Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-27 / 149. szám

1989. JÚNIUS 27., KEDD NOGRAD 3 \ A pilinyi hegyoldalak legelésző nyáj romantikus hangulatokat Idéï a távolból nézelődőnek. A téesz johakoljai kör­nyékének nyugalma azonban csak látszólagos, az exportbárányok gy apját Dér Ferenc és Hornyán István vágja sva* porán, a másik Kodályban kézzel és géppel fejik a keresett tejet. A fiatal Juhász, Fehér József izgalommal tervezi a jövőt;kislányuk mellé októberben kistestvért várnak feleségével: „— Há fiú lesz, remélem iolytatja dédapáimtól örökölt mesterségemet!" Kulcsár József M-p :|>.r: ja. Álumíniumvázas telefonfülkék A 4987 különféle kérdő­ív között, melyet a szövet­ségi kormány kibocsátott, van egy, amit atomtáma­dás után kell eljuttatni a város vezetőihez — írta a Time. Ebben arra kiván­csiak a gondos városatyák, hogy hányán élték túl a tá­madást. Lawton Chiles floridai szenátor a kérdést még a kilátásba helyezett atomcsapás előtt megvá­laszolta. „Ha senki sem vé­szelné át a nukleáris ka­tasztrófát, a bürokrácia ak­kor is képes lenne feltá­madni a romok alól.” Az első kézből való in­formáció a leghitelesebb, az élőben hallott mondandó nem csorbul — ezért hely­telen, hogy csupán három- száz-egynéhány ember lehe­tett résztvevője a fölöttébb ritka főtitkári találkozónak. Mindehhez hozzátették: ha a vonzáskörzetből alig kéttu­catnyi párttag lehet a /sze­mélyes párbeszéd részese, akikor gyakorlatilag kizárt, hogy visszafelé hitelesen tol­mácsolhatják a tagság egé­szének az ott elhangzottakat. Ügy vélem, a méltatlan- kodást jó szívvel fogadhat­juk. E mondandónak az ugyanis a tartalma, hogy a tagság igényli a személyes kapcsolattartást, a találko­zást. Kíváncsi saját főtitká­rára — hívják bárhogyan —, a véleményéről nem is be­szélve. Megszívlelendő a gondolatmenet folytatása is. Eszerint a párt belső bajai­nak egyik eredője a vezetés és a tagság eltávolodása. Az a tény, hogy a legfelső vezetés nemegyszer a tag­ság feje fölött politizál, dönt — néha pedig marako­dik. A sarkosan fogalmazott véleményben nincs semmi túlzás: a párt vezetőjét, ve­zetését nem kell félteni, el­zárni a tagság elől. S, ha már egyszer a sodró lendü­letű munkában szakítható egy kis idő az aktívaérte­kezletre, akkor a főtitkár — vagy más vezető — álljon ki a sportcsarnokba, vagy — ne adj’ isten — egy fut- ballpályára. Hogy a szemé­lyesen megélt véleménycsere révén hitelesebb legyen az információ. Ha már az információ került szóba, akkor illendő arról is beszélni, hogy az E sorok írásakor követe­lések hallatszanak a rádió­ban és a televízióban, olvas­hatók az újságokban: a Központi Bizottság mentse fel az MSZMP főtitkárát. A meditáció megjelenésekor már bizonyos: a jelentős poszton nem történt változás. Az is kétségtelen tény: a ko- zárdi alapszervezet tagjai már az elmúlt hét közepén is Grósz Károlyra, vélemé­nyére, mondandójára voltak kíváncsiak. Éppen ezért kez­deményezték: a legutóbbi salgótarjáni pártaktíván el­hangzottakat tolmácsolják nekik, hiszen többet szeret­nének tudni, mint ami az új­ságok összefoglaló tudósítá­saiba belefér. A jogos igényt beszédesen bizonyítja egyetlen példa is. E tájékoztató nyomán is­merhette meg a helyi párt- tagaság Kádár János párt­elnök felmentésének pontos és hiteles történetét. A rea­gálás szerint erre sokkal korábban sort kellett volna keríteni, a tények ismereté­ben pedig könnyebb a meg­értés, az eligazodás. Ellen­tétben azzal a gyakorlattal, amikor a semmitmondó fél­szavaikból, pletykákból, ta­lálgatásokból kellene meg­nyugtató véleményt kialakí­tani. A megjegyzésben már benne van a kritika, ezt azonban sokkal markánsab­ban is megfogalmazták. Ko- zárdon afölött méltatlankod­tak, hogy a mep'ei pártbi­zottság nem talált lehetősé­get a sakkal szélesebb körű aktívaértekezlet megtartá­sára, avagy a főtitkár nem vállait fel egy számottevő­en népesebb találkozót. idézett taggyűlésen véle­ményt mondtak a legmaga­sabb szintű pártfórumokról, illetve az ott elhangzottak tolmácsolásáról. A napi hí­rek tanúsága szerint is az a gyakorlat, hogy a megyé­ben a Központi Bizottság ülését követően többnyire kibővített megyei pártbi­zottsági ülést tartanak, ahol részletesen összefoglalják a KB vitáját, a döntések előkészítését. Eddig mindez rendben is van, csakhogy az információ itt valahogy megreked. Az érvelés szerint vajmi kevés a tapasztalat arra, hogy a közbeeső fórum résztvevői illendően továbbadnák a tagságnak mindazt, amit hal­lottak. Holott a képviselet kétirányú kötelezettséggel bír. A falusi alapszervezet érvelése szerint is nemcsak a tagságot kell képviselni a választott pártfórumokon, hanem visszafelé is élőbbé kellene tenni a tájékoztatás csatornáit. A megjegyzések jogossá­gához aligha férhet kétség. Nem arról van szó ugyanis, hogy a kritikai hangot megütök keveslik a gyűlé­seket, a rendezvényeket, akad abból éppen elég. El­lenben tudni akarnak arról, ami őket érinti, tisztában kívánnak lenni mindazok állásfoglalásával, megnyi­latkozásaival, akik nevükben és bizalmukból cselekednek. Az igényre elhangzott a — fentebb már idézett — kétségtelenül egyértelmű magyarázat is: így kerülhet közelebb egymáshoz párt­tag és vezető; párttagság és párttestület. Ez pedig az egész MSZMP érdeke. Kelemen Gábor A Hungalu Alumíniumszerkezetek Gyára mindszenti telepén készítik — a Magyar Posta megrendelésére — a képen látható, kedvelt alumíniumvázas telefonfülkéket. Hás nézőpontból Kell-e megyei politikai program? A NÖGRÁD június 13. számát olvasva a „Reális, megvalósítható programot, akarunk” című cikkben” egy megyei politikai prog­ram előkészületeiről olvas­hatunk. A program összeállítása előtt a megyei pártbizott­ság széles körben informá­lódik a lakosság körében arról, hogy melyek azok a kérdések, amelyek a megvalósítható programba belekerülhetnek. Ügy lát­szik, hogy a megyei párt- bizottság apparátusa és az oktatási igazgatóság szak­emberei nagy munkával, energiával készítik elő a szóban forgó programot. Bennem azonban egyre in­kább kezd az a meggyőző­dés erősödni, hogy megyei politikai programra nincs szükség. Azonban igen nagy szükség van helyi, városi, községi politikai progra­mokra, amelyek kidolgozá­sát meg kell kezdeni. Ezek a politikai progra­mok nagyon fontosak lesz­nek a választásoknál. így ezért nem értem igazán a megyei politikai program szükségességét, mert nem tudom azt, hogy ki fogja azt képviselni, ki lesz az, aki a választások idején a megyei politikai program képviseletében indul, és persze ki fog rá szavaz­ni? Valóságos politikai küz­delem lesz az előttünk ál­ló választás. Ezt a harcot az MSZMP a városokban, a községekben fogja meg­vívni, így nyilvánvaló az is, hogy itt (városokban, falvakban) kell jó, megva­lósítható programot kidol­goznia a pártnak, s a legte­kintélyesebb tagjait e prog­ram képviseletében indíta­ni a választásokon. A különböző szervezetek (pártok) és egyes emberek cselekedeteinek mozgató­rugója az érdek. Sem poli­tikai, sem gazdasági, sem kulturális területen nem le­het találni úgynevezett me­gyei érdeket, mert például a sokat emlegetett nógrá­di szénbányászat helyzete Salgótarján város vagy Bá- tonyterenye város, illetve vonzáskörzetének a prob­lémája, nem pedig Nógrád megye ügye. Vagy az ingá­zás sem megyei probléma, hanem Pásztó város és vonzáskörzetének gondja. Természetesen a példákat lehetne tovább sorolni. A falvak és községek, amelyek sok-sok szálon rá­kapcsolódva a környeze­tünkben lévő városokra al­kotják az úgynevezett vá­rosi vonzáskörzetet. Ezek a városok (Salgótarján, Ba­lassagyarmat, Pásztó, Rét- ság, Bátonyterenye, Szé- csény) gazdasági, kulturá­lis, kereskedelmi, közleke­dési és politikai közpon­tok. Természetes tehát az, ha a város fejlesztésének ugyanúgy örül a környeze­tében lévő falvak sokasá­ga, mint a város körül an­nak, ha egy-egy új létesít­ménnyel gazdagodik a fa­lu, mely által csökken a vá­rosi zsúfoltság. Balassa­gyarmat város és vonzás- körzetének országgyűlési képviselőjelöltje (vagy je­löltjei) természetesen egy városi és annak környéké­re vonatkozó programmal indulhat a választásokon. Bár a politikai program elvei azonosak az egész megyében, hogy tudniillik gazdasággal, egészségüggyel, környezetvédelemmel, kul­turális élettel, szociálpoli­tikával, településfejlesztés­sel, hátrányos helyzetűek­kel, netán nemzetiségi kér­déssel foglalkozzon, azon­ban ezekre a kérdésekre adandó válasz egészen más Salgótarjánban, mint Ba­lassagyarmaton vagy Rét- ságon. Az tehát a véleményem, hogy a megyei pártbizott­ság és az oktatási igazga­tóság szakemberei adjanak segítséget a helyi (községi, városi) politikai progra­mok kidolgozásához. Ez a segítség ne csak a konkrét program tartalmi és for­mai kidolgozásában nyilvá­nuljon meg, hanem az egész választási folyamat szer­vezési és propagandakér­déseire vonatkozó hogya­nokra is adjon választ. Szabó Péter Balassagyarmat H párttagság feje fölött?

Next

/
Thumbnails
Contents