Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-15 / 165. szám

2 NOGRAH 1989. JÚLIUS 15., SZOMBAT Uegsö búcsú Kádár Jánostól (Folytatás az 1. oldalról.) elhagyta helyét az utolsó díszőrség. Helyüket az MSZMP vezetői foglalták el, s díszelgésük közepette emelték le a ravatalról a Kádár János földi maradvá­nyait tartalmazó tölgyfa ko­porsót, majd helyezték el a székház kapuja előtt vára­kozó gépkocsiba. A gyászmenet elindulása előtt fél órával már lezár­ták a menet útvonalát: a Szept István körutat, a Le­nin körutat, a Rákóczi utat és a Mező Imre utat is. Már ebben az időpontban is ér­deklődők sokasága várako­zott mindenütt, hogy búcsút vehessen az elhunyt politi­kustól. A Mező Imre úton a fegyveres erők és testületek tagjai álltak díszsorfalat. Kádár János ravatalát a Tisztelt gyászolók! Elvtársak ! Honfitársaim ! Búcsúznunk kell Kádár Jánostól. A magyar nemzet kiváló, nemzetközileg elismert ál- lamférfiától szakít el ben­nünket a kérlelhetetlen sors. A szocializmus eszméjéért, a demokráciáért küzdők so­rából hiányozni fog egy nagyszerű küzdőtárs. Hiá­nyozni fog a politikai élet élvonalából egy csendes sza­vú, meggondoltan beszélő, egyszerű életet élő vezető, aki az emberekért élt, aki­nek gondolkodásában a nagybetűvel kezdődő „Em­ber" fogalma uralkodott. Korszakos jelentőségű emberek ritkán születnek. Kádár János közéjük tarto­zott. Neve elválaszthatatla­nul összefonódott a magyar­ság ügyének és a nemzetkö­zi haladásnak a szolgálatá­val. A gyász pillanatában mély fájdalommal és őszin­te tisztelettel hajtunk fejet emléke előtt. Porai hama­rosan a sírba szállnak, lé­nye azonban kitörölhetet­lenül megmarad nemzeti em­lékezetünkben. Teljes életet élt, életének 77 esztendejébe sok minden zsúfolódik össze: életre szó­ló találkozások és fájdalmas elválások, kiemelkedő sike­rek, látványos eredmények és zátonyra futott próbálko­zások; élete nélkülözéssel kezdődött, üldöztetéssel foly­tatódott, majd eljutott a tár­sadalmi felemelkedésig, a nemzetközi nagyrabecsülé­sig. Sokakhoz hasonlóan mélyről érkezett a társada­lomformáló, politikusi élet­pályára. A gyökereket, az akaratát sok minden tette sok alkalommal próbára, de nem szakadt el elveitől, él­tető erőként őrizte magá­ban. Az egykori Csermanek János nyiladozó értelmű gye­rekként is mindig a jót igye­kezett kiválogatni a világ dolgaiból. A nevelőszülőknél az egyszerű emberséget, a nehézség prizmáján át is optimistán felfogó bölcses­séget, a munkában megkér- gesedett tenyér simogatásá- nak gyöngédségét leste el, és fogadta magába. Humánus gondolkodása, világlátása, az egyszerű embert minde­nek fölé emelő tisztelete egy Somogy megyei kis faluban ivódott porcikáiba. Az emberiesség lényegének e korai felismerésében rej­tőzött a Kádár Jánost halá­láig elkísérő, töretlen élet- filozófia. A tanoncévek alatt, majd később a munkásélet­ben a megélhetésért küszkö­munkásmozgalmi panteon központi épülete előtt állí­tották fel A fekete drapé­riával borított ravatal két oldalán a párt- és állami ve­zetők, a politikai, a gazdasá­gi és a társadalmi élet kép­viselői, illetve a külföldi de­legációk, valamint a diplo­máciai képviseletek vezetői és tagjai álltak. Délután négy órakor a végső búcsút venni kívánók tömege töltöt­te meg a munkásmozgalmi panteon környékét. A gyászmenet rendőrségi autók és motorosok vezeté­sével fél ötkor érkezett a te­mető bejáratához. Érkezését a rendőrautók szirénája, majd gyászzene jelezte, a te­mető kapujától a menet élén a Magyar Néphadsereg há­rom tábornoka haladt Ká­dár János három — általa is viselt — kitüntetésével. A dés idején is tisztában volt azzal, hogy az ember sorsa a madáchi értelemben vett küzdelem, a szüntelen harc a sors kihívásai ellen. Am a nélkülözés legnehezebb pil­lanataiban is ott pislákolt a láng a szívében. A gyökere­ket a tanonctársak, a sport­ban. a labdarúgómeccseken és sakkcsatákon vetélkedő barátok segítették szárba szökkenni. De mindenek­előtt és kiváltképpen egy jobb világért egyesülő moz­galom, amelyről élete végé­ig vallotta: „a mozgalom nevelt, formált engemet ". Az ifjúmunkások mozgal­mában indult hosszú politi­kai pályája 1931-ben. Ha­mar, a saját bőrén megta­nulta milyen szívós kitar­tást, egyenes gerincet és fe­gyelmet kíván az illegális kommunista mozgalom. Egv hónappal később letartóztat­ta a politikai rendőrség, nem utoljára. A börtönből 1932- ben szabadult, de 1935-ben ismét letartóztatták. Két évre ítélték. A negyvenes évek elejé­től a legális szociáldemokra­ta pártban is működött, mi­közben részt vett az illega­litásban lévő Kommunisták Magyarországi Pártjának az újjászervezésében. Az ország német megszál­lása után — 1944 áprilisá­ban — megkísérelte, hogy a határon illegálisan átjutva, a jugoszláv népi hadsereg segítségével kapcsolatot te­remtsen a Szovjetunióban élő magyar kommunista ve­zetők és az itthon működő Központi Bizottság között. A magyar—jugoszláv hatá­ron elfogták, s bár kilétét sikerült eltitkolnia. kétévi fegyházbüntetésre ítélték. Onnan megszökött, majd Bu­dapesten folytatta az illegá­lis munkát az antifasiszta ellenállási mozgalom egyik irányítójaként. A háború vérzivatara után megvalósíthatónak látta azt a világot, amelyért küzdött. A népi demokrácia eszten­deiben. az újjáépítés idején irányító, vezető posztokon tapasztalta, micsoda hatal­mas, gigantikus alkotóerő rejlik az emberekben. Tudta, hogy a gyengeség, a gvarlóság, az önzés haj­lama, a kicsinyesség ör­döge is bennünk rejtőzik, s ha engedünk neki, az bizony eljön. De bármeny- nvire is gyarló az ember, a közösségi eszme a kezde­tektől benne van gondo­latvilágában. Halálig val­lotta létjogosultságát, szük­ségességét annak, hogy a szocializmus emberarcú, a lehetőségekhez képest igazságos és szabad társa­dalom legyen, amelyben a koporsót katonai díszkísé­rettel, munkásőrök és kato­nák díszsorfala között, vál­lon vitték a ravatalhoz, majd elhelyezték a koszorú­kat is. A ravatal mellett felso­rakozott a katonai dísz­őrség. A gyászszertartás kez­detéig Kádár Jánost volt harcostársai, munkatársai, a párt-, az állami, a társadalmi és a tömegszerve/etek. moz­galmak képviselői, a gazda­sági, a tudományos és a kulturális élet számos veze­tő személyisége, a fegyve- íes erők és testületek tag­jai kétpei'cenként váltot­ták egymást a koporsó mei- lett. A gyászszertartás kezdetét jelezve felcsendült a Him­nusz. majd Nvers Rezső, az MSZMP elnöke búcsúzott az elhunyttól. legkülönbözőbb világnéze­tű emberek otthonra ta­lálnak. Pontosan tudta, hogy a világ összetetten bonyolult. Három esztendővel ezelőtt az NBC News televíziós tár­saság riporterének kérdé­seire az 1956-os tragikus eseményekről mondta: „Magyarországon akkor anarchikus viszonyok vol­tak. amelyekben sok elem keveredett.” „Mi a korábbi visszaélések ellen is vol­tunk, a fegyveres fellépés ellen is, olyan küzdelmet kellett indítanunk, hogy a korábban előfordult visszás­ságok ne tér jenek vissza és a rendszer szocialista ma­radjon." Kádár János az 1956-os tragikus események után a kompromisszumok roboto- saként hirdette meg: „Aki nincs ellenünk, az velünk van." Ezzel a bibliai uta­lással fejezte ki, hogy po­litikai fordulatot indít el. Jól tudjuk, hogy az új létrehozása együtt jár a régi, az elavult lebontásával. Es a régiben sok a tabu­ként tisztelt, a megváltoz­tathatatlan dogmának hiti Sokat kell megszüntetni ah­hoz. hogy sok újat teremt­hessünk. A sokféleség elis­merése nem gátja, inkább garanciája annak, hogy az új jó lesz. Kádár János a párbeszéd híveként igyeke­zett megnyerni a társada­lom különböző rétegeit. Az állam és az egyház kö­zötti viszony rendezése vagy a művészeti alkotószabad­ság hatvanas évekbeli íve­lése igazolta: mindenkinek van helye ebben a hazá­ban, s mindenki alkotó­energiájára szükség van a jövő társadalmának építésé­ben. Kádár Jánosban a hazai és a nemzetközi közvéle­mény azt a politikust tisz­telte, aki elévülhetetlen ér­demeket szerzett a helsin­ki folyamat elindításában és következetes képvisele­tében, a kelet—nyugati pár­beszéd kibontakoztatásában. Értékes, gyümölcsöző kap­csolatokéi épített Magyar- ország számára a hazánk­tól keletre és nyugatra, északra és délre fekvő föl­di tájakon, ezt nem lehet eléggé nagyra értékelni. A magyar kommunisták úgy emlékeznek Kádár Já­nosra, mint aki a nemzeti megbékélés érdekében min­dig kész volt a megegye­zésre. Nem feledkeznek meg a hatvanas, hetvenes évek Magyarországáról, amikor hazánkat — lehetőségeink­kel és korlátáinkkal együtt is — a megújulás előfutára­ként tartotta számon a nem­zetközi és a honi közvéle­mény. Küzdelmes élete szá­munkra intelem is egyben: ismernünk kell történel­münket és tisztelnünk kell értékeinket, mert enélkül nem őrizhetjük meg önbe­csülésünket. Most párbeszédben áll az egész ország. A jövőért ag­gódó eszmecseréket, vitákat fel kell hogy tudjuk válta­ni a személyes ambícióktól függetlenül, a közös sors vállalásán alapuló, a nemzet felemelését szolgáló összefo­gással. Tisztelt gyászolók! Személyemben is búcsú­zom Kádár Jánostól, megha­tottam szomorúan. Több mint negyven esztendeig voltunk politikai fegyvertár­sak a társadalmi haladásért folyt küzdelemben. Együtt vettünk részt a kommunista és a szociáldemokrata párt egyesítésében Nagv-Budapes- ten. Együtt küzdöttünk a kri­tikus időszakban a Rákosi- vezetés és a dogmatizmus el­len. Együtt dolgoztunk soká­ig a reformokért. Egy bizo­nyos ponton különváltunk a változások méreteinek, mód­szereinek és ütemének kér­désében, de sohasem az esz­mében és a fő irányban. Me­ditálva, sokszor vitázva, de mindig egymásra is figyel­ve jártuk ugyanazt az utat. De vallom, hogy nemcsak nekem, hanem az egész or­szágnak hiányozni fog. Kor­szakos munkásságával olyan politikát képviselt, amely az embereket a haza fel- emelkedése érdekében nem elválasztani, hanem összefűz­ni akarta. Olyan nemzeti közmegegyezésre törekedett, ami termékenyítő energiát adó, a gyümölcsöző együtt­működést, a számára min- denekfelett tisztelt egyszerű, dolgos embert, a munkást, a parasztot, a művészt, az értelmiségit, a politikust szolgálta. Rokonszenves, bölcs, szerény egyéniségére nagy szükség lenne ma is. Az életben már nem, de emlékezetünkben és szívünk­ben még sokszor leszünk együtt halott barátunkkal, elvtársunkkal. Kádár János barátunk, elvtársunk, honfitársunk, búcsúzik tőled a párt. bú­csúzik tőled a nép! Nyugod­jál békességben ! Isten veled, János! Ezután Straub F. B'-únó. a Maevar Népköztársaság El­nöki Tanácsa elnöke lépett a mikrofonhoz. Végezetül Kolláth Pál. a Ganz Danubius Angvalföl- cii Hajógyár lakatos csoport­vezetője mondott búcsúbe­szédet. A Kádár János emléke előtt tisztelgő, pályafutását ielidéző, munkásságát mél­tató beszédek elhangzását követően az elhunvt politi­kus koporsóját ugyancsak vállon. katonai díszkísé­rettel és tiszteletadás mel­lett vitték át végső nyug­helyére. A sírhely előtti gyepet elborították a kegye­let koszorúi és virágai. A koporsót Kádár János öz­vegye és hozzátartozói. n Politikai Intézőbizottság tagjai, a külföldi delegációk vezetői. valamint számos közéleti személyiség kísér­te. A temetés megrendít '• és vi'szavanhatatlan aktu­sa előtt Kádár Jánosné ko­szorút dobott férje kopor­sójára. majd fenv "gallyak­kal borították azt. Kádár Já­nos koporsója fölé a Szózat hangjai mellett emeltek sír­hantot. A gyászszerta'-tás végén felhangzott az Internacioná- lé. majd a díszzászlóal i díszmenetben vonult el a nyughely előtt. (MTI) Nyers Rezső gyászbeszéde Mi kell és mi nem? Árban nagyobb lesz a különbség Pénteken, a palotáshalmi művelődési házban a Nóg- rád Megyei Termelőszövet­kezetek Területi Szövetsége, a MAE Nógrád megyei nö­vénytermesztési szakosztálya és a palotáshalmi termelő- szövetkezet szakmai ren­dezvény keretében a meg­jelentekkel- együtt vitatta meg a növénytermesztés időszerű kérdéseit, különös tekintettel a fehérjenövé­nyek termesztésére. Csató Sándornak, a ter­melőszövetkezet elnökének köszöntő szavai után Ora- recz Sándor, a MÉM osz- tályvezető-helvettese el­mondta. hogy őszi árpá­ból rekordtermés, őszi bú­zából pedig jó közepes ter­més várható. A közeljövő­ben jelentősen érzékeltet­ni fogják a felvásárlási árakban az étkezési és a ta­karmánybúza közti különb­séget. Ez az intézkedés azt szolgálja, hogy a korábban felvásárolt étkezési búzá­ból ne kelljen 3 millió ton­nát takarmánybúzává visz- szaminősiteni. Szorgalmaz­ta az utóbbi években je­lentősen csökkent kukori­ca-vetésterület növelését, mondván: megéri az or­szágnak, mert nyugati pi­acra lehet exportálni. A fehérjenövények ve­tésterülete a támogatást él­vező program hatására a korábbi évek 120—130 ezer hektáros területéről 245— 250 hektárra nőtt, s ezen belül legjelentősebb válto­zás a borsónál következett be: csaknem 100 ezer hek­tárral nőtt a vetésterülete. A íehérjeprogram kidolgo­zását a világpiaci árválto­zás követelte meg. mert jelenleg három tonna gabo­na áráért lehet kapni egy tonna szóját. A tájékoztatóban elhang­zott, hogy a vetömagvál- lalat átalakulása folyamán az eddigi területi központok önállókká válnak és a vető­magot termelő üzemekkel kft.-t fognak létrehozni. A központ úgynevezett va­gyonkezelői feladatot lát majd el. A vetőmagter­mesztés korszerűsítése ér­dekében az illetékesek vi­lágbanki hitelt akarnak igénybe venni. A tájékoztató után a résztvevők a borsótáblá­kon tanulmányozhatták a szárazborsó-betakaritás egy és kétmenetes műveletét. Egységes devizaszámla Kunos Péter pénzügymi­nisztériumi államtitkár pén­teken tájékoztatta az újság­írókat a csütörtöki kormány, ülésen született döntésekről, a lakosságot érintő devizális intézkedések részleteiről. Az idegenforgalom egyen­lege az első fél évben na­gyon kedvezőtlenül alakult. 330 millió dolláros hiány ke­letkezett, annak ellenére, hogy a múlt év hasonló idő­szakához képest a bevételek 16 százalékkal növekedtek. A lakosság ugyanis a ko­rábbinál jóval több valutát vásárolt. Míg tavaly az el­ső fél évben 134 millió dol­lár értékben vettek külföl­di fizetőeszközt, addig az el­ső hat hónap során a la­kossági vásárlások összege elérte a 475 millió dollárt Ezért a kormány intézkedé­seket hozott a lakossági de­vizaszabályozás módosításá­ról. A döntést megelőzően szi­gorító és liberalizációs in­tézkedéseket megfogalmazó javaslatokat készítettek elő. Ezek közül a kormány a li­beralizációs intézkedéseket részesítette előnyben. En­nek megfelelően döntött úgy. hogy szeptember 1-jétől lét­rehozza az egységes deviza­számla-rendszert, megszün­tetve a különbséget az uta­zási és a devizaszámla kö­zött. Az egységes deviza- számlára a lakosság birto­kában levő külföldi valutát eredetvizsgálat nélkül, teljes egészében lehet elhelyezni. Lehetőség van anonim devi­zaszámla nyitására is. A számlán elhelyezett pénzek kamatozási felté­telei javulnak. A Magyar Nemzeti Bank arra ösztön­zi a kereskedelmi bankokat, hogy ösztönző kamatokat ál­lapítsanak meg, amelyek iga­zodnak a nemzetközi pénz­piacokon kialakult kamat- szintekhez. „Zsebben” kül­földi készpénzt a lakosság továbbra is személyenként csak 4000 forint értékben tarthat. Amennyiben ennél nagyobb összeghez jutott valaki törvényes úton, azt 8 napon belül devizaszám­lára kell elhelyezni valame­lyik pénzintézetnél. Tovább­ra is tiltott azonban a de­vizák adása-vétele. A szeptember 1-jétől élet­be lépő jogszabály szerint a külföldi örökség, a külföld­ről származó nyugdíj, jára­dék, tartásdíj, a külföldi in­gatlan értékesítéséből szár­mazó bevétel, vagy a mű-* gyűjtők jövedelme a koráb­bi 25 százalék helyett most már 50 százalékban elhelyez­hető a devizaszámlán. A kormány nem tervezi a valutáért árusító boltok há­lózatának bővítését. Jelen­leg 350 ilyen üzlet működik az országban, amelyek lé­nyegében kielégítik az igé­nyeket. Elsősorban a forin­tért árusító boltok kínála­tát kívánják javítani, mert csak így akadályozható meg a kettős valutarendszer ki­alakulása. Ennek érdekében tovább folytatják az import liberalizálását, ami kedve­zőbb feltételeket teremt a fogyasztási cikkek kínálatá­nak javításához. Az egységes devizaszámla következtében valószínűleg jelentősen növekedni fog az érintett bankok és pénzin­tézetek ügyfélforgalma. A sajtótájékoztatón arra hív­ták fel a lakosság figyelmét, hogy a BC (utazási számlá­kat) a pénzintézetek auto­matikusan átalakítják devi­zaszámlává. Ezért az ügy­feleknek külön nem kell felkeresniük a bankokat. Egyébként a devizaszámlák kezelésébe az OTP mellett —, ahol 75 egység foglalko­zik ezzel — bekapcsolódtak a kereskedelmi bankok is. A takarékbank, valamint a postabank is engedélyt ka­pott ilyen számlák vezeté­sére. A takarékbank révén a takarékszövetkezetek is számlakezelőkké válhatnak. Az IBUSZ pedig, amely ed­dig csak utazási számlákat kezelt, lehetőséget kap ar­ra, hogy foglalkozzon devi­zaszámlákkal. A sajtótájékoztatón az ál­lamtitkár arról is beszá­molt, hogy a kormány az idén nem tervezi a külföld­ről magánúton beérkező sze­mélygépkocsik vámtételei­nek az emelését. Az első fél évben 19 500 autó jött be ilyen formában az országba. A gépkocsik 40 százaléka új gépkocsi.

Next

/
Thumbnails
Contents