Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-22 / 171. szám
I 6 1989. JÚLIUS 22., SZOMBAT „A szentkúti templomnak fényes csillaga..." „Végy minket is kegyelmedbe!" „Téged jöttünk köszönteni..." Autók sokasága kapaszkodik fel mind Nagybátony, mind Mátraverebély felöl a meredek kányási dombra. Kiváltképpen így van ez a nagybúcsúk és a föbúcsúk idején, amikor nagyon sok gépkocsi, autóbusz a bányatelepről már nem kap bebocsáttatást Szentkútra, mert nincs parkolóhely a számukra. Gyakran persze, Hányáson sem egyszerű megfelelő helyhez jutni, olyan nagyfokú az érdeklődés a kegyhely iránt. Elsősorban a katolikus hívők igyekeznek ide eljutni, persze egészen magá" tói értetődően, hiszen itt a vállásos ember az esztendő bármelyik napján teljes búcsút nyerhet. És aztán nem kevés számban érkeznek olyanok, akiket főképp Szentkút kulturális, mútörténeti értékei, a búcsúkkal természetszerűleg együttjáró vásári nép, sokszínű forgatag vonzanak. A búcsújárásnak nem tudta útját állni senki és semmi sem. A hívők szétrr beszálltak és legyőzték a hódító törökök tiltásait, bátran és elszántan dacoltak a XVI. századi vallásháborúk megtorló intézkedéseivel, s nem engedtek a legeslegújabb kor, a felszabadulás utáni időszak világi dogmatizmusának, Janus- arcú kényszerítéseinek, különböző hevességű, eszközökben nem különösebben válogató akadályoztatásainak sem. Szentkúton nem fog, mert nem foghat ki sem politikai hatalom, sem a száguldó idő! „Százezerszer iidvözlégy szép Szűz Mária, / A szentkúti templomnak fényes csillaga. Fehér rózsaszál, mennyből leszálltál, / A szentkúti templomban kivirágoztál.” Idős- és középkorú asz- szonyok egy csoportja énekli csengő női hangon ezt az ősi búcsújáró népi éneket, Lassan bekapcsolódnak az éneklésbe mások is, férfiak, fiatalok, és az utolsó versszak már egyértelműen közösen hangzik: „Boldogságos, jó Anyánk, esengve kérünk, ,/ Légy életünk útjain mindenkor velünk. / Fehér rózsaszál, mennyből leszálltál, f A szentkúti templomban ki- virágoztál." A kegyhelynek sajátos varázsa van. Az egyre szűkülő völgy közepe táján áll a hagymakupolás templom. Harangjai ércesen csendülve szólítanak fel az áhítatra, a szentmisék kezdeteire. Nemcsak 'a közvetlen környékről járnak ide régen. Jönnek az Alföldről, a távoli Zalából is, hiába esik az ottani hívők számára közelebb mondjuk a máriagyűdi, vagy a mária- besnyői búcsú. Az igazi katolikusnak életében legalább egyszer illik ellátogatnia Szentkútra. A zarándoklat lelki felfrissülést, megújulást és vigaszt jelent. M. G. Bátonyterenyéről rendszeresen eljár Szentkútra a feleségével. Nem pusztán azért, mert lakóhelyéhez közel található... özv. B. J.-né Hevesveze- kényből — mint még any- nyian szeretett, élhunyt hozzátartozóikra emlékezve — a férje lelkiüdvéért kívánt misét mondatni. N. J. földműves, örhalomból, úgy érzi, Szentkúton meghittebb az imádság, s mintha szorosabb, átélhetőbb kapcsolatba kerülne a Szűzanyával. S. B.-né karonülő gyermekével járja a körmenetet. Egészen kisgyermek- korában volt először a kegyhelyen, s ázóta — már felnőtt fejjel is — minden évben visszatér. Számára lelki vigaszt, örömet 'és békét jelent a közös ima és zarándoklat. Érzi, hogy nincs egyedül, közösséghez tartozik; olyanhoz, amelyik vállalja őt, és amelyiket ő is fel tudja vállalni. A délutáni litánia csodálatos énekeivel — a délelőtti szentmise után — olyan, mint a koronán az ékkő. Méltó lezárása a zarándoklatnak. Az autóbuszok — köztük számos külföldi — várják utasaikat. Többen csoportba szerveződve lelkipásztoruk kíséretében vonulnak el. Hol vannak már azok az idők, amikor — húsz-harminc évvel ezelőtt — gyalog kellett megtenni az öt kilométer körüli utat a templomtól a nagybátonyi, a kisterenyei, a mátraverebé- lyi vasútállomásokig! Hiába változnak az idők, változnak az emberek. Csak az énekek maradnak a régiek. Minek is változnának, hiszen úgy, ahogyan vannak, tökéletesek. íme egy sok versszakos népének három szakasza: „Téged jöttünk köszönteni, I Méltóztassál meghallgatni, / ö, Szentkút fényes csillaga. / Üdvözlégy szép Szűz Mária! — Itt tündökölsz az oltáron, / Mint a harmat a rózsákon, / Ö, Szentkút fényes csillaga, f Légy híveid pártfogója! — Végy ’nmket is kegyelmedbe, ! I (- vigasztalj az életbe; / Ö, szentkúti Szűz Mária. ! Add áldásod mindnyájunkra!” Sulyok László Fotó: Bábel László „Százezerszer üdvözlégy szép Szót MiriaiJ „Itt tündökölsz az oltáron»" „Fehér rózsaszál, mennyből leszálltát»!! „Légy életünk útjain mindenkor velünk!” „Add áldásod mindnyájunkra!^
