Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-11 / 161. szám

2 NOC.RAD 1989. JÚLIUS 11., KEDD Csak igazi demokrácia van Horn Gyula sajtótájékoztatója A kisebbségek jogairól A magyar politikai vezetés Dagy várakozással tekint George Bush amerikai el­nök látogatása elé; szemé­lyében első ízben látogat Ma. gyarországra a nyugati vi­lág vezető hatalmának ál­lamelnöke — hangoztatta Horn Gyula külügyminiszter hétfőn délután az elnöki lá­togatásról tudósító hazai és külföldi újságírók számára tartott sajtókonferenciáján,, a Pesti Vigadóban. — Min. dent megteszünk azért, hogy e látogatás hasznosnak, tar­talmasnak bizonyuljon — tette hozzá. A magyar vendéglátók szándékairól szólva kifej- tette: reális képet kívánnak adni Bush elnöknek a ma­gyarországi helyzetről, a politikai törekvésekről. Kü­lönösképpen azokról a cé­lokról, amelyek a kormány tevékenységét vezérlik, be- leértve ebbe a kormányzó párt, az MSZMP szándékai­nak megismertetését is. En­nek kapcsán kiemelte: az MSZMP volt a kezdeménye­zője a megújulás folyama­tának, s ma is ez a párt áll e folyamat élén. Ugyanak­kor együttműködik, konzul­tál a nem kormányzati pár­tokkal és mozgalmakkal is. Mint mondotta, a kormány­zó pártban ma az újítók, a megújulást akarók tábora a meghatározó, azoké, akik a demokratikus szocializmus megteremtésére töreked­nek. Egy, a demokratikus szo­cializmus tartalmát firtató kérdésre válaszolva kifejtet­te: az MSZMP szakítani akar a szocializmus régi, mára alkalmatlannak bizonyult gyakorlatával, azzal, hogy „évtizedekig demokráciáról beszéltünk, és szocialistának neveztük a rendszerünket, miközben ez nem volt va­lódi demokrácia. Meggyőző­désem szerint nincs polgá­ri, vagy szocialista demok­rácia, csak egyféle, csak igazi demokrácia van. S ezt kell megteremtenünk." A külügyminiszter kifejez­te azt a meggyőződését is, hogy Magyarországon a kö­zeljövőben nem képzelhető el kormányképes koalíció az MSZMP részvétele nélkül. Az MSZMP, miközben vi­selnie kell a felelősséget a múltban elkövetett hibákért, változatlanul a legnagyobb politikai erő, s. meggyengült tekintélye ellenére is képes a megújulás élére állni. Most a válsághoz vezető okok meg­szüntetéséért dolgozik, ez év őszére elkészíti konkrét programját. A többi politi­kai párt, mozgalom céljai­val, programpontjaival való összevetés is azt bizonyítja, hogy az MSZMP formálódó programja reális helyzetfel­ismerésen, a legfontosabb célok helyes megjelölé­sén alapult. Horn Gyula kiemelte, hogy a magyar külpolitika a realitásokból indul ki, szem előtt tartja az ország geo­politikai méghatározottsá- gát. Igen fontosnak tekinti a Szovjetunióhoz fűződő vi­szony megőrzését, fejlesz­tését. „Nincs szó arról, hogy a hazai megújulás során el- ■ távolodjunk a Szovjetunió­tól, a többi szocialista or­szágtól, arról azonban igen, hogy korszerűsítsük azt a kapcsolatrendszert, amely ezekhez az államokhoz fűz minket” — mondotta. A külügyminiszter felidéz­te, hogy a közelgő látoga­tás kapcsán különböző hí­rek röppentek fel valamifé­le, Magyarországnak nyúj­tandó amerikai hitelekről. Erről nincs szó — szögezte le, hozzátéve: egy elnöki lá­togatásnak nem is lehet ez a témája. Előre kívánunk lépni azonban olyan, még meglevő akadályok elhárí­tásában, amelyek nehezítik az új típusú együttműködés kialakítását. S ez nemcsak magyar érdek, hanem az amerikai vállalkozók érde­ke is. A magyar fél konkrét törekvései között említette annak elérései, hogy a leg­nagyobb kedvezmény elvét öt évre, vagy időbeli korlá­tozás nélkül terjesszék ki Magyarországra; ugyancsak üdvözölnénk az amerikai tőkebefektetésekre vonatko­zó kormánygarancia meg­adását, továbbá a technoló­giaátadás megkönnyítését, ezzel összefüggésben a CO- COM-lista enyhítését. Emel­lett a magyar kormány évek óta szorgalmazza, hogy ma­gyar képviselet nyíljon az Egyesült Államok nyugati partján. Horn Gyula rámutatott: „Nem azt várjuk, hogy mindezek a kérdések a lá-< togatások idején megoldód­nak, de bizonyosak vagyunk abban, hogy Bush elnök, út­ja jelentős ösztönzést adhat az előrelépéshez.” Hozzáfűz­te: George Bush Budapest­ről a tőkés világ hét veze­tő hatalmának párizsi csúcs- találkozójára utazik, s ott bizonyára Magyarországon szerzett benyomásairól is tá­jékoztatást ad majd. Ez is igen fontos lehet hazánk számára. Kérdésekre válaszolva Horn Gyula aláhúzta: a ma­gyar kormány egyetért Bush elnöknek azzal a kijelentésé­vel, amely szerint kelet-eu­rópai utazásával nem kíván éket verni a meglátogatott országok és szövetségesei kö­zé. a magyar külügyminisz­ter rámutatott: Mihail Gor­bacsov a legutóbbi, az fISZK-ban és Franciaország­ban tett látogatása során maga is aláhúzta, hogy a Szovjetuniónak sincs olyan törekvése, hogy megpróbáljon az Egyesült Államok elleni hangulatot kelteni Washing­ton szövetségeseinél, elvá­lasztani őket az Egyesült Ál­lamoktól. Bush elnök jól is­meri az európai, és ezen be­lül a kelet-európai realitá­sokat is, ebből indul ki az út során — hangoztatta Horn Gyula. Horn Gyula a nemzetközi sajtóértekezleten több kér­dést kapott a magyar—ro­mán viszonyról, a Bukarest­ben a hét végén megtartott találkozóról. Megismételte: a nem hivatalos találkozón egyetlen kérdésben sem si­került előbbre jutni, megol­dást találni. A másfél órás megbeszélésen a magyar kül­döttek tényekkel és adatok­kal cáfolták meg a magyar politikáról Romániában han­goztatott és a találkozón Ceausescu elnök által is megismételt vádakat. A felek egyébként nem kértek fel harmadik orrszágot közvetí­tésre. Egy kérdésre válaszolva a magyar külügyminiszter ki­tért az úgynevezett román katonai fenyegetés témakö­rére is. — A találkozó során, mi­közben számba vettük az utóbbi hónapokban kialakult helyzetet, megemlítettük azt is, hogy megjelentek olyas­fajta nyilatkozatok, amelyek katonai fenyegetést is tar­talmaznak Magyarország cí­mére. Ennek részletezésére a találkozó során nem került sor, nem is volt erre idő. Mi az, amire konkrétan gondo­lunk, mire alapozzuk ezt a megállapítást? Mindenekelőtt arra, hogyha egy szomszé­dos ország kijelenti, hogy ké­pes az atomfegyver előállí­tására, továbbá, hogy a nem távoli jövőben hozzálát kö­zép-hatótávolságú rakéták gyártásához, az mindenkép­pen kell, hogy érintse szom­szédos országok, adott eset­ben Magyarország biztonsá­gát. Megjelentek olyan nyilatko­zatok román részről, felelős román vezetők tollából, ame­lyek ugyancsak tartalmaznak katonai jellegű fenyegetést. Hadd említsek ezek közül egyet: a román hadsereg ve­zérkari főnöke kijelentette egy folyóiratban, hogy igaz­ságtalan a trianoni béke. No nem amiatt, amiért Magyar- ország is igazságtalannak tartja azt hanem amiatt, hogy Magyarország területé­hez tartoznak olyan ország­részek is, ahol román lakos­ság él. Megfogalmazta e helyzet megváltoztatásának igényét is. Több más hasonló nyilat­kozat is volt már. Ezeket mi nem akarjuk dramatizál­ni. de nem is akarjuk szó nélkül hagyni, különösen ab­ban a helyzetben, amikor feszült a két ország viszonya — mondotta kérdésre vála­szolva Horn Gyula külügymi­niszter. George Bush életrajza Az Amerikai Egyesült Államok 41. elnöke, Geor­ge Herbert Walker Bush, 1989. január 20-án tette le a hivatali esküt. G. Bush 1924. június 12- én született a Massachu­setts állambeli Miltonban. 1942 júniusában végzett a Phillips (repülő) akadé­mián (Andover. Mas­sachusetts) és 18. születés­napján bevonult az Egye­sült Államok haditengeré­szetének tartalék erőihez, másodosztályú tengerész­ként. G. Bush, aki még tizennyolc évesen siker­rel tette le a pilótavizsgát és megkapta tiszti kine­vezését, akkor az Egye­sült Államok haditengeré'- szetének legfiatalabb pi­lótája volt. 1942 augusztusától 1945 szeptemberéig aktív ál­lományban szolgált. A San Jacinto repülő- gép-anyahajóról induló 'torpedóbombázó bevetése­ken vett részt a csendes­óceáni hadszíntéren. A repülési érdemkereszt és három más repülőski­tüntetés birtokosa. A háború végeztével a Yale egyetemen folytatta tanulmányait, ahol kivá­ló eredménnyel 1948-ban közgazdaságtani diplomát szerzett (a Phi Béta Kap­pa klub tagjaként). Az egyetemi baseballcsapat kapitánya volt. Az egyetem elvégzése után G. Bush Texasba költözött és 1948—50 kö­zött a Dresser Industries vállalatnál dolgozott gya­kornokként, majd nyugat­texasi és kaliforniai be­szerző ügynökként. 1951- ben társalapítója a Bush— Overby kőolajipari kisvál­lalatnak. 1953-ban társala­pítóként- létrehozta a Za­pata Petroleum Corpora- tiont, egy évvel később pedig már egy harmadik cég, a Zapata Off-Shore Company alapítója és el­nöke. A szárnyait bonto­gató cég úttörő szerepet vállalt a kontinentális ta­lapzaton működő kőolaj­fúró berendezések kísér­leti gyártásában. 1966-ban Texas 7. kör­zetében beválasztották az Egyesült Államok képvi­selőházába. G. Busht, azon kevés képviselők egyikét, akit újoncként beválasztot­tak a költségvetési eljá­rási kérdésekkel foglal­kozó bizottságba, két év múlva ellenjelölt nélkül újra megválasztották kép­viselőnek. 1971-től 1973­ig az Egyesült Államok ENSZ-n agy követeként, majd 1973 januárjától 1974 szeptemberéig a re­publikánus párt orszá­gos bizottságának elnöke­ként szolgált. 1974 októbe­rében Pekingbe utazott, ahol több mint egy évet szolgált az Egyesült Ál­lamok összekötő hivata­lának vezetőjeként. 1976-tól a Központi Hír­szerző Hivatal (CIA) igaz­gatója. Érdemei között tart­ják számon, hogy hozzá­járult a CIA belső helyze-, tének rendezéséhez és a hírszerző tevékenység erő­sítéséhez, valamint részt vett az amerikai állampol­gárok polgári jogainak vé­delmét szavatoló elnöki rendelet megszövegezésé­ben. 1980 júliusában a repub­likánus elnökjelölő kon­vención. Ronald Reagan alelnökjelöltjévé válasz­totta George Busht, akit november 4-én megválasz­tottak az Egyesült Államok alelnökének és aki 1981. január 20-án, az Egyesült Államok 43. alelnökeként letette a hivatali esküt. 1985. január 20-án beik­tatták egy újabb négyéves ciklusra. Alelnökként a szenátus elnöke és Ronald Reagan elnök közeli ta­nácsadója volt. 1985 júniusában G. Busht kinevezték a Reaean-kor- mányzat nemzetközi ter­rorizmus elleni tevékeny­ségének koordinátorává. Hasonló erőfeszítéseket fo­gott össze a szabályozási mentesítésekkel foglalko­zó elnöki munkacsoport és az országos kábítószer-el- hárító határvédelmi rend­szer (NNBIS) vezetőjeként. Reagan elnök megbízásá­ból hetvennégy országba látogatott el. ahol két- és többoldalú kérdésekről tár­gyalt a vezetőkkel. Felesége, leánykori ne­vén Barbara Pierce, a New York állambeli Rve lúkosa volt. öt gyermekük született: George, Jeb, Neil. Marvin és Dorothy Bush Leblond. A Bush házas­párnak tíz unokája van. Az elnök édesapja, a né­hai Prescott Bush, Con­necticut állam republiká­nus szenátoraként szol­gált 1952-től 1962-ig az Egyesült Államok szená­tusában. A Bush házaspár lakó­helye a Texas állambeli Houston. Tagjai az episz- kopális egyház Szt. Már- ton-temploma közösségé­nek, ahol az elnök koráb­ban az egyházközségi ta­nács tagja volt. Washing­tonban a házaspár az episzkapális egyház Szt. János-templomába jár. Az elnök korábban a Maine állambeli Kennebunkport Szt. Anna-templomi ala­pítványa igazgatótanácsá­nak tagja volt és jelenleg is az episzkopális egyház alapítványi igazgatótaná­csának tagja. (Folytatás az 1. oldalról.) Ezt a problémát sajátosságai­nak megfelelően, az adott ország adott kisebbségi nép­csoportjának speciális helyze­te figyelembevételével kell kezelni — mondotta. A következő előadó Georg Mautrer-Markoff úr az ENSZ Emberi Jogok Bizott­ságának speciális eljárásokat igénylő ügyekkel foglalkozó osztályának vezetője volt. (A program szerint Jan Marten- sont, a genfi központ fő­igazgatóját várták erre az előadásra.) A korreferátum első részéből a hallgatók megismerhették az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának szervezeti és működési fel­építését, majd hallhattak an­nak jelenlegi feladatairól. Mautrer úr elmondotta, hogy különböző albizottsá­gokat hoztak létre, amelyek vizsgálják az emberi jogokat biztosító nemzetközi szerző­dések betartását, illetve vizsgálatokat folytatnak; azokban az országokban, ahol ezeket súlyosan meg­szegik. Kiemelte, hogy sem­miféle szankcionális, vagy egyéb kényszerítő eszköz nincs az emberi jogok bi­zottságának kezében, ami­vel a szerződéseket be nem tartó országokat rászorítsák az egyezmények betartására. Véleménye szerint ezek alkalmazása nem is vezet­hetne eredményre. A nem­zetközi nyilvánosság, a vi­lág figyelmének felkeltése azonban feladata a bizott­ságnak, s az ezzel elérhető nemzetközi szolidaritás se­gítheti az elnyomástól szen­vedőket. Az említett albi­zottságok például jelentést készítettek annak idején a vietnami és a dél-afrikai helyzetről, folyamatosan fi­gyelemmel kísérik alakulását, 1975-ben Chilével, 1980-ban pedig Kínával foglalkoztak. 1982-ben a Lengyelországban kialakult helyzetről, 1984- ben Iránról, 1985-ben Afga­nisztánról, 1988-ban Kubá­ról készítettek elemző jelen­téseket. 1978 óta az ad hoc bizottságok vizsgálódásai­nak eredményeit közzéte­szik. A következőkben az em­beri jogok bizottsága a ro­mániai kisebbségek helyze­tének vizsgálatával bízott meg egy szakbizottságot. (Georg Mautrer-Markoffal a NÖGRÁD interjút készí­tett, amelyben egyebek kö­zött e témában is bővebb felvilágosítást kért.) A Német Szövetségi Köz­társaságból érkezett a kö­vetkező előadó. Nils Meggers, a nyugatnémet ifjúsági szer­vezetek, fiatalok cseréjét szervező osztályának veze­tője azt mutatta be, hogy hazájában milyen kérdések foglalkoztatják az említett ifjúsági szervezeteket. El­mondta, hogy a fiatalok többsége politizáló, a világ eseményeit aktív részesként megélő ember. Szólt annak jelentőségéről, hogy egy kö­zös „Európa-ház” kialakítá­sa szerintük is szükséges, de ennek feltételei vannak. „Ebben a házban biztosíta­ni kell, hogy mindenki a kedve szerint rendezze be a szobáját, és, hogy szabadon közlekedhessen egyikből a másikba.” Az előadó feltű- ‘ nőén kedvező képet festett hazája helyzetéről és törek­véseiről, az emberi jogok területén. Ez vitát robban­tott ki a hallgatóság között, akik hozzászólásaikban az újfasizmus éledésének ké­pével és a foglalkoztatási tilalom megkülönböztető tényének megemlítésével tették teljesebbé az infor­mációkat. (Az előadó előző­leg azzal bírálta meg a nyári egyetem résztvevőit, hogy keveset vitáznak, nem használják ki a vélemény- csere lehetőségét. Saját ese­tében erre nem panaszkod­hatott.) — Cs — Megnyílt a nemzetközi sajtóközpont Hétfőn délelőtt a Pesti Vi­gadó épületében megnyílt a nemzetközi sajtóközpont, amely George Bush elnök látogatása idején biztosítja a nemzetközi sajtó képvise­lői számára a legkorszerűbb munkafeltételeket ahhoz, hogy gyorsan továbbíthas-, sák a látogatás eseményeiről szóló beszámolóikat. A ma­gyar és a nemzetközi tö­megtájékoztatási eszközök eddig már körülbelül 1400 munkatársuk számára kér­tek akkreditálást —, ebben a számban természetesen nemcsak az újságírók, rá­dió- és televíziós riporterek vannak benne, hanem a rendkívül nagyszámú mű­szaki munkatárs is, hiszen egyedül a televíziós közve­títésre több, mint harminc amerikai és más tévétársa­ság jelentette be igényét. A Vigadó épületében szá­mos szolgáltatással készül­nek fel a nemzetközi sajtó igényeinek kielégítésére, a pénzváltástól a városnézések megszervezéséig, az írásos tájékoztató anyagok biztosí­tásáig. Angolul tudó egyetei mi hallgatók segítik majd a tudósítókat. A Fehér Ház sajtóirodája külön sajtóközpontot állít fel az elnök kíséretében ér­kező, a Fehér Házhoz akkre­ditált tudósítók számára, a nemzetközi sajtóközpont kö­zelében, a Duna Interconti­nental Szállóban. (MTI) Korrupt pártvezetők A Kínai Kommunista Párt kérlelhetetlen harcot folytat a korrupt pártvezetők ellen — írta hétfői számában a párt központi lapja. A Zsen- min Zsipao ennek példája­ként említette, hogy az év első felében 452 vezető tiszt­ségviselőt zártak ki a párt­ból korrupció miatt az or­szág déli részén fekvő Kuj- csou tartományban. A Zsenmin Zsipao is meg­említi hosszú kommentárjá­ban, hogy „a lázadás szer­vezői természetesen kihasz­nálták a korrupcióellenes jelszavakat a bizonytalan tö­meg bujtogatására”. A hiva­talos kínai sajtó június eleje óta „lázadásnak” minősíti a diákok demokratikus refor­mokat követelő mozgalmát. A lap példákat sorolt ar­ra, hogy Kujcsouban több magas beosztású pártvezető részt vett a csempészetben, 80 ezertől 170 ezer dollárig terjedő nagyságú csúszópénzt fogadott el. A cikk kitér arra, hogy Kína fenn akarja tartani a nyitott kapuk politikáját, de ez sürgető feladattá teszi az ideológiai nevelés erősítését. Azok a fiatalok, akik nem ismerik a Nyugatot, „köny- nyen elfogadják a kapitalis­ta propagandát”, s ezért úgy kell nevelni őket. hogy „ké­pesek legyenek ellenállni a burzsoá liberalizmusnak” — írta a Zsenmin Zsipao. \

Next

/
Thumbnails
Contents