Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-05 / 156. szám

1989. JÚLIUS 5.. SZERDA NOGRAD 3 Málnaháború ellenkező előjellel Králik János és családja motorizáltál»” gyűjti a málnát. (Folytatás az 1. oldalról.) csolódtak ki az átvételből: — Ládahiány miatt az átvétel szünetel. A kijózanodás jelei — Miért okoz ez gondot önnek, amikor előnyt jelent a termelőszövetkezetnek? — Valóban most jobb a pozíciónk, de a pillanatnyi helyzeten túl messzebb is kell látni. Eddig a szerződött 260 tonna helyett 310 tonnát vásároltunk fel. A szerző­dött mennyiségen felül plusz 30 százalékot veszünk át vé­dőárral azoktól, akik ve­lünk kötöttek üzletet. El­képzeléseink szerint, a sze­zon végéig még 290 tonnát vásárolunk fel. Eddig 400 tonnára van megrendelé­sünk. A többire folyamat­ban vannak a tárgyalások. Partnereink eddig még egyetlen dekát sem küldtek vissza minőségi kifogás mi­att — válaszolja Kiss And­rás. — Ahogy önt hallgatom, szavaiból bizonyos fokú lel - kiismeret-furdolást vélek fel­fedezni, a termelőket ért egyelőre kilátástalan hely­zet miatt? — Jómagam is termelek málnát. A tavalyi magas árat ugyanolyan irreálisnak tartottam, mint a mostanit. Aztán nem visz rá a lelki­ismeret, hogy hagyjam vesz­ni a megtermelt málnát, még akkor is, ha tavaly és tavalyelőtt sokan cserben hagytak, milliós ká­rokat okoztak, nekünk y népgazdaságtól dollárokat vontak el, az idén pedig a termelőket csapták be. Ar­ra viszont képtelenek va­gyunk, hogy aki csak 5 mázsára szerződött, attól most, a nyakán maradt plusz 45 mázsát is átvegyünk. Er­re senki sem kötelezhet bennünket — hangsúlyozza a jószándéktól vezérelt, a termelők érdekeit is méltá­nyoló, a termés megmenté­séért érzett felelősségtől át­hatott termelőszövetkezti el­nök. — Vajon hogyan élik meg a jelenlegi helyzetet a „pórul- jártak”? — Tapasztalataim szerint többségüknél a kijózanodás A „gyengébb nem" erősen kiveszi részét a bogyók gyűjétésében, Nógrád köz­ségben is. —képek: kulcsár— jelei láthatók. Ma már egy­re többször hallom vissza a kultúrházban mondott gon­dolataimat: — Ne panasz­kodjatok, az elnök meg­mondta, mire lehet még szá­mítani. Csak magatokat okolhatjátok... Válaszol a gödi tsz A málnafelvásárlást vég­ző jelentősebb partnerek közül, telexen kértünk vá­laszt a gödi termelőszövetke­zettől és a dunakeszi hűtő- háztól a probléma megoldá­sa céljából. Horváth Szabolcs, a gödi termelőszövetkezet elnök- helyettese, a következőket válaszolta: „Partnereinkkel kötött megállapodásban a korábbi évek tapasztalatai alapján keret jellegű meg­egyezés történt. (Kb. meny- nyiség, napi ár.) A külföldi partnerek, ismerve a jelen­legi hazai helyzetet, az ára­kat naponta változtatják, nem küldenek szállító jármű­vet stb. Ez átmeneti gondot jelent. Sajnos, az utóbbi na­pok csapadékos, párás idő­járása, a málna minőségét kedvezőtlenül befolyásolja. Az időjárás kedvező válto­zása reményt ad arra, hogy a felvásárlás zavartalanul folytatódhat. Az ár alakulá­sára a szövetkezetünk köz­vetlenül 1 nem tud hatni Gazdaságunk a kisterme­lőkkel csak működési terü­letén kötött szerződést. Az induló árat garantáltuk és ki is fizettük, de a csökke­nő külföldi árat nekünk is érvényesíteni kellett, illetve kell. A körülbelül két hétig tartó málnaszezon végig- vitele jelentős terhet jelent, de a kistermelőkkel a jövő­ben is mi leszünk kapcsolat­ban, és nem a külföldi át­vevő. Vencsz Károly Újra a tengelysúlymérö állomásról Miért reped a gyarmati nagytemplom tornya? A címben feltett kérdésre egyes cinikus emberek köny- nven választ adnak. Azért, mert amikor építették, sen­ki nem gondolt arra, hogy majdan akkora forgalom lesz a gyarmati Rákóczi úton, amilyen most. Ez azonban nem igazi válasz, nem is indok. Sokkal in­kább ott keresendő a fele­let, hogy hiába a többéves óhaj, törekvés, máig nem sikerült egy tengelysúly mérő állomást üzembe he­lyezni. Igaz, nem ez az eg ', dűli oka a templom é- a főutcái épület rongálódásá­nak, azonban nem hagyha­tó figyelmen kívül, hogy naponta hány meg hány többtonnás monstrum ro­bog át a belváros közepén. A kamionmérleg vágya legalább olyan régi, akár a városi strandé! A helyzete is csaknem azonos azzal. Igaz, tavaly- decemberben a városi tanács végrehajtó bi­zottságának ülésén Vincze Zoltán határőr ezredes, a balassagyarmati kerület pa­rancsnoka bejelentette: 1989. március 15_én kezdődhet a mérlegelés, minden fel: adott, . . Ha bárki a balassagyar­mati határátkelő leié jár, láthatja: mérleg sehol, a kamionok „röhögve” ro­bognak a túlsúllyal. Ingyen a városon át. .. Nincs más megoldás? Vol­na egy, amelynek a tervei, elképzelései megszülettek már. Egy a várost elkerülő út. Külön elképzelése van a szakminisztériumnak és a városi tanácsnak is — tu­dom meg Moór Mátyás vá­rosi főépítésztől. A tanács szerint a legegyszerűbb és talán legolcsóbb — persze ideiglenes megoldás az vol­na, ha a határátkelőtől a nagy forgalom az Ipoly part­ján haladna és a benzinkút környékén csatlakozó a mostani 22-es úthoz. Ehhez egyrészt pénzre volna szük­ség, másrészt pedig tisztáz­ni kellene az Ipoly szabá­lyozása nyomán fellépett te­rületi kérdést, mert ahová ők az utat megálmodták, csehszlovák terület. A közlekedési tárca el­képzelése a város másik ol­dalán húzódik. Érsek vad­kert után, átvágva a hpg'ret Galibapuszta környékén jönne a tehermentesítő út a Nyírjes felől, s az Agroker és a nyomda mögött halad­va, át a Springa-dombon, a síneken, s a kórház mellett csatlakozna a 22-eshez. Felesleges kiemelni : mind­két variáció megépítéséhez milliárdokra volna szükség, igaz egyszer mindenképpen meg kell majd csinálni. Az érintettektől megtud­tuk, az emlékeztetőt, amely­nek aláírását a legutóbbi tárgyalás után a közúti igazgatóság feltételként szabta, valamennyien alá­írták. A határőrség még a telefonok beszerelését is vállalja, de sajnos az. igaz gatóság április 25 óta nem került elő. Pedig amíg a várost meg­kerülő milliárdos útberuhá zások elkészülnek, ez a forgalomcsökkentő mérleg megoldás lehet. De hogy mi­kor készül el a mérleg, azt csak az igazgatóság salgó tarjáni központjában tud­ják. Ahol persze nem lát­ható olyan jól a gyarmati nagytemplom repedése. (hlavay) Egyházi személyiségek az egyházpolitika megújításáról A magyar egyházpolitika állami irányításának, az állam és az egyház viszonyá­nak újragondolását jelzi, hogy július 1-jetf hatállyal megszűnt az Állami Egyház­ügyi Hivatal. Ugyanakkor — elsősorban a kapcsolatok szabályozásának feladatá­val — a közeljövőben megkezdi munkáját a Minisztertanács Egyházpolitikai Tit­kársága, valamint az egyházak és az állam közötti kontaktusban felmerülő prob­lémák megvitatására az Orszàgœ Vallásügyi Tanács. Ez utóbbi testület vezetésé­re a miniszterelnök vállalkozott, titkára a művelődési miniszter, s tagjai a külön­böző egyházak, vallási felekezetek képviselői- A hivatal megszűnésével, illetve a két új -intézmény létrehozásával kapcsolatos vélemények iránt érdeklődött több vallási vezetőtől az MTI munkatársa. Tóth Károly református püspök nagy jelentőségű változásként értékelte a dön­tést, amelynek hatásait azonban még nem lehet felmérni. A gyakorlatban mutat­kozik majd meg, hogy az elképzelésekből mi válik valóra. Megítélése szerint a döntés mögött az az elvi állásfoglalás húzódik meg, amely most a kormányzat politikáját is jellemzi, s amelynek cél­ja az autonóm testületek önállóságának visszaállítása. Ezek közé tartozik, hogy az egyházak is belső törvényeik szerint kormányozhatják önmagukat. — Nincs szükség az elmúlt 40 eszten­dő sérelmeit felemlegetni, arra azonban érdemes emlékeztetni: a magyar egy­házpolitikát alapjában véve különböztet­te meg a többi szocialista országétól, hogy felismerte, a párbeszédes módszer, a dialógus eszközével kell a problémákat megoldani, a konfliktusokat — amennyi­re lehetséges — elkerülni, s az együtt­működést biztosítani az új társadalom intézményei és az egyház között. Ezek megvalósítása minden hiba és visszaélés ellenére is nagyrészt sikerült — hangsú­lyozta Tóth Károly, majd a továbbiakban kijelentette: — az új helyzet új módsze­reket kíván- Ezért a Református Egyház azt várja a vallásügyi tanácstól, hogy az állam és az egyház viszonyának minden elvi kérdését megvitatja, bevonva a mun­kájába az egyházak, felektezetek, vallási közösségek képviselőit is, így garantálva azt. hogy tudtukkal, részvételükkel, köz­reműködésükkel születnek meg a dönté­sek elvi kérdésekben A titkárság megíté­lésünk szerint ügyintéző funkciót láthat el. (Ez a korábbiakhoz viszonyítva je­lentős változást mutat, ugyanis az egy­házügyi hivatal ideológiai alapon politi­zált.) — Szükség van az egyházak és az ál­lam együttműködésének rendezettségé­re azért is, mert számos olyan jogi. pénz­ügyi kérdés merült fel naponta, amelyek tisztázása, megoldása csak állami hivata­lok közreműködésével lehetséges. Ezek koordinálása jelentős feladat. Az egyhá­zak érdeke, hogy ennek rendezett formái legyenek — állapította meg Tóth Károly. — Kiemelkedő terület az egyházak szo­ciális tevékenysége: ma valamennyi ma­gyarországi vallási közösség komoíy szo­ciális munkát végez- Részt vesznek az öreg- és csecsemőotthonok fenntartásá­ban. szellemi fogyatékosok gondozásában, jelentős társadalmi tevékenységet fejte­nek ki az alkoholisták, a kábítószeresek, a cigányok körében. Elismerésre méltó a nemzetközi kapcsolatok ápolása: a magyar egyházaknak széles körű kontaktusaik vannak a határokon kívül is. Mindez jel­zi, hogy az egyházak, vallásfelekezetek részt kívánnak venni a magyar nemzet megbecsülésének. tekintélyének növelé­sében, s ezt hazafias kötelességüknek te­kintik. Az együttműködés egy további területe az oktatás, a közművelődés, az iskola, amelyek ügyintézése az egyházpo­litikai titkárság feladata lesz. A cezúra tehát egy új jellegű kapcsolat kialakulá­sát körvonalazza — mondotta a püspök. — Az egyházakat egyenlő partnerként elfogadva, elismerve legyen koordináló, s nem utasító, irányító szerepe a két új testületnek, segítve az egyházak, illetve a vallási közösségek és az állami intéz­mények közötti dialógus megteremtését, folytatását — vélekedett Schöner Alfréd főrabbi, a Magyar Izraeliták Országos Rabbitanácsának elnöke, aki a beszélge­tés elején elmondta: az elképzelésekről hivatalosan semmilyen tájékoztatást nem kapott még, ezért az új intézményekkel kapcsolatban csupán kérdéseit tudta megfogalmazni, amelyek tisztázásra vár­nak. Azt azonban máris kijelenthette: a magyarországi zsidó felekezeten belül is a megújulás van napirenden, s ennek érdekében minél szélesebb körű kapcso­latépítésre van szükség- Legszögezte azt a reményét, hogy megszűnik az állam és az egyház viszonyára eddig jellemző f paternalista szemlélet, s a felekezetek, | egyházak valóban autonóm módon dönt- I hetnek saját ügyeikben. Kijelentette: túl- I haladta az élet azt a gyakorlatot, amely I szerint az Elnöki Tanács elnökének elő- | zetes hozzájárulása kellett a vallási ve- | zetők kinevezéséhez. A főrabbi szólt arról is, hogy személy | szerint számos előrevivő ötlettel tudna | hozzájárulni 1 az állam és az egyház I együttműködéséhez, segítve az ország gazdasági fellendítését. Számít arra, hogy — a korábbi évek tapasztalatától eltérő­en — ezentúl meghallgatásra találnak felvetései. Ezek között sorolta a magyar törté­nettudomány, művelődés- és építészet - történet integráns részét képező zsidó' temetők, zsinagógák, sirkőfelíratok meg­mentésének ügyét, a könyvtárak, múze­umok létrehozásának kérdését. Schöner Alfréd végezetül megosztot­ta gondolatait az újságíróval arról is: vajon a továbbiakban melyik szerv vállalja fel az egyházak, felekezetek gazdasági ügyeit, az államsegélyekkel vagy az alapítványokkal kapcsolatos in­téznivalókat? Megítélése szerint ugyan- 1 is ma még meghatározatlanok a feladat- ÿ körök, nem rajzolódtak ki a konkrét el- | képzelések. Az új intézmények részéről | csupán tapogatózást tapasztaltak a val- | lási közösségek, pedig már programot f kellene adniuk. A Katolikus Egyház képviseletében j Biró Imre kanonoktól érdeklődött az új- | ságíró. Az egyházi személyiség utalt ar- | ra, hogv generációja .tényként fogadta az | egyházügyi hivatal létét, amellyel nz elmúlt évtizedekben kapcsolatot létes. tett, s közvetítő szervként ismerte el a pápa is. Most a politikai, társadalmi fejlődés olyan szakaszhoz érkezett, ami­kor az egyház — és az azt körülvevő társadalom —, valamint az állam közöt­ti viszonyt, ezentúl a vallásügyi tanács koordinálja- Bíró Imre úgy fogalmazott: e szerv" hatékony tevékenysége a jó együttműködés feltétele, s ennek nyo­mán várhatóan még közvetlenebb lesz a kapcsolat az egyházi és az állami veze­tők között. Az egyház ezentúl is jelen lesz a társadalom életében, s, hogy ha­tékonyan tudja végezni küldetését, ke­resi a jó viszonyt azokkal, akiken ez mú­lik- A vallásügyi tanács megalakításá­val véleménye szerint elsősorba az em­berek szolgálata került előtérbe, amely­nek célja' jólétük kiteljesedése, békés § életük, előrejutásuk biztosítása. Ebben f érdekelt a Katolikus Egyház is. — Betöltötte történelmi küldetését az | egyházügyi hivatal — állapította meg | Viczián János, a Magyarországi Sza- I badegyháza-k Tanácsának elnöke, hang- | súlyozva, hogy az Egyházpolitikai Tit- | kárság. valamint az Országos Vallás- I á ügyi Tanács létrehozása elé nagy vára" I kozással tekintenek a kisebb egyházak- I hoz, vallási felekezetekhez tartozók. El- I mondta: kevés információval rendelke- j zik az új testületekkel kapcsolatos el- f képzelésekröl. Amennyiben azonban j elsősorban tanácsadó szerepet vállalnak, érzése szerint a vallási közösségek báto­rítást kapnák további tevékenységük­höz­Kun Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents