Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-13 / 137. szám

1989. JÚNIUS 13., KEDD NOGRAD 3 Szomorú fiatalasszonyok telefonhívására Videoton-márkaszerviz Quelle-termékekre Kisert a múlt Reális, megvalósítható programot akarunk Dr. Bandúr Károly az előkészítő viták jellegéről, nyilvánosságáról, a sajátos nógrádi viszonyokról Szakmai felkészültségét, tárgyi feltételeit tekintve, dobogós helyet foglal el a szolgáltatási szférában az új salgótarjáni Videoton- márkaszerviz. Itt nem lehetséges javít­hatatlan szerkezet! A hatal­mas raktárkészlet sziste minden alkatrész pótlására lehetőséget ad. A szerviz ve­zetőjének, Kovács Józsefnek ezenkívül lehetősége van a székesfehérvári gyárba köz­vetlenül eljutni, s akár a szalagról elhozni a szüksé­ges pótalkatrészt. Minden­esetre az új Thomson tele­víziókkal aligha esik meg a baj : a neves világcégtől megvásárolt technológia, a számítógépekkel vezérelt gépsorokon készülő új ter­mék csak tovább növeli megszerzett jó hírüket. S, ha nem lesz rossz té­— Nem vagyunk rokonok — zárja le az esetleges to­vábbi kíváncsiskodáshoz ve­zető gondolatokat Sjmon István, a ceredi termelő- szövetkezet elnöke, amikor Simon Dezső juhásszal hoz össze egy kis beszélgetésre. Már az első percekben kel­lemes benyomást nyújt a naptól cserzett, jó arcú ■ősz hajú, ápolt, kenyere ja­vát már maga mögött tudó szolga'más ember. — Csak nyolc éve juhász- kodom. Ellőtte huszonhét évié a Volánnál forgattam a gépkocsi kormányát. Azért hagytam ott, mert elkoptak az ülőcsontok. Akkoriban •két hétig dolgoztam, utá­na egy hónapig a kórház­ban próbáltak helyrehozni. A juhászkodás kínálkozott a legjobb megoldásnak. A váltás nem okozott gondot, mert parasztember fia va­gyok. Ezenkívül, amikor még volános voltam, akkor is tartottam huszonöt darab juhot. Most is foglalkoznék többel, ha lehetne. Egye­lőre tizenkettő van a téesz nyája között... — Megbánta a cserét? — Nem ! Szabad ember vagyok. Éjjelenként senki sem zavarja meg a nyugal­mamat. .. Feleségével együtt — aki az erőműben a pénzügyi elő­adói beosztást váltotta fel a juhászkodással — vállal­koztak Rónán, a nagyüzem négyszázharminchárom ju- bának a gondozására, ápolá­sára. — Most ő vigyáz az álla­tokra — mondja a MÉM elismerő oklevelének átadá­sa alkalmából is tervezett küldöttközgyűlésen Simon Dezső. — Május 8-án kez­vé, kell-e műszerész? —ve­tődik fel a rendhagyó gon­dolat. Bizony, a berendezé­sek öregedése az ipari árut sem kíméli, így a szakem­ber nem nélkülözhető. Min­denesetre, a szabad kapaci­tást új szolgáltatással hasz­nálják ki: szerződést kötöt­tek a hat ausztriai Quelle áruházzal, s az ott vásárolt valamennyi termék garan­ciális javítását elvégzik. A mikrohullámú grillsütőtől a vasalóig, a képmagnótól a hajszárítóig mindent vállal­nak a garanciajegy felmuta­tása ellenében. A legkorszerűbb készülé­keket leghatásosabb módon természetesen az eszközök­kel tökéletesen felszerelt szervizben hozhatják rendbe, ennek ellenére telefonhívás­ra házhoz is mennek. No, nem azért, ahogyan néhány dődött az elletés. Ez a mun­ka eltart vagy nyolc hé­tig. Ilyenkor korán kelünk és későn fekszünk. A nyári időben, korán reggel kihaj­tom a nyájat, s mire meg­melegszik az idő, akkorra összebújnak, s utána be­hajtom őket déli pihenőre. Délután újra kikerülnék a legelőre, ott vannak, amíg beesteledik. — Azt mondják, a juh a legbutább állat — vetem közbe. Hosszasan rám néz, az­tán így válaszol : — Döntse el ön! Eddig tizenöt anya jött be a nyájból, hogy ott­hon hozza világra kisbárá- nyát. Amelyik itt kint ellik, annak az utódját én ve­szem a kezembe, s az anyja kíséretében viszem haza. — Mi kell ahhoz, hogy valaki jó juhász legyen? — Nagyon szeresse a jó­szágot. Amikor az elles idő­szakában végigmegyek a juhhodályban, egyikük sem ugrik fel, mert figyelmesén járok köztük, no meg jól is­mernek. Ezenkívül türelem is kell hozzájuk, de meg- . éri. .. — Ki vigyáz rájuk, ami­kor, mondjuk, nyaralni, üdülni, vagy máshová men- nek a feleségével? — Egyikünk mindig az ál­latokkal marad. Egyébként sem adnám oda senkinek. Ki gondozza őket, ha nem a gazdájuk — mondja az állatok iránt érzett szere­tettel a hangjában, miköz­ben kérdő tekintetét veti rám. Később az utódlásról esik szó. — A fiam —, aki ösztöndí­jas a szécsényi mezőgazda- sági szakközépiskolában, — rosszízű vicc emlegeti őket, hogy szomorú tekintetű fia­talasszonyokat tegyenek újra életvidámmá, annál in­kább, hogy a havi több száz meghibásodást elhárítsák. Aztán marad még idejük a teletexek beszerelésére is, vállalják, hogy utólagosan minden távszabályozós ké­szülékbe beépítik a korszerű információs rendszert. Az új szalon egy része még üres: itt alakítják ki mintaboltjukat, ahol a mű­holdvevőktől a videokame­ráig számtalan újdonságot kínálnak vevőiknek, egye­bek között a barkácsolók­nak alkatrészdömpinget biz­tosítanak. Képünkön: Ko­vács József szervizvezető és Stadler Gyula műszerész hi­baelhárításban 1 vesznek részt. követ bennünket. Szarvas- marha-tenyésztőnek ké­szül. Amikor a hét vége­ken hazajön, gyorsan átöl­tözik és az állatokhoz megy. El se lehetne őt onnan za­varni. Elléskor pedig ő sze­di össze azokat a bárányo­kat, melyeket esetleg az anyjuk a legelőn hagyott, és én nem vettem észre. Kislányom az idén . baMa- gott. Balassagyarmaton a ze­neiskolában tanult. Fürj Éva zenetanárnő javaslatára fel­vételizett. Meghallgatták Bu­dapesten és Vácott. Jelent­kezését mindkét helyen el­fogadták. Ügy döntött, hogy Vácott tanul1 tovább. Opera­énekes akar lenni. Ô is ugyanolyan szülőszerető, -tisztelő, mint a fiunk. Ami­kor itthon van, megeteti a ház körüli aprójószágot, el­végzi a házimunkát. Nem cs'ak jó érzés, hanem öröm is, hogy ilyen gyerekeink vannak. .. Simon Dezsőt, nyolcéves termelőszövetkezeti munka- viszonyával a juhászok kö­zött „jó kezdőnek” tart­ják. Valószínű ez is köz­rejátszott abban, hogy a kollektíva javaslatára Ki­váló Termelőszövetkezeti Dolgozó kitüntetés viselésére javasolták. — Erre nem gondoltam, de nagyon jólesett, kelle­mes csalódást okozott, — mondja a kitüntetést köve­tő gratulációk után búcsú­zóul, miközben az a benyo­másom, hogy gondolatai már az állatainál járnak. Erre utal az is, hogy meg- szaporázza a Rónára vezető úton lépteit. Venesz Károly Május végétől nyilvános politikai viták színhelye Salgótarjánban az MSZMP Nógrád Megyei Oktatási Igazgatósága. Az eddigi fórumokon egyebek kö* zött szó esett a párt belső életéről, az oktatáspolitiká­ról, a közművelődés megyei helyzetéről, Nógrád politikai, gazdasági és társadalmi fej­lődéséről 1945 után. S, ahogy dr. Bandúr Károly, az ok­tatási igazgatóság vezetője elmondotta, a vitasorozatnak még koránt sincs vége. — Milyen célt szolgálnak ezek a most folyó politikai viták? — Készül a párt megyei politikai programja. A gaz­daságban, a tanácsoknál, az oktatásban, a művelődésben, az egészségügyben tevé­kenykedő szakemberektől, politikai munkásoktól —, s mivel a viták nyilvánosak — minden "érdeklődőtől öt­leteket, tanácsokat kér és vár a párt megyei vezetése. Szerény érdeklődők — A részletes elképzelésekét annak idején közreadta a NOG­RAD. A vitára buzdító felhívás alatt ezt olvastuk: MSZMP ok­tatási igazgatóság. Miért? — A vita jellegéből, cél­jából adódóan az érdemi, a tartalmi munkát a megyei pártbizottság vezetői, mun­katársai végzik, nem kis erő­feszítéssel. A tapasztalatok összegzése a szerkesztőbi­zottság feladata lesz. A po­litikai tanulságok megvoná­sa, a programjavaslat kiala­kítása pedig a megyei párt- bizottságé. Magam a szer­kesztőbizottság tagja va­gyok, ily módon részese a vitáknak, az egész munka- folyamatnak. A megyei párt- bizottság az intézményt kérte fel a viták szervezé­sére, lebonyolítására, az ezzel járó munka koordi­nálására. — A fórumok tehát nyitottak, teret adnak minden hasznos véleménynek. Végül is milyen nyilvánosság előtt zajlanak ezek a beszélgetések? — Az eddigi tapasztala­tok, amelyek nem tekint­hetők véglegesnek, mert a viták még folynak, mérsé­kelt érdeklődést mutatnak. Minden bizonnyal kevés volt a nyilvánosság — egyet­len alkalommal jelent meg a megyei lapban —, amit eddig kapott. De az érdek­telenség azt is mutathatja, hogy tovább fogy a bizalom, az MSZMP politikájának hi­tele. Az emberekben — a párttagokban, a jó szándékú szimpatizánsokban — nő a bizalmatlanság, a kétkedés. Vannak, akik meg is fogal­mazzák: jó néhány program készült már, de jóformán semmi sem valósult meg belőlük. Sőt, sok tekintetben rosszabb lett a helyzet. Ne a pártbizottság mondja meg — Hogyan lehet hát a továb­biakban „becsalogatni” az em­bereket a fórumokra? A politi­kai tapasztalatok végleges ösz- szegzését, a tennivalók kimun­kálását megelözi-e valamiféle véleménycsere a párttagsággal? — A viták után készül el a programtervezet, amelyet a pártalapszervezetek, a vá­rosi pártbizottságok beszél­nek meg, egészítenek ki. Ezt a módszert —, bár sok tekintetben eltér a korábbi gyakorlattól, hiszen minden korábbinál szélesebb körű véleménycserén alapul —, mégsem tartom igazán de­mokratikusnak és célraveze­tőnek. Mintha a vezetés ez esetben sem tudott volna megszabadulni a régi stí­lustól. Azt ugyanis nem a megyei pártbizottságnak kell megmondania, hogy mit te­gyenek a városi pártbizott­ságok, a területi, az üze­mi alapszervezetek. Célsze­rű lett volna mindjárt az elején a párttagsággal együtt építkezni. Ezzel együtt azt gondo­lom, hogy tartalmas, érde­mi az a munka, amelyet a szerkesztőbizottság, a szer­kesztők végeznek. Fontos kérdésekről esik szó a té-" mavitákon is. Azonban az utólagos véleményalkotást esetleg sokan pótcselekvés­ként élik majd meg. A tét pedig nem kevés: hogyan fogjuk össze erőinket, mit teszünk a következő hóna­pokban, években. Politikai szélsőségek — A munka során jó néhány szakmai, politikai vitának, így a Nógrád megye 1945 utáni helyzetét mérlegelőnek is aktív részese volt. Az általános fej­lődés fő vonásai mellett a sa­játos megyei viszonyokat hang­súlyozta. Miért? — Mindenekelőtt azért, mert valamennyi megyei dokumentumnál alapvető kö­vetelmény, hogy amennyire lehetséges, számoljon az adott térség sajátosságaival. Nógrádban többek között azzal, hogy jóllehet az el­múlt évtizedek nem múltak el nyomtalanul, kedvező vál­tozások egész sora ment végbe, de a megye elmara­dottságát nem sikerült fel­számolni, a gazdaságban, a szellemi életben és a poli­tikai szférában sem. Nógrádban a munkásmoz­galomnak gazdag hagyomá­nyai vannak. Az illegalitás­ban dolgozó kommunista pártnak nem volt módja a demokrácia gyakorlására. Ezek a módszerek — az utasítások végrehajtása — öröklődtek át az 1945 utáni időszakra, amelyeket a sze­mélyi kultusz évei még to­vább erősítettek. A múlt kísért az értelmiség- és a kultúraellenességben, a tudás lebecsülésében is. A társa­dalmi viszonyok általános elmaradása pedig rendsze­rint politikai szélsőségekhez vezet. Salgótarjánban és környékén így erősödött me^ a 1930-as években a nyi­lasmozgalom. De a bánya­munkások körében, éppen az erős szélsőbaloldali né­zetek miatt, nem tudott meg­gyökeresedni az egyre in­kább jobbra tolódó, naciona­lista befolyás alá került szociáldemokrata mozga­lom. Azt gondolom; mind­ezek politikai hatásával most is számolnunk kell. — Nógrád megye sajátos település- és iparszerkezeté- bő! adódik, hogy egészség­telenül magas a megyében ingázó, a déli és a nyugati térségekből pedig a más megyébe eljáró munkások aránya. A falun élő embe­rek életmódjának természe­tes része a háztáji tevé­kenység. Nem kötődnek szo­rosan az üzemekhez, külö­nösen ott, ahol a munkakö­rülmények rosszak, a mun­ka nehéz, a fizetség sze­rény. S, ilyen munkahely nem kevés van Nógrádban. De az ingázók, a lakóhelyi gondokat sem érzik igazán. Nincs rá idejük, hiszen min­dig úton vannak. Gyökértelen értelmiség — Külön vizsgálatot ér­demelne az értelmiség hely­zete a megyében. A jó szán­dékú törekvések, állásfogla­lások, az értelmiségi lét fel­tételeinek javítására, nem érték el a kívánatos hatást. Az idetelepült, az itt élő értelmiségiek jó része gyö­kértelen marad. Nem él együtt a várossal, a me­gyével, a jobb anyagi lehe­tőségek, a lakás reménye tartja itt egy ideig. Az ér­telmiség nem lebecsülhető hányada, a mindennapok valóságában nem érzi anya­gi, erkölcsi megbecsülését. Számuk, közéleti tevékeny­ségük kevés ahhoz, hogy meghatározzák a megye, a megyeszékhely szellemi, kul­turális arculatát. — Milyennek látja a tovább­lépés esélyeit? — Az átgondolj megfon­tolt és megvalósítható gaz­dasági, politikai döntések révén, a párttagság, a la­kosság megnyerésével jut­hatunk előre. Tagadhatat­lan, hogy az elmúlt évtize­dekben születtek ilyen dön­tések. Ám, a megye fejlődése a 70-es években mégis érez­hetően lelassult, mert a po­litikai vezetés nem tett ele­get ezek gyakorlati érvé­nyesüléséért. Nem mindig vállalta fel a konfliktusokat, a szükséges vitákat a me­gyei érdekekért. Többnyire elfogadta azt a bürokratikus szemléletmódot, stílust; ami a pártra általában jellem- •ző volt, ami sok tehetséges kádert engedett elszürkülni, elveszni. — Ha a párt komolyan gondolja a megújulást, ak­kor ezekkel a tapasztalatok­kal őszintén számot kell vetnie. Életbe vágó érdeke, hogy változtasson eddigi szemléletén, munkastílusán, visszaszerezze a bizalmat. A helyzet nehéz. Ma a társa­dalomban általános az elé­gedetlenség. Az állampolgá­rok jó része nemcsak a jo­gos kritikára fogékony, ha­nem a szélsőségekre, a ni­hilista megnyilvánulásokra is. Ügy tűnik, egyelőre elég tagadni a múltat, a mát, a fennállót és minél hango­sabban szidni az MSZMP-t. A pártban megvan az elha­tározás a változásra. A megújulás fontos feltétele a bizalom erősítése, a párt­tagok, a lakosság által elfo­gadott program. S, ez nem csupán a párt ügye. Minden, a közügyekért felelősséget érző, tisztességes állampolgár legszemélyesebb dolga is. Ezért kéri segítségüket a párt, a program kialakításá­hoz és megvalósításához is. V. G. —kulcsár— Simon Brno juhász mondja: B ÊÊ J ^ÊÊ^. JM jfftfrlL SS JMT {ők Imi QOnOOïiitt OlmwBjr ha nem a gazdájuk...

Next

/
Thumbnails
Contents