Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-17 / 166. szám

\ 1989. JÚLIUS 17.. HÉTFŐ NOGRAD Első osztályú, tartós A till szállási biztosító karú raok. Naponta 3:10 tehenet fejnek kétszer. melynek eredmé­nyeként 5—ti ezer liter tej k erűi ki a fejoházbol. A telep vezetője a hűtőrendszer tisztaságát ellenőrzi. Kép: R. T. A diósjenöi tcrmelöszö- vetkezet vezetősége é« az őket támogató tagság, j< érzékkel, akkor döntőit a tejtermelő telep rekonstruk­ciója mellett, amikor még ehhez, állami támogatást kap­tak. Szánté az. utolsó pilla­natban, mert az állam által felkínált segítség az egyik napról a másikra megszűnt. A rekonstruált tehenészeti telep, a hozzátartoz.ó léte­sítményekkel együtt a múlt hónap közepén került mű­szakilag átadásra. A kivite­lező, szécsényi termelőszö­vetkezet. építő részlege 31! milliót számolt el az elvég­zett munkáért. Az állami támogatást t- amelv 16 millió — a létesít­mény átvételekor visszafi­zették. A 2 millió vissza nem térítendő MÉM, és a 2 mil­lió ugyancsak vissza nem té­rítendő megyei tanácstól ka­pott hitel mellett 8 milliót tett ki a saját erő, a többit az Agrobank biztosította. Ez ..utóbbit 3 év alatt kell visz- sz afizetni. A rekonstruált állattenyész­tő telep máris bizonyítja előnyeit. A tejházból kike­rülő tej I. osztályú és fél­tartós tej előállítására hasz­nálják fel. Az állomány hár- masmentességű, második ge­nerációs, Holstein-Fríz fajta. A 340 tehenet képviselő ál­lományt 450-re kívánják fel­emelni saját nevelésű üsző­ikből. Ezzel 10—15 milliós kiadástól mentesülnek. A re­konstrukció eredményeként a kötött tartásról áttértek a kötetlenre. Szabadság elvtársak! Üresen konganak a hivatalok Megszokhattuk már, hogy nyáron szabad­ságra megy az egész ország. Érthető módon, kikapcsolódásra, pihenésre vágynak az em­berek. Természetes, hogy a forró nyári na­pokat választják, ilyenkor szeretnék elfelej­teni egy időre a hétköznapok pergő ritmu­sát. Más kérdés, hogy nyugalom helyett sok­szor bosszúságban van részük. Zsúfoltak az üdülők, a tóparton lépni sem lehet. Az árak miatt háborog a szivünk, szó sem lehet nyu­galomról. De a nyárhoz mégis görcsösen ra­gaszkodik mindenki. Kevesen, nagyon kevesen dolgoznak ezek­ben a hőgutás napokban a munkahelyeken. A hivatalokban aüg-alig találni embert. A tanácsokon nincs elnök egy-egy ügyintéző próbál megbirkózni a feladatokkal. Hozzá kell tegyem .többnyire eredménytelenül. Hiá­ba akar segíteni, hiába a jó­szándék. megbéklyózza kezét a sza­bály, a rendelet. Nem kompetens - abban, hogy nyilatkozzon, intézkedjen, nincs felha­talmazása az elnöktől. Esetleg rendelkezik felhatalmazással, de az elnök (osztályvezető) elvitte a szekrény kulcsát, elzárta az aktá­kat. A hivatal tetszés szerint behelyettesít­hető. Mi hát a megoldás? Semmiképpen sem az. hogy zárjuk be a hivatalokat álljanak le a gyárak, pihenjenek a vonatok. Bár, a jól szervezett kapitalizmusban arra is van pél­da, néhány hétre leáll egy gyár. Így még, mindig gazdaságosabb, mintha csökkentett kapacitással dolgoznának. A hivatalok nyári működtetését át kellene gondolni Körültekintőbben kellene a sza­badságolásokat ütemezni. Ha már csak egy hi­vatalnok marad egy osztályon, az legalább mindenben tudjon intézkedni. Precíz felké­szüléssel, átgondolt koncepcióval talán meg­oldható lenne ez. Itt egv kérdésszerű kétely közbekivánkozik. Ha nyáron egv ember is helyt tud állni, el tudja látni a feladatokat, vajon a többi hónapokban szükség van-e tár­saira? A minap egy községi közös tanácson jár­tam. Az épület egyik felében egy ügyintéző tartotta a frontot. Vele szemben ott ült egy ügyfél. Közben idős néni érkezett. Az elnö­köt kereste, mert csak ő tud neki segiteni. Mondanom sem kei! éppen szabadságon volt. Ezen a csütörtöki napon közölték vele, hétfőn keresse fel újra a hivatalt Hétfőn délelőtt a néni orvoshoz megy, talán délután megoldódik az ügye. De mi van akkor, ha sürgősen intézkedni kell? A másik tanácson közölték velem, az el­nök nagyon precíz ember, nem túri a sza­bálytalanságot. Engedélye nélkül nem lehet csak úgy elküldeni egy hivatalos másolatot. Az elnök éppen szabadságát töltötte. Szeren­csére — némi késéssel — eljutott hozzám a másolat. Ha nem érkezik meg időben, egy hivatalos tárgyalást el kellett volna halaszta­ni. Néha ilyen apróságokon múlnak a dolgok. Nem vagyok híve a hivatalok, vállalatok merevségének. Nem értek egyet azzal a szem­lélettel, hogy a szabadság idejét a munkáltató jelölje ki. Rendkívüli esetekben persze szük­ségszerű a szabadságok visszatartása. Vi­szont mélységesen elítélem azt'S könnyelmű szemléletet ,ami megbénítja (megbéníthatja) az intézmények amúgy is labilis működőké­pességét. Némi lelkiismeretfurdalással kíván kelle­mes üdülést mindazoknak akik felszínesen szervezték meg a helyettesítéseket: Ádám Tamás fl párna otthon maradhat Nem kell fázniuk ezentúl a karancslapujtőieknek, ha betérnek a nagyközség Sza- badság Művelődési Házába, hiszen ezen a nyáron kor­szerűsítik a hőlégbefúváso-. fűtést. A mozilátogatók ko­rábban kabátot és párnát vittek magukkal, ha a mű­velődési házba készülődtek, hiszen a régi kazánok nem győzték a versenyt a hideg­gel. A ház nagytermét par­kettával látják el. ami azért is fontos, mert rossz időben ezt a helyiséget tornaterem­ként használja az iskola. — A mesteri kere­sem — mondom — es máris a férfi felé fordulok. 0 pedig, miköz­ben szedi ki a kemencéből a friss, forró kenyereket, elhárítja .a közeledést. A szóvivő Erzsiké — válaszol érdeklődésemre —, ha írni akarok, akkor vele beszél­jek. Így is történik. A néhai Varga Lajos pékmester szécsényi sütödéjében ál­lunk, Erzsiké, azaz Holecz Jánosné, a Varga „gyere­kek" korelnöke kezd bele a mesébe. Mert hogy van mit és van miről, az dis­kurzusunk közben lesz nyilvánvaló. A régi szécsényiek, az öregek jól emlékeznek még a jónevü pékre, Varga La­josra. A kiváló szakem­ber, a „vargakenyér” ké­szítője 1973-ban elhunyt, ám özvegyi jogán, felesége nevén, két gyermeke to­vábbra is dolgozik a sütö­dében. A papa által kita­nított 53 esztendős Erzsiké és a nála három évvel fi­atalabb öccse, László. ■— Apánk 1944-ben vet­te meg a sütödét, azóta foglalkozott a mesterség­gel — mondja Erzsiké. — Az ötvenes évek elejétől aztán, ha jól emlékszem ’54-től mi, gyerekei sokat segítettünk neki. Két öcsém az éjszakai fáradságos elő­készítő munkában szorgos­kodott, én meg az admi­nisztrációt végeztem. Maszekság ide, finom ke­nyér oda. a megélhetésért Vendégségben Vargháknál Nem hiányolják az álmatlan éjszakákat az egész családnak meg kellett dolgoznia. A kis Erzsi és a mama a helyi piacon árulták reggelen­te a kiflit, a fiúk meg termeltek. Kis takaros házban éltek Vargáék és mindannyian azon iparkodtak, hogy kissé tá­gasabb otthonba költöz­hessenek. Az áldozatos munka persze gyümölcsö­zött, tevékenységük pedig virágzott tovább. A varga­kenyeret szerették, szeretik a szécsényiek. — Jómagam ’55-től dol­gozom itt — említi Erzsi­ké. — Akkoriban még ho­zott lisztből is sütöttünk kenyeret és rengeteg volt a dokumentálnivaló. Aztán változtak az idők, később, egészen napjainkig csak a saját dagasztású kenyeret készítjük, áruljuk. Laci öcsém jól kitanulta a mes­terséget, bár nincsen pék­szakmája. De a gyakorlat mindenéi többet ér. így igaz ez az én esetemben is, hisz ma már tevékeny ré­szese vagyok a munkafo­lyamatnak. Vargáék kenyere más mint a bolti. A régi típir Erzsike. a szóvivő sú házi jellegű ez: sut lisztet, élesztőt, vizet tar­talmaz az alapanyag. Hogy finomra készítik, annak ékes bizonysága van: a he­ti. általuk előállított 20 mázsa kenyeret előzetes megrendelésre gyártják. Azaz, ha spontán vásárló téved be hozzájuk, csak ritkán tudják kiszolgálni. — Jóleső érzés — foly­tatja a „szóvivő” —, hogy régi vásárlóink sem pár­tolnak el tőlünk. Mondják, finom az üzleti kenyér is, de a mienk az valahogy más. De dolgozunk is ele­get. Laci már éjfél előtt itt van, én hajnal kettőre jö­vök. Reggel hatra aztán megvan az első sütés. Es igy megy ez napról, napra, évről évre. A Varga testvérek azon­ban nem panaszkodnak Mondja Erzsiké, szeretik amit csinálnak, másként el sem tudnák képzelni o: életüket. Persze, a napi el­végzett 12 órás munkáért több pénzt érdemelnének, de hát igy sem elégedetle­nek. Olykor, ha a vásárolt liszt nem megfelelő minőségű, s ezáltal a vargakenyér sem a megszokott finomságú, sokat bosszankodnak. „Ha esetenként így történik — vallja Erzsiké —, napokig nem nyugszunk, nem al­szunk. Bánt a dolog.” Még szerencse, hogy év­tizedek óta kevés álmatlan éjszakájuk volt. Vaskor István Megszavazni vagy megoldani? >Ia még eléggé mélyek a gyökerek a tekintetben, hogy elég csak megszavazni, hogy legyen bolt valahol, vagy rá­fizetéseset nem szüntessék meg, mondván: — a lakosság igényli ezeket. Ez a szavazásos időszak, amely nem veszi figyelembe, a vállalatokkal szemben érvényesülő gazda­ságossági követelmények kizárólagosságát, szerencsére a vége felé közeledik. Helyébe lépett az olyan helyzetis­mertetés és főleg megoldást kereső módszer, amely tu­domásul veszi, hogy az érdekelt vállalatnak is van sajá­tos érdeke. Ez történt a Palóckernél, Bátonyterenye Rákóczi- telepi bolt bezárásával kapcsoltban, amely nagy vihart kavart a környékbe­li lakók között. Ugyanis a Köjál, előírta a vállalat­nak. hogy ebben a pici helyiségben oldja meg a szociális blokk kialakítá­sát. Amennyiben így cse­lekszik, akkor egyharmad részt el vett volna az egyébként is szűkre sza­bott eladótérből. Ez viszont ’ovább növelte volna a bolt veszteségességét. A vállalat vezetősége megérti, hogy nem könv- nvű beletörődni annak el­vesztésébe, ami van. Viszont az érdekelteknek is meg kell érteniük, hogy ráíize-. lésből egyetlen bolt sem él meg. A vállalat vezetősége sa­mt érdekeit védve, az érin­tett lakosság kívánságait íi- gvelembe véve olyan meg­oldást javasolt, amelyre a megbeszélésen résztvevők iibbsége igent mondott. Vagyis a bevezetőben em- itett boltot valóban be­zárják, helyébe a lakosság in egy nagyobb területű ABC kisáruházat. amely­nek kialakítására 3 milliót költenek. Nagyobb lesz az c ladótér, és a választék, nem kell mindent a város­ból cipelniük, az ittlakók- nak. A változás azzal az ■fönnvei is jár, hogy a meg­szüntetésre ítélt kisbolt ha­vi 400 ezer forint forgalma 1 millióra növekszik. El­érésében segít a nyújtott műszak bevezetése. A lakossággal folytatott, megoldást kereső eszmecse­rét egy-két magáról meg­feledkezett honpolgár meg­zavarta. Előfordult, hogy az egyik jelenlévő részeg meztelen felsőtesttel, egy sörösüveggel a kezében, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal tolmácsolta „de­mokratikus véleményét”. Olyan is elhangzott, hogy hol van az a vezető, mert be akarok olvasni neki. Ilyen légkörben vezetői munkát vállalni bizony nem nagyon érdemes. Bé- nítólag hat a vállalatok, hi­vatalok munkájára. hát­ráltatja az alkotó megoldá­sok keresését, az olyan elő­zetes érzést is, amely abból táplálkozik, hogy bármilyen kérdésről is íegven szó. a leszavazás hangulata ural­ja az együttlétet. a megol­dások keresése helyett. A Palócker vezetősége már előre fél attól, a tor­túrától. ami feltehetőleg akkor következik be, ami­kor az öbösüveggvár előtt létesítendő, új ABC áruház megnyílik. Ugyanis megje­lenése következtében gaz­dasági okok miatt két-há- rom, környékben lévő kisboltot be kell majd zár­niuk, jól felfogott és fejlő­désük érdekében. Egymillió kilogramm csirkét jelent A vezetőségi és közgyű­lési határozatnak megfelelő­en, április közepéig fel­számolta csirke ágazatát a diósjenői termelőszövetke­zet. Ez azt jelenti, hogy 1 millió kilogramm csirkével kevesebb kerül a piacokra. Megszüntetését az ágazat gazdaságtalansága indokol­ta. amelyben szerepe volt a magas tápáraknak és az alacsony felvásárlási, illet­ve fogyasztói áraknak. Bár az elmúlt hét elején je­lentősen emelték a fogyasz­tói árakat, a gazdaság ve­zetése mégsem gondol az ágazat újbóli létrehozására. A megszüntetés 40 millió forint bevételkiesést je­lent, ugyanakkor 25 asszony elhelyezését követelte meg.

Next

/
Thumbnails
Contents