Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-10 / 135. szám
4 NOGRAD 1989. JÚNIUS 10.. SZOMBAT Levél Litvániából Kapitány a barátom Ügy a hatvanas évek dereka lehetett, felhőtlen éggel, szivárvány-pántlikával. Tavasszal pipacsok vérezték be a határt, búzavirágok kék lángjai lobogtak a messzeségben. Tisztább volt (azt hiszem) az emberek szeme is. Barátságok szövődtek hirtelen, teljesen kiszámíthatatlanul. Akkor még komolyan gondoltuk, komolyan vettük a szó jelentését. Némelyikünk kifinomult, érzékkel, másikunk véletlenszerűen választotta meg a barátját Érdekes, a haverság ugyanazt jelentette számunkra, mint a barátság. Ötödikes-hatodikos lehettem, amikor az orosz tanárnőm címeket osztogatott az órán. Szovjet (így ikellett mondani) gyerekek címeit. A mai napig néha tudom, honnan szerezte. Nekem Viktor jutott. Abban a korban voltam, amikor a gye- rekembér még nem akar lányokkal levelezni. Ezért is örültem,-hogy fiúval levelezhetek. Gyakorolhattam • a nyelvet, megismerhettem egy_ idegen diák életét. Viktor Omszkban lakott. Halovány orosz tudásommal kihámoztam a leveléből, hogy jó tanuló, és koráho'z képest komolyan 1 gondolkodik. Fényképet küldtünk egymásnak, beszámoltunk életünkről. Emlékszem a levélírás erőfeszítései alatt, hányszor gondoltam arra, miért nem 'ő ír nekem magyarul. Körülbelül két évig tartott gondolatcserénk. Aztán egyik napról a másikra elmaradtak a színes borítékok. Nem tudom, melyikünk hagyta előbb abba. Rohantak az évek, ha jól számolom, lassan már negyedszázada érkezett az utolsó levél. Bevallom, rég elfelejtettem Viktort. A fényképe még megvan, de a leveleket elhagytam. Általában elhagyom a leveleket, mert nem tartom lényegesnek az ilyen dokum.entumo- , kát. Most viszont rettentően bánom, hogy nem őriztem meg Viktor leveleit, mert a minap postát kaptam tőle. Huszonöt év után írt, kíváncsi. mi van velem. A borítékon vörös szegfű figyelmeztet május elsejére. Belül füzetből kitépett kockás lapon sorakoznak a dőlt sorok. Nyers fordításban így hangzik: „Bizonyára csodálkozol, én is így tennék. Ha jól működik az emlékezeted, tudod, mi valaha leveleztünk. Akkor én ötödikes, vagy hatodikos voltam, és Omszkban laktunk. Most, hogy ennyi idő eltelt, nagyon boldog lennék, ha mindent megtudnék rólad, hogy , alakult életed. Hogy van a családod, a gyereked? A levél, amiben elküldted nékem a fényképedet, sajnos elveszett, csak a címedre emlékszem. Én a Szovjet Hadsereg kapitánya vagyok, feleséggel, két gyerekkel. A fiú 12. a lány 4 éves. Ha még nem felejtetted el a nyelvet, válaszolj, hogy mennek a dolgaid, sikereid? Erősen várom a leveledet.” Csoda ez a levél a maga nemében. Csoda az is, hogy a Szovjet Hadsereg kapitánya fogja magát és ír egy levelet Magyarországra, Ez régebben nem mindennapos dolognak számított. Változik az idő odaát is. Nem kellett külön engedély ehhez a levélhez sem. S, ha az árnyak- latokra odafigyelünk, lényeges vonások tűnnek elő. Viktor nem Vörös, hanem Szovjet Hadsereget említ. Természetesen válaszolok. Nehéz munka lesz, de neki- gyűrkőzöm. Csak azt nem tudom, hogyan írom meg neki, hogy levelezésünk idején is alig tudtam oroszul, azóta meg sokat fejeltettem. Nem tudom, megérti-e. évtizednyi tanulás után sern tanultam meg a nyelvet. Mert azt sujkolták belém évekig, hogy „Alekszandr Szergejevics Puskin veli- csajsij poét, ruszkava naróda stb.” Rosszul tanították az oroszt. Persze, az én hozzáállásommal is gondok voltak. Manapság nem divat oroszt tanulni. A kötelező jellegét én sem helyeselhetem. Am, ha visszagondolok régi levelezésemre, és arra, hogy a nyelv által távoli barátságok szövődtek, kicsit fáj a szívem. Viktor, pipacsok, búzavirágok, barátságok még most is vannak. Csak jó helyen kell keresni „Őket”. Adam Tamás a Salgótarjánban megnyíló, Nógrád megyei érdekeltségű fiókja fiókvezetői munkakörének betöltésére. Feltételek: — többévi vezetői gyakorlat, — pénzügyi és banki ismeretek, — szakirányú felsőfokú végzettség. A felvételnél a banki gyakorlat és az idegennyelv-tudás előnyt jelent. A pályázat tartalmazza a pályázó kézzel írt részletes, szakmai önéletrajzát, eddigi tevékenységének leírását, fizetési igényének megjelölését. Cím: Mezőbank Rt. Budapest, Pf.: 32. 1277. A nyári turistaszezonra jól látható térképeket, táblákat helyeztek cl a Börzsöny hegységben az érintett természetvédelmi hivatal dolgozói. Az ide kiránduló idegeneket tájékoztatják a tájvédelmi körzetről, az idegenforgalmi nevezetességekről. Térképpel segítik a turistákat a különféle hegyi utakról. Felvételünk Diósjenőn készült, ahol iskolás gyerekek tanulmányozzák az újonnan felállított táblákat. RT— Könyv a francia forradalom évfordulójára A harmadik Államvizsga Mottó: . . akkor olyan helyzet állná elő, amely Angliában keletkezne, ha bevezetnék a jobboldali közlekedést. De kísérletképpen egyelőre csak az autóbuszok számára. . .” (Dr. Popper Péter) évezred küszöbén 1789. július 14-e, a párizsi Bastille bevétele. Azóta fogalommá vált ez az esemény. A szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavát zászlajára tűző francia forradalom 200. évfordulója alkalmából Zalaegerszegen helyi kiadásban reprezentatív könyvet jelentetnek meg. A kötet kiemelkedő személyiségek, rangos szerzők sorától — például Berend T. Ivántól, Bibó Istvántól, Heller Ágnestől, Horn Gyulától, a külföldiek közül Zbigniew Brzezinskitől, Hans-Dietrich Genschertől és II. János Pál pápától — közöl beszédeket, tanulmányokat, interjúkat, esszéket. Az összeállítás jól szolgálja a hazai politikai gondolkodás fejlődését, és különös érdeme, hogy vidéki, de nem provinciális szellemiséget tömörítő állampolgári csoport, a Zalaegerszegi Könyvpártoló Alapítvány vállalkozott a kiadásra. A szerkesztés munkáját Baranyai György, a zalaegerszegi Deák Ferenc Megyei Könyvtár igazgatóhelyettese, az alapítvány titkára végezte el. A könyv a demokratikus Európa születésének évfordulóján, július 14-re jelenik meg, könyvesbolti forgalomba azonban nem kerül. Megrendelni — egyesületnek, szervezeteknek, köröknek kollektiven is — az alábbi címen lehet: ZMK Könyvpártoló Alapítvány, 8901 Zalaegerszeg, Pj: 16. A megrendelést utánvéttel teljesítik, természetesen a posta- költség felszámításával. Az újságíró-iskola hallgatóinak államvizsgatételei közül a tizenkettes: hazafiság — ma. Jó kérdés. Egyáltalán, hogyan néz ki ma egy hazafi? Ügy, mint Pozsgay? Grósz károly? Németh Miklós, Beck Tamás, Nyers Rezső, Bihari Mihály? Szükséges-e okvetlenül politizálnia? Bújhat-e mondjuk munkásőr-egyenruhába, vagy inkább a melós- ancug való rá? Nos, nem tudom. Az egészből csak annyi biztos, hogy a hazafiság óhatatlanul összefügg a hazaképpel, vagyis magyarságtudatunkkal. Ezenkívül pozitíy érzésnek illik lennie, amely harcias tettrekészséget rejt. A kérdés csak az, mire legyen büszke a magyar ember? Iparunkra, történelmünkre, politikánkra... Gyárainkban évtizedekkel ezelőtti szinten leragadt technológiai soron készül a selejt, üzemeinkben KGST-mércével minősítik a segédmunkások által összebrungolt bádogberendezéseket. Igazi felfutást jóformán csak a kiadásokban, a veszteség termelésében tudunk felmutatni A mai fizetésekből aligha „ugrálhat” odakinf a dolgozó. Vegyük például a szellemi munkásokat. Néhány napja olvashatták lapunk hirdetései között, hogy egy' fiatalember autót szeretne vásárolni Trabant Combit, féláron, értelmiségi Mercedes jeligével . . A fővárosi ügyészség egyik jogászának ugyancsak keletnémet kisautóra futotta, viszont ő használt Hycomatot vett. Jelképezve ezzel is, hogy a magyar értelmiséginek csak rokkantkocsira telik. Próbáljuk magunkat e téren mondjuk a nyugatnémetekhez mérni, de úgy, hogy ne rendüljön meg az önbizalmunk! Nem megy? Hát, milyen hazafiak az ilyenek? Bár... a romániai magyarokkal vállalt szolidaritás azt mutatja, nemzettudatunknak, (amely javarészt előítéletekből építkezik — pl. „ez a magyar ipar”) akad jó oldala is. S, az odaátról érkezők bizony minőségi ugrásnak érzik hazájuk után az itteni állapotokat. Azért ez is valami, nem? Igaz, ők másként tanulták a történelmet. Persze nálunk sincs minden egészen úgy, ahogyan azt eddig gondoltuk, ahogyan azt eddig tanultuk. S, nem is mindent’.sikerült úgy megtanítani, ahogyan azt szerették volna. A pedagógia célkitűzései között például (az értelmi, a közösségi, a munkára nevelés és egyebek mellett) szerepel a hazait»? nevelés is. Hogy ezt milyen eredménynyel sikerül valóra váltani, azt hiszem köztudott dolog. Érdekes, hogy a nyugatnémetek, svájciak és amerikaiak valahogy ezen a téren is többet tudnak produkálni. (Igaz, megelőznek minket az irakiak, irániak, palesztinok is, de náluk egészen más a motiváció. Ebből a házasságból azonban én, a magam részéről, köszönöm, nem kérek.) Nálunk, aki szívén viseli az ország sorsát, politizálni kezd. Maholnap pártdömping lesz, s mindenfelé nyüzsögni fognak a hazafiak. Nekik persze még sok. mindent megkell tanulniuk a józan gondolkodástól kezdve a tolerancián át a demokráciáig, de végül vizsgát tesznek, méghozzá állami szinten. S, ha átmennek, beléphetünk a nagykorú társadalmak osztályába. Mohai Barna Tehetséggondozó iskola Törökszentmiklóson A törökszentmiklósi Bethlen Üti Általános Iskolában az idei tanévben végeznek először azok a diákok, akik egyedülálló tehetséggondozási kísérlet részesei voltak. A pedagógiai vállalkozás 1987 szeptemberében kezdődött a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem pszichológiai intézetének közreműködésével az iskola önálló kezdeményezéseként. A tehetséggondozó osztályt húsz környékbeli hetedik osztályos tanuló számára szervezték meg, akik korábbi tanáraik1 javaslatára kerültek a közösségbe. A kísérlet célját úgy határozták meg, hogy miközben a gyerekek maximálisan eleget tesznek a tantervi követelményeknek, azokon a területeken, amelyeken kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, kibontakoztathassák tehetségüket. Az átlagosnál jobb képességű gyerekek tankönyvei megegyeztek a többi általános iskoláséval, feladatuk annyiban azonban több volt, hogy számukra kötelezően előírták a németnyelv-ta- nulást. í
