Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-29 / 177. szám

SPORT V SPORT SPORT Röpl abdakesergő Á továbblépés feltételei adottak Beszélgetés Romasz Odolffal, a megyei diáksporttanács elnökével Három éve kezdődött Magyarországon >a diáksport új irányítási, szervezeti keretének kialakítása. Az el­múlt időszak elég idő volt a tapasztalatok levonásá­ra, a Nógrád megyei mérleg elkészítésére. A diák­sport eredményeiről, a gondokról beszélgettünk Ro­masz Adolffal, a Nógrád megyei diáksporttanács el-' nőkével. Mostanában nem mondha­tó boldog embernek Sinka László, a röplabdaszövetség főtitkára, hiszen a sportág képviselői nem kényeztetik el jó eredményekkel a szur­kolókat. — Megérkezett Görögor­szágból a férfiválogatott, de sajnos Jugoszláviától, Cseh­szlovákiától és a házigaz­dáktól is vereséget szenve­dett a tornán. S, az a leg­szomorúbb, hogy ez a siker­telenség nagyon gyenge tel­jesítménynek az eredménye. Ezután csak jobb jöhet. Most két hét pihenőt kap­nak a játékosok, majd meg­kezdődik a felkészülés a szeptember 6—1(1. közötti Dunaiért-kupára. A nőkre a hagyományos „Várnai nyár" viadalon vár komoly feladat a hét végétől, hiszen a szeptemberi Eu- rópa-bajnoki döntőbe ju­tott Bulgária, Csehszlovákia, az NDK, az NSZK, Len­gyelország, Románia és az olimpiai bajnok Szovjetunió lesz az ellenfél a bolgár városban. — Sajnos, csak lett volna ellenfelünk ez a rangos mezőny, ugyanis a csapat nem tudott elutazni a via­dalra. Hihetetlen a magya­rázat, de igaz: nem sikerült repülőjegyet biztosítani a visszaútra. így most gyakor­latilag nincs válogatott, mindenki a klubjában ké­szül. Nincs női válogatott, de kapitány sincs, hiszen Nagy István szerződése lejárt. A szövetség által meghirdetett pályázatra hány kapitány­jelölt jelentkezett? — Megint „sajnossal" kell kezdenem a választ: eddig egyetlenegy sem. Igaz, az augusztus 31 - i határidőig még egy hónap hátravan. A sok kellemetlen hír után valami biztatóbb? — A sportág népszerűsite­se érdekében szombaton 10 órától Százhalombattán a városi strandfürdőben strandröplabda-bemutatót tartunk. A férfiválogatott tagjai mutatják be a sport­ág különböző elemeit, trükk­jeit, s természetesen az ér­deklődők is beállhatnak ját­szani. A strandröplabda külföldön nagyon népszerű, szeretnénk mi is többeket megnyerni ennek a sport­ágnak. Ezért augusztusban Tatabányán már bajnoksá­got rendezünk, s jövőre ver­senysorozatot kívánunk in­dítani — fejezte be „ke­sergőjét" Sinka ■ László. — Milyen okok indokolták a diáksport -új alapokra he­lyezését? — Az elmúlt évtizedekben több országos szintű párt­ós állami határozat, intézke­dés született a testnevelés és sportmozgalom, ezen be­lül az iskolai testnevelés fejlesztésére, feltételeinek .javítására. Ennek ellenére a lakosság egészségi állapota nem javult, és egyre elszo- morítóbbá vált a fiatalok fizikai állapota is. Ebben a helyzetben igen fontos a diáksport kérdése, amely alapja lehet a tömegsport­nak, versenysportnak egya­ránt. Elengedhetetlen és el­sődleges feladattá vált a fel­növekvő nemzedék egészsé­ges, harmonikus fejlődését segítő új keret kialakítá­sa. a rendszeresen nem sportoló tanulók bevonása a testedzésbe, foglalkoztatá­suk megszervezése. — Hogyan kezdték a szer­vezeti keretek kialakítását? — Némi késéssel indult a DSE-k, DSK-k szervezése. Ez egyrészt a szakigazgatási szervek egymásra várására, másrészt értelmezési hiá- nvosságokra vezethető visz- sza. A megyei tanács veze­tésének kezdeményezésére 1987 februárjában kezdődött meg erőteljesebben a szer­vezőmunka. A diáksportszervezetek megalakulása többnyire külső ösztönzésre történt. A külső kezdeményezés ellenére kulcsfontosságú volt a test­nevelők, az igazgatók és az ő munkájukat segítő tantes­tületek tevékenysége. Val­lom most is, hogy ahol az igazgatók, a testnevelők nem támogatják a mozgalmat, ott nincs diáksport. Mondom ezt annak ellenére, hogy ez nemcsak az igazgatók és a testnevelő tanárok ügye. Az összefogás eredménye­ként gyerekek ezrei lettek a sportcsoportok tagjai. Szü­lők vállalták a tagság és pártoló tagság kötelezettsé­geit. Üzemek, intézmények váltak a diáksport anyagi támogatóivá. 1987 szeptem­berében 14 DSE, 56 DSK, 365 sportcsoportjában kez­dődött meg a munka. A résztvevő tanulók száma megközelítette a tízezer főt, az össztanuló-létszám közel egyharmadát. A sportszervekkel párhu­zamosan jöttek létre a di­áksport irányító testületéi. A városokban a diáksport­bizottságok 1987 áprilisá­ban alakultak. Tevékenysé­gük ma még többnyire ren­dezvényekhez kapcsolódik, operatív jellegű. Néhány hónappal később létrejött a megyei diáksporttanács. Tag­jai tanulók, testnevelők, pe­dagógusok, sportszövetségi aktívák, a társszervek kép­viselői. A DST egyre meg­határozóbb jelleggel irá­nyítja, segíti a megyei di­áksportot. El kell mondani, hogy a megyei szakigazgatási szerv — az ifjúsági és sportosz­tály — jó gazdájává vált a diáksportnak. A korábbiak­nál magasabb szintű erköl­csi-anyagi támogatást bizto­sít. — A biztató kezdet után hol tart ma a diáksport a megyében? — Az 1986 87-es és az 1987 88-as tanévben sok ne­hézség. ellentmondás árán elkezdődött, illetve végbe­ment a szervezeti megúju­lás. Az 1988 nyarára kiala­kult állapot alkalmas a di­áksport további fejlesztésé­re. a tanórán kívüli iskolai sporttevékenység összefogá­sára. Tovább nőtt a diáksport­szervezetek száma, bár 5 DSK az. elmúlt tanévben megszűnt A résztvevő tanu­lók aránya növekedett, szá­muk meghaladja a 15 000 főt. Kialakult a diákolimpia megyei bajnoki rendszere, több új diáksportakció in­dult. Ismét büszkélkedhe­tünk országos diákolimpiái bajnokokkal. Úszásban Ba­logh Géza (Salgótarján gép­ipari), a salgótarjáni Ma­dách gimnázium leányvál­tója; atlétikában Kovács Dusán (Balassi gimnázi­um) és Balázs Dénes (St. Bolyai) nyert aranyérmet. — A diáksport leglátvá­nyosabb értékmérői a ver­senyek. Hallhatnánk valamit ezekről? — Az elmúlt tanévben 30 diáksportrendezvényre ke­rült sor megyénkben. Több­ségük jó színvonalon és kö­rülmények között zajlott le. Talán a sok közül kiemel­ném a IV—V. korcsoport torna-, a III. korcsoport at­létika-, valamint az asztali- tenisz- és röplabdadöntőket. A megyei események mel­lett több megye részvételé­vel három területi döntőt is lebon.volífbttunk szűkebb pátriánkban. Ezeken 4—500 fiatal vett részt sportágan­ként. A torna, az atlétika, a röplabda területi verse­nyek rendezése egyaránt el­ismerést váltott ki. Ezek ta­pasztalatain felbátorodva fontolgatjuk az 1989 90-es tanévben egy országos di­ákolimpiái döntő lebonyolí­tását Salgótarjánban. Természetesen ezek a ver­senyek csak részei egy baj­noki rendszernek. Ezeket legtöbb helyen többfordulós iskolai, városi, körzeti baj­nokságok előzik meg. A sal­gótarjáni DSB által rende­zettek a legszínvonalasabbak, a legnagyobb tanulólétszá­mot mozgatók, de hasonló jókat mondhatunk el a pász­tói és balassagyarmati di­áksportversenyekről is. Mint már említettem, a diákolimpia mellett növe­kedett az egyéb diáksport- programok és az ezeken részt vevő tanulók száma. A legnagyobb létszámot moz­gató — amelyre a megye határain túl is felfigyeltek és nógrádi kezdeményezés­ként tartanak számon — a megyei diáksportfesztivál volt. Az évente Balassa­gyarmaton sorra kerülő ese­ményen az idén közel 500- an vettek részt és első íz­ben indultak ezen külföldi fiatalok. Arra törekedtünk, hogy a versenyek színhelyeit tekint­ve ne legyünk megveszék- helv-centrikusak. Bár a ked­vezőbb feltételek miatt Sal­gótarjánban volt à legtöbb esemény, jutott belőlük Pásztora, Balassagyarmatra, Szécsénybe. Romhányba és Bátonvterenvére is. — Az iskolai sport, diák­sport nemcsak elhatározás kérdése, bizonyos feltéte­lek szükségesek a felkészü­léshez. a versenyekhez. Ho­gyan sikerült megteremteni a díáksportszervek és az irányító testületek műkö­dési feltételeit? — Sok tényező kell a struktúra működéséhez, há" rom azonban elengedhetet­len: a megfelelő személyi, a pénzügvi és a létesítménv- feltételek. A személyi fel­tételek adottak. A testne- velőknek eavre több isko­lában segít a tantestület. Legjobb példa erre talán a salsótarjáni Petőfi Sán­dor Általános Iskola peda­góguskollektívája. Pozití­vum, hogv növekszik az úgynevezett „külsősök" szá­ma. Edzők, szülők, szö­vetségi aktívák vállalnak feladatot a diáksportszer­vekben. A diáksport az új szer­vezeti keretekben tulajdon­képpen pénzügyileg önfenn­tartó. Bevételeit a tagdíj, a tanulókénti támogatás 60 százaléka, az MDSZ és a megyei-helyi tanácsi támo­gatások, vállalkozások, szol­gáltatások, pályázatokból adódó források jelentik. Ahol a lehetőségekkel él­ni tudnak, ott anyagi gon­dok sem a sportcsoportok munkáját, sem a bajnoksá­gok lebonyolítását nem gá­tolják. A működési feltételek kö­zül legnagyobb lemaradá­sunk a .sportlétesítmények területén van. A gyerekek számához viszonvítva ke­vés a tornaterem, de a szabadtéri sportlétesítmé- nvek száma és felszerelt­sége sem éri el a kívánt szintet. Az elmúlt két év­ben előrelépést jelentett a megyei tanács 2—2 millió forintos pályázata, amellvel a helyi kezdeményezésű diáksport-létesítménvek épí­tését, korszerűsítését támo­gatja. Nem hallgathatom el az MDSZ és az úgynevezett megyei pályaépítési akció hasonló célú támogatásait sem. Mindezek segítségével több mint 40 diáksport-lé­tesítmény épült, vagy kor­szerűsödött az elmúlt két évben Nógrád megyében. Két év alatt az 5 millió forint pályázati pénzek se' gítségével a helyi kollektí­vák — iskolák, tanácsok, üzemek, intézmények, szü­lők — több mint 15 mil­lió forint értékű sportléte­sítményt hoztak létre. — Az eddig hallottak többségében a diáksport megyei fejlődését, eredmé­nyeit mutatták be. gondo­lom azonban akadnak prob­lémák. megoldatlan fel­adatok is. Miket tart leg­fontosabb feladatnak a diáksport megyei fejleszté­sében? — A kétségtelen fejlődés ellenére még sok a tenni­való. Kialakult az új struk­túra. megindult a tartalmi munka, funkcionál a baj­noki rendszer, azonban az útnak még csak az elején járunk. Számos szemlélet­beli probléma, hiányos fel­tételek akadályozzák az eredményesebb tevékeny­séget. Sok helyen nem si­került a diáksport társadal­masítása. A sportszervek egv része a központi tá­mogatások birtokában nem keresi a kapcsolatot kör­nyezetével, pedig a fogadó- készség e területen érzékel­hető. Bár az érem má­sik oldalát tekintve a vál­lalatoknál, üzemeknél dol­gozó szülőknek sem mind­egy, hogy gyermekeik mi­lyen feltételek mellett spor­tolnak az iskolában. Te­hát nagyobb kezdeménye­zőkészséget, öntevékenysé­get várunk a DSE-től a DSK-tól. Nem mondunk le a struk­túra további bővítéséről. Véleményem szerint azokon a helyeken, ahol nincs sportszerv, nem a szándék­kal, hanem a feltételek megteremtésével van prob­léma. Érzünk problémát a sportcsoportok számának és összetételének kialakításá­ban, az egyes sportcsopor­tokban folyó szakmai mun­ka hatékonyságának javítá­sában is. Következetesebbé és terv­szerűbbé szeretnénk ten­ni az irányítómunkát is. Jobban támaszkodni kell a DSB-ben, DST-ben dolgozó aktívákra. Gyakrabban kell kérni véleményüket, folyama­tosan informálni kell őket a diáksport megyei eseményei­ről. Szeretnénk a rendezvé­nyeket színvonalasabbá, ün­nepélyesebbé tenni. Tudom, hogv egy-egy hiányosan lebo­nyolított rendezvény milyen negatív hatásokat vált ki a fiatal sportolóknál. Nagyon sok pedagógus, edző, szülő, aktíva dolgozik eredménye­sen a diáksport területén, erkölcsi és anyagi elismeré­sükben az MDSZ és a me­gyei tanács vezetése jó­voltából sikerült előbbre lépni. További lehetősége­ket keresünk annak ellené­re. hogv továbbra is az önzetlen társadalmi mun­ka a diáksport-tevékeny­ség alapja. Az. alapokat sikerült le­raknunk. Legfontosabb fel­adatnak tartom, hogy meg kell őriznünk, illetve fej­lesztenünk kell a jelenlegi struktúrát, tovább kell ja­vítani a tartalmi munka színvonalát, a működési fel­tételeket, tárgyit és sze­mélyit, illetve tovább széle­síteni a társadalmi bázist. Szélesebb alapokra kell he­lyezni a diáksport támoga­tását, javítani kell az irányí­tó munka demokratizmusát. Meggyőződésem, hogy a to­vábblépésnek megvannak a lehetőségei és feltételei a megyében és ezt éppen az elmúlt évek eredményei bizonyították. Futballtoborzó a Síküveggyár SE-néi Gyakorta emlegetik manapság, hogy labdarúgásunk ösz- sz.es bajai végső soron az. utánpótlás-nevelés elhanyagolá­sából erednek. Mert nem tanítjuk meg időben focizni a gyerekeket Utána meg már kapkodhatunk, ahogy akarunk, mert akkora lesz. a lemaradás a külföldiekhez képest, hogy emberi léptékek között behozni már nem lehet. Vagyis szervezhetünk, tervezhetünk, vitatkozhatunk, ve­szekedhetünk, vagy tehetünk bármit, az. utánpótlás-nevelés hatékonyságának növelése lehet az, ami —, ha nem is ép­pen rövid távon — elmozdíthatja a magyar focit a holt­pontról. Mondhatni, hogy ezen áll, vagy bukik minden. Hogy marad-e esély felzárkózni, avagy végképp leszaka­dunk azoktól, akik valóban csinálják a világ labdarúgását. Egyáltalán nem valami látványos, hatalmas össznépi ne­kibuzdulásra van szükség. A hétköznapok során kell min­den kisebb és nagyobb egyesületnél szemléletet és gyakor­latot váltani. A Síküveggyár SE-nél ezt már korábban megkezdték. Most meg toborzót hirdettek serdülő- és if­júsági korú játékosok részére. Jelentkezni lehet július 31- én, illetve augusztus 7-én, 16 órától Czene József utánpót- lás-szakágvezetőnél. Pillanatok a tájfutókról Pénteken harmadik ver­senynapjához érkezett a Hungária-kupa nemzet­közi tájfutóverseny. A Pásztó és térségében rendezett viadal mezőnye a kisbárkányi két nap után Zsillópusztára költö­zött, ahol tovább folyta­tódnak a 41 kategória küzdelmei. Felvételeink a verseny néhány jellegzetes, han­gulatos pillanatát örökí­tik meg. Fotó: Bábel László V. I.

Next

/
Thumbnails
Contents