Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-19 / 168. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... (Z$>- TELEXEN ÉRKEZETT. . . ^7/ ■V Oz(d) a csodák csodája! Metálváros visszavárja az Impulzust I E gy rockzenekartól általában sikeres koncertturné után kérnek interjút. Ebben az értelemben rendhagyó tehát ez az írás, hiszen bár az elmúlt időszakban voltak sikerei a salgótarjáni Impulzus együttesnek^ nem csak ezért vállalkoztak beszélgetésre. Valami azonban tény- Soha, egyetlen tarjáni bandának nem sikerült élvonalbeli rockcsapattal, majd’ egy évig turnéznia, ráadásul a kölcsönös meguntság érzése nélkül. önálló nagylemez közelségébe annyira nem jutott önerőből megyei együttes, mint az Impulzus! Sajnos, az is kétségtelen, hogy oly mértékű közöny még nem vett körül helyi zenekart, mint ‘ az Impulzust! Gránátdobás III. É& ^1^ JS1 Mgg| J? Mg 1JL «gMl Mff 96Í1NI ilwlli Si“» Ilii ül“9* Véletlen, vagy sem, hogy találkoztak az EDDA együttessel, nem tudni biztosan, de annyi szent, hogy a tarjáni gitáros Alapi Istvánnal megerősített „Pataki-Művek" jótékony hatással egyengették a kapcsolatot. A vállalkozáshoz azonban ez még kevés lett volna. Molnár Csaba, (aki mellesleg ugyancsak nógrádi kötődésű) az EDDA menedzsere, már rég búcsút intett volna az Impulzusnak ha csak a testvéri szeretet melege tartotta volna össze őket. Mu. zsikájuk ledöbbentette még a Petőfi Csarnok közönségét is, nem is beszélve ózdi fellépésükről, melynek felelevenítése az- elejére kívánkozott: — Életem nagy meglepetése volt az ózdi koncert — tör föl az indulat Oláh Zoltánból, az együttes vezetőjéből. — Ami egy előzenekar esetében ritkán fordul elő: felmásztak utánunk a színpadra. Remek hangulatú buli volt, s meghívtak bennünket októberben egy teljes hétre. Ehhez persze az is kellett, hogy az EDDA úgy kezeljen minket, mint egy élvonalbeli bandát. Technikusaiknak csak köszönetün- ket tolmácsolhatjuk. — Tarjánban is elismerik: jók vagyunk — így a zenék kompozitora. Szőke György szólógitáros. — De ebben a megyében nem lehet kifutni Így boldogan vállaltuk, hogy — tulajdonképpen ingyen — fellépünk az EDDA- val. Július 18-tól 31-ig ismét indul egy túra a Balaton körül, az év végén pedig a karácsonyi zárókoncerten szintén a „vendégeik” lehetünk a Petőfiben. — S ha már Gyuri a Petőfit említi, hadd tegyem hozzá, hogy ott még a színpadi asszisztens is ismerősként üdvözölt bennünket hozzátéve: miért nem jönnek gyakrabban? — vélekedik Soós Sándor ritmusgitáros. Itthon — szégyen szemre — azt kellett megérnünk, hogy a József Attila VMMK-ban a jegyet kérték tőlünk, mikor a legutóbbi közös bulin játszottunk az EDDÄ-val. Am ez még semmi ! Túlzás nélkül állíthatom, hogy az ország legnagyobb rockgitárosa manapság Alapi Pisti. Szülei a zenekar kedvéért beültek a koncertre, ám előtte kérésünk ellenére sem engedték be őket jegy nélkül. Ez jól jelzi a ház mentalitását... — Nem akartam erről beszélni, de a szívemen van — veszi át a szót Szürke, alias Oláh Zoltán. — Sem a József Attilától, sem Tóth Csaba igazgatóhelyettestől, illetve Mezei Pistától nem kaptunk éveken át semmilyen segítséget. Mondjuk ki. ahogy van: nem volt jó a viszony közöttünk. A sikerek pedig azt sugallták, hogy helyben sem kellene leszoktatni a rockról a közönséget, szerettünk volna támogatást, fellépési lehetőségeket stb. Ezek végül is részben összejöttek, de saját erőfeszítéseink árán. Hiába kerestük Szilasy Andrást is, a megyei művelődési osztályon! Majd, majd, majd... Ezzel mi nem érhetjük be! (Írás közben szól a telefon : Szia Szürke vagyok. Most már tudom a Szilasy- ügy hátterét. Tóth Csaba elárulta basszusgitárosunk. nak, Csatlós Lacinak, hogy neki pertu barátja a Szilasy András, s az „én” politikámmal úgysem érünk el semmit a megyében. Hát innen fúj a szél. Nem azoktól sajnáljuk a menedzselést, akik elveszik előlünk a lehetőségeket, mert ha,valaki rászolgált a segítségre, az tényleg az LK-Beat, meg a Kino- puskin. Nézd. úgyis megmutatjuk, hogy meglesz az első lemezünk, megyei-városi patronálás nélkül is!) — Amikor a hőszolgáltató vállalat megalakult és Csőke Béla lett az igazgató, engem is meglepett azzal, hogy 50 ezer forint támogatásban részesítette a csapatot — el- mélkedig Szőke György. — En ugyanis ott dolgozom, most már csoportvezetőként. — Egyszer a Petőfiben összetutatt Molnár Csabi meg az ott dolgozó, egyébként tarjáni Antal Gábor. Csabi megrótta őt amiatt, hogy nem szólt neki rólunk, pedig neki, tarjámnak, tudnia kellett volna, hogy létezik itt egy „ilyen jó kis csapat”. Szemére vetette, hogy még csak egy demo- kazettát sem csinált velünk, — így Gumi. alias Soós Sándor. — Egyedül az öblösüveggyár kultrigazgatója. Szabó Péter állt mellénk, s azóta is rendszeres a Vidor klubban az Impulzus-koncert — teszi hozzá Oláh Zoltán. — Csak azt nem értem, hogy ha Ózdon, egy hasonló mentalitású városban kellünk, ha a Petőfi Csarnokba visszavárnak, ha egy élvonalbeli banda nem szégyell minket, ha még ebben az évben elkészül a nagylemezünk és a többi, akkor Tarjámnak a megyének miért nem kellünk? Nyúlás (Mezei István — a szerk.) szerint „mi már profik vagyunk, nem kell nekünk mecenatúra”... — Egy valamire való zenekar kifutása a nagylemez után legalább három év — így Szőke György. — Most elkábítják á stúdióval az LK-Beatet, utat szerveznek nekik Finnországba... Ez mind rendben van! — A legnagyobb baj talán az — gondolkodik el a zenekarvezető —, hogy sorra kapjuk a meghívásokat, azzal. hogy hívjuk vissza őket. de hova? T. Németh László A tüntető tömeg fokozatosan szétoszlott, sok halott és sebesült maradt a helyszínen. A menekülők egy részét hátulról érték a lövedékek. A karhatalmisták közül senki sem szorult kórházi ápolásra, orvosi gyógykezelésre, s a kórházban olyan személyt sem ápoltak, aki kézigránát szilánkjától sérült volna meg. A megyei kórházban egyébként — a jegyzőkönyv adatai szerint — 135 egyént szállítottak be, akik közül 46 meghalt. Valamennyiük sérülését géppisztoly lövedék okozta. A lövöldözés megszűnése után Ferenc István gépkocsival segített a sebesültek kórházba szállításában. Dan- csák János ismeretlen helyre szökött. Ellene a megyei ügyészség elfogató parancsot adott ki. A vádat elutasította A vádlott az ellene emelt vádat — a több emberen megkísérelt szándékos emberölés és robbanószer jogosulatlan tartásának bűntette vádját — elutasította és nem ismerte el bűnösségét. Azzal védekezett, hogy a karhatalmisták egyike tűz- parancsot adott ki, s így kezdődött el a lövöldözés. A kézigránátot izgalmában és félelmében dobta el, abból a célból, hogy a lövöldözőket megrettentse, és így megszűnjön a további vérontás. Szerinte ezt sikerült is elérnie, mert a robbanás után már csak szórványosan fordultak elő lövöldözések. Azt állította, hogy a kézigránát emberi életre nem volt veszélyes, s erről akkor győződött meg, mikor a magas füstoszlopot látta. Az eldobáskor még nem tudta, milyen fajta kézigránátot hagyott hárta Dancsák János. Védekezett azzal is, hogy mikor az igazgatóság melletti szorosba bemenekült, azon a helyen, ahová a kézigránátot dobta, még nem tartózkodott senki, s nem gondolt arra, hogy a menekülő emberek éppen arra helyre fognak özönleni. Ma sincs bizonyíték Azonban tűzparancs kiadására semmiféle bizonyíték nem volt. A tárgyaláson sem volt s ma sincs. Akihallgatott karhatalmisták egyértelműen és egybehangzóan cáfolták, hogy tűzparancs hangzott volna el, s erről a kihallgatott többi tanú sem hallott. Az viszont bizonyított, hogy a kézigránát robbanását lövöldözés előzte meg. Az egyik tanú, aki már fekvő helyzetben volt, látta a kézigránát repülését, majd robbanását. Megállapítható tehát, hogy a gránátdobás a lövöldözés elkezdése után (s talán nem utolsósorban annak hatására, esetleg az áldozatok láttán) történt. A tanúk — akik közül egyik sem ismerte még látásból sem a vádlottat, s egyébként is a nyomozati vallomás szerint az igazgatóság épülete előtt a kérdéses időpontban elég sok MÁVAUT-alkalmazott tartózkodott egyenruhában — egybehangzóan állították: a robbanás helyén, a parkírozott területen sokan, legalább ötvenen tartózkodtak. Ismertette álláspontját a fegyverszakértő is. Véleménye szerint az eldobott kézigránát csehszlovák, vagy szovjet gyártmányú volt. Erre a biztosíték kioldásának módjából, a robbanás után felszálló s rövid időn belül eloszló feketeszürkés füstből, valamint a gyepes területen maradt körülbelül 40 centiméter átmérőjű és körülbelül 30 centiméter mélységű bemélyedésből következtetett. Azt pedig, hogy az ilyenkor szerterepülő szi- lánkdaraboktól a sok ember közül senki nem sérült meg, a véletlennek tulajdonította. Elméleti véletlen Az orvosszakértő viszont azt a véleményét fogalmaza ta meg, hogy ilyen véletleneket csak elméletben tud elképzelni. A több ezer szilánknak különösen az egész közelállók körében, feltétlenül nagyobb károsodást kellett volna előidézni. A megyei bíróságnak így — tekintettel az orvosszakértő véleményére, s arra, hogy a fegyverszakértő a kézigránát egy részecskéjét sem látta, s a helyszínen sem járt — kételyei támadtak abban a tekintetben, hogy a vádlott valójában milyen kézigránátot is használt. Ennek ellenére a bíróság elfogadta a fegyverszakértő véleményét is. s tényként azt állapította meg, hogy Ferenc István úgynevezett támadó kézigránátot használt. Ennek a ténynek azonban a vád szempontjából döntő jelentősége nem volt, mert a vádlott az eldobás pillanatában maga sem tudta, milyen a gránát hatása, és így az a tény, hogy nem volt áldozat, nem rajta múlott. Alkalmatlan és veszélytelen eszközökkel is megvalósítható ugyanis a szándékos emberölés bűntettének kísérlete. Mindenki által ismert, hogy a kézigránát veszélyes harci eszköz, s annak, aki olyan helyre dobja, ahol emberek tartózkodnak, számítania kell arra, hogy emberi életet fog kioltani. Előre kellett volna továbbá látnia a vádlottnak azt is, hogy a lövöldözés következtében hullámzó tömeg változtatja a helyét, s az akkor még üres (vagy általa üresnek vélt) helyet is ellepheti. Mindebből pedig az következik, hogy a vádlott szándéka eshetőlegesen is, emberi élet kioltására irányult. (Folytatjuk) Bozó Gyula Görögország helyzetváltoztatása A francia atomenergiahatóság geofizikusai az Iontenger mentén húzódó hegyvonulatok kőzeteiben a mág- nesezettség irányát mérve megállapították, hogy Görögország földje az Afrikai pajzs ászaiéra tolódása következtében az elmúlt 30 millió év alatt két ízben fordult el 25—25 fokkal. Az első elfordulás 24—12 millió évvel ezelőtt, a második az elmúlt 5 millió év alatt — mindkétszer az óramutató járásával megegyező irányban — következett be. Ezen elmozdulások során a szomszédos ősi alaphegységtömbök — masz- szívumok — részben a felszínre kerültek, részben több ezer méteres mélységbe süly- lyedtek le. Egyébként ilyen elfordulásról hazánkkal kapcsolatban is tudunk: például a Mecsek az 1200 és 1000 millió évvel ezelőtti 200 millió év alatt 90 fokkal fordult el — meglehet, hogy szakaszosan. Lírai peresztrojka „A Szovjetunió arculatának változása, a peresztrojka jóvoltából, vitathatatlan üzleti lehetőségeket kínál. Mi, olaszok az első sorban vagyunk úgy is, mint importálók és úgy is mint a Gorbacsov-hatás ügyes kihasználói” — írta a La Re- pubblica azzal összefüggésben, hogy Milánóban megnyílott a „Peresztrojka divatszalon” a főpályaudvar másodosztályú várótermé- j ben. A kínálat: „acélgyári dolgozók, kolhozparasztok munkaruhái, amelyek természetesen közvetítik Kö- zép-Azsia forróságát és az Északi sarkkör hidegét” — hogy a prospektust idézzük. Megjelent az olasz piacon a Peresztrojka nevű kölni, szappan, borotvakrém és dezodor is. Kapható vörös csillaggal díszített szemüveg, a következő cirill betűs ajánlattal: „A hatalmas Oroszország a Nyugatra néz.” njipn A JENŐI TÓMÁL A festői környezetben található diósjenői tavat napozni- és pihen- nivágyók sokasága keresi fel. A helybélieken kívül a fővárosból ide érkező idegenek is szívesen töltik itt szabad idejüket a nyári meleg napokban. — Rigó Tibor felvételei —
