Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-08 / 159. szám

M

eglátta a fiút. Kötényébe törölte kezét, és kiállt az ajtóba. Benn négy magas oszlopban sorakoznak a mosatlan tányérok. Külön az étkezőtálcák. Alul, félig a bádoggal fedett pult alá lökve, a nagy vájdling, amelyikben mosogatószer fehér habjában ágaskodnak villák, kések, kanalak.

Fél kettő. Ilyenkor a főnökasszony az irodában üldögél. Palika most vitte be a két kávét, a másik Zoli úré, aki a ruházati boltból ugrik át ilyentájt. Valóban illik rá a kifejezés, hogy jólfésült, mert itt-ott már fehér szálakkal is sugarazott fekete haja olyan, mintha ebben a pillanatban húzta volna át rajta a fésűt.

No, de itt van a fiú. Egyébként? Hát mi érdekes van még? Kicsit elhúzza szája szélét. A focisták majd csak négykor jönnek, edzés után. Franciasalátát, kaszinótojást, meg nagy pohár narancslevet szednek le a hidegpultról, s, amint egymás mellé sorakoznak a szembetükrös fal előtt álló kis bárszékeken, van bennük valami testületi. Gépies. Pont őt fogják nézegetni!? Bekapják, ami a tányéron van, a tartárt. félbetört zsemlével törlik ki, mindig ott marad a csík, ha másnapos a visszavitt tányér, vakarni kell a csutakkal, nem ázik le magától. A focistákat elkíséri egy-két lány, vagy feleség, vagy menyasszony. Nagyon finom dögök. Kinn meg vár az autó. A nők kis- konvakot, vagy viszkit isznak, van, aki beledönti a fiúja gyümölcslés poharába, miután a srác már jót húzott belőle, s úgy issza ki. Mert apu nem ihat szeszt, ö az aranyszamár, vagy aranyló, vagy mit tudom én. Rá vigyázni kell.

Most ül le a fiú... Ja, vannak itt egyetemisták is. Ezek olyan semmiforma gyerekfélék, nem férfiak. Majdnem mindnek szemüveg lötyög az orrán, azt lökdösik kézfejükkel, amikor a tálcát egyensúlyozva kiviszik maguknak a sűrű borsólevest, meg a rizseshúst. Van, amelyik még a nyelvét is kidugja szája sarkán. A rizseshús szaftos, paprikás kis szemcsés tapadásokat hagy a tányéron, s, ha ázik is, pláne, ha elhűlt már a zsír, csak kenődik rajta az egész. Kézbe kell venni a csutakot. Igaz, van gumikesztyű, de attól az embernek vörös és büdös lesz a keze. A sportkrém, az még jó, de azért így is kicserepesedik.

A főnökasszony most még legalább húsz percig nem bújik elő. Gyors ellenőrzés: a pulton van legalább negyven tányér — kés, kanál, villa? — no, ezt le kell csurgatni, zumm! Gyerünk csak, még egyszer a langyos csap alá. Odaszór vagy hat marok villát-kanalat, ahogy éri. és a következő pillanatban már rántja is .le magáról a kötényt.

Kitárja az öltöző ajtaját, és a kefével belekap vad, erős fekete hajába. A fehér kendőt a polcra teszi.

Konczek József:

Ju

(

gyéi

lka,

a

mánt

Szólt ugyan a főnökasz- szony, hogy csak ne játssza az - eszét, meg lehet enni azt a személyzeti adagot itt benn, a mosogatóban is, de Julká ebédkor mindig úgy tesz, mintha ő is vendég volna.

Megrántja a bordómintás gyapjúpulóvert, jól simul a derekamon, a farom meg egész rendes, a Laci is mondta. Meg azt, hogy a szemem olyan, mint a gyémánt. Az biztos, hogy nagyon szép, a gyémánt, a Laci tudja, mert az szörnyen okos srác. Csak, sajnos, a Laci ezt mondta a Pirinek is, igaz, neki is fekete a szeme, hát milyen lenne más, mint fekete, meg a haja is, de azért a Pirinek a szeme nem ilyen nagy.

Egye meg őket a fene. Legyen boldog a Pirijével.

Kilép á mosogatóból, vesz egy tálcát, s miközben int Ferinek, hogy adja csak azt, ami jár — bár a Feri szívesen kivételezne, ha nem látja a főnökasszony —, így is rátuszkol egy rántott szeletet, pedig már megmondta ő Ferinek, hogy az a sárkány Gizi úgyis kifizetteti vele a pénztárban, amikor kifordul a pult mellől. Visz- sza is teszi a rántott szeletet tányérostúl. Egy habos gesztenyét vesz inkább. Ezt megéri kifizetni. Miközben mindez lejátszódik, szemmel- tartja a fiút. Még üres mellette a hely.

Pár napja látta meg a mosogatóból. Nyakkendőt visel, fehér a gallérja, a zakója is, és a nadrágja is ugyanabból az anyagból van. Fekete lakktáskával jön mindig, leteszi az asztalhoz, mielőtt rámutogatna az ételekre. Hogy melyikből kér a tálcára. Szép göndör fekete haja van, ahogy kell. És a körme is tiszta. Mehet a fenébe a Laci.

Ügyesen kijön a tálcával. Felfohászkodik, hogy most igazán ránézhetne. Kicsit mórikál, összehúzza szemöldökét, hová is üljek. Húzza az időt. A fiú éppen maga elé veszi a feketésN poharat. Kavargat- ja a cukrot, s közben... felpillant. „Van Isten" — ugrik meg Julka szíve. Kicsit meglengeti derekát, rámosolyog. Annak egy pillanatig tanácstalanság ül ki az arcára, aztán váratlanul széles, teliszájú nagy mosollyal viszonozza.

„Megengeded, hogy ide üljek?” '— No, ez kifért valahogy a számon.

„Plíííz. Tessék...”

„Hát te? Nem roma vagy?” — Majd kiejti kezéből a tálcát.

„Vagyok... e sztyudent... tanulom...”

Julka leül. Kanalazni kezdi a levest. A fiút nézi és hallgat.

„Hát, pedig tisztára úgy nézel ki, mint a mi fiúink. Tisztára azt hittem. Hallod? Tényleg nem vagy roma? Ne vágj át!"

„Mi az, roma?"

„Hát nem tudod? Cigány, mint én. Tudod, mi az, hogy cigány?"

„Te vagy bjuti..

„Buti? Kis buti?” Julka majd felugrik örömében.

„Hát mi vagy? Izé, honnan jöttél? Érted? Melyik országból? Németből, vagy honnarv is..."

„En tanul a juniversziti av England. End jövök én Bju. dapesz..."

„No, idefigyelj. Én most lelépek. Szóval, megyek haza a munkából. Délelőttös voltam. Érted? Nem akarsz megvárni? Te meg én — mutogat Julka — elmegyünk innen. Jó?"

„O, jesz, jesz" — nevet a fiú sok fehér fogával. — „Fogok itt megvárni."

Julka szédülve viszi visz- sza a tálcát. Gyorsan lezuhanyozik.

Barna mellei úgy ugrálnak a törülköző fehéren csapkodó szárnyai alatt, mint a gumilabdák.

Jó erősen kihúzza szája vonalát.

r~--------------------------------------------------------------------------------v

Mátraalmási műhely

v

______________________y

K

orjagin Rudolf Ivanovics szobra (Szovjetunió, Kemerovo).

Burányi Ferenc:

Szép a küzdelem

(Aldo Severini nyomán)

A természet erőit úgy legyőzném!

S magamat átadom e szép erőknek, mikor hatalmas hullám ölel vadul magához es elragad illatozó sörényű

szilaj sodrása engem. Oly szép a küzdelem, a gyözni-vágyás — és legyözetni egy símo- gatástól,

mikor dalát a szíved tovább dalolja tébolyult ütemben és őrült szenvedélyeket

hangol a hárfa hevesen össze,

mitől a barométer mutatója

viharosan szökik a lázas égig.

Szalay Lajos: Részlet a Dózsa-sorozatból

Díjazottak ’89

Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban

Az idei Kiváló és Érdemes Művész kitüntetéssel és « Munkácsy-díjjal jutalmazott képző- és iparművészek névsora az idők megújult szelleme értelmében változatos; a stílusok és kifejezés-; módok versenyében egyformán gondolkodik a szakma és a dijadományozó testület. Ezt bizonyítja kiállításuk is a Budapesti Történeti Múzeumban.

A lista élén a most hazatelepült 80 éves Szalay Lajos áll, akinek munkássága fogalommá vált, példaadó mester máradt távolléte idején is, hazai kiállításai, könyvei az utóbbi évtizedek ünnepnapjai voltak. Kiváló művész lett az ugyancsak Miskolcon élő Feledy Gyula, akit grafikusként tartanak számon, bár festőként is dolgozik. Rajzainak gondolati mélysége, vonalkultúrája, képi igazmondása megmozgatja a lélek mélyét, ki nem mondott szavakat öltöztetve formába. A közelmúltban elhunyt Rékáss.v Csaba, a klásszikus mesterek legnemesebb módszerével dolgozta fel a história, a Biblia, a mítoszok és a hétköznapok eseményeit, s a páratlan műgonddal készült rézkarcokba és -metszetekbe belopta a maga kételkedő, bölcsesség, gél teli véleményét. Úgy dolgozott, mint a középkori mesterek, néha még a papírt is maga készítette nyomataihoz.

Gyulai Lívius ironikus megfigyeléseit néha archaikus stílusú fa- és linómetszetekben fogalmazza meg, egyedi rajzai, kőrajzai, rézkarcai vidám fintorokkal a gyerekek renitens érzelemvilágát kutatják. Képzeletét megfogja a századforduló finomkodó szelleme; a képes beszéd valamennyi módszerét használja. Így az egykor volt parasztbibliák új tartalmat kapnak. Bukta Imrét is grafikusnak jelöli meg a díjak listája, pedig ő sokoldalú. műfaji szempontból is „feltaláló” művész. Néhány. évvel ezelőtt nagy feltűnést keltett térkompozíció- jával, a Gyöngytyúkot etető emberrel. Saját munkásságát „mezőgazdasági művészetinek mondja. A múlt évi velencei biennálén is felfigyeltek műveire. A gazdálkodó, állatokkal bajlódó paKeserű Ilona: Elmozduló alak

raszti élet nagyon is földhöz kötött vonásait emeli ki, s jelképet formál, érthető jeleket alakít ki e küzdelem aligha szalonképes attribútumaiból.

A játék is komoly a kitüntetett művészek életművében. Áhitat és megértő humor, olykor finom gunyorosság is motiválja munkáikat. Sché- ner Mihály festőművész évtizedek óta készíti műalkotásnak is nagyszerű játékait, a békéscsabai játékház, amely mindenestől az ő munkája, vizuális és gondolati-érzelmi elkötelezettségének kiemelkedő értékű összefoglalása. Expresszív erejű képek és plasztikák, és ki tudja, hányféle anyagból komponált tárgyak e játékok mellett és velük együtt teszik különlegessé teljesítményét. És hova sorolhatnánk Bodóczky István remekbe festett sárkányait, és a sárkánymotívumot képbe foglaló kompozícióit, ha nem a modern civilizációtól meg- csömörlött ember menekülési vágyai közé; nyitás a végtelenbe, a színek játékos, harsány örömével. Pinczehe- lyi Sándor munkái a velencei biennálén is sikert arattak. ö Pécsett él, vezeti azt a galériát, amely a modern művészet egyik fontos bázisa. A régi nemzeti jelképek értékvesztését szinte sorozat- szerűen dolgozza fel grafikáiban kritikai hozzáállása sajátos művészi jelrendszert alakított ki. Keserű Ilona lírai absztrakciója a

népi művészet hatása alatt teljesedett ki. Értékteremtő és értékmentő festészet ez; érzékeny színeivel, ritmu- sos formáival az embert és környezetét harmóniában kapcsolja össze. Díszleteket is “tervezett a Katona József Színháznak. El Kazovszkij festőművész szorongásai valóságból és fantáziából ötvözik különös alakjaikat emberszabású állatokat, s a félelmet kifejező szimbólumokat. Figurái néha kilépnek a térbe, és így plasztikai elemmé válnak, a belső nyug. talanságot ez tovább fokozza A szolnoki Szigligeti Színháznak készült díszletei ezt a téri érzékenységet igazolják. Dienes Gábor festményei látomások az emberről, vallomások a XX. század létbizonytalanságáról.

A szobrászok közül Asszo- nyi Tamás, Farkas Ádám, Rétfalvi Sándor, Gáti Gábor és Várady Sándor kapott kitüntetést. Asszonyi nevét mesteri érmei és kisplasztikái tették jelessé, Gáti Gábor szimbolikus tartalmú plasztikáiról nevezetes. Rétfalvi expresszív erejű szobrai közül a Pécsi Krisztust emelném ki, amely egy hegytetőn az örök emberi szenvedés mementóját hirdeti. Organikus formákból építkezik Farkas Ádám. Sok köztéri alkotásában a modern építészet funkcionális gondolkodását kontrázza meg, Szentendrén az ő mozgalmas alkotása fogadja az érkezőket. Várady korábbi elvont formáit az utóbbi időben közérthetőbb nyelvre váltotta. •

Az iparművészek is rendkívüli sokoldalúságról tesznek tanúságot. Péter Wladimir ötvöstárgyak mellett szobrászi eszközökkel alkot gondolatgazdag, szellemes figurákat, amelyek belső tereket díszítenek közösségi épületekben. Droppa Judit textiltervező, miközben rendre készíti az ipari textilt megújító terveit, térbe komponált, az anyag plasztikai értékét is hangsúlyozó műveket teremt. Horváth Márton új technikai felfedezésekkel, kiváló formaérzékkel az üveg vala-> mennyi lehetőségét felhasználja. Tárgyainak varázsos szín- és felületi hatása van.

D. Fehér Zsuzsa