Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-18 / 167. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... Telexen erkezett. „Arizonában is elmondom” Köszönet egy ismeretlen gépkocsivezetőnek Magyarok vagyunk, segíteni kell egymásnak, de az önzetlenségért kifejezett hála elismerését mégsem kell visszautasítani, az sem árt, ha egymásról annyit megtudunk, hogy ki is vol't az, aki jószándékát bizonyította, és ki, akinek az igazán jólesett... A megtörtént esetre a minap került sor: „. . .Az Amerikai Egyesült Államokból 18 év után látogattam, haza, amelyet egy budapesti gyógykezeléssel kötöttem össze... Július 4-én autóbusszal érkeztem Salgótarjánba, hogy az itt élő nővéremet meglátogassam. Kérésemnek megfelelően a busz vezetője jelezte is. hogy a városban vagyunk, de a centrum helyéit a síküveggyárnál szálltam le. Nagyon meglepődtem a ikörnyezeten, hiszen itt sohasem jártam. Tanácstalan voltam, Egyszer megállt melletten egy zölidszínú, vegyes használátú NISA vagy BARKAS típusú autó és vezetője megkérdezi : — Tessék mondani, mi a látható nagy gondja? A középkorú úrnak elmondtam, hová igyekszem, aki szíves segítségét felajánlotta, és egészen a ház kapujáig, a Schuyer Ferenc utca 40. számig szállított. Hálás köszönetemen túl. egy kis ajándékot is szándékoztam neki adni, de semmit sem fogadott el tőlem, még a nevét sem árulta el. Megkérem a tisztelt NÓGRÁD újságot, hogykö- szönetemet így fejezzem ki, az ismeretlen segítőmnek, és a városnak, ahol ilyen segítőkész emberek élnek.'’ Tisztelettel : Terézia Tóth USA, Arizónia „Nem válaszol a Volán" Jegyzi meg Somoskőújfaluból érkezett levélben két olvasónk; Szabó Gyuláné és Kómár Lajosné. „...Egy hónapja levelet írtunk a NÓGRÁD VOLÁN igazgatóságára, de úgy érezzük, hogy a harminc aláírás nem volt elég ahhoz, hogy kérésünkkel foglalkozzanak, pontosabban azt válaszadásra méltónak tartsák.” A Somoskőújfalui dolgozók azt kérik levelükben, hogy a délutános műszak után egy korábbi, és nem a 22.25-kor induló somoskői és saltgóbányai busszal utazhassanak otthonukba, mert sok a félórás várakozási idő. Azt a megoldást is elfogadnák, „ha a tanácsig közlekedne egy korábbi járat.” A levélírók és az „aláírók” kérik a Volán illetékeseitől kérésük támogatását. Nagyoroszi citerások A „Kéknejelejcs" hagyományőrző citerazenekar már sok kellemes órát szerzett a község lakóinak, és természetesen hasznos, kulturált kikapcsolódást a fiatalokból álló csoport tagjainak. Mindehhez nélkülözhetetlen egy olyan népi hangszertár zenét szerető és azt megszólaltatni tudó, ezzel közösséget szervező egyéniség is, mint Brunda Ferenc. A község életének is „hangulatot” adó citerazenekar működéséről levelezőnk Dudás György adott hírt. Köszönjük és kérjük további jelentkezését. Késve, de ott voltunk Szerkesztőségi üzenet Pásztora Adódnak olyan helyzetek és esetek, amikor a NÖG- RÁD képviselői minden igyekezetük ellenére sem tudnak az események helyszínére azonnal eljutni, arról olvasóinkat tudósítani. Sajnáljuk, hogy ez történt meg a közelmúlt egyik ke- gyeletes eseményekor is. A lapunk csak az MTI által közölt hírt vette át, amely „megyénk európai hírű zenetudósának, egyházi személyiségének, Pásztó első díszpolgárának elhunyásáról szólt.” Tudjuk ez kevés volt egy kiemelkedő életút méltatására, a kellő mértékű tisztelet megadására. Szerkesztőségünk megköszöni Dr. Kovács Bertalan olvasónk — mások nevében is megírt — ez irányú észrevételeit, leveléből ismertté vált kezdeményezését. Reméljük, hogy a július 15-én Szívét citerának adta... címmel közölt T. Pataki László tárcája méltó volt dr. Rajeczky Benjámin személyiségének és munkásságának a méltatására, lapunk olvasóinak elköszönésére. Tarjáni Tükörnek továbbítottuk A Tarjáni Tükörben közölt írásokkal kapcsolatos olvasói megjegyzéseket mi is megköszönjük, és levélíróink indítékait is megértjük. Megjegyezni kívánjuk, hogy a segítő szándékú észrevételekre nem a NÖGRÁD* nak, hanem a Tarjáni Tükör szerkesztőségének van szüksége. Kérjük, a T T-t is olvasó levelezőinket, hogy a független közéleti hetilap szerkesztőségéhez juttassák el a jövőben — az ehhez a laphoz kapcsolódó — észrevételeiket. Tóth Gyula aggodalmait, bíráló észrevételeit tartalmazó levelét a TT szerkesztőségéhez továbbítottuk. Gyilkosság kísérlete, fegyverrejtegetés * B magzati mozgás vizsgálata Svéd nőgyógyászok ezerötszáz terhes nővel terhességük harmadik harmadában a következő feladatot végeztették el. Minden este ugyanabban az időben meg kellett számolniuk, hogy negyedóra aíatt magzatuk hányszor mozdul meg. A két héten át tartó megfigyelés után mindegyik nő tudta, hogy melyik a legkisebb érték. Ettől kezdve este és mindig ugyanabban az időben — most már orvosi felügyelet nélkül — ugyancsak negyedórán át megszámlálták a magzatmozdulásokat. Ha azok két egymás utáni napon a legkisebb értéket sem érték el, arra kellett gondolniuk, hogy magzatukkal valami nincs rendben. Így került 234 figyelmeztető jelet észlelő várandós kismama az orvosok elé. Többükről is kiderült, hogy méhlepényük olyan betegségben szenved, illetőleg a terhesség során olyan rendellenesség támadt benne, amely gyakran jár koraszüléssel, azzal, hogy az újszülött nagyon kicsi súlyú lesz, vagy légzési nehézségekkel küszködik majd. Dohányzási tilalom és a gazdaságosság A Pacific Nortwest Bell telefontársaság, amelynek az Egyesült Államok három északnyugati államában 800 hivatala és 15 000 alkalmazottja van, teljes dohányzási tilalmat vezetett be. A kötelezően hatályba lépő utasítás egyetlen mondatból állt : „A Pacific Nortwest Bell munkatársainak egészsége védelmében az üzem területén nem szabad dohányozni !” Bár eleinte akadtak méltatlankodók, ők hamarosan - elhallgattak, a tilalom miatt egyetlen dolgozó sem mondott fel, peres vagy vitás ügy sem volt, s az alkalmazottakat képviselő két szak- szervezet szintén támogatta az intézkedést. Azóta 1044- en — ez a vállalat dohányzó alkalmazottainak a negyede! — szoktak le teljesen a dohányzásról. A leszokta- tási kezelés költségeit a vállalat magára vállalta, ezek a kiadások azonban megtérülnek, mivel a cég számításai szerint egy-egy dohányzó évente 336—600 dollárral kerül többe, mint egy nem dohányzó. És ekkor dördültek el az első lövések. Leugrott a lökhárítóról és a Rákóczi út 89. és 91. számú épületek között lévő szorosba szaladt, s körülbelül 10 méterre a fal mellett megállt. Kilépett a MÁVAUT- udvarra, s az épület falától mintegy öt méterre elővette a gránátot. Bal kezébe fogta, jobbjával kihúzta a biztosító gyűrűt, majd gyorsan áttette jobb kezébe, és az épület előtt lévő ólakon keresztül a főutca irányába dobta. Még hallotta a robbanást, miközben visszarohant a szorosba Nem látta, hová esett a gránát, nem tudta, kik tartózkodtak ott. kik sebesültek vagy haltak meg a robbanás következtében. Még tartott a lövöldözés, ő azonban csak állt a szorosban némán. Aztán valaki kezébe nyomott egy zászlót, s azt mondták neki, menjen sebesülteket szállítani. És ő ment. Letartóztatásban Ferenc István előzetes letartóztatását a megyei rendőrkapitányság csak kilenc nap múlva, 1956. december 17-én rendelte el. Az előzetes letartóztatási határozatot Ferenc Istvánnal ismertették, aki az ellen panaszt nem emelt. A helyszínelés 1956. december 19-én 15 órakor ködös, borús időben, hat tanú jelenlétében kezdődött, és fél óra múlva 15 óra 30 perckor fejeződött be. A bizottság vezetője átnyújtott a terheltnek egy gyújtó nélküli kézigránátot a korábbi helyszínen, és felszólította, dobja el oda és úgy, ahogy azt december 8-án tette. Szó nélkül megtette. Ezután az ott lévő bizottság és a hatósági tanúk megállapították, hogy a gránát az eredeti robbanás ismert helyétől mintegy 6 méterrel odébb ért földet Ferenc István megjegyezte, hogy az 1956. december 8-án az eredeti kézigránátot magasabban és nagyobb ívben dobta el. A bizottság elnöke megkérdezte tőle, ki állt mellette, vagy közelében, mikor a kézigránátot dobta? Ferenc István egy nevet mondott: „csák az az egy személy lát. háttá. mivel ő ott volt a gépkocsinál”. Egyéb észrevételt vagy megjegyzést nem tett senki. A jegyzőkönyvet felvették, s ahhoz fényképfelvételeket és helyszínrajzot csatoltak. Ingyenes védőt kért Ferenc István felelősségre- vonásáról az 1956. december 18-án született határozat még több ember haláláról és sebesülésről és az ott tartózkodó hatósági közegek sérelméről beszélt a gránátdobás következtében. Ezért, illetve ennek alapján a felelősségrevonást a Bp. 91 ö. § 1. bek. alapján a BHÖ 349. pontján felvett hatósági közeg elleni erőszak és a BHÖ 100. pontjában felvett fegyverrel, robbanóanyaggal elkövetett hatóságok elleni erőszak bűntette miatt rendelték el. Ferenc István a felelősségre vonó határozat ellen panaszt nem jelentett be, s ingyenes védő kirendelését kérte. A Salgótarjánban 1956. december 21-én kelt. a nyomozás lezárását jelentő határozat a terhelt vallomásáról. a tanúk kihallgatásáról a helyszínelési jegyzőkönyvekre, a helyszínrajzra és a fényképekre hivatkozva megállapítja: „Ferenc István a BHÖ 349. pontjában felvett gyilkosság kísérlete, a BHÖ 33. pontjában felvett robbanóanyaggal való visszaélés bűntettét követte el.” Végül is Ferenc Istvánt gyilkosság kísérlete, hatósági közeg elleni erőszak, fegyverrejtegetés bűntette miatt vonták felelősségre A BM Nógrád Megyei Rendőrkapitányság vizsgálati osztályának határozata az előzetes letartóztatás elrendeléséről megállapítja, hogy Ferenc István „a nyomozás adatai szerint alaposan gyanúsítható azzal, hogy 1956. december 8-án a tüntető tömeg közé egy csehszlovák gyártmányú kézigránátot dobott.” E dokumentum a kézigránát eldobásának helyéül a 33. sz. Autóközlekedési Vállalat Központi Irodájának udvarát jelölte meg. A leghomályosabb pont A tárgyaláson elhangzottakból némi betekintést nyerhetünk az 1956. december 8-án történtekről. Megtudhatjuk, hogy 12 óra körül fegyverek dördültek el egyes és sorozatlövések. S a környékbeli emeletes bérházakból is lőttek. Azonnal kitört a pánik, és. az emberek menekülni próbáltak. Biztos a gránátdobás ténye is. A Ferenc István által eldobott kézigránát a dobás helyétől kb. 25 méterre, a Rákóczi út mellett elterülő kis parkírozott részre esett és ott robbant. A becsapódás helyén több méter magas füstoszlop terjengett. Ezen a részen ekkor néhány karhatalmista és szorosan közelükben igen sok polgári személy tartózkodott. Komoly sérülés ennek ellenére a robbanás következtében nem történt. Ez az egyik leghomályosabb pont 1956. december 8-át illetően! A lövöldözés a kézigránát robbanása után tovább folytatódott, s még mintegy öt percig tartott. A karha- talmisták ezután lövöldözés közben visszavonultak a megyei tanács épületének oszlopsora alá, amelyet éppen akkor ért egy lövedéksorozat. A lövöldözés tehát többirányú volt, több helyen szóltak a fegyverek. (Folytatjuk!) Bozó Gyula és iírhajógyártás Szovjet repülőgépO A bajkonuri repülőtér. Az univerzális űrszállító rendszer, mely egy na*y teljesítményű hordozórakétából, és egy többször felhasználható Burán űrrepülőgépből áll. 0 1988. november 15. A Burán űrrepülőgép a Föld körül megtett két fordulat után leszállt ,a bajkonuri repülőtéren. APN
