Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-24 / 172. szám

1989. JÚLIUS 24., HÉTFŐ NOC.RAJ) 3 Forog az amerikai kerék Csak egyszer vágta meg a kezét Salgótarján szélén, a ben- ■zinkúttcl átellenben talál- ható a Síküveggyár SE üvegmintaboltja. Amióta megnyílt itt dolgozik egv csendes ember. Aki ide betér, udvarias kiszolgá­lásban részesül, és szinte biztos, megkapja a kívánt üveget. — Ládahordóként kezd­tem a munkát a síküveg­gyárban 1957. január má' scdikán — mondja Gyet- vai János. — öten voltunk testvérek, kellett a pénz, itt pedig elér Ál fizettek akkoriban. K' .ob kitanul­tam az üveg vágó-mester­séget. Azóta vágom az üve­get egyfolytában. Sokan megkérdezték már tőlem, hegy nem unalmas ez? Bát­ran állítom, nem! Egy do­log viszont nélkülözhetet­len: szeretni kell ezt a szakmát. Minden mozdulat­nak jelentősége van a vá­gásnál. Mi amerikai kerék­kel, vágunk és ez nagyon jó Szerszám. Szinte elnyűhetb?' len, a nyele sokkal előbb el­kopik, mint a kerék. Gyetvai János keze alatt nagyon ritkán törik el az üveg. A mintabolt hétköz­nap kilenctől délután két óráig tart nyitva. A veze­A nyugellátások helyzete kritikussá vált Magyaror­szágon. A még jelenleg is működő rendszer ugyanis arra a megfontolásra épült, hogy a járulékokból az el­látások biztonsággal fizet­hetők. Ez addig igaz is, amíg az aktív lakosság lé- lekszáma és reáljövedelme növekszik, illetve a nyug­díjasok száma az aktív já­rulékfizetőknél kevésbé gya­rapszik. Nálunk viszont ép­pen fordított a helyzet. Az elmúlt 30 esztendőben sokat változtak a nyugdíj- folyósítás feltételei. A leg­markánsabb differencia, hogy míg 1960-ban még 600 ezer nyugdíjas volt az or­szágban, addig tavaly kis hí­ján két és fél millió. A szakemberek egybe­hangzó véleménye szerint a jelenlegi módszerek további alkalmazásával 1990-ben legalább tízmilliárd forint hiánnyal zárja majd az évet a nyugdíj-biztosítási rendszer. S, ez a hiány a későbbiekben csak növe­kedhet. Mit lehet hát tenni, hogy ez ne következzék be, azaz a nyugdíjasok minden hónapban pontosan meg­kapják a pénzüket, s ma is nehéz, sorsukat még egy újabb, rajtuk kívülálló okokból származó baj ne tegye nehezebbé? Kézenfekvőnek tűnik, hogy meg kell emelni a nyugdíjjárulékokat, s ekkép­pen fedezni a növekvő ki­adásokat. Igen ám, de sem a lakosság, sem a vállalatok nem képesek több terhet elviselni. Már ma is min­den 100 forintnyi bér után 43 + 10 forint a társada­lombiztosítási járulék (43- mat fizetnek a vállalatok, 10-et a keresők). S ebből az 53 százalékból éppen 30 jut a nyugdíjakra. A töb­biből kellene fenntartani az egészségügyet, fizetni a gyest, a gyedet stb. Más elképzelés s?erint meg kellene emelni a nyug­díjkorhatárt, így csökken­ne a nyugdíjba vonulók száma, többen maradnának a járulékot fizető aktív dol­gozók. Ez is logikusnak lát­szik. Ám mégsem hibátlan. tő reggel hat órakor kezdi a munkát, megrendelés szerint feldarabolja az üve­geket. Mire a vevők jön­nek, a kívánt méretű üve­gek ott sorakoznak a bolt­ban. — Nálunk rendkívül jó minőségű üveget lehet kap­ni — folytatja Gyetvai Já­nos. — Hiánycikk nincs, mindenféle óhajt ki tu­dunk elégíteni. Kivétel csak egy van, mégpedig a Sá­vos szélvédő üveg. Ezen­kívül az égvilágon minden kapható nálunk. Ha vala­kinek egyedi kívánsága van, az sem távozik üres kézzel. Az üzletvezető kevés sza­bad idejében a családi há­za körül dolgozgat. Rend­ben tartja a kertet, kapál, gondozza a növényeket. Ha ideje engedi megnézi a televízió műsorát, hallgatja a rádiót. Másra nem jut idő. — Bevallom, egyszer meg­vágtam a kezem üveg­darabolás közben — mond­ja. — Amikor kezdtem a szakmát, az egyik vágás­nál nem figyeltem eléggé, ez lett a vesztem. Siettem is. azt pedig végképp nem szabad. Azóta nem fordult Részben, mert akkor, ami­kor a munkanélküliség ré­me is fenyeget általáno­san, munkában tartani egész korosztályokat, szerfelett ve­szélyes. Részben pedig azért, mert igazságtalan volna egy ilyen’ rendszer egyik napról a másikra bevezetése, hiszen a nyug­díjasok már évekkel előbb elkezdik a felkészülést ar­ra az időre, amikor befeje­zik aktív pályafutásukat. Ennek érdekében megta­karítanak, beruháznak, át­programozzák életüket. Hir­telen külső beavatkozás ezekben a folyamatokba beláthatatlan következmé­nyekkel járna. Ezért hát csak lassan, fokozatosan és rugalmasan lehetne a kor­határ-módosítást bevezetni. Pontosabban szólva nem az életkorhatáron, hanem a kötelezően letöltendő szol­gálati időn kellene változ­tatni. Akinek megvan a harminc, negyven, esetleg ötven év munkaviszonya, annak megfelelően kapjon nyugellátást. És ha vala­ki 55 évesen éri el a meg­szabott szolgálati idejét, az akkor mehessen nyugdíjba, aki meg csak 65 évesen, az csak akkor. Ehhez kapcsolódik, hogy a nyugdíjfolyósításhoz szüksé­ges, kötelezően előírt szol­gálati idő hosszát a szak­értők szerint a jelenlegi tízről hamarosan húsz esz­tendőre kell változtatni. Va­lamint arra is szükség lesz, hogy megváltozzék az úgy­nevezett nyugdijskála is. Eszerint ma a munkában* töltött első évek után még kettő, az utolsó évek után már viszont csak fél sz.áz.i­elő, nem lett véres a kezem. Egy üvegvágó elvégre ne a kezét vagdossa, hanem az üveget. Egyébként én még betegség miatt nem hiá­nyoztam a munkahelyem­ről. Az utóbbi időben némi­képp csökkent a kereslet. Ügy tűnik, az embereknek kevesebb a pénzük, kevesebb lakás épül. A mintaboltban lehet a környéken a legol­csóbban üveghez jutni. — A jövőben nem hi­szem, hogy a bolt arculatát meg kellene változtatni —-, mondja a boltvezető-üveg- vágó. Ügy tudom, ezzel az üzlettel a vevők elégedet­tek. Ha így van. akkor meg miért nyúlnánk hozzá a jól bevált módszerhez. Csak azért változtatni valamin, hogy más legyen a neve. fölösleges. Én továbbra is ezt szeretném csinálni, jól érzem itt magam. Gyetvai János elégedett ember. Elégedettek lehet­nek a vásárlók is, mert nem térnek haza üres kéz­zel. Az üzletvezető szereti a munkáját, és csak vágja csendesen az üveget. Ádám Tamás lék nyugdíjemelés jár. Az elképzelések szerint ez­után viszont minden egyes évben egy százalékkal nö­vekedne a nyugdíj. Ezzel párhuzamosan szükség van arra is, állítják a szakértők, hogy az induló alapot az átlagkereset 53 százalékáról 48 százalékra mérsékeljék. Sokakat irritál, hogy szá­mosán igen magas nyugdí­jat húznak. S gyakran ezt nem munkájukkal érdemel­ték ki, hanem az utolsó aktív években végzett kü­lönféle manőverekkel. Ezt a jövőben meg kell akadá­lyozni! Az egyik elképzelés szerint egy bizonyos kere­set feletti összeget már nem lehetne beszámítani a nyug­díj összegének kialakításá­ba. Igen ám, de kérdés —, s erről ma nagy vita fo­lyik —, hogy a járulékot a teljes fizetés után, avagy csak a határig kelljen-e fizetni. Mert, ha elengednék a befizetéseket, az azonos lenne a fizetésemeléssel, s így megint csak a magas jövedelműek járnának jól. A nézet képviselői szerint viszont az, akinek a jöve­delme átlép egy bizonyos határt, ne vehessen részt a hagyományos társadalom- biztosításban, hanem ma­gánbiztosítást kelljen köt­nie. Egyébként ez a gyakor­lat volt érvényben a har­mincas években Magyaror­szágon. Végül is ma a Társada­lombiztosítási Főigazgató­ság szakemberei úgy vélik, hogy 1990-ben meg kellene állapítani a minimális és maximális nyugdíjakat, il­letve azt a rendszert, ami a kívánatos ellátások hatá­rait garantálná. NYUGDÍJASOK ÉS A NYUGDÍJ 1970. A nyugdíjak Összege <M Ft) 12958 A nyugdíjasok száma év végén (ezer fő) 1 453 A népesség százalékában 14.0 Egy főre jutó átlagos havi nyugdíj (Ft) 765 1980. 1987. 1988. 55 979 110 055 129 066 2 082 2 374 2 422 19,4 22,4 22,8 2 267 3 990 4515 Meixner Zoltán Változásra készen a nyugellátás? Miért sitrájkoltak a Kaznyecki-meíence bányászai? Beszélgetés a kemerovéi vendégeinkkel öt. napot töltöttek megyénkben a nyugat-szibériai Keme­rovo megyei pártbizottság előadói. Anatolij A. Zjuzin és Jurij V. Popov találkozott munkásokkal, értelmiségiekkel és pártbizottsági dolgozókkal. Programjuk befejeztével be­szélgetésre hívtuk őket a NÚGRÁD szerkesztőségébe, ahol kérdéseinkre válaszoltak és szóltak tapasztalataikról is. (A két vendég felváltva válaszolt a — Megyénk lakosai nagy figyelemmel nézték és hall­gatták a televíziót, a rádió híradásait a testvérmegyénk városaiban folyó bányász­sztrájkokról. Mi váltotta ki ezeket? — Valóban nagy érdeklő­dést tapasztaltunk az ese­mények iránt, ugyanis prog­ramunk során naponta több­ször is kérték, hogy adjunk tájékoztatást a történtekről. E nagy érdeklődés — mi úgy látjuk — nem csak fi­gyelmességet, hanem szoli­daritást is kifejez. A bányászsztrájk a megye egyik délkeleti területén lé­vő városban, Mezsdure- csenszkben kezdődött. Mezs- durecsenszk fiatal város, 1955-ben kapta rangját. Fej­lődése a rendkívül jó minő­ségű fekete szénnel függ össze. Több jelentős üzeme van. Itt található a világ egyik legnagyobb bányája, a Raszpádszkaja, ahol évi 8 millió tonna szenet bá­nyásznak, de alig marad el mögötte a Lenin-bánva, amelyből 6 millió tonna sze­net hoznak felszínre. A hely­zet ugyanaz, mint az ország­ban másutt. Kell a szén,. ezért rendkívül gyors a bá­nyászat fejlesztése, lakások ezrei épülnek, a jó kereseti lehetőség vonzása miatt, az ország minden részéről jön­nek ide, nagyrészt fiatalok. Az emberek közérzetéhez, kötődéséhez, azonban na­gyon szükséges volna az óvodák, az iskolák fejleszté­Anatolij A. Zjuzin sére, a jobb egészségügyi el­látásra, a sportolási lehető­ségekre, mozira, színházra. Ez a város ugyanis a tajga szélében fekszik, s a közel­ben nincs olyan hely, aho­vá a fiatalok szórakozni me­hetnének. Az üzemek nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy kedvezőbb legyen a dolgo­zók ellátása. Az említett bá­nyák melegházakat működ­tetnek, a hulladék energia hasznosításával, hogy télen is legyen friss zöldség, hagy­ma, paradicsom. Aki már járt Szibériában, és ismere­tei vannak az ottani viszo­nyokról, tudja: hogy ez mi­lyen nagy jelentőségű do­log. Az emberek maguk is sokat tesznek azért, hogy körülményeik elviselhetőb­bek legyenek. A feszültség fokozódásá­ban az ellátás romlása, rosszabbodása játszott nagy szerepet. Amikor néhány hónapja Riskov elvtárs a kérdésekre.) Jurij V. Popov megyében járt, már akkor szenvedélyesen szóvá tették, hogy körülményeik elvisel­hetetlenek. Sajnos, a helyzet azóta sem javult! Amikor azonban már szappant és mosóport sem tudtak venni az emberek, ezt nem tűrték tovább... El kell mondani, hogy a követelések nemcsak egy­két hiánycikk pótlására vo­natkoznak, kiterjednek a környezetvedélem’ radikális javítására is. A levegő és a vizek tisztaságának védel­mét, a lakáskörülmények jobbítását, és még sok mást is jogosan követelnek. A sztrájk rendkívül fegyelme­zetten zajlott, és sorban csatlakoztak hozzájuk a me­gye,' illetve az ország más bányavidékeinek dolgozói is. Sőt: szolidaritásukról bizto­sították őket NoVokuznyeck kohászai is! Ismert, hogy a megyében a bányászat mel­lett a kohászat a másik fontos iparág. — Manapsá.g sok szó esik a nemzetiségi kérdésről is. Kemerovo megyében !.s van­nak gondok? — Igen, nálunk is van nemzetiségi probléma, ám egészen másképp jelentkezik, mint például a Baltikum­ban, vagy a káukázusontú- li területeken, a megye 3,7 millió lakosának nagy része orosz. A déli területeken lé­vő magas hegyekben azon­ban laknak sorcok, akiknek a száma mindössze 13 ezer, de nem is olyan régen még 30 ezren voltak. Sajnos nyelvükkel, kultúrájukkal alig törődtek. Most ők is követelik jogaikat, és való­színű, autonóm területet kapnak. De hasonló sorsra jutottak p teleutok is. Szá­muk 6 ezer, és ősi kultúrá­juk szinte teljesen felmor­zsolódott. Prokopjevszkben és Novo- kuznveckben laknak néme­tek, tatárok (ők nem a Krímből kerültek ide), akik ugyancsak sérelmezik nyel­vük, kultúrájuk elhanyago­lását. Ezeken a területeken például angol nyelvoktatás is van. de nincs német. Ez sajnos, nagy hiba és bár a bajok orvoslása elkezdődött, a megoldás lassan és vonta­tottan halad... — Négy évvel ezelőtt, amikor az átalakulást, a pe­resztrojkát Gorbacsov meg­hirdette, úgy tűnt, hogy egy erőteljesen felfelé ívelő tár­sadalmi fejlődés fog bekö­vetkezni. Az utóbbi időben azonban mintha több lenne a probléma, mint az ered­mény, Mi erről à vélemé­nyük? — Így van. Mi magunk sem gondoltuk, hogy ilyen nehézségekkel kell majd szembenézni. Gyorsabb fej­lődésre Számítottunk. Mégis ezt kell tennünk. Ez az egyetlen helyesnek látszó út a ma gondjainak megoldá­sában. és a jövő érdekei is ezt követelik tőlünk. Mi azért úgy látjuk, hogy a pe­resztrojkának vannak ered­ményei. de elsősorban a po­litikai szférában. Az elmúlt: henanokban zajló választá­sok ezt mutatják. Mi hisz- szük, hogy ez a tudati át­alakulás, amely most zajlik, más területen is meghozza majd a jobb eredményt. Szeretném megemlíteni, hogy több volt hadiüzem termelése már polgári célo­kat szolgál. Megyénkben is például elkezdődött a mosó­gépek gyártása is. ami ko­rábban nem volt. Még több mást is tudnék említeni, de a jelentősebb javuláshoz a munkakultúra emelése. az érdekeltség javítása és a nagvobb szervezettség is szükséges. Ezekben még sok a tennivaló... — Mint tapasztalták, .ná­lunk is jelentősek a válto­zások. Ha csupán a plurali- zálódást a többpártrendszer­re való áttérést említem, az is jelzi a gyökeres társa­dalmi átalakulást. Tapaszta­latuk alapján, hogyan íté­lik meg ezeket n szocializ­mus jövője szempontjából? — Valóban nagy a válto­zás — kezdi a választ A. Zjuzin —, ugyanis én már két ízben is jártam itt, utoljára hat évvel ezelőtt. Amit én érzékeltem: az az árak nagymérvű emelkedé­se. Jegyzeteimet indulásom előtt megnézegettem és most, amikor itt az árcédulákat megláttam, nem akartam hinni a szememnek... Őszintén el kell mondanom — vette át a szót J. Popov —, hogy a beszélgetések so­rán sok bizonytalanságot ér­zékeltünk. Mintha az embe­rek nem látnák eléggé vilá­gosan jövőjük alakulását. De hát ezek azért csak érzések, hogy valóban így van-e, ahhoz, még több tapasztalat­ra volna szükség. A szovjet emberek nagyon érdeklődéssel figyelik a magyarországi eseménye­ket, reméljük, hogy meg fog­ják oldani gondjaikat. Ami itt történik, az a szocializ­mus jövője szempontjából is nagy érdeklődést vált ki. — A magyar—szovjet kap­csolatokban változások vár­hatók. amelyek kiterjednek a politikai, gazdasági és kul­turális területekre is. Ezeket figyelembe véve. hogyan íté­lik meg a testvérmegyei kapcsolatok alakulását, jö­vőjét? — Kemerovo és Nógrád testvéri együttműködéséről, mi csak elismeréssel szól­hatunk. Eleven, élő volt a munkakapcsolat 20 év alatt. Kár lenne szűkíteni! A most zajló folyamatok eredményei a következő években igen jelentős tapasztalatokat ad­nak a mi munkánkhoz is És ez fordítva is igaz. Re­méljük, hogy amit felépítet­tünk az elmúlt évtizedek­ben —• az „Aranyhid”-at a hatezer kilométeres föld­rajzi távolság áthidalására — továbbra is összeköti a két megyét, és ha fénye esetleg haloványabb lesz is, izzá­' sát nem veszíti el. Köszönöm o beszélgetést. Dr. Gordos János

Next

/
Thumbnails
Contents