Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-28 / 150. szám
,989. JÚNIUS 28., SZERDA 3 Tanácskozik az Országgyűlés NQGRÁD ______________________________________ ( Folytatás a 2. oldalról.) 1992-re 190 milliard forint körüli szintre csökkenjen. A csökkentésnek elsősorban a veszteségfinanszírozást szolgáló termelői ártámogatásokra, az alacsony hatékonyságú export támogatására, a termelőbe- ruházások állami támogatására és a fogyasztói ártámogatásokra kell kiterjednie. A támogatás csőiéként és ütemezésénél és összetételénél természetesen továbbra is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a lökésszerű áremelések elkerülésére, a kieső termelés nélkülözhetetlen elemeinek pótlására és a törvényszerűen fellépő foglalkoztatási gondok enyhítésére. — Az államháztartási reform egyik nagy területe a társadalmi közkiadások reformja. Ennek keretében világos és határozott funkció- megosztásra kell törekednünk az állam, az önkormányzatok, a vállalatok és a lakosság között. A munkamegosztás végeredménye csakis az állam szerepvállalásának csökkenése lehet. Ugyanakkor, ahol az állam részvétele megmarad a feladatok ellátásában, ott biztosítani kell az állami feladatfinanszírozás garanciáit, értékállandóságát és szakmai megalapozottságát. A társadalmi közkiadásoknál nem kerülhető meg a nagy ellátási rendszerek reformja sem. Mindenekelőtt a szociálpolitika, a nyugdíj- rendszer, a betegbiztosítás, az egészségügy, valamint a lakásgazdálkodás és -finanszírozás megújításéra van szükség. E nagy rendszerek reformjának alapelvei kikristályosodtak. Békési László két összefüggésre hívta fel a figyelmet. Az egyik, hogy az államháztartási reform megvalósítása egy pillanatig sem teheti kétségessé az alapvető oktatási és egészségügyi, valamint szociálpolitikai feladatok ellátásának állami garanciáit. A másik összefüggés: a társadalmi közkiadásoknál az államháztartási reform nem szűkülhet le tervezési, finanszírozási, pénzügytechnikai kérdésekre. Elengedhetetlen a szakmai reform végrehajtása és összehangolása a gazdasági lehetőségekkel és módszerekkel. Az államháztartási reformnak jelentős része a tanácsi gazdaság reformja. A végcél itt is világos: a helyi tanácsok szerepét és gazdasági önállóságát kell erősíteni, hogy valódi ön- kormányzatokká válhassanak. Ehhez a feladatok világos elhatárolása mellett a legfontosabb eszköz a saját gazdasági erőforrások, jövedelmek gyarapítása. Ezt a célt szolgálja az önkormányzati tanácsi vagyon megteremtése, a helyi adóztatás lehetőségének biztosítása, a személyi jövedelem- adó lakóhely szerinti átengedése, a hitelforrások növelése és a teljes körű gazdasági önállóság biztosítása. Ehhez társul a normatív, parlament által megállapítandó állami támogatás rendszere, amely az azonos feladatokat ellátó tanácsoknak azonos mértékű állami támogatást nyújt. önálló, külön törvényjavaslat készült az állami számvevőszékről — tájékoztatta a képviselőket a miniszter. Ennek az új szervezetnek a megalkotása és működése is szerves része az államháztartási reformnak. A parlament ellenőrzési szerveként növelheti az állam, benne a kormány gazdálkodásának megalapozottságát, az Országgyűlés közvetlen ellenőrzési lehetőségeit, s mindezek útján a hatékonyabb, takarékosabb és tervszerűbb állarhi gazdálkodást. Egyben nagyobb biztonságot adhat a kormány számára is, segítheti az állami költségvetési folyamatok kézben tartását. Az államháztartás reformja gyorsan változó magyar valóságunk egyik legjelentősebb vállalkozása — mondotta végül Békési László, — Eredményes megvalósításán nem kevesebb múlik, mint a gazdaság egészsége* fejlődése, egy hatékonyan működő piac kibontakoztatása, a gazdasági teljesítmények és az állami kiadások összhangjának megteremtél se, s'legy reménybeli gazdasági (fejlődés talaján nyugvó jóléti állam gazdálkodási rendjének megteremtése. A kormány nevében kérte a képviselőket, hogy vitájukkal, ajánlásaikkal tűzzék ki a további munka fő irányait, erősítsék meg, vagy segítsék helyes irányba terelni a kormány szakmai munkáját. Puskás Sándor, á terv- és költségvetési bizottság elnöke elmondta: az előterjesztésről a terv- és költségvetési bizottságnak az a véleménye alakult ki, hogy egységes koncepció helyett inkább csak költségvetési elgondolásokat tartalmaz- Nem ismerhető fel benne a kormány állásfoglalása, több fontos kérdésben bi-' zonytelanság érzékelhető. Az államháztartási gyakorlat gyökeres átalakításával összhangban új alapokra kell helyezni a pénzügyi területek szabályozását; létre kell hozni az állami vagyon kezelését ellátó szervezetet, valamint az állami pénzügyek ellenőrzésére hivatott számvevőszéket — hangsúlyozta Puskás Sándor. A bizottsági előadó javasolta, hogy mielőbb teremtsék meg a Magyar Nemzeti Bank autonómiáját, kormányon kívüliségét, és helyezzék a parlament felügyelete alá. Puskás Sándor rámutatott arra, hogy a tervezet bizonyos esetekben — így a vállalatoknak nyújtandó támogatások megítélésében, a külföldi hitelek felvételének elbírálásában — a parlamentre kívánja hárítani a kormányzat felelősségét. Az állami nagyberuházások ügyében viszont a korábbi szűk körű döntések helyett .»szükséges kiterjeszteni az Országgyűlés jog- és hatókörét — mondotta. A tervezet indokolatlanul csökkenteni igyekszik az országgyűlési bizottságok — így a terv. és költségvetési bizottság — hatáskörét is. Ezzel Pukás Sándor -megítélése szerint a jövő töbtr pártrendszeri parlamentjében szűkülne a nézetek ütköztetésének, új vélemények, javaslatok felszínre hozásénak a lehetősége, tehát kihasználatlanul maradna a parlamenti munka színvonalának javítására kínálkozó lehetőség. Balogh László (Pest m., 29- vk.), a Pest Megyei Tanács elnöke a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság ülésén elhangzottakat tolmácsolta dióhéjban. képviselőtársainak. Elsősorban a tanácsi gazdálkodás kérdéskörét elemezve hangsúlyozta : a helyi tanácsok rendkívül kevés pénzzel rendelkeznek, s nem ritka, hogy az elvárható minimális szinten sem képesek kielégíteni a lakossági igényeket. A képviselő hangoztatta: a tanácsi gazdálkodás rendjének szervesen illeszkednie kell az államháztartás reformjának koncepciójában. Balogh László reagált azokra a felvetésekre, amelyek megkérdőjelezték a megyei tanácsi testületek tevékenységét. Ezzel kapcsolatosan úgy vélekedett: a megyei tanácsoknak mindenképpen a helyi önkormányzatok érdekeit kell képviselniük és közvetíteniük. Hámori Csaba (országos lista), az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára a helyi önkormányzatok szerepével kapcsolatban kifejtette: mivel a települések adottságai nagyon különbözőek, a lehetőségek és a tennivalók sem azonosak. Az iparral, kereskedelemmel, élelmiszer-gazdasággal rendelkező városokban, a nagyobb településeken a tanács tulajdonosként léphet fel, és a tulajdonrész hozadékából való részesedés új érdekeltségi viszonyokat hoz majd létre. A kedvező természeti adottságokkal rendelkező településeken — ilyenek az idegenforgalmi övezetek, a gyógyturizmus, a pihenőturizmus számára vonzó területek — a fejlődés feltételei öngerjesztő módon megte7 remthetők. Az elmaradott infrastruktúrával, kevés munkahellyel rendelkező kistelepülések várhatóan ezután is fokozott állami támogatásra szorulnak. Ám a területfejlesztési alap felhasználásának tapasztalatai azt mutatják, hogy a foglalkoztatási lehetőségek bővítése, a beruházások központi támogatása egyre erőtlenebb. Elérkezett tehát annak az ideje, hogy a terület- és te^ lepülésfejlesztési politikát új alapokra helyezzük. Végezetül javasolta: a kormány úgy ütemezze a legfontosabb törvények előké-i szítését, hogy az új alkotmány elfogadását követően, az Országgyűlés az elsők között tárgyalja meg az ön- kormányzatról szóló törvény tervezetét. Deák , Géza (Hajdú-Bihai; m., 14. vk.), a Jöldesi Rákóczi Tsz elnöke utalt arra, hogy a 950 milliárd forintos államháztartási adósságállományt figyelembe véve kell az államháztartási reform- koncepciót kidolgozni, s ennek törvényi garanciáit megteremteni. A képviselő hangsúlyozta: új gazdasági mo* delire van szükség, amelyben szerves egységet kell képeznie a demokráciának és a piacnak. Mindez megköveteli az állam új típusú szerepvállalását. Deák Géza szerint szükséges, hogy az államháztartási törvény még az idén olyan állapotba kerüljön, hogy azt 1990. január 1-jével, vagy legkésőbb 1990. június 1-jével bevezethessék. Ezzel véget ért az Országgyűlés soros ülésszakának első napja, amelyen Szűrös Mátyás, Horváth Lajos és Jakab Róbertné felváltva elnökölt. Az ülésszak ma az államháztartási reform koncepciójáról és az 1989. évi feladatokról szóló előterjesztés vitájával folytatódik. (MTI) Kinek változik a helye a széksorokban — a sajtópáholyban helyet foglalók figyelme mindenre kiterjed. „Nézzétek, milyen jól nyomon követhető a belpolitikai mozgás — így az egyik megjegyzés. — „Berecz János az előkelő sorból átült a szabolcs-szatmári képviselők közé. Igen, és mindjárt aktivizálja is magát: interpellációt jelentett be a magyar—szovjet kishatárforgalom tárgyában. Apropó, • interpelláció. Az újabban bejelentettekkel együtt pontosan harmincháromra emelkedett a számuk, a kérdésekről nem is beszélve. — Erre egy külön ülésszak is kevés volna — vélekedik Sándor Gábor nógrádi képviselő. A fölöttébb nekibuzdult aktivitásra dr. Miklós Zoltán ad magyarázatot: kezüket. Rögvest az ülésszak megnyitása után ennek voltunk tanúi: két képviselői mandátumról való lemondást vettek tudomásul. Tények, konkrétumok, indokok, érvek nélkül — csakis nevek alapján voksolva. A jobbik esetben a tartózkodásnál felemelve a szavazáskor a kezet, mint azt több nógrádi képviselő is tette. Hogy is van ez? — Rendkívül rossz, korrektnek egyáltalán nem nevezhető ez az! eljárás — mondja dr. Szilágyi Tibor. — Abszolút tájékozatlanság mellett kérik az állásfoglalásunkat. Fogalmunk sincs arról, hogy mi az indoka, nincs semmi információnk arról, mi készteti erre a döntésre. — Ezért nincs más választás, mint tartózkodni a szavazásnál — teszi hozzá Sándor Gábor. — Nem arról van szó, hogy a képviselőt akkor is ittmarasztaljuk, ha nem akarja, vagy nem tudja tovább vállalni a munkát — folytatja dr. Szilágyi Tibor. — A döntés indokaiból azonban mi is tanulhatnánk, hiszen PARLAMENTI JEGYZETEK — Ez már a jövőnek szól, folyik a korteskedés. Igaza van, ezért szólnak sokan, az oda nem illő aprócseprő üggyel is lehet figyelmet kelteni. Evődnek is egy iucsit dr. Szilágyi Tiborral: interpelláljon a baglyasi út kátyúi ügyében. Igaz, hogy ez a probléma nem a tisztelt ház elé való, a választói bizalom erősítésére azonban kiválóan alkalmas. Lenne, ha a képviselő nem ismerné a mértéket. A mostani nagy nekibuzdulás talán magyarázható azzal, hogy bizonyára nemcsak a sajtópáholyban kötnek fogadásokat. Arra, hogy a mostani megítélés szerint a képviselők hány százalékával lehet majd találkozni egy új parlamentben. Mit mondjak..., a legoptimistábbak 10 százalékra teszik tétjeiket. '/r Az aktivitás máskor — éppen ellenkezőleg — igencsak helyénvaló lenne. Az a fránya szavazás megint csak galibát okozott: kiderült, hogy a ház alelnökének jelölési procedúrájában sok-sok képviselőnek nincs véleménye. Legalábbis az aláírt jelenléti ív és az összeszámolt szavazatok különbözősége szerint. — Hallatlan! — fordul hátra indulatos hangon a sajtópáholy közönségéhez dr. Südi Bertalan, közismert képviselő. — Majdnem száz képviselő sehogyan sem szavaz. Pedig itt vannak a teremben. Korán van, a büfé még nem ad sok munkát a pincéreknek. Más esetben szavaznak becsüléttel. Olyankor is, amikor senki emberfia nem tudhatja, mire is emelik fel a mostanában már minden ülésszakon előfordul a lemondást szentesítő alibiszavazás. Dr. Miklós Zoltán felidézi: manapság elhangzik az a bírálat is, hogy a csoportosulás, érdekszövetség, s maga az MSZMP is tartózkodik attól, hogy megvédje képviselőjét. A homályban maradó tények pedig azt is elfödik: működik-e egyáltalán a mentelmi jog intézménye? Megválaszolatlan kérdések. Ezen segítene, ha a „több mázsa” papír kiegészülne ilyenkor egyetlen lappal: X. és Y ezért és ezért lemond a mandátumáról. Jogos igény. Nemcsak a parlamentben lenne tisztább a kép, meg valóságos értékű a szavazás. A nyilvánosság, az egyenes közvetítés, a másnapi lapok révén a választók köre is értesülne a tényről: miért döntött a meghátrálás, a megfutamodás —, vagy a jogos önkritika mellett — az, akinek bizalmat szavazott. Még szerencse, hogy a súlyos gondolatok, a nemegyszer lehangoló tények mellett akad példa — és alkalom — egy kis derűre is. A mosolyt ezúttal dr. Pesta Lászlónak köszönhetjük. A jegyzőt az elnöklő Szűrös Mátyás az államtitkári felmentést indítványozó levél felolvasására szólítja fel. Dr. Pesta azonban egy kis késedelemben van, az egyenes közvetítésnek köszönhetően jó fülű milliók lehetnek tanúi a meghökkenésnek: — Jézus, Mária! Hol van ez?! Ott van az asztalon, csak meg kell találni. Miként a hitelesebb, önmagát ülésszakról ülésszakra nem kiigazítani kényszerülő, parlamenti munka fonalát is. Kelemen Gábor Nógrádi képviselők az ülésszak szünetében
