Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-10 / 160. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÓGRÁD AZ MSZMP I.APJA XLV. ÉVF., 160. SZÁM ARA: 4.30 FORINT 1989. JÚLIUS 10., HÉTFŐ Myörí egyetem II környezetnek is jogai vannak... Veszélyben a beavatkozó — Fölösleges természetvédelem? — Ma: Jan Martenson Az egészséges és veszélytelen környezetben leélt élet mindenkinek a legelemibb emberi joga — mondotta dr. Bándi Gyula, a Magyar Jogászszövetség főtitkárhelyettese. Tegnap Salgótarjánban, a nemzetközi ifjúsági nyári egyetemen tartott előadást A környezethez való jog címmel. I Az ember évszázadok hosszú során arra törekedett, hogy meghódítsa, leigázza a természetet. Beavatkozásai valóban nem maradtak hatástalanok, noha ezek a hatások már csak a századok teltével, esetleg éppen napjainkban érezhetőek. A folyamatok azonban felgyorsultak, az ipari és technikai forradalommal együtt a beavatkozások is „forradalmasodtak”. Olyan méreteket öltöttek, amely már veszélyezteti a természet rendijét. Ha pedig ez a f rend teljesen felborul, akkor veszélybe kerül a beavatkozó: az ember is. A technikai, biológiai, de az ipari forradalmak eredményeinek is azt kellene szolgálnia, hogy megóvják a természeti környezetet. Mégsem ez történik. Ha pedig így van, akkor a természet védelemre szorul. Persze, ha valamit védenek az más érdekek ellenére szólhat. Az ellenzők érvei közé tartozik például, hogy a természetvédelem gazdaságta- I lan. Sőt, egyesek azt han------------------1---------g oztatják, hogy a természetvédelem fölösleges. Sajnos, még ezeken a nézeteken sem vagyunk túl, pedig már ismereteink vannak arról, hogy mit jelent az előrelátás hiánya, az egyéni vagy csoportérdekek előtérbe helyezésének hibája, a gazdasági meggondolásokra való hivatkozás igaztalansá- ga... Mindig azok a társadalmi követelmények, a nyomukban keletkezett igények váltak emberi joggá, amelyek az adott időben legjobban foglalkoztatták az emberiséget. Napjainkban az egészséges környezet iránti igény, a káros hatások alól való mentesülés elemi erejű igénnyé, sőt követeléssé növekedett — hangsúlyozta dr. Bándi Gyula. Ez követelményeket állít fel az emberek és az államok számára. Szerencse, ha az utóbbi pozitívan viszonyul a környezet védelméhez és tevékenyen hozzájárul ahhoz. De az egyes ember felelőssége is fennáll. A valódi eredményekhez egy szemléletbeli változás szükségeltetik, ami hosz- szabb folyamat. Mindenképpen együtt kell azonban megoldani a problémákat, hiszen a környezeti hatások, változások nem ismernek országhatárokat: nemzetköziek. Csak az államok és emberek összefogásával lehetnek jelentősek az eredmények —, mint minden emberi jogi kérdésben, így ebben is. A főtitkárhelyettes az általános áttekintés után, tájékoztatta a hallgatóságot hazánk környezetvédelmi törekvéseiről, problémáiról. Utalt Bős—Nagymaros dilemmájára is. Ezután hallgatói vita bontakozott ki, amely tanúsította, hogy nagy nemzetközi érdeklődés kíséri a fejleményeket az említett ügyben. A nyári egyetem hallgatói vasárnap kirándultak a Budapest—Dun akanyar, vagy Eger—Szilvásvárad útvonalon. Ma, tovább folytatódnak az előadások és a hallgatói viták. A legnagyobb érdeklődés ezen a napon, az ENSZ emberi jogi bizottságának képviselője, a meghirdetett program szerint Jan Martenson úr, a bizottság genfi főigazgatója, előadását előzi meg. —cs— Egyetlen diós palacsinta Telt ház Eresztve ny ben, Bánkon és a motelekben Hogy a szórakozás hányadrendű szükséglet manapság — nehéz lenne megmondani. Azt azonban mindannyian tudjuk: fehér ab- roszos, kulturált, másodosztályú szállodára keveseknek telik. A kempingek, motelek éppen ezért népszerűbbek — megyénkben is. Az itt élők főként vízpartra vágynak, de megkapó szépségű hegyeinket, idegenforgalmi nevezetességeinket az ország más tájairól és külföldről sokan felkeresik. Az eresztvényi Dornvay- turistaház például az alföldiek és a pestiek kedvelt szálláshelye, bár inkább hétvégeken zarándokolnak ide csendért, jó levegőért, kellemes időtöltésért. Az idei május—június forgalmas szezonnal kecsegtetett a Dor- nyayban, ennek ellenére volt olyan hét, amikor egyetlen diós palacsintát sikerült eladniuk. .. Az elmúlt szombaton és vasárnap az országos postás természetbaráttalálkozó és túraverseny résztvevőinek egy csoportját látták vendégül, s így elkelt minden helyük. S bár bizonyára jönnek még csendesebb napok,, már auguszPostások találkoztak Salgótarjánban rendezték meg a bét végén a XXVII. országos postás természetbarát-találkozót. A több mind hatszáz résztvevő Salgótarján és környékével ismerkedett meg, autóbuszos-kiránduláson vettek részt Szécsényben és Hollókőn, ellátogattak Csehszlovákiába. Felvételeink a túraversenyen készültek. — Rigó Tibor felvételei — A segesvári ütközet hősi halottja-e Petőfi Sándor? Ha így van, mint ahogyan ezt nemzedékek tanulták az iskolában, mért nem látta senki költőnk holttestét? Lehetséges, hogy valóban Szibériába hurcolták a cári csapatok? Mondják, a cár katonái nem ejtettek hadifoglyokat. De ki volt akkor az a költő, akiről a Bajkál-tóhoz közeli Barguzinból származó történetek szólnak? Július 13-án kel útra az az expedíció, mely a Petőfi-rejtély megfejtésére hivatott. Régészek, antropológusok, más szakemberek — köztük a salgótarjáni Csank Csaba, a Petőfi-bizottság tagja, a kiskőrösi Petőfi Sándor Társaság képviselője —, hoigy megbontsák a Petőfinek tulajdonított sírt, s végére járjanak a titoknak. Lehet, hogy dolguk végezetlen térnek majd haza. Lehet, hogy Szibéria földje valóban Petőfi Sándor hamvait rejti. S akkor gazdagabbak leszünk egy igazsággal, szegényebbek egy legendával. (Az expedíció alkalmából közöljük az 5. oldalon, a Petőfi-rejtélyről szóló sorozatunkat a Burját Köztársaság irodalmi folyóirata, a Bajkál közleményei alapján.) Futballpártiság a másik oldalról Vitába szállt a NÓGRÁD-ban megjelent „Az én futballpártiságom” című cikkel Pilinyi László, az SBTC ügyvezető elnöke. Ügy érzi, hogy az újságíró egyoldalú vélemény alapján írta meg glosszáját, ezért most tíz pontba szedve válaszol rá. Vihar egy kanál vízben ? Vagy pusztán arról van szó, hogy a különféle futballpártiságok szükségképpen eltérnek egymástól? (Az írás a 7. oldalon olvasható.) I ■»— Jogos önvédelem Az elnagyolt, csak a külsőnk előnytelen jegyeit domborító portrévázlatokat nem szívlelem, s gyanítom, remélem, így vannak ezzel mások is, A „sötét nógrádi”-féle megjegyzésekről, s hasonló kapcsolatokról van szó, amelyeknek állandó jelzője még az „elmaradott" vagy „lassú észjárású”. A jelenség szembetűnő, s egyszersmind elgondolkoztató furcsasága, hogy legsűrűbben a más megyéből elszármazottaktól hallani efféléket. S mégcsak nem is a hátunk mögött mondják, vagy a nehéz boldogulás miatti bosszúságból. Nem feltétlen indulatosságból, rosszmájúskodásból fakadnak tehát a fullánkosnak tűnő odamondogatások, s kezdetben — annak rendje-módja szerint — ágál is az ember önérzete. Mégis: a dacos sértődöttség egy idő után átcsap kíváncsiságba, s végül megállapodik a kérdésnél: miért látnak ilyennek? jMi az oka, hogy sokan úgy vélik: az önzetlenség furcsán átértékelődik a nógrádiak között. Azt mondják, ha kapunk valamit, rögtön, akkurátusán, azt nézzük: mi jár azért cserébe... Elfogulatlansággal senki nem vádolhat, mert második dolgom volt mentségeket keresni: Miért is kellene elfogadni a másságunkat hangoztató állításokat. Semmiképpen nem lehetnek azok valósak, his2 az emberek, szűkebb hazánkban — akárcsak bárhol e világon — dolgosak, önzők, barátságosak, gyermekszeretők, álmodozók és várakozók. Mindenfélék. Az igaz ugyan, hogy sok-sok .,bevándorló” él közöttünk, akik nemegyszer az itt töltött évtizedek után is hontalannak vallják magukat. Ez azonban tudvalevő nem jelenti azt, hogy csak a befogadó környezet, közösség a merev. Az akklimatizálódás olyan, akár a vásár: sikere mindig kettőn áll. Másrészt Görbeország vagy Palócország kiismerhetetlen és megunhatatlan hegyeivel-völgyeivel, csupa rejtelem „őslakóival” ma is vonzó. Nem mond ellent ennek a mostanra lelassult nagy jövés-menés sem, hisz a könnyebb megélhetést ki-ki máshol vélte megtalálni: az ország más tájain, a nagyvárosokban. Az ittmaradottakra viszont sanyarúbb sors várt s ennél a gondolatnál érdemes kicsit elidőzni. A földművesmunka, a hegyek-dombok lankáin való szüntelen küszködés uralta mindennapjaikat. Számukra egy valóság létezett: a föld, mely annál drágább volt, minél mostohább körülmények között művelték. S egy igazságot ismertek: a föld csak akkor terem, ha megdolgozzák — s bizony néha még úgy sem. A valamit valamiért könyörtelen, örök érvényű íratlan törvénye talán a parasztemberek kiszolgáltatottságában is gyökerezik. Egymásrautaltságunk tudatában gyakran váltak zárkózottakká, bizalmatlanokká. A betelepülőkre a „gyött-mentekre” ferde szemmel néztek, egymás között érezték jól magukat. Életmódjuk a szellemnek kevés dolgot adott, de megtanított a végtelen türelemre, a féltő aggodalomra, a fáradtságot nem ismerő kitartásra. Ezért is történhetett, hogy a viharos gyorsasággal jött változások szele közöttük lelassult, szokatlan akadályokba ütközött. Életkörülményeiket jobbra változtatta, de személyiségük legmélyét éppen csak érintette, hozzáférkőznie nehezen sikerült; s a lélek zártságának oldása mindig hosszú, nehéz és bonyolult, ám megállíthatatlan ■folyamat. Az itt élő, tehát — csakúgy, mint más emberfia — magáénak vallhatja Erikson gondolatait: „Nem vagyok az, aki voltam, nem vagyok az, aki lehetnék, s nem vagyok az, aki leszek.” (Folytatás a 2, oldalon) — Mihalik —