Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-26 / 174. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... Egy alkotó szép vállalása Hit rejt a galgagutai parasztház? Vannak emberek, akik még ma is hisznek a művészet erejében. Hisznek a kisugárzásban, ugyanakkor tudják, cselekvés nélkül nem juthat előbbre a világ. Ezek közé tartozik Karmann János is. Parádfürdői képeslapok Kocsimúzeum a Cifraistállóban Ybl Miklós sokat épített Parádl'ürdőn és környékén, ő Képünkön a palota egyik oldalszárnya. — Elég későn ébredtem rá, hogv van kézügyessé­gem, jól bánok a szerszámok­kal, jól tudok rajzolni — mondja Karmann János. — Pontosabban: figyelmeztet­tek erre. Az első osztályt Galgagután, a többit Buda­pesten végeztem, a szlovák iskolában. Mindenfele kü­lönösebb esemény nélkül teltek az évek. Tizenhét éves lehettem, amikor rá­döbbentem, hogy tehetséges vagyok, hogy kutya köteles­ségem tanulni, képezni ma­gam. Szűkös anyagi lehető­ségeim azonban nem tették lehetővé a továbbtanulást. Könyvkötő lettem, és au­todidakta módon tanultam a festészet mesterségbeli fogásait. Karmann János szobrokat készített, olajképeket, ak- varelleket festett. Szinte megszámolhatatlan az a sok grafika, amelyek a dolgos hétköznapok alatt szület­tek. Életpályának a tűzoltó­ságot választotta, de nem lett hűtlen a könyvkötészet­hez sem. Szabad idejében szenvedélyének, a képzőmű­vészetnek élt. Balassagyar­mati lakását zsúfolásig megtöltik az alkotások. Te­hetségét bizonyítják az or­szágos és megyei amatőr képzőművészeti pályázato­kon elért eredményei. Több­ször ért el első helyezést, nyert különdíjat. Munkáit a zsűri oklevelekkel jutalmaz­ta. Az elmúlt évben csak Nahodkában és Vlagyivosz­tokban 70 külföldi delegá­ció járt, többek között Vietnamból, Kínából, a KNíDK-ból, Japánból, Auszt­ráliából, az USA-ból, Kana­dából és Új-Zélandból. A Távol-Keleten egyre több szovjet vállalat teremt köz­vetlen kapcsolatokat kül­földi cégekkel különböző fo­gyasztási cikkek előállításá­ra. Több kooperáció jött lét­re a szomszédos orszá­gokkal bútorok, hűtőszek­rények, televíziók, rádiók és varrógépek gyártására és megkezdődött két modern szálloda építése Habarovszk­ban és Vlagyivosztokban. A távol-keleti cégek készek együttműködni és kooperá­ciót létesíteni hajógyártás­— Már régtől érlelődött bennem a gondolat, hogy létre kellene hozni egy ki­állítást — folytatja Kar­mann János. — Van, aki horgászbotot tart a lakásá­ban, én képzőművészettel' foglalkozom, logikus, hogy festményeket, szobrokat tartok a házamban. Amikor a könyvtárigazgató meghal­lotta az elképzeléseimet, mindjárt mondta, hogy Karmann-galéria készül. Nem erről van szó, ez más kategória. Galgagután él­tek a szüleim, a házukat örököltem, a birtokot rend- betettem. Két szobát alakí­tottam ki olyan célból, hogy saját alkotásaimat, baráta­im munkáit bemutathassam. Mindezekkel együtt sem szabad ezt Karmann-galé- riának nevezni. Én ott nem akarok képeket eladni, nem akarok kereskedni! — Viszont szeretnék egy szobrásztanyát, a barátaim­mal egy műhelyt kialakíta­ni. Konkrét nyitva tartás sem lesz. Ha kiállításokat csinálok, mégsem zárhatom ki az esetleges érdeklődő­ket. Amikor ott vagyok, mindenkit szívesen látok. Az ablakba ki lesz írva a balassagyarmati címem, ha valaki megkeres, látni sze­retné a kiállítást, nagyon ra és -javításra, színesfém- kohászati vállalatok re­konstrukciójára is. A szov­jet cégek abban érdekel­tek, hogy átvehessék a ten­ger kihasználásának, illet­ve a hulladékmentes halfel­dolgozás megszervezésének technológiáját. Jelenleg a tengermellé­ken — melynek központ­ja Vlagyivosztok — hét ve­gyes vállalat működik viet­nami, amerikai, japán és svéd partnerekkel. 50 egyéb külföldi cég ajánlatát is felülvizsgálják. A szovjet szakemberek foglalkoznak egy japán biztosítótársaság ajánlatával is. Eszerint egv különleges vállalkozási zó­nává alakítanák át a ten­germelléket, amelyet 50—60 évre bérbe venne egy szov­jet—japán konzorcium. szívesen lemegyek Galgagu- tára, s megmutatom neki. Telefonon is megkereshetnek az érdeklődők. Érdekes színfoltja lesz ez a kezdeményezés Galgagu- ta és a környék kulturális életének. Nem magángalé­riaként működik, mégis azt a szerepet tölti be. Nyitva áll az érdeklődők előtt. Az első kiállítás Karmann Já­nos grafikáit és Csemnicz- kv Zoltán szobrait mutatja be. — Mivel tagja vagyok a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaságnak, úgy gondolom, a megnyitón részt vesznek a tagok — fűzi tovább a mondatokat. — Tulajdonképpen kihelye­zett ülés lesz ez. Az ese­ményt egybekötjük egy dal­nokversennyel. Az alkotá­soknak a szlovák tájhoz, a szlovák kultúrához kell kapcsolódnia. Szeretném bevonni a falu, a környék lakosságát is. A kiállítást Földi Péter festőművész nyitja meg. Meghívót kap Jakab Ró- bertné, a szlovák szövetség főtitkára, az Országgyűlés alelnöke. ö, a falu szülötte. — Valahol az életben mindenkinek megvan a fel­adata — zárja mondandóját Karmann János. — Nekem az volt kiírva, hogy ezt meg kell csinálni. Az élet- utamba tartozott, hát meg­valósítottam. Mert, az em­bernek cselekedni kell! Szemenszedett igazság Világosan meg kell mon­dani, hogy az autógyár­tást nem vagyunk hajlan­dók csökkenteni. Ezért nem fogadhatjuk el a japánok erőszakos jelenlétét. Ám ez­zel nem arra utalok, hogy el kell harikádozni magun­kat az „Európa-erődbe", mint ahogy az ellenkezője sem képzelhető, vagyis, hogy bárki kedvére galop­pozhat az Európa-réten. Giovanni Agnelli, a FIÂT elnöke ☆ Azok, akik elmenekülnek a kísértés elől, rendszerint megadják az új címüket. L. A publicista ☆ Ha a csend olykor sokat­mondó, akkor a hallgatás is lehet semmitmondó. C. F. Ramuz, író ☆ Aki szerelemből nősül, olyan, mint a kútba ugró béka. Bőven talál benne vizet, de nem tud belőle kijutni. S. T. Coleridge, költő ☆ Nekem nem tetszenek a költséges trükkökkel meg­fiatalított arcok. A ráncok, az ősz hajszálak ugyanis a nő életéről, sorsáról tanús­kodnak. Ám ezek az idője­lek nem a szépséget vált­ják fel, hanem az arc je­lentőségét hangsúlyozzák. Claudia Cardinale filmszínésznő Elszorul a szomszédos nógrádi ember szíve, ha a Heves megyei mátrai para­dicsomban, , a Kékestetőn, illetve alatta jár. A szépség keltette gyönyörűség, no meg az önostorozó irigység — hogy a mi északi-nyugati Mátránkkal a Galyatető és Sokféle szakembernek nyújt elfoglaltságot a fogatkészí­tés. íme egy kovácsműhely részlete a kiállításról. az Ágasvár alatt mindeddig képtelenek voltunk valami szépet és okosat kezdeni — szorongatja lelkét. Persze azt is lehet mondani, a mi vidékünkön nem fakad gyógyító forrás, a mi vidé­künknek nem voltak Káro­lyi grófjai. Ám akárhogy is van, a lehetőség akkor is lehetőség, a vadregényes hegyvonulatokat, a százados rengetegeket, a jó vizű. sze­líd forrásokat nem viszi el senki-, csak nekünk kellene a javunkra hasznosítani. Parádfürdő és környéke még a múlt század vége fe­lé vált mind nevezetesebb kirándulóhellyé. Az egyik, belső bajait Svájcban gyó- gyíttató Károlyi grófnő ke­zelő orvosától tudta meg, hogy .a Mátra északi lejtőin jótékony hatású savanyúvíz folydogál, érdemes lenne megkóstolni. Mi sem egysze­rűbb, gondolhatta az úrnő, hiszen a szóban forgó terü­let a birtokuk volt, és ki­eszközölte férjénél az épít­kezést. Nem kisebb építészt, mint Ybl Miklóst fogadták fel, s az 1870-es években Párád sasváron ivócsarnok és neoreneszánsz stílusú kastély, Parádfürdőn — már a következő évtizedben — szálloda, romantikus, illetve német reneszánsz stílusú kastély épült. S ugyancsak a fürdőhelyen található, a Párád felé eső szélén az úgynevezett Cifraistálló, amely eredetileg is a ló- és fogattartást szolgálta, ma pedig, részben megtartva eredeti rendeltetését, kocsi­múzeum. Ybl az első épít­kezések idején emelte, s leginkább a svájci Alpok építményeire emlékeztet, tudatosan. A Cifrapalota legújabb kori tulajdonosa a Gödöllőt Állattenyésztő Vállalat. Kü­lönböző fajtájú — például lipicai, nóniusz, arab, póni, muraközi — csődöröket tartanak itt a lótenyésztés apai szükségletének biztosí­tása céljából. A helybeliek egyszerűen csak fedezőállo­másnak hívják; vagyis a csődöröket évente általában négy hónapra kiadják az igénylő termelőszövetkeze­teknek, ho'gy a kancákkal találkozva megtörténhessen a megtermékenyítés. A pa- rádiak büszkék is a lova­ikra, s nagy becsben tart­ják az állatokat. A Cifrapalotában adnak helyet 1972 augusztusától a Közlekedési Múzeum gyűj­teményének, amely a kocsi- készítés történetével, tárgyi emlékeivel és néhány pom­pás termékével ismerteti meg a látogatókat. Az em­ber hajlamos arra, hogy ne a valódi értékének megfe­lelően ítélje meg a régi ko­rokat, mára nagyon is egy­szerűnek tűnő találmányait. A kerék például semmiség­nek tűnik, ám amíg ősünk rádöbbent és kifinomította a legésszerűbb változatát, évszázadok teltek el állandó spekulálgatással, kísérle­tezgetéssel. Az ókori fake­rekek falhoz támasztott má­solatai segítenek képzele­tünknek; az eredeti kerekek a londoni British Múzeum­ban találhatók. A parádfürdői kocsimú­zeumban a kapcsolódó szak­mák — kerékgyártó, ko­vács, lakatos, szíjgyártó, nyeregkészítő, kárpitos, fé­nyező — szerszámait is be­mutatják, miközben megcso­dálhatja a látogató a kész műveket is. Az egyszerűbb kocsik — vadászkocsi, vá­rosi hintó — mellett látha­tók díszes hintók is. Példá­készítette a Cifrapalotát is. ul olyanok, amelyek az egyik leghíresebb kocsiké­szítő család, a Kälber test­vérek műhelyeiben készül­tek. Bécsben, Budapesten és Szentendrén működött sza­lonjuk. Rendszeresen dol­goztak az osztrák császári családnak. Könnyű, nyitott kocsi vá­rosnézésre. S a látogató — ha eddig elkerülte volna figyelmét — megtudhatja azt is, hogy a legjobb, a legpraktikusabb személyszállító kocsikat Ma­gyarországon, a Komárom megyei Kocs községben ké­szítették. s a kocsi szó in­nen terjedt el Európában, a világban, örök időkre megőrizve a kicsi falu ne­vét. A kocsimúzeum áprilistól október végéig naponta megtekinthető 9—17 óráig. „Most csendes nap van, hiába strandidő” — jelen­ti ki tárgyilagosan a múze­um legrégebbi teremőrnője, miközben percenként újabb és újabb látogatók érkez­nek. Innen a gondolat: Te, jó ég, a zajos nap milyen lehet ! (ok) A kis parasztház fehér falai ezután a művészetet szol­gálják. Kisugárzása túlmutat Galgaguta határán. A me­gyében egyedülálló kezdeményezés Karmann Jánosé. Egy alkotó szép vállalása ez, elsősorban a közért. Adám Tamás A tűt, cérnát cserélte fel az öblösüveggyári munkával Kiss Krisztina. Varrónő szakmunkásként helyezkedett el koráb­ban, azonban a „fészekrakás” nagyobb anyagi erőfeszítése­ket követelt tőle, így a három műszakos üzemet válasz­totta. A kemencéből hűtőszalagokra kerülő poharak minő­ségét ellenőrzi, s bizony szaporán kell igyekezni, műsza­konként félezernyi terméket kell átvizsgálnia.-kj­Hűtőszekrény és halfeldolgozás Ennél díszesebb kocsik is láthatók a múzeumban. (Rigó Tibor felvétele^

Next

/
Thumbnails
Contents