Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-08 / 133. szám

1989. JÚNIUS 8., CSÜTÖRTÖK NOGRAD 3 A múlttal vagy a mával van bajunk? Emberre szabott reformokat! Az Állami Nyomda pásztói gyáregysége az idén 61 millió forintos árbevételt tervez, amely 20 százalékkal több a tavalyitól. Képünkön Antal Jánosné számítógépes leporellót állít elő. —RT— Más nézőpontból A gyors ügyintézés nem vb-titkári előjog! Ma már senki se vitatja, • hogy válságban vagyunk, s változtatásra van szükség. Több elképzelés kristályoso­dott ki a megoldást illetően, s különböző irányban folyik az útkeresés, a politikai csa­tározás. Egyben azonban mindenki egyetért: közmeg­egyezés nélkül egyetlen el­képzelés sem valósítható meg. Ettől azonban nagyon messze kerültünk. A szembenállás legveszé­lyesebb zónája nem elsősor­ban a különféle jövőképben, hanem alapjában véve a múltban húzódik meg. A re­formisták félnek a vissza­rendeződéstől — amelyhez eszközzel leginkább a „múlt” képviselői rendelkeznek —, de valós az ő aggodalmuk is : vajon a változás után nem jön-e egy újabb leszámolás? Tisztán érzékelhető, hogy a változtatás mindenkinek érdeke, de azt is látni kell : messze nem mindegy, hogy kinek a „bőrére” megy. S ez már olyan érdekeket hoz felszínre, amelyek valós bel­ső ellentmondások. Ezeket az érdekeket, s ellentmon­dásokat érző emberek hor­dozzák. A múlttal nemcsak annak van baja, ki szenve­dett, hanem — tévedünk, ha ezt nem ismerjük fel — ter­het visel, bűntudatot érez miatta mindenki. S vajon megoldást hoz-e ebben a szenvedők rehabilitációja? Kj oldozza fel a többieket? A rehabilitációnak nem le­het megelégednie a szenve­dők elismerésével: szüksége van rá a múlt összes alko­tójának, a mai vezetőknek, de a reformirányítóknak is. De ez nem alapulhat se a jogos sérelmek által kivál­tott érzelmeken, se a poli­tikai változtatás igényein. Az érzelmek ugyanis ha­mar elvezetnek a „szemet- szemért, fogat-fogért” elvig, s ettől egy lépés a jogos ön­védelem, ami zsákutca. A politikai változtatásnak is fel kell tennie a kérdést: va­jon a demokrácia rózsájának az elődök sírjából kell ki­nyílnia? A belső önmarcan- golás is csak az „őrület” perspektívájával kecsegtet. Objektív alapokon nyugvó, tehát történelmi rehabilitá­cióra van szükség! Szemet­szemért? Tegyük fel a kérdést: a múlttal van-e nekünk ba­junk, vagy azzal, hogy ma nem tudunk megélni úgy, ahogy szeretnénk ? S vajon nem az okozza-e bennünk a fe­szültséget, hogy elértünk egy életnívót, és ma se megtar­tani, se meghaladni nem tudjuk? A múlt a hibás-e az elért életnívóért, vagy ma mi, hogy nem tudunk to­vábblépni? Látnunk kell azt is, hogy óriási fejlődésen mentünk keresztül, a fejlődés útja so­hase volt — a világtörténe­lem egy időszakában se — virágokkal szegélyezve, in­kább ellentmondásokkal, em­beri sorsokkal volt tarkított. Miért várhatjuk el, hogy or­szágunk fejlődése más le­gyen? Nekünk ma az a felada­tunk, hogy felismerjük vál­ságunk mibenlétét. Meggyő­ződésem, hogy válságunkat nem a múltbéli hibák, nem egyes személyek törvényte­len intézkedései, nem a dik­tatórikus módszerek, nem a monolitikus hatalom, nem a tulajdonosi érzés, a nyíltság hiánya, nem a téves dönté­sek sorozata stb. okozza. Tüzek mind igazak, de csak a felszínt érintik, csak kí­sérőjelenségek, csak az el­lentmondások tüneteit jelen­tik. Kezelésük így csak tü*. neti kezelés. Egy reformernek se lehet érdeke csak a tüneti keze­lés, s úgy érzem alapjában véve nem is vezérel senkit ilyen szándék. A reform többet akar, hiszen alap- gondolata: többpártrendsze­ren alapuló, pluralista de­mokrácia a monolit egypárt" • rendszer helyett, piacgazda­ság ég verseny a monopol szocialista gazdaság helyett. Az elsőt az új alkotmány, a jogállam garantálná, a má­sodikat a tulajdonviszonyok­ban történő változtatás. Mindkettő kimunkálása fo­lyamatban van, ez a mai politikai küzdelmek kerete és terepe. Azonban a mai reform bármennyire is radikális, nem jut el a dolgok lénye­géhez, az emberhez! Ugyan­is a társadalom általános válságának megfogalmazása továbbra is absztrakt módon kezeli az embert és a konk­rét gondoskodó államot. Ér­zékelnünk szükséges, hogy a dolgozó emberek, a széles tömegek jogos, elismert alap­vető szükségleteit nem tudja kielégíteni a mai szocialista állam. De nem azért nem tudja kielégíteni, mert mo­nolitikus, szubjektivista, dik­tatórikus, hanem azért, mert lehetőségeit az állampolgár kinőtte. A szocialista közös­ség ugyanis nemcsak kielé­gítette, hanem közben terem­tette is a szükségleteket. H szabadság igénye Az annyira szidott, meg nem értett, absztraktnak mondott szocialista közössé­gi tulajdon feltétele és esz­köze volt az ember fejlődé­sének — mind szükséglete kielégítésében, — mind an­nak kiteljesedésében. Olyan modernizációt vitt véghez, amely gyorsított ütemben teremtette meg az anyagi alapokat az egyén szükség­letkielégítéséhez, ahhoz, hogy az egyén külön tudjon vál­ni, felismerje önmagát, s ne absztraktegyénként, ha­nem valós személyiségként éljen. E személyiségnek azonban már szűk az állami keret; itt érthető meg a szabadság igénye is. Szabad­ságérzetünknek tehát valós anyagi alapja van. Ez jut kifejeződésre a politikai szabadság igénylésében, a tulajdonosi szabadságban, az általános emberi jogok biztosításának követelésé­ben, s ez akar testet ölteni a jogállam alkotmányában. A személyiség szabadon, ön­maga által meghatározot­tan akarja létrehozni saját közösségét, ez nyer megfo­galmazást az önkormányza­tok követelésében. A vál­ságfelszín alatt tehát egy másfajta objektív erővonal érzékelhető, ezt kell felis­merni ! Meggyőződéssel vallom, hogy nem válságról van szó, hanem a személyiség, az új ember születéséről. Ez azonban több ellent­mondást kiélez, s ezt lát­juk válságként. "Mindenek előtt érzékel­hető a szükségletek magas szintje és a technikai-piaci feltételek elmaradottsága közti ellentmondás. Lé­nyeges a különböző rétegek anyagi létfeltételeinek bő­sége, és egyesek alapvető létbiztonsága közti ellent­mondás. Felfoghatatlan a jóval több munkavégzés mel­lett az életnívó általános csökkenése. új közmegegyezést A megoldás tehát nem válságkezelést, gazdasági szükségállapotot igényel, hanem a személyiség sza­bad megszületésének biz­tosítását. Ez fogja megte­remteni, s hagyjuk, hogy megteremtse szükségleté­nek kielégítési feltételeit. Ez ad rá lehetőséget, hogy az állam válláról a terheket levegye. Hagyjuk, hogy az állam­polgár szabadon megvalósít­sa önmagát, de akkor ne várjon el semmiféle gon­doskodást. Tudjuk, hogy nem mindenki tud még a lábán megállni, ezért szük­ség van átmeneti intézkedé­sekre. De szükség van a ma még egyértelműen közössé­gi keretekben megoldható problémák miatt is. Ez azonban az elvek pontosí­tását is igényli. A szocialista igazságosság elveként az állam csak a létminimumot biztosíthatja egyenlő állampolgári jogon. (Az előző igazságosság el­ve az elért életszínvonal megőrzésének egyenlősége volt. Ez az esélyegyenlőség elvét is megalapozza, hiszen ha valaki veszít is a piaci versenyben, még mindig van esélye, hogy újra visz- szakerüljön, anélkül, hogy az alapbiztonsága veszélybe kerülnek. Az elvek megva­lósulásának garanciája, a források biztosítója, itt a szocialista állam, de e szere­pének nem belső gazdaság­irányító, hanem végső tulaj­donosként kell érvényesül­nie. Ennek nem a# korláto­kon, hanem a be nem avat­kozáson, maximum, a tá­mogatáson kell nyugodnia. Nem a reprivatizálás (vagy privatizálás) a megoldás kulcsa, hanem a tulajdono­si korlátok oldása. Nem kon­vertibilis forintra, hanem a külkereskedelem, az árufor­galom szabadságára van szükség. (A forint ma is konvertibilis a turistaforga­lomban, Törökországban, Jugoszláviában, Lengyelor­szágban stb., de a dollár se konvertibilis sok magyar számára !) A munkanélküli-segély ön­magában nem megoldás : lét- biztonságra, szociálpolitikai védőhálóra, a létminimum állampolgári jogon való biz­tosítására van szükség. A piaci verseny sem ön­magától fog kibontakozni, hanem az állami verseny­korlátok feloldása által. A mai szabályozórendszer merev kötöttségeinek meg­szüntetése kell a többszek­torú piacgazdaság kiala­kulásához is. Szabadságot, igazságot, demokráciát szomjazik mindenki, de ez nem lehet abszolút, a képzelet szabad­sága, sem a nagyobb han­gú igazságossága, de a gaz­daság demokráciája sem. Az ember, az egyén, a sze­mélyiség objektíve meg­alapozott, önmagát alkotó szabadságára, s ebben kor­látjainak feloldására van szükség. S ezt most legjob­ban a történelmi rehabilitá­cióra alapozott új közmeg­egyezés segítheti elő. Soltész Sándor, mérnök-közgazdász MSZMP pásztói városi biz. titkár örömmel olvastam lap­juk 1989. május 30-i számá­ban — az elismerő szava­kat, melyek dr. Sándor Gyula nyugdíjügyének kap­csán igazgatóságunk „pél­dás gyorsaságú” intézkedé­séről szólnak. Időközben más fórumokon is hangzottak el ezzel kap­csolatos vélemények. Ki­egészítő információként szeretném ezért önöket és a lap olvasóit arról is tájékoz­tatni, hogy az írásukban jelzett napon intézményünk­Hiányszgkmákban alakít­hassanak adókedvezménnyel működő szövetkezeteket a nyugdíjasok — javasolták a SZOT nyugdíjásbizottságá- nak szerdai ülésén. Így ja­vulna a lakosság szolgálta­tási ellátása, s azok a nyug­díjasok is munkához juthat­nának, akik valamilyen ok­ból még dolgoznának, de nem találnak munkaalkal­mat. Mindez azzal kapcso­latban merült fel, hogy egy­re kevesebb álláslehetőség adódik a nyugdíjasoknak, miközben közülük sokan ne­hezen fogadják el. hogy az aktív évek után tétlenségre A hazai műtrágyázásra az a jellemző, hogy az elmúlt három-négy évben a ko­rábbi 1,5—1,6 millió tonná­ról 1,3—1,4 millióra esett vissza a mezőgazdaság ható­anyag-felhasználása. Az üzemi megrendelések, s az eddigi vásárlások az idén további csökkenésre utal­nak — hangoztatta Baranyai Ferenc, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Mezőgazdasági Főosztályá­nak vezetője a Növény- és Talajvédelmi Szolgálat bu­dapesti központjában szer­dán tartott országos szak­mai rendezvényen. A ta­nácskozáson több mint 200 nagyüzemi szakember, a ta­höz összesen 20 nyugdíj­igény-bejelentés érkezett. Közülük 16 ügyben ez al­kalommal is tudtuk a cikkben példásnak ítélt, de belső rendünk szerint ter­mészetesnek számító ügyin­tézési időt tartani, 4 eset­ben azonban az első intéz­kedés — rajtunk kívülálló okokból — csak 1—1 napos késéssel történhetett meg. Az ügyek elbírálására természetesen csak a szüksé­ges adatok beérkezését kö­kényszerülnek, elszakadnak a közösségtől, mások számá­ra pedig egyszerűen létkér­dés nyugdíjuk kiegészítése. Hogy ez mennyire így van, jelzi az is, hogy a legutóbbi áremelések óta jelentősen csőként a tej- és tejtermé­kek fogyasztása, s ezt a nagycsaládosok mellett leg­inkább a kispénzű nyugdí­jasok „spórolták meg”. A nyugdíjasok helyzetéről tár­gyalva több olyan javaslatok is megfogalmazódtak, ame­lyekkel. életkörülményeik ja­víthatók lennének. Elsősor­ban azt sürgették, hogy a társadalombiztosítás reform­lajvédelmi állomások speci­alistái és kutatók vettek részt. A főosztályvezető elmon­dotta: a jövőben növelni kellene a műtrágya-fel­használást, ám legalább ilyen fontos, hogy a kemi­káliákat minél hatékonyabb módszerekkel, a legkisebb veszteséggel juttassák el a szántóföldekre. Gyakran szakemberek is azzal vá­dolják a termelőket, hogy túlságosan sok műtrágyát használnak fel. Ezzel szem­ben — vélte a főosztályveze­tő — a nemzetközi össze­hasonlítás azt mutatja, hogy a fejlett mezőgazdasággal rendelkező nyugat-európai vetően kerülhet majd sor. Munkatársaim lelkiisme­retes tevékenységének lap­juk általi elismerését ez­úton nevükben is szeretném tisztettel megköszönni. Kérem, szíveskedjenek ezt — az említett tudósítást közreadó — munkatársuk­nak is tolmácsolni. Őszinte örömmel venném, ha köszönetünk a lap ha­sábjain is nyilvánosságot kaphatna. ja kapcsán tegyék lehetővé, hogy az adófizetők beleszól­hassanak abba, mire fordít­sák a pénzüket. Ha már Eu­rópában hazánkban terhelik a béreket a legmagasabb társadalombiztosítási befi­zetések, akkor ez az ellátá­sokban is jelentkezzék. így például az idős emberek ha gondozásra szorulnak, ne az amúgyis túlzsúfolt kórházak­ba kényszerüljenek be, ha­nem hozzátartozójuk ápol­hassa őket. otthon, legalább a minimális bérnek megfe­lelő társadalombiztosítási juttatásért. (MTI) országokban 1,5—2-ször több műtrágyát szórnak ki hektá­ronként, mint nálunk, és en­nek megfelelően a termés- eredményeik is jobbak. A gazdaságok csökkenő vásárlóereje, a magas hitel­kamatok, valamint az 1988 szeptembere óta érvényes, átlagosan 26 százalékos mű- trágyaár-emelés miatt a fel- használás az idén valószínű­leg nem éri el az 1,2 millió tonnát. Ez pedig a 15 évvel ezelőtti szintre való vissza­esést jelenti. A helyzet to­vábbi romlását meg kellene állítani, mert különben a növénytermelés eredményes­ségét veszélyezteti a „spó­rolás”. Dr. Viczián Gyula Hiányszakmákban adókedvezménnyel alakíthassanak a nyugdíjasok szövetkezeteket A SZOT nyugdíjasbizottságának ülése H műtrágya-felhasználás ellentmondásai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents