Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-10 / 160. szám

nógrádi ff ~ I ni h inn I1 mu if rr"~ nhdnyi interfak Tartsunk görbe tükröt magunk elé! A közös piaci országok­ban 1992-re egységesítik a piacot, s ezzel párhuzamo­san a minőségtanúsítási rendszert. Már napjainkban is egyre több vevő igényli, hogy a szállító megfelelő minőségbiztosító rendszer­rel rendelkezzék. A kihívás, s az ezzel együtt járó követelmény vi­lágos, a „kesztyűt” a Rom- hányi Építési Kerámiagyár felvette. A gyár nem csak a fent vázolt célt, hanem a hozzá vezető gyötrelmes utat is felvállalja. A minőségjavítás kulcs­kérdése : tartsunk görbe tükröt magunk elé, tárjuk fel ezáltal a minőségi mun­kavégzést akadályozó gyen­geségeinket, csökkentsük azokat, majd szüntessük meg a vállalati kollektív bölcsességre építve, a meg­lévő szellemi kapacitások mozgósításával. A Romhá- nyi Építési Kerámiagyár azonosult ezzel az ámr (át­fogó minőségvezetési rend­szer) alapfilozófiával. Egy kétnapos kibővített — a ráckevei oktatási és üdülő- központban megrendezett — vezetői értekezlet kere­tében minősítette és vitatta meg a számosságában a szá­zat is meghaladó probléma­leltárt, amelyet a beveze­téssel megbízott QUALI- FORUtM munkatársai ké­szítettek a vállalat dolgo­zóival folytatott interjúk alapján. A valóságos problémák megoldására első lépésben hat, egyenként 6—8 főt tö­mörítő team alakult. Mun­kájukat a kerámiagyárban újonnan létrehívott szerve­zetek: minőségi iroda és a vállalati minőségi tanács koordinálja, illetve irányít­ja, a szakmai konzulenst a QUALIFÔRUM delegálja. A teamek a probléma- megoldás hét lépésének gya­korlása közben sajátították el a szükséges elméleti is­mereteket. A minőségjaví­tás nem taktikai eszköztár­ba tartozó és ámr-rel nem megoldható kérdéseivel a stratégiai team foglalkozik. A nyerslapgyártás, máz­szennyeződés, gyártásközi el­lenőrzés, bejövő nyersanya­gok minőségi problémái, minőségi ösztönzés jobbítá­sán dolgozó teamek ön­értékelő beszámolói jogos derűlátásra biztatta a vál­lalati minőségügyi taná­csot. Tényleges, megvaló­sítható, forintmegtakarí­tásban is számszerűsíthető javaslatok formálódnak, me­lyek alapján a teamek is joggal számíthatnak a mun­ka megkezdésekor ígért anyagi-erkölcsi elismerésre. Az újságcikk terjedelmi korlátái miatt csak team- vezetőket tudjuk bemutat­ni: Mester Istvánná tech­nológiai csoportvezető, Vas­tag Tibor termelési osztály- vezető, Kormos József fej­lesztési osztályvezető, Né­meth József technológiai osztályvezető, Reznicsek László szem. és m.-erő- gazd. osztályvezető, Csaba Árpád általános igazgató- helyettes. Az ámr bevezetésének első négy hónapja alapján már megítélhető : erősödött a gyárnál a vevőközpontú­ság, a módszer, az adat­gyűjtés és adatelemzés bi­zonyító erejével csökken­tette a vélekedések számát és csak a retorika szintjén problémát ,,megoldani” tu­dók táborát. A gyári ámr-munka fon­tosságát, reményteljes jövő­jét reprezentálja az a tény is, hogy Kollár József igaz­gató személyesen is részt kíván venni a minőségfej­lesztés hosszabb távú fel­adatait meghatározó stra­tégiai team munkájában. Neptunusz-hold A Neptunusz eddig isme­retlen harmadik holdját fe­dezték fel amerikai tudó­sok a Voyager—2 űriszonda által küldött 'felvételeken — közölték pénteken az ame­rikai országos űrhajózási és űrkutatási hivatal (NASA) képviselői. A Neptunusz most felfe­dezett holdjának átmérője 200 és 640 kilométer között van. A szakemberek el­mondása szerint a Hold a Földről nem látható, mivel olyan közel van a Neptu- nuszhoz, hogy a bolygó fé­nyében szinte elveszik. A Neptunusz holdjai kö­zül az elsőt, a Tritont még 1846-ban, a Nereida nevű másodikat pedig 1949-ben fedezték fel. A Voyager—2 űrszonda je­lenleg mintegy 69 millió ki­lométeres távolságban van a Neptunusztól és augusz­tus 24'én lesz a legközelebb a bolygóhoz. A Voyager—2 12 éves programjában ez az utolsó „találkozás”. Az űrszondát 1977-ben bocsátották útjára, 1979-ben haladt el a Jupi­ter, 1981-ben a Szaturnusz és 1986-ban az Uránusz mel­lett. ■jpT várható ■ eseményei Hétfőn: Salgótarjánban,a városi tanács végrehaj­tó bizottsága tart ülést. Napirendjén szerepel egye­bek közt a kábeltelevízió megvalósítására átvett pénzösszegek felhasználása, valamint a városi tele­vízió működésének tapasztalatai. A Szécsényi Vá­rosi Tanács Végrehajtó Bizottsága, a költségvetési üzem kommunális tevékenységéről, az Ipoly Kábel­dob Kft.iben a dolgozpk érdekében hozott egészség- ügyi, szociális és munkaügyi jogszabályok végrehaj­tásáról tárgyal. Pásztón — ugyancsak a tanács-vb előtt — a kórház személyi és tárgyi feltételeiről és a városi könyvtár munkájáról lesz szó. Kedden: A salgótarjáni Technika Házában, a föld­törvény módosításáról tanácskoznak. Szerdán: a megyeszékhelyre látogat Barabás Já­nos, az MSZMP KB titkára. A Nógrád Megyei Ta­nács tanácsbizottsága a magánvállalkozások terme­lésben és a lakossági áruellátásban betöltött szere­pét, a megyei kereskedelem hosszú távú fejlesztési koncepcióját, illetve a termelőföldek védelmének’ hasznosításának helyzetét vitatja meg. Csütörtökön: Salgótarjánban, a megyei népfront­bizottság ifjúsági szekciója tartja alakuló ülését a népfront székházában. A drogtanácsadó hitvallása : Legalább egyszer sikerüljön a mentés... Adalékok a Petöfi-rejtélykez 1. legenda Petőfi Sándornak, a XIX. sz. közepi nagy magyar for­radalmárköltőnek a neve nemzeti szeretettel említő- dik mind hazájában, mind nálunk, a Szovjetunióban. Természetes, hogy mélyen nyugtalanít, izgat bennün­ket is a költő titokzatos el­tűnése. 1849. július 31-én, a nagy költő részt vett a Segesvár alatti hősi ütközetben, ott megsebesült, sőt a sírgödör­be is bedobták, de mindezek után, a teste nyomtalanul el­tűnt. Ez volt az indíték a fejtél y megszületéséhez, ^melyre választ immár az ötödik nemzedék sem talált. „A Petőfii-legenda létezése, oka abban rejlik,hogy nincs meg a sírja, és a tetemét sem látta senki” — helye­sen írja ezt Sebők János Petőfi titka c. cikkében. Mindazonáltal létezik még egy ok, amely az ún. szibériai legenda csodálatos életképességét magyarázza, s ez közvetlenül a seges­vári csata után keletkezett. 1881-ben, a Vasárnapi Új­ságban is megjelent, hogy Petőfit mint hadifoglyot Szibériába vitték. 1877-ben Boros Sándor, Dániel Ma­tasses és a lengyel A. Ma- linovszkij, valamint A. Vis- nyevszkij a szibériai szám­űzetés után hazaérve állí­tották, hogy látták ott Pe­tőfit. Erre alapozva Gelfi Ignác megkérdezte a parla­ment elnökét, Tisza Kál­mánt, a szibériai legenda vizsgálatáról, de az inter­pellációra nem kapott vá­laszt. Az utóbbi időben Pe- tőfi-biográfusok, Illyés Gyula és Alekszadr Gersko- vics kétségbe vonták a fent említett személyek állításá­nak valódiságát, Vis- nyevszikij és Malimovszkij visszaemlékezéseinek hite­lét, különösen pedig Ma- nassesét. Többek között a szibériai archívumokban léteznek olyan dokumentumok, ame­lyek azt a tény bizonyítják, hogy Visnyevszkij és Mali- novszkij a Bajkál partjai­nál kényszermunkán voltak. Ott saját állításuk szerint látták a nagy magyar költőt és forradalmárt, aki „ősz volt, soványkás, de izmos”. Ami Manassest illeti, van egy utalás a Magyarság 1940. augusztus 4-i számá­ban arra vonatkozóan, hogy az osztrákok bebizonyítsák Petőfi segesvári halálának valódiságát — erőszakkal arra kényszerítették Ma­nassest :■ vonja vissza sza­vait. A Magyarság ugyan­az év augusztu® 11-i szá­ma közölte Petőfi feleségé­nek, Szendrey Júliának a vallomását, apjához írt le­velét, melyben beismeri, hogy az osztrákok paran­csára kényszerült hamis ál­lításra férjének Segesvár alatti haláláról. A XX. sz. 30-as éveinek vége felé nyilvánosságra ke­rült a szibériai változatot bi­zonyító új anyagok egész sora. Egy osztrák újság, a „Neues wiener taohblatt” 1936. június 30-i, a magyar „Est” 1939. április 26-ai, a „Magyarország” 1940. au­gusztus 4., 11., 14., szeptem­ber 4., október 5. és 9*i, a „Napló” 1940. szeptember 15., és 29-ei számában kö­zölték a magyar hadifog­lyok, a híres magyar tudós- geográfus Barátosi Lénárt A barguzinl temető nyilatkozatát Petőfi Bajká- lon túli területen levő sír­jának bizonyítására. Közöl­ték leszármazottainak nyi­latkozatát személyes dol­gairól, archív dokumentu­mokat hoztak _ az 1849-es magyar hadifoglyok utódai­nak vallomásáról. Íme pl. mit ír a Magyar- ország 1940. augusztus 11. száma: „Eddig igen kuszák, ködösek a Petőfi eltűnésé­ről szóló információink... A mi célunk, hogy eloszlassuk ezt a ködöt. Azok az embe­rek, akik valamilyen ada­tot tudnak Petőfi eltűné­séről, most már félelem nél­kül előadhatják. Lehet, hogy ezek az érvek elvezetik a magyarokat Petőfi sírjához, hogy végre tiszteleghessünk a halhatatlan költő emléké­nek. Fel kell kutatni az igazságot, amely kilenc év­tizeden át sötétbe burko­lózott.” Opponenseink az utóbbi években a Kárpáton túli te­rületen azt kezdték hangoz­tatni, hogy a Magyarság a burzsoázia újságja volt, egyetlen szavát sem sza­bad elhinni. A Petőfi szi­bériai sírjáról szóló anya­gok sorozata pedig nem más, mint jó előre felfújt újság — „kacsa”. A „szibé­riai” változat kezdete azon­ban majdnem 100 évvel ko­rábbra nyúlik vissza, mint a „Magyarság” és a kora­beli más újságok közlemé­nyei. v Alighogy megjelent a Magyarság 1940. augusztus 4-i számában Swigel Ferenc hadifogoly visszaemlékezé­se, melyben Petőfi Sándor (Alekszandr Sztyepanovics Petrovics) Barguzinban, a Bajkál partján található sírjáról tudósít, az újság szerkesztőségébe százával érkeztek olvasói levelek azzal a kéréssel, hogy ezt a kérdést ne vegyék le napi­rendről, hiszen sok magyar hadifogoly bizonyíthatja Petőfi szibériai tartózkodá­sát. 1943-ban Swigel Ferenc egy kis brosúrát is kiadott „Petőfi szibériai emlékmű­ve” címmel, melyben né­hány érdekes dokumentu­mot, is hoz. Nem állítunk magunk elé olyan célt, hogy a hadifog­lyok visszaemlékezéseinek mindegyikéből összegyűjt- sük az egyező vonásokat. A tények apró „félreolvasásai” a földrajzi nevek erős fer­dítései természetesen annak következményei, hogy az emberek, akik elmondták, negyedszázaddal az ese­mény után írták le, vagy sokan másod-, sőt harmad- „szájból” hallották a tör­ténteket. Swigel Ferencnek, mint Petőfi Sándor bargu- zini sírja felfedezőjének a visszaemlékezése csak any- nyiban érdemel külön fi­gyelmet, amennyiben ezek első forrásai voltak 1916- ban a szibériai hadifogoly- táborokban keletkező külön­féle történeteknek. (Következik: Magyar Puskin­nak hívták) Élni tanulni a legnehe­zebb. A járás, a beszéd, az írás-olvasás elsajátítása eh­hez képest gyerekjáték. Nem azért, mert a tananyagra nem vagyunk fogadóképe­sek! Másról van szó. Nincs, aki tanítson. Igaz, kevesen alkalmasak erre, hisz a böl­csesség önmagában nem vi­szi sikerre az effajta ügyet. A feladat sem mondható kü­lönösebben vonzónak, vi­szont figyelmeztetően nagy a tét: itt élnek közöttünk szép számmal, akik külső támasz­ra várnak, anélkül, hogy ők hajlandóak lennének segít­séget kérni. Az űrt, hiányérzetet — például a fiatalok — drog- fogyasztással próbálják ki­tölteni. Életvezetési problé­mának nevezik ezt a szak­emberek, de dr. Szálkái Éva, a pásztói III. számú körzet orvosa, drogtanács­adó, másként közelít a je­lenséghez : — Az érzelmi, vagy szo­ciális vákuum következté­ben sérült egyén — sajná­latos módon — ezt mint ka­paszkodót választja, mit sem törődve a következmé­nyekkel. amelyek nemegy­szer végzetesek. Még az egyetemi évek alatt személyesen is tanúja volt egy ilyen esetnek. Tehetetlenül nézte a kilá­tástalan vergődést, s ez a mélyen beleivódott negatív élmény adta az első indít­tatást, ahhoz, hogy a drogfo­gyasztás megelőzését beépít­se a gyógyítómunkába. — Szeretnék kidolgozni erre egy iskolai programot, s jó lenne megnyerni a pe­dagógusok segítségét. Az ő közreműködésük rendkívül fontos, hisz közvetlen a kapcsolatuk a gyerekekkel, s a családra is van kitekin­tésük. Ehhez kaptunk bizo­nyos mintákat az Országos Egészségvédelmi Tanács szer­vezésében lezajlott képzé­sen, ahol nemcsak orvosok vettek részt. A drogtanácsadás a jel­legzetes profilú, tavaly meg­nyílt családsegítő központ­ban indult, mely ingyenes szolgáltatásai középpontjá­ba a fiatalokért való tenni akarást állította. A fia­tal orvosnő az eddig tapasz­taltak alapján megerősíti véleményét, miszerint a drogfogyasztás a városban és környékén élő fiatalok körében is élő probléma. A gyanú jelek a ragasztózás irányába mutatnak, bár va­lószínűleg kezdeti lépések­ről van szó. — Akik a tanácsadást ed­dig megkeresték, többnyire más jellegű gondjaikkal ho­zakodtak elő. S talán nem is szerencsés ezzel szeparál­tan foglalkozni, ha tekintet­be vesszük, hogy az embe­rek sok esetben csak több­szöri nekifutásra képesek félretenni a bizalmatlansá­got, elmondani legszemélye­sebb ügyüket, ami ráadásul mások szemében bűnnek, el­ítélendőnek számít. Érthető hát, miért nehéz olykor a kapcsolatfelvétel, a kapcsolattartás. Dr. Szálkái Évának könnyebben megy, az bizonyos. Ö ezt így ma­gyarázza: — Ezen a környéken szü­lettem, éltem, ezért nem idegen számomra az itt élők szemlélete, magatartása. Persze ennél többről van szó, s ebben egyetért ve­lem. A tényt, hogy elfogad­ják, s megtisztelik bizalmuk­kal, saját, belső tartásának is köszönheti, amit valóság­gal átsugároz másokra. A csapás, mely nem oly ré­gen érte, a két apró gyer­mekével való törődés tára nélkül, szülői segítséggel —. szilárdabbá tette önmagá­ba vetett hitét. A folyto­nos erőpróba nem ingatta meg elhatározásában : oda­figyelni. vigyázni a legif- jabbakra, amely nem egy­szerű vállalkozás. — A kellemes élményt, amit a drog ad valakinek — ha az mégoly káros is — igen nehéz elvenni. Va­lamit cserébe nyújtani kell. Hogy mit? Roppant nehéz megmondani Kinek-kinek mást: őszinteséget, két ked­ves szót, annak elhiteté- sét, hogy nem az a magára hagyottság, ha egyedül kell megoldani egy-egy felada­tot. .. S már nem volt hiába­való megkísérelni a leg­nehezebbet: élni tanítani va­lakiket. Ha csak egyetlen egyszer sikerül a mentés...? — Mihalik —

Next

/
Thumbnails
Contents