Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-28 / 176. szám
* NYUGDÍJASOKRÓL —NYUGDÍJASOKNAK * Sokat próbált nemzedék A H «■ . / borozgetes a halál kapujában „Én Ondrék Zoltán, szakképzett kereskedősegéd, etesi lakos, születtem 1924. október 2-án Etesen, Ondrék András és Sírkő Julianna szülőktől. Atyám foglalkozása kőszénbányász volt. Hat elemi iskolámat az etesi római katolikus népiskolában az 1931—1937-es években végeztem. Tizenhat éves koromig szüleim házánál voltam kisegítő családtag... ” (Részlet az 1949. szeptember 24-én irt önéletrajzból.) — Ehhez hozzátartozik, hogy eredetileg hatan voltunk testvérek, de az egyik bátyámon 13 éves korában keresztül ment egy fával megrakott lovas kocsi... Harminchárom decemberében temettük.. . Harmincnyolc tavaszán építették a Ságúj- falu és Karancsalja közötti utat, ott napszámoskodtam. Nyári hónapokban, szemben volt a községháza, a községnél voltam alkalmi napszámos. Negyven tavaszától két és fél évig kereskedőtanulónak alkalmaztak a helyi Hangya szövetkezetnél, itt lettem segéd. Negyvennégyben pedig a jegyzői hivatal kisegítője voltam, innen vonultattak be. Fiútestvéreimet a bánya felmentette. Erre mondta az itteni nyilasve- zér — Etesen 702 nyilast tartottak számon, másképp nem dolgozhatott szinte senki, csak ha belépett a pártba —, az egyik Ondrék gyereknek el kell mennie. „1944. december 2-án a német fasiszták |által a község kiürítésével, valamint az általános mozgósítási parancsra vonultam be 'a szé- csényi 63. kiegészítő parancsnokságra. Egynapos ott-tartózkodás után Balassagyarmaton keresztül Budapestre irányítottak. Kétnapos budapesti tartózkodás után Győrön keresztül Rajkára vittek, onnan pedig Lengyelországba, Krotosin környékére egy munkaszolgálatos egység kötelékében. 1945. január 12-én d fölszabadító szovjet hadsereg nagy támadása a mémet fasisztákat visszaszorította, és Breslaun keresztül Csehszlovákiába, Iglau környékére vittek. Ott beöltöztettek egyenruhába." (Részlet az 1953. január 6-án készült önéletrajzból.) — Négven vonultunk be Etesről. Rajtam kívül Pál Ferenc, ott is maradt szegény, Rádi Imre meg Tar- nóczi Géza, a ki=r>ap. Szé- esényben felsorakoztattak bennünket a futballoálván, és beosztották a munkaszolgálatot. Közben iött egy katona, megkérdezte, ki jelentkezik a Hunvadi páncé- losokhez. Hunyadit a történelemből ismertem. naav embernek tartottam. így hát amikor a mellettem álló társam felkapta az én kezemet is az övével, nem tiltakoztam. Csak később tudtam meg, kik is azok a Hunyadi páncélosok. Ezeket nagyon üldözték, még az amerikaiak is. Akkor persze én csak annyit érzékeltem, hogy vagy huszonötünket elkülönítettek, és a többiektől jobb koszton tartottak. .. Pestre érkezve a Nyugati pályaudvar közelében levő Kalmár-féle vendéglőben pörköltet reggeliztünk. Egy magamkorabeli fiatal szólít meg, honnan jöttünk, ismerem-e Pál Ferit, hová megyünk A Hunyadi páncélosokhoz — felelem nagy büszkén. Mire ő: Tudod te, hova mentek? Betetoválnak benneteket, mint az SS-eket, megbélyegzettek lesztek örök életetekre. .. Utána a fél pörkölt már nem mént le a torkomon ! — Pullmankocsiv^l szállítottak bennünket tovább. Egyszer csak német szavakat hallunk, mondjuk is, no, gyerekek, már nem vagyunk magyar földön. Már amikor bevonultam, közel voltak a szovjetek. Nappal sohasem szállítottak bennünket, csak az éjszaka sötétjében A németországi Neuihammerben fabódékban szállásoltak el, nekem a tehénistállóban jutott helv. A nógrádiak együvé kerültek. Megjelent előttünk két férfi, bemutatkoztak. Milei György zászlós vagyok, én leszek a szakaszvezető. A másik: Váci Mihály karpaszományos szakaszvezető vagyok, én leszek a rajparancsnok, egyben a tolmács. . . Itt töltöttük a karácsonyt is. December 24-én délután három óra körül sorakoztatnak bennünket, a németek hoznak három magyar fiatalt, felolvassák a hadbírói ítéletet: szökésért golyó általi halál. Ott lőtték agyon őket rögtön. Éljen a szabad, független, demokratikus Magyarország! — efféle mondatokat kiáltoztak. Életemben először láttam ilyet, egész éjszaka nem aludtam. Hova kerültünk?! A vesztőhely fák alatt, a trágyadomb mellett volt kiképezve. . . Megfelelő WC nem volt. Ennivalót alig kaptunk, állandóan éheztünk. — A két ünnep között — most már — tehervagonba raktak, és Varsótól nyugatra, Krotosinban álltunk meg. Iskolában laktunk, és itt már főztek, de nagyon gyenge ételt. Reggelente félmez- télen csuklóztunk a fagyban. A helyieken meg három ruha is volt, mondták is: Ezek ördögök. Nem, egyszerűen csak fiatalemberek voltunk. Itt ért bennünket a nagy szovjet offenzíva. Riadóztatták, gyalog menekültünk a szántóföldeken, 5—6 kilométerre voltak tőlünk a T—34-esek. Nyitott vagonokban vittek tovább, és valahol Sziléziában, állandóan fújt a szél, beöltöztettek német munkaegyenruhába. Itt ,,fodbaloztunk” is. Váci Mihály nagyon ügyesen halfolt. De nem bírta sokáig. Nehezen szedte a levegőt, a szívéhez kapkodott. Kis noteszt hordott magánál, rengeteget jegyzetelt. Először azt hittem, minket akar beárulni, de nem.. . Nagyon vigyázni kellett, mikor, kinek, mit mond az ember. A falnak is füle volt. Még korábban néhányan susmo- rogtak, egv-két óra múlva már hívatták őket a parancsnokságra. .. — Ez a Váci Mihály a későbbi ismert költő volt? — Igen. Volt idő, amikor a német rajparancsnoknak ő volt a helyettese, én meg az övé. Rokonszenves, rendes ember. Egyszer mondta: Te salgótarjáni vagy? Azt hívják kis Moszkvának? Bólintottam. Aztán irántam nagy lett részéről a bizalom, és részesültem mindenféle kedvezményben, amiből csak lehetett. 0 tolmácsolt akkor is, amikor a német őrmesterem, akinek az ebédet hordtam, kérdőre vont. mert véletlenül meglátta, hogv belekóstoltam az ételébe. Üvöltözött, a falhoz akart állítani, amikor hirtelen megszólalt a sziréna. Bújt mindenki. Itt csak kivételes esetekben bombáztak, inkább a géppuskát használták. Negyed óra után csend lett, megyek jelentkezni, a németek sírnak, az őrmesterem sehol. Váci mondja: Megúsztad, az őrmestered találatot kapott. — Negyvenötben április 4-re esett a húsvét. A laktanya kantinjában olcsó sört mértek, tízliteres zománcos kannákban hordtuk fel. Énekelgettünk. Az egyik rész azért, mert számára akkor szabadult fel Magyarország, a másik számára pedig akkor esett el. Sok volt már az áruló. Az egyik besúgót pokróccal takartuk le, és jól elvertük a derékszíj csatjával. Két angyalföldi vagány, jó fogdmeg- gyerekek, megkapták . az egyik, minket sokat zaklató német őrmestert, és kidobták az ablakon. Szerencsétlenségére, épp akkor jött egy teherautó, vége... Jól kiképeztek bennünket mindenre, még a páncélököl kezelésére is. A kiképzés után újra beöltöztettek, hogy visznek a frontra. Egy óra múlva viszont teljesen leszerelték a magyarokat, még puskát sem adtak a kezükbe. Akkoriban állt át ugyanis a szovjetekhez Bécs és Prága között a szovjet hadifoglyokból szervezett Gra- szov-féle hadsereg. Nem bíztak bennünk. Erre egy idősebb német őrmester, aki már torkig volt az egésszel, kivezetett bennünket a hegyekbe, de az utolsó percekben ő is elhagyott. A Mold- va-folyó mellett haladtunk, és valahol Linztől északra, a másik oldalon már az amerikaiak voltak, a Bürgermeister javaslatára megadtuk magunkat.. . „1945. május 6-án a felszabadító szovjet hadsereg és az “amerikai hadsereg találkozásánál, Budweis környékén estem fogságba. A szovjet és az amerikai katonai bizottság fölülvizsgálata után elindultam ihazafelé, s 1945. július 14-én érkeztem haza." (Idézet az 1953-as önéletrajzból.) Ondrék Zoltán ezután a szakmájában dolgozott, és a megyei élelmiszer-kiskereskedelmi vállalattól ment 1984. októberében nyugdíjba. Felesége januártól nyugdíjas. Három házzal odébb lakik a lánya, a 10 és a 14 éves fiúunokák nagyon sok időt töltenek a nagyszülők portáján. — Békésen telnek a napjaim. Három éve volt egy nagy műtétem, azóta jobbára csak sétálgatok, régi rádiókat javítok. Magamtól tanultam. Ez a szenvedélyem. összeállította: Sulyok László Ái orros szeméről Az emberiség nem meghal, hanem megöli magát Az érelmeszesedés a ma emberének egyik rendkívül elterjedt betegsége. Az erek — érdekes módon főleg az ütőerek — belhár- tyáját támadja meg, azok belfelülete megsérül, rugalmatlanná válik, majd kis dudorok, úgynevezett plak- kok képződnek bennük. Ezekbe a plakkokba mész rakódik le. A folyamat nem tekinthető az életkorral járó elkerülhetetlen változásnak; elsősorban betegség, amelv fiatalkorban is létrejöhet, és időskorban sem törvényszerűen következik be. Magát az érelmeszesedést élőben felismerni nehéz, csak következményeit találjuk meg. A betegség nem jöhet létre kockázati tényezők nélkül. Ezek a következők : 1. Elhízás: A magyar konyha közismerten ízletes. Szeretünk jót és sokat enni, lehetőleg este, ami rendkívül egészségtelen. Az élő szervezet igen precíz gépezet. Mindig csak annyi energiát fogyaszt, amennyi az életműködésekhez és a munkavégzéshez kell. Ha ennél több energia szabadul fel az élelmiszerekből, akkor azt feleslegként elraktározza, szír (háj) formájában. A nemzetközileg ismert angol táplálkozástudományi .szakértő, John Yudkin a testsúlyfelesleget szellemesen egy súlyos hátizsákhoz hasonlítja, tíbndoljuk csak meg, mi történne, ha egy normális súlyú ember hátára egy 10—15 kg-os hátizsákot raknánk, amelyet állandóan viselnie kellene, akár fekszik, akár mozog, akár lépcsőn jár, akár sétál. Előbb-utóbb megfájdulna a háta, megkopnának ízületei, sőt azok gyulladásba is jönnének, a szíve is tiltakozna. 2. Alkoholfogyasztás, dohányzás: Az alkoholfogyasztás sajnos a széles körű fel- világosító kampány és a visszaszorítására hozott intézkedések ellenére nem csökkent. De a dohányzás járványának sem sikerült ez idáig gátat szabni. Sőt, a nőket is egyre jobban hatalmába keríti. A dohányosok kimutathatóan nagyobb számban kapnak tüdőrákot, hörghurutot, tüdőtágulást, koszorúér-betegséget. és a végtagi ereik is gyakrabban betegszenek meg. Ha egy 35 éves férfi naponta 3—9 szál cigarettát szív el átlagosan, akkor 4—5 évet veszít életéből. 3. Magas vérnyomás (hipertónia): A lakosság 10 százalékánál tapasztalható magas vérnyomás. A szívás érrendszeri elváltozások többsége tartós hipertónia következménye. A betegség panaszokban szegény, bár előfordul tompa tarkótáji, vagy fejtetői nyomás, főleg a reggeli ébredéskor. Gyakoriak az ideges jellegű panaszok: gyengeség, fáradtság, kedvetlenség, szédülés, szívdobogás, szív- táji nyomás. Az emberek igényeik kielégítése végett túlhajtják magukat, idegesek, agresszívek. Tartós izgalmi állapotban, stresszben pedig a magas vérnyomás állandósulhat. 4. Mozgáshiány: A civilizált életforma velejárója sajnos a kevesebb mozgás, az elkényelmesedés. Mindannyian saját akaratunk szerint tehetünk ezek megszüntetésére. Törekedjünk a zsírszegény, szénhidrátban korlátozott, és fehérjedús étrend előállítására, s inkább a növényi sziradéko- kat részesítsük előnyben! Kezeljük a hipertóniát, leginkább akkor, ha a ,,per”- érték vagyis a diastoles nyomás magas! Próbáljuk meg a dohányzás mellőzését és a'z alkoholfogyasztás csökkentését! Szakítsunk több szabad időt kirándulásra, kikapcsolódásra! Mai ismereteink szerint az érelmeszesedés adaptációs betegségnek számít, vagyis olyan állapotnak, melynek előidézője a hiányos alkalmazkodás a modern környezethez. Nem elég és soha nem is lesz elég a betegség előre megtervezett visszaszorítása. Az lenne inkább kívánatos, ha megtanulnánk helyesen és normálisan élni, hogy megelőzzük a bajt. A jelek ugyanis arra mutatnak, hogy az emberiség nem meghal, hanem megöli magát. Különösen tragikus pedig, hogy a győzők és a legyőzöttek egyaránt a csatatéren maradhatnak. Dr. Széli Kálmán általános sebész Nagymamák Életünk során asszonyok, anyák és nagymamák vigyázzák lépteinket. A családi tűzhely melegének őri- zői ők. Döntő mértékben tőlük függ, rajtuk múlik, mit bírnak el az apák és a gyermekek, milyen erős lesz és marad a vér szerinti kötelék. Tisztelet hát nékik, legfőképpen a legidősebbeknek, akik gyermekkorunk megszépítői, s gyermekeink gondos, áldozatkész védelmezői. Bábel László felvételei é
