Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-03 / 129. szám
SPORT X SPORT SPORT 4. Egy kiscsapat kálváriája, avagy a ficia totális diadala Vaskor István Fociügy. Van manapság bőven. Annak a történetsorozat.- nak viszont, melynek kárvallottja a Karancskeszi Spartacus Sportegyesülét, aligha van párja széles e kis hazában. Egy falusi klubocska vezetése hónapok óta keresi igazát. Máig nem találtak rá. Az illetékes fórumokon falakba ütköznek. A Salgótarjáni Városi Labdarúgószövetség elnöksége, fegyelmi bizottsága, úgy tűnik, ellenséget lát bennük. Bürokratikus intézkedések, a versenyszabályzattól élesen eltérő határozatok sokaságával kergetik kétségbeesésbe a keszieket. A település sportszerető szurkolói méltatlankodnak. A sportkör vezetői nem nyugszanak a számukra sérelmes döntések ismeretében. A labdarúgók elkeseredettek. Kell-e ennél több? Aligha. Meglehetősen hosszú, szövevényes a Karancskeszi-el- lenes döntések sorozata. A diplomatatáskányi vastagságú iratok között már-már művészet eligazodni. A tények ismeretéhez, a sportkör igazának bizonyításához azonban könnyen kibogozhatok az ügy dokumentumai. A valós helyzet feltárása után a focihoz vajmi keveset is értő szurkolók előtt sem szükséges bizonyítani: kinek van igaza? O O O O 1988. október 30-án került sor a Karancskeszi—Etes baj: noki labdarúgó-mérkőzésre. A salgótarjáni körzeti pont- vadászat rangadóján a bíró Tözsér Lászlónak, a hazaiak egyik játékosának kétszer mutatta fel a sárga lapot. A Karancskeszi ezért játékvezetői műhiba címén megóvta a találkozót. összeült hát a fegyelmi ibizottság. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy a két érdekelt együttes képviselőinek meghívása és meghallgatása nélkül. A határozat ellenben megszületett. Az óvást elutasították. A találkozó két pontját a pályáp elért 1—0-s eredménnyel az Etes javára igazolták. A döntésbe Keszin nem nyugodtak bele. ök jól tudták, amit az — állítólag — szakemberekből álló városi szövetség testületé nem. Azt, hogy a labdarúgás jelenlegi érvényes szabálykönyve szerint egy labdarúgó egy találkozón nem kaphat két sárga lapot. Ha viszont ez mégis így esnék, akkor bírói műhiba történt. Ez esetben pedig egyetlen megoldás lehetséges: a találkozó újrajátszása. O O O O így gondolták ezt Résziben is. Közben az is kiderült, hogy az egyik etesi játékost is kétszer figyelmeztette sárga lappal a bíró. (!) A biztonság kedvéért a Spartacus vezetői az MLSZ-nél érdeklődtek. Információt egy igazán hozzáértőtől, Virág Ferenctől, az MLSZ, jegyei' mi bizottságának tagjától kaptak. Íme a telexen történt párbeszéd egyik részlete: Kérdés: — Műhiba-e, ha egy meccsen a bíró két játékosnak is kétszer mutatja fel a sárga lapot? Válasz: — A játékvezető az MLSZ alapszabályát sértette meg, mindegy, hogy egy, vagy két esetben. Ez műhiba. Helyes ítéletnél a játékost, játékosokat ki kellet volna állítania. Mivel ez elmaradt — és ez műhibának minősül — a mérkőzést újra kell játszani. 1988. december 5-én a Spartacus SE megfellebbezte az elsőfokú határozatot. Ekkor, írásban kért és tanúk aláírásával is hitelesített nyilatkozatban Máté István, az etesiek edzője, valamint csapatkapitányuk, Lantos József is igazolta a bírói műhiba tényét. Mindezek ellenére a szövetség versenybizottsága hajthatatlan maradt. 1989. január 16-i keltezésű — hol van a harmincnapos ügyintézési határidő! ! ! — levelében közölte határozatát. Ezt a bírók véleményére alapozták. Ök tagadták a sárga lapos „duplázásokat”, így a keszi- ek fellebbezését elutasították. Szembesítésre, a felek meghallgatására nem került sor, Természetszerű hát, hogy következett áz újabb beadvány. Ezúttal a Salgótarjáni Városi Tanács meis-osztá- .lyához. 1989. január 31-én. Azóta a Karancskeszi Spartacus választ sem kapott. Szóbeli ígéretet viszont igen: március 20-án. Két és fél hónapja. Nem hiába, a pontos, precíz ügyiptézés a legfontosabb. o o o o Még javában tartott a Karancskeszi—Etes meccs vizsgálata — ha az annak nevezhető —, amikor újabb kellemetlen szituációba kerültek a kesziek. Kálváriájuk következő állomásához érkeztek. 1988. november 13-án Rónafalun került sor a Rónafalu—Karancskeszi labdarúgó-mérkőzésre. A sztoriban a játékvezető a főszereplő, méghozzá nem mindennapi történet keretében. „Feldúlt” állapotban érkezett a bíró a meccs színhelyére. Miután a tanúk vallomása alapján — alaposan felöntött a garatra, a bajnoki előtt nem rejtette véka alá a véleményét: megvered a Karancskeszi csapatát. Sikerült is. Az ügy azonban kuszább, mint amit az 1—0*ás rónafalui győzelem iputat. Hogyan is történt? Az eset azzal kezdődik, hogy a bíró a kezdés előtt nem igazolja le a két gárda játékosait. Pedig ez alapvető kötelessége. Mulasztásából adódóan a hazaiaknál egy vagy három, érvénytelen igazolással rendelkező játékos is pályára lép. Gond egy szál se. A csapatok elkezdik a küzdelmet. Nyilvánvaló 11-est nem ad meg a „síp mestere”, szabályos gólt érvénytelenít. Mindezt a vendégek kárára. Kemény, durva összecsapást láthat a nagyérdemű. Minősíthetetlen játékvezetés mellett ez nem meglepő. Aztán vége. Győz a Rónafalu. A meccs után a vendégek vezetői mennek a bíróhoz a sportkönyvekért. Az közli, hogy egy Karancskeszi játékost a találkozó végén kiállított. Melyiket? Maga sem tudja. Csak annyit mond, hogy a szakállast. A kesziek meglepődnek. Nincs is szakállas játékosuk.. A bíró hajthatatlan, jóllehet a helyszínen a jegyző- könyviben egy 16 éves, még alig pelyhedző állú fiatal focistát jelöl meg kiállított- ként. Ráadásul a vendégek összes igazolását magánál tartja. Ez is szabálytalan. Csak a kiállított labdarúgóé 'maradhatna nála! Néhány nap múlva a Spartacus edzője ellátogat a szövetségbe. Itt visszakapja az igazolásokat, a kiállítottnak nyilvánított fiúét is. Utóbbit „téves kiállítás” megjelöléssel ! ! ! O O O O A fenti jelenségek elegendők lettek volna a találkozó megóvásához. A Karancskeszi mégis újra műhiba címén adta be panaszát. Mi több, a szövetség felbujtá- sára a bíró ellen fegyelmi eljárás lefolytatását is kezdeményezték. Az óvás oka a beadvány alapján: „A mérkőzés első félidejének 30. percében a Karancskeszi kapujára rúgott labdát kapusunk védte, majd ki is rúgta, azaz a labda a mezőnyben, játékban maradt. A játékvezető ekkor sípolt és egy karancskeszi játékosnak sárga lapot mutatott fel a középkorhoz közeli helyen. A bíró ezután a labdát visszavitte a mi tizenhatosunkon belülre és ott játékvezetői labdával hozta azt újra játékba. Ezzel a tettével a bíró a szabályok előírása szerint műhibát követett el. Ha pedig műhiba — hiszen az —, akkor csak egy dolog következhet: a találkozó újra játszása. O O O O A Salgótarjáni Városi Labdarúgó-szövetség verseny- bizottsága azonban saját — talán nem is létező — szabálykönyve szerint járt el. Az óvást elutasító közleményükben kifejtik, hogy az események utólagosan és megnyugtatóan nem konstruálhatok, ezért nincs helye a további panaszikodásnak. Az már nem is meglepő, hogy a bizottság újra a felek meghallgatása nélkül döntött. A szabály ugyanakkor előírja: mindig, minden érintettet meg kell hallgatni! Aligha kétséges, hogy a meccset — többek szerint — „totálkáros állapotban” vezető bíró bármit is rekonstruált volna meghallgatásakor. Miként emlékezhetett a történtekre, ha homályos szemeiben szakállas tizenéveseket látott? O O O O A dolog furcsa pikantériája, hogy a bíró feljelentésére buzdított karancskeszi ek beadványa után a játékvezetőt a fegyelmi bizottság 1989. december 31*ig mindennemű sporttevékenységtől eltiltotta. Azaz: a testület helyt adott a Karancskeszi Spartacus észrevételeinek, miszerint a bíró az említett mérkőzésen sportemberhez méltatlan cselekedetek egész sorát produkálta. Hol van hát az igazság? A szövetség egyik bizottsága — a bírót elítélve — alapvetően a kesziek igazát védi, a, másik testület meg pofon üti a társbizottságot? A bíró nem nyugodott meg. Megkereste feljelentőit és kérte őket: vonják visz- sza azt! őszintén közölte, tudta, hogy néhány játékos jogosulatlanul szerepel a Rónafalu csapatában. De nem tett ellene. Milyen érdekes! Ha a bíró a fentieket a meccs jegyzőkönyvébe beírja, akkor játékos jogosulatlan szereplése miatt a két pont — a . szabályok értelmében — a ke- szieké. Persze, ha a verseny- bizottság is úgy akarja... O O O O A Spartacus vezetői nem vonták vissza a feljelentést. Sőt, megfellebbezték az óvásuk ellen hozott határozatot: 1988. december 18-án. A városi szövetség újra „időben ébredt”. Három hónappal később levelet küldtek a Karancskeszi SE elnökének, majd hogy gyorsan lefújják a „randevút”, három napra rá egy táviratot is eljuttattak címére. Pontosítva: a március 23- ra összehívott, az ügy tárgyalására hivatott elnökségi ülésre szóló meghívót egy március 22-én keltezett és kézbesített távirattal visszamondták. A fellebbezési tárgyalásra szóló újabb invitálás helyett május 11-i dátummal — derült égből villámcsapásként — levelet vitt a posta a Spartacus SE-nek. A szövetség elnökségének szívhez szóló üzenete, a fellebbezés elutasítását tartalmazta. Lényege: „A fellebbezésben leírt játékvezető személyét érintő felsorolás már nem képezheti alapját az óvás elbírálásának.” Az igazukat kereső ke* sziek nem nyugodtak bele a döntésbe. Panasszal éltek a Salgótarjáni Városi Tanács meis-osztályánál. Kelte: május 18. Ha azt nézzük, hogy az az Etes—Karancskesd meccs ügyében január 31-én postázott panaszukra sem kaptak mindmáig választ, akkor sok izgulnivalójuk most sincs. Ügy látszik a szövetség felügyeleti szerve is többször harmincnapos határidővel dolgozik. O O O O S ha három a magyar igazság — isten ments a ráadástól — akkor ez a Spartacus esetében beigazolódott. Megkezdődött harmadik ügyük, kálváriájuk — remélik — befejező szakasza. A luefalvai derbi és annak következményei. 1989. április 30-án a sorsolás szerint a Luciáivá— Karancskeszi mérkőzés következett. Annak rendje és módja szerint a vendégek elutaztak Lucfalvára. Szerelést öltöttek és várták a kezdést jelző bírói sípszót. A kezdési időpont 16 óra. Fél órával előtte már melegít a Karancskeszi. 16 órakor közli a játékvezető, hogy a hazaiak közül csak négy játékost tudott leigazolni. 16.20-kor nyolc luefalvai focista melegít, de közülük csak az említett négynek van igazolása. Fél ötkor aztán a két gárda igen sportszerűen megegyezik abban: ha már így alakult, legalább oarátságos mékőzést játsszanak. Másra aligha kerülhetne sor. A pálya sincs felfestve, no meg érvényes igazolások nélkül nem rendezhető tétmeccs. A bíró igen sportszerűen vállalkozik a barátságos találkozó levezetésére. Győznek a hazaiak. A lefújás után ideges a hangulat a lucfalvaiaknál. Közük: ez pedig nem barátságos, hanem tétmeccs volt. ' A játékvezető kitölti a jegyzőkönyvet. A két mérkőzőfélnek „dukálóra” a végeredményt írja csak rá. Saját példányára is, de ezt még utólagosan kiegészíti otthon a tények leírásával. Miszerint: a. hazai csapát a bajnokira nem állt ki. O O O O Nagy megrökönyödésre érkezett az újabb szövetségi üzenet Karancskeszibe. Menjenek a versenybizottsági ülésre a Lucfalva—Karancskeszi összecsapás tárgyalására. A maga nemében nagy eredmény, hogy végre meghívták őket egy sportkörüket érintő ügy megbeszélésére. De vajon miről kell tárgyalni, amikor minden világos (csak a szövetségnek nem)? Ez a szövetség, a bajnokság megkezdése előtt önállóan hozta meg és fogalmazta meg versenykiírását. Ebben a találkozók lebonyolításának rendjéről — többek között — az alábbiak olvashatók: * „A mérkőzés hivatalos kezdési időpontjától 30 percig kell a bíróra és a vendég- csapatra várakozni!’’ „A pályaválasztó csapatra várakozás nincs!” „A pályát játékra alkalmasan. a szabályoknak megfelelően kell előkészíteni.” O O O O A szövetség vezetői úgy látszik, elfelejtették mindazon gondolatokat, amelyeket néhány hónappal előtte, 1988. szeptember 5-én kelt kiírásukban rögzítették. Lucf a Iván a .pályát nem készítették elő, azaz játékra alkalmatlan volit. Mivel a hazái csapatban csak négy játékos rendelkezett érvényes .igazolássá:! (16.30-toor), egyértelmű: mivel a pályává! ászt ó csapatra várakozás nincs, a találkozó győztese a Karancskeszi. Ha mondjuk, legalább hét lucfa-lva-i- nak van érvényes sportkönyve, akikor elkezdhető a bajnoki összecsapás. De ennyinek sem vdllt. A Salgótarjáni Városi Labdarúgó-szövetség a — bírói jelentésben olvasható — tényeket nem vette figyelembe. A ikét együttes vezetőinek szembesítő tárgyalásán, melyen a játékvezető kórházi ápólósa miatt nem vehetett részt, a lucfalVaiak kötötték az ebet a karóhoz. Minthogy ők bajnoki és nem barátságos mérkőzést játszattak. Â kesziek nem az ebet kötötték a karóhoz. A tényekre, a bírói jelentésre alapozva védték igazukat. Minthogy a hazai csapat nem állt ki, a két bajnoki pont tehát őket illeti. Ez egyébként napnál is világosabb. Nekünk. A versenybizottságnak nem. A testület ugyanis május 22-ón keltezett levelében közli az érdekeltekkel, hogy a találkozó újrajátszását rendeli el. Ennek időpontja 1989. május 31. Egyet elfelejtett a bizottság. Md történik akkor, ha a kesziek megóvják, vagy megfellebbezik a döntést a nyolcnapos határidőn beliül. Mondjuk, május 30-án. És nem utaznak egy nappal’ később újra Lucfaitvára, várva a fellebbezésükről szóló válaszlevelet, döntést? Természetszerű, hogy a Spartacus SE szót emelt az érthetetlen határozat ellen. A szabálykönyv ismeretéi, ben a végeredmény aligha lehet vitás. A versenybizottság ténykedésének ismeretében viszont születhet még meglepetés. Egy biztos: május 31-én nem játszatták le a mérkőzést. És az sem valószínű, hogy sor kerül az - is métlésre, hi szen a bí ró újabb nyilatkozatával apályán történteket megerősítette. s’ mert a bajnoki kiírás alapján sincs erre szükség. O O O O A Salgótarjáni Városi Labdarúgó-szövetség vezetésében — csupán a Karancskeszi .'kálváriájának ismeretében — nincs rend. Valahogy, valamin változtatni kellen e. Mindeméi lett pedig néhány kérdés is felvetődik az ügyek kapcsán. Nem lenne haszontalan, ha ezeken elgondolkodnának az érintettek. 1. Egységesen, minden- ve-r- s-enybizottsági tag véleményét meghallgatva. döníe- nek-e egy-egy vitás kérdésben, vagy van, olyan hangadójuk, akinek szava, elképzelése, döntése szent és sérthetetlen? 2. összhangban dolgozálk-e a versenybizottság, a fegyelmi bizottság és a játékvezetői bizottság? 3. Miért találnak ki minden mérkőzésre más és más szabályokat? Miért nem a labdarúgás egységes szabály- könyve, no és saját versenykiírásuk az iránymutató? 4. Végiggondolták-e, h-ogy -ebben az összetételben ail- kaillmasak-e a bajnokság vezetésére, irányítiásáma? 5. Hogyan dönthetnek sorozatban az érintettek -meghallgatása nélkül a zö-l-d- as Zitáinál? 6. Milyen a kapcsolatuk felügyeleti szervükkel, a városi tanács meis-osztályá- vai? 7. A 'szabályotokat ellentétes döntések használnak-e a bajnokság tisztaságénak, egyáltalán a labdarúgásnak ? o o o o A Karancskeszi Spartacus SE álláspontja egyértelmű. A szövetség hagyja őket nyugodtan állni! Jogos igazuknak adjam-ak helyet! A továbbiakban a versenybizottság ne packázzon velük t Se vezetőkkel, se játékosokkal és legfőképp a sportággá! sem!
