Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-29 / 151. szám
1989. JÚNIUS 29.. CSÜTÖRTÖK NOGRAD 3 Folytatta munkáját az Országgyűlés (Folytatói a 2. oldalról.) tői vonnák meg az eddigi ikedvezmenyeket. Balogh László (Békés m., 14. vk.), a Békési Egyetértés Tsz elnöke kifogásolta, hegy az előterjesztés több helyütt ellentmondásokat tartalmaz, s számos vonatkozásban nem kellően kidolgozott. Ügy vélte, semmiképpen sem engedhető meg, hogy a gyorsaság és a sietség a lakosság életszínvonalának további csökkenésével járjon. Nagy Sándor (országos lista), a SZOT főtitkára vegyes érzelmeinek adott hangot a kormány által benyújtott előterjesztéssel kapcsolatban. Elismerésre méltónak tartotta, hogy a koncepció őszintén szólt a bevezetett új adónemek működéséről, az ellentmondásokról és a feszültségekről, •s előnye az is, hogy nem kevés ponton előremutató megfogalmazásokat tartalmaz. Ugyanakkor a vázolt elképzelés nem képes feloldani azokat a feszültségeket és problémákat, amelyekkel nap mint nap találkozunk — mondotta, majd emlékeztetett arra: annak idején a szakszervezetek javasolták, hogy legalább egy évvel halasszák el a személyi jövedelemadó bevezetését. A szakszervezeti érveket a kormányzat nem fogadta el, s nem mérlegelte kellőképpen azt sem, amit azóta a tapasztalatok már igazoltak. Avar István (Budapest, 17. vk.), színművész, a Madách Színház tagja leszögezte a költségmegtérítés nem sorolható a kedvezmények közé. A továbbiakban pozitívumként értékelte a munka- viszonyon kívüli jövedelmek esetében a költségmegtérítés tételes elszámolásának lehetőségét. Csipkó Sándor (Bács-Kis- kun m., 20. vk.), a Keceli Szőlőfürt Mezőgazdasági Szakszövetkezet elnöke arra az ellentmondásra hívta fel a figyelmet, miszerint a vállalkozások átlagadóalapja jóval kisebb, mint a bérből és fizetésből élőké, és ez egyértelműen a célokkal ellenkező irányba hat. Azt is megdöbbentőnek tartotta, hogy a 4,7 millió adózó állampolgár több mint fele évi 90 ezer forint alatti jövedelemmel rendelkezik, ami bizonyítja: ilyen bérgazdálkodás mellett nehezen lehet várni a gazdaság élénkítését. Kovács Lászlóné (Budapest, 7. vk.), a Meggyfa utcai napközi otthonos óvoda óvónője kifejtette: az adórendszernek nem feladata, hogy szociálpolitikai kérdéseket is megoldjon, ám a mai gazdasági viszonyok között ez csak részigazság. Tekintetbe kell ugyanis venni, hogy a lakosság átlagjövedelme alig haladja meg az adómentes jövedelem szintjét. Mérei Emil (Baranya m., 7. vk.). a Mecseki Szénbányák nyugalmazott vezér- igazgatója egyebek között emlékeztetett a múlt év augusztusi Pécs-bánvaüzemi sztrájkra, amely közvetlen összefüggésbe hozható a személyi jövedelemadó negatívumaival. Fodor László (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 19. vk.), a Népszava főszerkesztője szerint a mai személyi jövedelemadó legsúlyosabb hibái közé tartozik, hogy nem veszi figyelembe a gyermek- nevelés költségeit. Kovács Istvánné (Budapest, 64. vk.), a CSM Vasmű üzemi programozója arra mutatott rá, hogy a mai túlzott mértékű és prog- resszivitású adó hosszú távon a társadalmi mobilitás csökkenéséhez, a tudás, a szellemi és a kvalifikált munka további elértéktelenedéséhez, a család létének és társadalmi szerepének válságához vezet. Tóth István (Bács-Kiskun m., 10. vk.) a Kiskunmajsa és Környéke Vízgazdálkodási Társulat igazgatója — összefoglalva a választókörzetében szerzett tapasztalatokat — kijelentette: Bács-Kiskun megye lakossága körében általános nézet, hogy rossz és elhibázott a jelenlegi adóztatási rendszer. Biacs Péter (Budapest, 30. vk.), a MÉM Központi Élelmiszeripari Kutatóintézetének főigazgatója az adórendszer megváltoztatásának koncepciójához újabb vizsgálatokat sürgetett, majd javasolta egy gazdasági minisztérium mielőbbi felállítását. Krémemé Michelisz Teréz (Baranya m., 10. vk.), a Hí- mesházi Petőfi Tsz elnökhelyettese a személyi jövedelemadó megtartása mellett voksolt. Egyetértett azzal, hogy egyelőre még négy-öt kulcsot alkalmazzanak, de ha lehet, széles sávokban, legalább 100 ezer forintonként! váltással. Mayer Bertalan (Vas m., 5. vk.), a Csepregi Győzelem Tsz elnöke az adórendszer működőképességét kész csodának nevezte. Mindmáig hiányoznak ugyanis az ehhez szükséges alapfeltételek. Kelemen Zoltán (Szolnok m., 10. vk.), a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat mezőtúri kirendeltségének művezetője felhívta a figyelmet az adóelőleg levonásával kapcsolatos gondok megszüntetésének szükségességére. Etikátlannak minősítette, hogy a túlórákért, illetve az ügyeleti készenlétekért járó összegeket a fő- munkaidőben kapott bérekhez csatolva progresszíven adóztatják. Dr. Karácsonyi Sándor (Csongrád m., 6. vk.), a Szegedi Orvostudományi Egyetem 1. sz. sebészeti klinikájának igazgatója arról szólt, hogy a hazai és a külföldi orvosi kongresszusok költsége lassanként olyan mértékű terhet jelent, hogy hovatovább saját zsebből már megfizethetetlenné válik. Juhász Ferenc (Budapest, 62. vk.), az MSZMP XX. Kerületi Bizottságának titkára mindenekelőtt hiányérzetének adott hangot; véleménye szerint Medgyessy Péter ' miniszterelnök-helyettes hozzászólhatott volna ehhez a napirendi ponthoz, már csak azért is, mivel — pénzügyminiszterként — ő volt az egyik „atyja" a jelenleg érvényben levő adórendszernek. Fiiló Pál (Budapest, 18. vk.), az Athenaeum Nyomda korrektor-főrevizora megállapította, a társadalom egészére tekintve nem igaz az előterjesztésnek az a megállapítása, amely szerint „A nagyobb fogyasztás magasabb jövedelemadó-terhe az arányosabb közteherviselést érvényesíti". Pregun István (Szabolcs- Szatmár, 1. vk.), a nyíregyházi görög katolikus hittudományi főiskola rektora kétperces hozzászólásában azt kifogásolta, hogy az Ország- gyűlés családvédelmi bizottsága nem foglalt állást a pénzügyi tárca előterjesztésével kapcsolatban. Az elnöklő Jakab Róbert- né egyetértett a családvédelmi bizottság működésének szükségességével, s megA Róni védelmi min tsz tér hangoztatta, hogy a törvény- javaslattal olyan fontos jogszabálytervezet kerül a törvényhozás elé, amely közvetlenül érinti az ifjúságot, s rajta keresztül a családok nagy részét, s amely ezáltal jelentősen befolyásolhatja a társadalom közérzetét, az ország politikai közhangulatát. A törvényjavaslat ennek érdekében tartalmazza : az alternatív szolgálat formáit, azaz a fegyver nélküli katonai és a polgári szolgálatot; a kérelmek engedélyezésének eljárási szabályait; az alternatív szolgálat időtartamát. E változások kifejezésre jutnak a katonai szolgálatot teljesítők morális kötelezettségvállalásában is. Érmek megfelelően a törvényjavaslat tartalmazza a katonai eskü, a fegyver nélküli katonai szolgálatot teljesítők fogadalma, valamint a hivatásos és tartalékos tisztek és tiszthelyettesek fogadalmának módosított szövegét isKárpáti Ferenc a továbbiakban a hadkötelezettség tágabb összefüggéseit elemezte. Hazánkban 1977-ben tették meg az első lépést a hadkötelezettség és a lelki- ismereti szabadság felismert ellentmondásának feloldására, amikor bevezették, törvényesen lehetővé tették a fegyver riélküli katonai szolgálatot. Emellett egyre szélesebb körben jelentkezett az az igény is, hogy azoknak is lehetővé tegyék a fegyver nélküli, vagy számos országban már kialakult poljegyezte: valóban tény, hogy a határozat ellenére a bizottság még nem alakult meg. Egyúttal kérte, hogy azok a képviselők, akik a bizottság munkájában részt kívánnak venni, szándékukat jelezzék a ház elnökének. Ezt követően — több hozzászóló nem lévén — Békési László válaszolt a képviselők felvetéseire. A miniszteri válasz után gári szolgálatot, aki igazolható módon, lelki alkatuk. alapján nem tudják vállalni a fegyveres szolgálatot. A törvényjavaslat az állampolgári egyenlőséget tartja szem előtt. Ezért minden hadkötelest egyenlőként kezel — akár katonai, akár polgári szolgálatban teljesíti a haza iránti kötelezettségét. Az egyenlőség elsősorban azt jelenti, hogy a katonai és a polgári szolgálatot teljesítő fiataloknak a szolgálati jogviszonyból fakadó jogai és kötelezettségei azonos méretűek. Kárpáti Ferenc a kormány egyetértésével arról tájékoztatta az Országgyűlést: két, de legkésőbb három éven belül meg tudják teremteni a feltételét annak, hogy a sorkatonai szolgálat ideje 14, esetleg 12 hónapra csökkenjen. Ezzel egyidőben csökkenne a fegyver nélküli és a polgári szolgálat ideje is. A törvényjavaslat az alternativ szolgálat teljesítésére lelkiismereti okból ad lehetőséget, anélkül azonban, hogy a leik:ismeret fogaimat közelebbről meghatározná. A törvényjavaslat az alternatív szolgálat iránti kérelmek benyújtását a sorkötelesek számára a katonai eskü letételéig teszi lehetővé. A katonai eskü után a sorkatona a tartalékállományba helyezéséig ilyen jellegű kérelmet már nem adhat bs. Az országgyűlési vitában sokan felvetették azt a határozathozatal következett- Az előterjesztést az ajiánlásokka], a kiegészítésekkel és a korrekciókkal együtt 7 ellenszavazattal, 38 tartózkodás mellett elfogadta az Országgyűlés. Ezután Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter a kormány felhatalmazása alapján az Országgyűlés elé terjesztette a honvédelmi törvény módosításának tervezetét. problémát, hogy a bevonuló fiatalok jelentős részét lakóhelyüktől távoli alakulat, hoz irányítják. Ez gondot okoz a katonáknak, de a hozzátartozóknak is, s ebből adódik az az igen nagy számú áthelyezési kérelem is, ami sok ember munkaidejét köti leA képviselői felvetésekre reagálva Kárpáti Ferenc elmondta: a problémát főként az okozza, hogy a csapatok elhelyezése, ' feltöltöttségének aránya nem egyenlően oszlik meg hazánk területén. Az Európában immár érezhető katonai enyhülés, a szembenállás csökkenése, a kölcsönös biztonság megteremtésének kedvező kilátásai reményt keltőek. Ebből kiindulva hazánk jelentős haderőreformon munkálkodik, amelynek alapvető tartalma. hogy a hadsereg egyértelműen védelmi jelleget öltsön, ami nagyon sok tekintetben jelentős változásokkal fog járni. Az előterjesztés alapján Kárpáti Ferenc kérte a törvényhozást hogy az időközben átvezetett módosításokkal együtt fogadják el az előterjesztést. Az előterjesztést követően felszólaltak: Gvuricza László, Bak István, Ancsin Károly, Török Mihály képviselők. Az ülésszak második napjának munkája ezzel végéhez érkezett Szerdán felváltva elnökölt Szűrös Mátyás, Fodor István, Jakab Róbertné és Horváth Lajos. Az ülésszak ma a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat feletti vitával folytatódik. Kárpáti Ferenc előterjesztése PARLAMENT! JEGYZETEK Megrójuk a képviselőket: bizonytalanul végzik munkájukat, néha úgy viselkednek, mintha hiányozna a kellő felkészültség. De ismerjük-e eléggé azokat a törvényalkotási szituációkat, amelyeket a képviselőtársak és a jogszabályok előkészítői teremtenek. A mostani ülésszak első reggelén dr. Miklós Zoltán, Salgótarján városkörnyékének képviselője szomorú mosollyal új* ságolja : — Egy teljesen új honvédelmi törvény van előttünk, az előkészítő képviselőcsoporti ülésen még nem erről vitatkoztunk. Tengernyi a bizottság által nem pártfogolt, a képviselők által viszont fenntartott módosító indítvány, ma reggel ezeket vaskos paksamétába foglalva kaptuk meg. Majdnem két órát álltunk érte sorba a folyosón. Meglehet,' hogy Sándor Gábor, a pásztói székhelyű választókerület képviselője is még a folyosón tolongott a döntést megalapozó újabb segédanyagért, amikor a tisztelt ház elnöke a nyilvánosság előtt elnézést kért : kicsiny késedelemmel kezdődik az ülés. A fiatal képviselő az újabb „segédanyagokat” így kommentálja: — Valamikor mindezt át kell nézni. Megszidnak, hogy a képviselők a tanácskozás alatt olvasnak. De mikor lehetne ezt megtenni, ha most nyomják a kezünkbe?! Egyedi bizonytalanság? Aligha. A közvélemény élénk érdeklődésére tarthat számot az adóreform működésének tapasztalatairól és az adórendszer korszerűsítésének koncepciójáról szóló előterjesztés. Még jóval a pénzügyminiszteri expozé előtt erről beszélgettünk két nógrádi képviselővel. A tisztelt házban egymás mellett ülnek, mindketten vonzó hölgyek, családanyák — a véleményük azonban eléggé különbözik. Dr. Bar- talné dr. Borszéki Erzsébet a balassagyarmati székhelyű választókerületet képviseli a parlamentben, Vastag Ottí- liát pedig Rétság vonzás- körzetében választották képviselőnek. S ha a cím változatlan is. ezúttal színes forgácsok helyett mélyebb tartalmú gondolatokat adunk közre parlamenti jegyzetek gyanánt. Az alapkérdés: családi, avagy személvi jövedelemadó? — Az adózás és a szociálpolitika sok ember fejében keveredik — summázza dr. Bartalné. — A mai szituációban ez intézményiig sem látszik kü- lönválasztottnak, a mai köz- gondolkodásra jellemző, hogy keveredik egymással az állami vállalás, az adózás és a szociálpolitika az egészben az a sajnálatos, hogy a most megismert szisztéma sem tisztázza ezt a kérdést. Nekem személy szerint az az elfogadhatóbb, amelyben a gyermekek számától függő állami felelősségvállalás megoldódik. S. hogy erre a személyi jövedelemadó, avagy a családi jövedelem- adó teremtene-e jobb alkalmat, azt ma még nem tudom. — Így állunk? Ennyire nincsenek a lehetséges elképzelések kidolgozva? — Rengéteg elképzelés van kidolgozva — állítja határozottan Vastag Ottilia. — Az elénk került anyagnak azonban az a végkicsengése, hogy az előterjesztők a személyi jövedelemadó mellett állnak ki határozottabban. Bennem régen, még az adótörvény kidolgozása előtt, a kamarai anyagok ismeretében az a vélemény alakult ki, hogy mindenképpen a személyi jövedelemadó mellett teszem le a vokso- mat. Mindemellett független szociálpolitikát javasolok. A családi pótlék maradhat önálló rendszerben mindenképpen a személyi jövedelemadót tartom jónak. Az ismert kidolgozások többféle változatot adnak, le lehet vonni az adóból a gyerekek után eső részt, az eltartottakkal azonban nem foglalkozik... — Erről van szó! — emeli meg a hangját dr. Bartalné dr. Borszéki Erzsébet. — Ez pedig egy sarkalatos pont. A koncepció ugyanis egyértelművé teszi, hogy a több- generációs együttélést nem veszi figyelembe. S ha nem veszi figyelembe, akkor arra nem is ösztönöz! Ennek később rendkívül sok társadalmi kihatása lehet, beleértve az egészségnevelési, a lakás-, meg minden más társadalmi problémát is. — Nekem az a véleményem, hogy ezzel a kérdéskörrel nagyon komolyan kell foglalkozni — veti közbe Vastag Ottilia. — A szociálpolitikában, de semmi- Képpen sem az adórendszerben ! — Nem tudom ezt egyértelműen elfogadni — ellenkezik dr. Bartalné dr. Borszéki Erzsébet. — Csakis azt I megoldást tudom pártfogolni, amely a család együvé tartozását szolgálja, s a családon belül minden eltartottat emberszámba vesz. — Nagyon szimpatikus érvelés. A parlamenti tudósítónak csupán az az aggálya, hogy az ülésszak szünetében beszélgetünk, néhány óra múltán esetleg napirendre kerül a téma. Ézernyi variáció kidolgozva, mégsem látszik tisztán... — Nekem is rendkívüli gondot okoz ez a tény — igazolja a kívülálló megjegyzésének helyességét dr. Bartalné. — A nagycsaládosoktól még tegnap is kaptam olyan anyagot, ami rendkívüli módon megnehezíti az állásfoglalást, elgondolkodtató érveivel. Mit tehetek? Ma megint át fogom nézni az egészet, végiggondolok mindent. Valószínűnek látszik, hogy csak az utolsó pillanatban kell — tudok — dönteni. Ez a kényszer pedig nem kis teher. — És nem is jó. — Egyetértünk, nem jó. Igaz, a megkérdezettek, a minisztériumi szakértők véleménye sem eléggé segített a gondolkodásban. A képviselőcsoport ülésén, az előzetes vitában is, egyetlen vonalat képviseltek, nem lehetett alternatívákban gondolkodni. S ha ez a lehetőség nincs meg, akkor az ember — a képviselő — olyan szűk keretek közé szorul, hogy már nem is tudja: valójában döntést várnak-e tőle, vagy csak egy kézfeltartást. — Meglátjuk a szavazást, előtte a vitát. — Mindez a tényen nem változtat: ez egy nagyon nehéz helyzet. — S ha így állunk, akkor esetleg megint eljutunk oda, hogy eltelik három hónap, vagy egy fél év és... —... kezdhetjük elölről, lehet módosítani. A megkezdett mondatot dr. Bartalné dr. Borszéki Erzsébet fejezi be. Nem alap nélkül. A mostani ülésszak tárgysorozatának egyik napirendje — sürgős tárgyalási indítvány alapján — a „módosított, földről szóló törvény módosítására benyújtott törvényjavaslat”. A kevésbé emlékezők figyelmébe: az újabb szándékolt — kényszerű — módosítás a legutóbbi ülésszakon módosított törvényt érinti. Erre mondják a manapság egyre gyakrabban idézett szavakat: „Nincs kommentár!” Kelemen Gábor
