszisokkal jobb, mint ko­rábban volt. Lehetett volna még más eredményekről is szólni, nemcsak a helyhiány miatt, de ezt azért sem tartottam indokoltnak, mert a hibák és hiányosságok száma en­nél is sokkal nagyobb. Kopátsy Sándor (Folytatás az 1. oldalról.) lő 4,9 tonna helyett valami­vel nagyobb átlagtermésre számítanak. A betakarított mennyiségből 380 vagont kap a gabonaforgalmi, 80 vagon a saját igényeiket elégíti ki, a vetőmagszükséglet 50 szá­zalékát pedig ugyancsak az idei termésből biztosítják. A káliói termelőszövetke­zetben Puskás József,' nö­vénytermesztési főágazat- vezető tájékoztatása sze­rint kedd reggelig 60 milli­liter eső áztatta a kalászos- gabona-földeket is. Szomba­ton 25 hektárról sikerült be­takarítani az idei őszi búzát Mivel ez kényszerérésű volt, (Folytatás az 1. oldalról.) mányos Dolgozók Demokra­tikus Szakszervezetének szó­vivője. Véleménye sokban eltért a SZOT titkáráétól. Elmondta, hogy nem értet­tek egyet például a sztrájk- törvénnyel, sőt azt eredeti formájában határozottan károsnak tartja. Azokat a nemzetközileg is elfogadott jogokat kell végre a szak- szervezetek számára biz­tosítani, amelyeket a világ haladó szellemű országaiban már mindenütt garantálnak, s amely egyezményekhez ha­zánk is rendre csatlakozott. A következő hozzászóló a meghirdetett programban nem szerepelt, csupán a szü­netben jelezte — írásban, — a felszólalási szándékát. Takács András, a Szolidari­tás nevű szabad, független szakszervezet nevében fej­tette ki álláspontját. Ez a szervezet — ma körülbelül 1500 főt számlál — 1989 májusában a budapesti Jur­ta Színházban alakult meg és pályafutását több látvá­nyos politikai kudarc és botrány kisérte. — (Szerk.) Tulajdonképpen egy kor­tesbeszédnek lehettünk tanúi, amely nyíltan és kevéssé válogatott eszközzel és kife­jezésválogatással támadta a Szakszervezetek Országos Tanácsát. Takács András szerint, ők a szó valódi ér­telmében a munkások érde­keit képviselik, s munkás­nak tekintenek minden dol­gozót Magyarországon. Ha kell — s most így lehet —, minden emberhez személye­Egyre kevesebben veszik igénybe az iskolákban meg­szervezett étkezési lehetősé­geket. Az iskolai büfék kí­nálata szegényes, a nyers­anyagnormák sem mennyi­ségben, sem összetételben nem elégítik ki az igénye­ket — állapította meg a Fo­gyasztók Országos Tanácsá­nak élelmiszer-szakértői bi­zottsága kedden tartott ülé­sén. A tanácskozáson élénk vi­ta bontakozott ki Németh Miklós miniszterelnök ja­vaslata körül: az ifjúságnak állampolgári joga legyen a napi egyszeri ingyenes étke­zés. A bizottság tagjainak csupán 4,5 tonnás átlagot je­lentett. A közös gazdaság a jelen­tős gabonatermelők közé tartozik megyénkben és ki­terjedt a határa. Amennyiben az időjárás kedvezőre for­dul, két nap múlva meg­kezdik az 1600 hektárnyi te­rületet elfoglaló őszi búza aratását. Egy hét után a kombájnosok átmennek a 450 hektáros tavaszi árpa, táblákba, s ott befejezve fel, adatukat, újra a búzatáblák­ban dolgoznak. A 12 kombájnos és a szál­lításban tevékenykedők jú­lius 31-re végeznek a nyári betakarítással. sen eljutnak s meggyőzik. (Ámbár tudni kell róluk, hogy infrastrukturális lehe­tőségek hiányában még egy lakásban működik a köz­pontjuk. — Szerk.) A SZOT-hoz való viszo­nyukat legjobban egy nyelv­botlásával érzékeltette a hozzászóló. Kijelentette: A szervezet erjesztését... bom- -/ lasztását segítjük elő... s ezzel ösztökéljük a változás­ra. (Lehet. Am véleményem, hogy egyetlen szervezetnek sem lehet becsületes prog­ramja a másik bomlasztása, de még erjedésének elősegí­tése sem. Ez semmiképp nem szolgálja a közös érde­kek megtalálását. Egy múlt­tal még nem rendelkező s így hibátlan szakszervezet számára ez könnyű, de hosszú távon eredményte­len taktika. — Szerk.) A fejlődést valóban előse­gíthetik a szakszervezetek demokratikusabbá, pluralis- tábbá válása. De csak a „játékszabályok” közös tisz­teletben tartásával. S politi­kai kultúra tanúsításával — emelte ki előadásában dr. Sándor László. A hallgatóság tapogatózó érdeklődéssel figyelte az el­hangzottakat. A kérdéseik is ezt fejezték ki. A nyíltság minden bizonnyal bizalmat kelt. de a céltalan vagdal- kozásnak. a mindenáron való csatározásnak legalább belső ügyünknek kellene maradnia. Ügy látszik, a de­mokráciát még tanulnunk kell... többsége — gyakorló peda­gógusok, tanácsi és minisz­tériumi dolgozók — úgy vé­lekedett, hogy ehhez nem adottak sem a pénzügyi, sem a technikai, sem pedig a személyi feltételek. Többen úgy vélekedtek, hogy az in­gyenes ebéd bevezetése már csak azért sem lenne célszerű, mert még több élelmiszer menne veszendő­be. Itt merült fel a minőség kérdése. a pocsékolásnak elsőrendű oka az, hogy nem ízlik az étel a gyerekeknek. Egy múlt évi felmérés sze­rint például a megvizsgált ételek 42 százaléka minősé­gileg kifogásolható volt. Beszélő viszonyban kell maradnunk! Csa'a Péter FOT-tanácskozós az iskolai étkeztetésről

Next

/
Thumbnails
Contents